Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 4. szám
1987. január 6., kedd Somogyi Néplap \ S A nagycsaládok előnyei és hátrányai KÖTELÉKREPÜLÉS TV-NÉZŐ A teremtésről Mikor nagy a család? „A mi államunkat jól- rosszul megépítették, s most nekünk kell egy családdá téve belülről is felépítenünk” — mondja Németh László 1962-ben írt Nagy család című drámájának egyik főszereplője. Németh László modellje a régi nagycsalád, ahol generációk éltek együtt, s az összetartó erő a vérségi kötelék és a gazdasági kényszer volt; tudniillik az, hogy a földet, a műhelyt a családnak meg kell tartani, mert abból élt minden tagja. Kik tartoznak a nagycsaládba? Nem a sokgyermekes családok, annak ellenére, hogy a köztudatban így él. Szociológiai értelemben ezek a családok kiscsaládok. Két vagy több generáció együttélése egy fedél alatt: ez jelenti klasszikus értelemben a nagycsaládot, ahol a családtagokat nemcsak a vérségi, hanem funkcionális kötelék is összetartja, és sajátos szokásrend szerint élnek, amely csak arra a családra jellemző. Kiegészítésül némi statisztika: 1960-ban a magyar családok 28,5 százaléka volt egygenerációs család (tehát nincs gyermek), 64 százaléka kétgenerációs, s mindössze a családok 7,5 százaléka nevezhető nagycsaládnak, ahol kettőnél több generáció élt együtt. Számuk mára mintegy felére csökkent, s majdnem kizárólag falun élnek. Á nagycsalád előnye Mivel a nagycsalád is a társadalom fennmaradásának letéteményese, ezért mindenekelőtt a gyermekek szempontjából kell vizsgálnunk, hogy mi a nagycsaládok előnye. Mindenekelőtt az, hogy a család nyitott — mert erre kényszerül — s több viselkedési mintát lát a gyermek. Fejlődésének első három évét az anya szerepe határozza meg, ami a nagycsaládban kiegészül a nagyanyai szereppel is. Ezek erősíthetik egymást, de komoly korai sérülések forrásai is lehetnek a gyermekben. Fontos az apa szerepe. Háromés tízéves kor között az apai, nagyapai magatartás- forma határozza meg a gyermek beilleszkedési képességét (szakszóval: szocializációját). Az édesanya és az édesapa, illetve a nagyszülők viszonya döntően hat a gyermek értékrendjének kialakulására. A nagy család, ha valóban ép és nem dúlja fel a megy —anyós, fiú—após vagy egyéb ellentét, akkor megkönnyíti a gyermekek beilleszkedését a társadalomba, azt, hogy helyes értékrendet alakítsanak ki maguk számára. A tények azt mutatják, hogy egy-egy nagycsalád alkalmasabb a „re- szocializációra”, tehát az út- tévesztés után a magáratalá- lásra is, egyszerűen azért, mert több a tér és a kötelék. ... és a hátránya Az természetes, hogy nagyanyáink világában az anya szerepe egészen más volt, mint manapság. Ma a feleség majdnem 'mindenütt dolgozik, kevesebb ideje jut a családra. Tűrőképességét próbára teszi a munkahely is, és otthoni alkalmazkodóképessége kisebb. A nagyanya (akár anyós, akár szülő) az esetek nagy részében kritikusan nézi ezt. A család egy-egy markánsabb egyénisége maga mellé vonzza a többieket, s kialakul kétvagy többpólusú család. Igen komoly sérülések, halálig be nem gyógyuló sebek keletkeznek így. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nagycsaládok gazdaságilag, kulturálisan részben a társadalom pereméről jönnek. Városokban közismert a „lumpen nagycsalád”, míg falvakban szembeötlő a cigányszármazású nagycsaládok meglehetősen nagy száma. A többszörösen hátrányos helyzetből indulnak a gyermekek az életnek. Ezért nehéz beépülésük a társadalom nagy családjába, de nem lehetetlen feladat. A buktatók ellenére a mérleg „előny” serpenyőjében sokkal több van. S erre kell építenünk! Ehhez azonban meg kell változzék családvédelmi propagandánk, iskolai nevelésünk, egyéni és közösségi szemléletünk. Minél több szál... Természetesen mindez jámbor óhajnak látszik, mert az ellenérvek igen erősek. Mindenekelőtt a lakás. A nagycsalád egyik jellemzője a közös fedél. S azt hiszem, hogy ilyen családegyesítési programra a közeljövőben nem szabad számítanunk. Átmeneti korban élünk, mondjuk gyakran közhelyszerűen vagy felmentést keresve hibáinkra. Amíg új, tartalmas házasságmodell nem alakul ki, addig stabil családképről sem beszélhetünk. Mégis hiszem azt, hogy valakit minél több szál köt a család minél több tagjához, annál szilárdabban meg tud állni az életben. Ezt nevezhetjük akár közösségi típusú, akár szocialista típusú nagycsaládnak. Ruttkay Levente A rendhagyó, szilveszteri Tv-néző után ugyancsak csonka hétről szólhat mai jegyzetünk. Ne hagyjuk ki a múlt hét első napi műsorából a Szabó István novelláiból írott Isten teremtményei című tévéfilmet, amelyre. azt hiszem, sok