Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

1987. január 8., csütörtök Somogyi Néplap 3 MUNKÁSGYŰLÉSEK A Siófoki Kőolajvezeték- építő Vállalat központi ipar­telepének csarnokában tar­tott munkásgyűlésen Záb- rák Sándor igazgató minde­nekelőtt köszönetét és elis­merését fejezte ki a közös­ségnek a múlt évi mun­káért. a tervezett nyereség­szint eléréséért. A főként kőolaj- és föld- gázvezetékek építéséről is­mert vállalat elsősorban azért könyvelhet el sikert, mert képes volt újítani a munka szinte minden terü­letén. így többek között a teljesítményekhez szorosan kötődő bér- és prémium­A brigád felhívása Jelentősebb beruházás nél­kül, csökkenő létszámmal, javuló munkairányítással, szervezéssel teljesítette tava­lyi tervét a Sefag csurgói gyára. 278 millió forint be­vétellel számoltak, s ezt 47 millió forinttal túlteljesítet­ték. Egyebek között erről volt szó hagyományos munkás­gyűlésükön, ahol elsőként Geleta Ferenc igazgató kért szót. A jobb sem mindig tö­kéletes — ez derült ki be­számolójából, s hozzá csatla­kozva Kocsis Miklós főmér­nök arról beszélt, hogy a meglevő műszaki színvonal mellett is lehet jobbítani, és a hiányosságokat sem lehet csak az elavult vagy rész­ben elhasználódott gépek számlájára írni. Bizonyítja ezt az is, hogy egy évvel ko­rábban — az akkori munkás­gyűlésen — több üzemüket kellett elmarasztalni a kü­lönböző lemaradás miatt. Azóta sok minden változott, mindenki igyekezett eleget tenni a rá bízott kötelezett- ségeknék. Persze semmi sem történt zökkenők nélkül. Er­ről beszéltek a munkásgyű­lés résztvevői, meg arról, hogy továbbra is van min ja­vítani. Monostori Péter, a fűrészüzem vezetője például arról szólt: a munkaidő jobb kihasználása nemcsak azon áll vagy bukik, hogy a ló­gósokat ellenőrzik-e vagy sem, hanem azon is, hogy a gépeket időben megjavít­ják-e. Horváth Sándortól, a rendszert alkalmazott, ész­szerűbben gazdálkodott a létszámmal, korszerűsítet­te — mintegy 100 millió fo­rintból — gépeit, berendezé­seit, s növelte a hatékony­ságot. A vezetéképítésben bravúrosnak számító teljesí- mények születtek. Ez a munkatempó lehetővé tette, hogy a múlt év végéig átad­ják az ország biztonságos gázellátását szolgáló össze­fogás vezeték első szaka­szát. A munkásgyűlésen az eredményeknél is nagyobb hangsúlyt kaptak az idei tennivalók. Az idén a vál­lalatnak — a tröszti támo­gatás további csökkenése miatt — többet keli produ­kálnia, mint a múlt évben. Ez azt is jelenti, hogy 44 millió forint tiszta nyere­séggel többet kell elérnie az előző évinél. Folytatni kell az összefogás gázvezeték építését, s még az idén át kell adni rendeltetésének. A célok elérése érdekében to­vábbi szilárdítását, a mun­kaidő jobb kihasználását, az építési és gyártási tech­nológiák megújítását, á kel­lő szakembergárda kialakí­tását, a feladatok jó műsza­ki és gazdasági előkészítését. fa tartószerkezeteket gyártó üzemrész vezetőjétől hallot­tuk, hogy a tavalyi sikerek­hez hozzájárultak a gazda­sági munkaközösségek is, de ezeknek a tevékenysége visz- szaszorult. Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy töb­bet és jobban kell dolgozni, mint tavaly. A múlt évi eredményeknek köszönhető­en, 9,5 százalékkal nőttek a jövedelmek a csurgói gyár­ban. Hogy az idén mennyi­vel több kerülhet a boríték­ba, az attól is függ, hogy mennyivel tudják növelni az úgynevezett hozzáadott érté­ket. Maráz Kálmán, a Sefag faipari igazgatója beszédében elmondta: legalább 25—26 százalékos növekedésre lenne szükség. A szocialista brigádok ne­vében kért szót Kiss Zol­tánná, a Dr. Dohány Jenő szocialista brigád vezetője. Javasolta, hogy a közösségek megújhodás szándékával tett javaslataikat a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére te­gyék meg. Felhívásukhoz bárki csatlakozhat, ötletük továbbjutását az is segítheti, hogy a mostani munkásgyű­lésen részt vett Gál Endre tanácselnök, Bencsik Tibor, a csurgói pártbizottság mun­katársa és dr. Horváth Fe­renc országgyűlési képviselő. Kiváló eredmények — Idei második munkanap­jukon tartották meg a ha­gyományos munkásgyűlést a Csepel Egyedi Gépgyár ka­posvári nehézgépgyárában. A gyűlésen Akkerman József igazgató azt mondta, hogy a vállalat életében az 1985-ös év eredményei olyan kie- melkedőek voltak, amelyeket fokozni már meglehetősen nehéz feladat. A múlt év bizonyította: mégis lehetett. A tervezett 385 millió fo­rintos bevételt 388 millió fo­rintra teljesítették. Az ered­Jó szándékkal többre képesek Hófehér köpeny, sapka, munkaruha. Van, aki az év első, kora reggel kezdődött műszakja végén érkezett ide, s van, akinek majd ez­után kezdődik csak az első műszak. A kétezer-négyszáz embert foglalkoztató Kapos­vári Húskombinát termelé­sében meghatározó szerep jut az exportüzemnek. Itt tevékenykedik a dolgozók egyharmada, és itt termelik meg a csaknem ötmiüiárd forintos évi árbevétel felét. A fehér munkaruhás csa­paton sok minden áll vagy bukik. Németh Györgytől, a szakszervezeti bizottság el­nökétől tudom, hogy a hús­kombinátban hagyomány, sőt a dolgozók igénylik is ezt az év eleji találkozást a vezetőkkel. A sokrétű tevé­kenységnek megfelelően a megbeszélések ágazaton­ként, termeltetési részlegen­ként zajlanak le, mert más lehet például az üzemeltető karbantartók gondja, mint a belföldi húskészítményeket gyártóké. Tóth Lajos igazgató nem megírt beszédet olvas fel, inkább tájékoztat az ered­ményekről, a gondokról, amelyeknek híre a minden­napok munkatempójában nem juthatott el mindenki­hez. Viszont fontos tudnia a csontozórészlegnek épp­úgy, mint a konzervüzem­hez tartozóknak, hogy a vállalat milyen terheket vi­sel, s az önállóság gyakor­lásához milyen külső felté­telek társulnak. S legalább ilyen fontos tudni azt is, hogy a hitelterhek új üte­mezése, az elengedhetetlen fejlesztés milyen belső meg­újulást kíván. Néhány mondat a nagy figyelemmel hallgatott tájé­koztatóból : — Az ország helyzete köz­ismert. A Központi Bizott­ság legutóbbi határozatai egyértelmű útmutatók: nem szavakban, hanem tettekben követel tűlünk többet 1987. Az előbbrelépéshez minde­nekelőtt az kell, hogy job­ban értsük és segítsük egy­mást ... Ne legyen pazarlás, érték legyen, ami a kezünk­ben van, akár egy műanyag ládáról, akár bármilyen drága munkaeszközről van is szó... Dolgozzunk egy­mást segítve; ez a garancia arra, hogy többet érjünk el, mint eddig! Gondolatokat ébresztett a a tájékoztató, mind több fe­hér ruhásnak volt hozzáten- nivalója. Nem személyes ügyekről, egyéni érdekekről szóltak az emberek. Mon­dandójuk azt célozta, hogy a munkaasztal mellől néz­ve a feladatokat miként le­hetne — esetenként apró módosításokkal — jobban szolgálni a termelés céljait. Néhány példa: Horváth László műszakvezető a kö­zépvezetők fegyelmi és ezzel együtt jutalmazási jogköré­nek szélesítését sürgette. Péterfalvi Aladárné a kar­bantartók, a műszakiak anyagi érdekeltségének fej­lesztését hangsúlyozta, hi­szen a szalagnál dolgozók teljesítménye jórészt tőlük függ. Schillinger Miklós is munkaszervezési változta­tásokra teát javaslatokat, míg Orbán Péter, a költsé­ges göngyöleg megóvásának módját vetette föl. Mit tükrözött ez a mun­kásgyűlés? Nemcsak azt, hogy az ide tartozók fele­lősséggel akarnak dolgozni, hanem azt is, hogy jó szán­dékkal többet akarnak ten­ni önmaguk és az üzem ér­dekében. KIHASZNÁLATLAN GÉPSOROK Az ipari termelés tizenöt- húszsszázalékos növekedését tervezik idén a Sáévnél — hangzott el a műanyag nyí­lászáró- és hőszigetelt üve­get gyártó üzem év eleji ér­tekezletén. A félig kész abla­kok és ajtók között ülő csak­nem negyven dolgozó már korábban hallott a múlt év teljesítményéről, ezért Deli- bei i József, a műszaki igaz­gatóhelyettes elsősorban az idei feladatokról szólt. A műanyagüzem nem túl idős, mésfél évi működése során termelése nem fejlő­dött olyan szintre, hogy ka­pacitását kihasználják. A piacon kapható termékekhez képest drága, de minőségileg jó az üzemben készült nyí­lászáró, ám a lehetőséghez mérten csupán negyedére van kereslet. A vállalat a maga építette lakásokba jó­részt ezeket építi be, de kül­ső értékesítéssel is törődnek. — A lakosság és más válla­latok kiszolgálása nélkül nem teljesíthetők a tervek — mondta a műszaki igaz­gatóhelyettes. 1987-ben az épületszerke­zeti szerelés termelési érté­két hétszázötvenmillió fo­rintra tervezik. A rendelé­sek alapján ennek hatvan százalékát lekötötték; ez a múlt évinél jóval több. Az ipari tevékenységet három­száztízmillió forintra szeret­nénk felfuttatni. Az összes bevételt nyolcszázkilencven- millió forint körül állapítot­ták meg. — Kiegyensúlyo­zottabbá kell tennünk az árbevételek ütemét — hang­súlyozta Delibeli József. Az ez évtől hatályos ren­deletek újfajta hozzáállást kívánnak meg az építőipai- dolgozóitól. A Sáév-nek 1987- ben hatszáztíz lakást kell összeszerelni, ebből csaknem ötszáz panelépület. Kiss Jó­zsef alapszervezeti párttitkár a KB-határozatra figyelmez­tetett, miszerint az építőipar legfontosabb feladata a la­kásigények kielégítése. S itt nemcsak számszerűségről van szó,: a jó minőség leg­alább ennyire fontos. még nagyobb tervok mények alapján a vállalat 70 millió forintot tudott bel­ső érdekeltségre, fejlesztés­re, szociális és munkavédel­mi célokra fordítani. A tőkés export tavaly meghaladta az egymillió dol­lárt. Kiemelkedő exportmun­ka volt a japán Hitachi cégnek készített berendezés és az osztrák piacra készült folyamatos öntőmű. Ez a két munka 33 millió forintos be­vételt jelentett a gyárnak és a rajzdokumentáció honosí­tásától a termék- elkészíté­séig mindössze hat hónapra volt szükség. Ez az év még nagyobb kö­vetelményeket támaszt: 400 millió forint értékű termé­ket kell gyártani. Ezen be­lül nagy jelentőségű az a 110 milliós szovjet rendelés, amelyet január végén írnak alá. Ezt követően, február elején kerül majd sor a vál­lalat terveinek a megtárgya­lására, ott részletesen meg­határozzák a Kollektíva fel­adatait. A munkásgyűlésen elhang­zott: különösen fontos a vál­lalatnál a nagy értékű mun­kagépek minél több műszak­ban történő kihasználása. A rendelkezésre álló munka­erővel jelenleg csupán egy­másfél műszakban tudják ezeket üzemeltetni. A haté­konyabb gazdálkodás érde­kében elsősorban a szerelő­munkák esetében terveznek rugalmas munkaidőkezdést, s ezzel együtt munkaerő-átcso­portosításokra is sor kerül. Az év eleji munkás­gyűléseknek a legtöbb gyárban, üzemben, vál­lalatnál Hagyományuk van. Nem számszerűen kidolgozott éves tervet beszél meg itt egy-egy termelési egység közös­sége, hanem a munká­ról vált szót. Most, ami­kor egész gazdasági életünkben sürget a megújulás, a szervezet­tebb, fegyelmezettebb, hatékonyabb munka, a munkásgyűléseknek fo­kozott jelentőségük le­het. Összeállításunkban arra igyekeztünk vá­laszt kapni, hogy mi­lyen légkör jellemzi eze­ket a fontos eszmecse­réket, milyen szándék­kal kezdik a munkások 1987 nagyobb és nehe­zebb feladatainak ellá­tását. A megújulás útján

Next

/
Oldalképek
Tartalom