néző emlékezik vissza szívesen. Benedek Katalin fűzte össze azokat a szálakat a magyar prózairodalom korán elhunyt Ígéretének a műveiből, amelyek a gyerekkort idézőn a felnőtté válásról, a szülők nemzedékéről vallanak. Szabót az foglalkoztatta, hogy miként teremtődik meg az ember. A kisgyerek sárból gyúrt emberpárja egyszerre utal arra a valóságra, amely a paraszti világba vezet, ugyanakkor költői módon felel arra a kérdésre, hogy miként teremthetjük meg önmagunkban az embert. Az anya és az apa megidézett alakját a gyermeki szeretet szüli újra, miközben a fiú árvaságában megtalálja az igazi apát, s vele megbékélve ismeri föl magában az embert. Gaál István a novellafüzért képileg nemcsak megelevenítette, hanem újra is teremtette, a figurák karakterén túl belső világukat tárta föl Blaskó Péter, Kiss Mari, Rékasi Károly, illetve Debreczeny Csaba, Alpi Gergő, Benedikty Marcell emlékezetes szerepformálásával. A hetet meghatározó szilveszter és újév tévéműsora után szombaton ismét megjelent a képernyőn Charlie Chan, a kínai nyomozó, akinek példáját érdemes volna követnie sok mai krimiszerzőnek. Ki gondolná, hogy az 1936-ban készült- krimi — akkoriban aligha nevezték így ezt a műfajt — fél évszázad múltán is tanulságos. Miközben újabb és újabb bűntényeket göngyölít föl Charlie Chan, a megtalált tettes — tettesek — mellett továbbra is titok marad a nyomozó személye. Ö megfejthetetlen. Nemcsak azért, mert sajátos kínai bölcseletekkel von maga köré különös bűvös leplet, de észjárása is rendkívülivé teszi. Nem a brutalitás izgalmát nyújtják ezek a Charlie Chan-fil- mek, hanem szellemességben jeleskednek. Warner Oland meggyőző alakítása ma is élmény a néző számára. Petőfire emlékezve kitűnő versösszeállítást hallhattunk ugyancsak szombaton. A televízió, illetve a film képes csak arra, hogy megőrizzen maradandó színészi alakításokat, ezekhez sorolom a versmondást is. Dómján Edit, Latinovits Zoltán, Major Tamás és Öze Lajos mondott verset. Ügy, ahogy csak ők tudtak. Tudtak? Tudnak! Horányi Barna Értékmentő, környezetvédő Szántódpuszta szellemi háttere Kétségtelen, nincs nagy hírverése, se szóban, se írásban, a sajtó is ritkábban foglalkozik vele, mint más, talán „felkapottabb” kulturális szervezetekkel, pedig e munkaközösség, amely a Szántódpusztai Tudományos Bizottságban dolgozik, megérdemli a közvélemény figyelmét. Már csak azért is, mert megalakulása éta 13 úgynevezett Szántódi füzetet adott az olvasó kezébe, s ezek a kiadványok, noha helytörténeti vonatkozásúak, országos érdeklődésre is számíthatnak, s nemcsak a helység (Szántódpuszta) idegenforgalmi nevezetessége okán. — A Szántódpusztai Tudományos Bizottság 1978. április 12-én alakult meg nyolc taggal — mondja dr. Or- mándi István titkár. — Az első ülésen a többi között dr. Fodor János, a Siotour igazgatója fejtette ki nézeteit a bizottság hivatásával kapcsolatban, s arra kérte a résztvevőket, hogy segítsék Szántódpuszta fejlődését, hogy véleményükkel, tanácsaikkal működjenek közre az idegenforgalmi és kulturális központ „berendezésében ', s működésük révén tudományos hátteret, hitelt adjanak a puszta látványosságainak, rendezvényeinek. Jelenleg 25 tagja van a bizottságnak : idegenforgalmi szakemberek, történészek, néprajzkutatók, irodalmárok, a legtöbb — főként humán jellegű — tudományág képviselője jelen van a társaságban. (Tagja például a bizottságnak Berend T. Iván gazdaságtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is.) A bizottsági ülések témái természetesen a puszta múltjához, jelenéhez és jövőjéhez kapcsolódnak. „ A „füzetek” 1979 óta jelennek meg a mecénás Siotour kiadásában, illetve a Panoráma gondozásában. A vállalkozás — főként szellemi értelemben — rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult. Az említett 13 kiadványban feldolgozták a puszta történetét, gazdasági hagyományait, néprajzát, irodalomtörténeti vonatkozásait^ különös tekintettel egykori bérlőj ének,_Pá- lóczi Horváth Ádámnak munkásságára. (Az utóbbi, Péterffy Ida tollából, hézagpótló monográfia.) Még három füzet van előkészületben: az egyik Szántód és Tihany vízének élővilágát mutatja be, a másik a műemlék puszta idegenforgalmi és kulturális lehetőségeit vizsgálja, a harmadik pedig Szántódpuszta bibliográfiáját tartalmazza. — A bizottsági ülések, különösen mióta a kiadványok rendszeresen megjelennek, igen színesek — mondja dr. Ormándi István. — A viták mind a puszta fejlődése, mind a résztvevők további alkotómunkája szempontjából rendkívül hatékonyak. A különböző témák feldolgozására felkért szerzők a mű megírása előtt egy-egy ilyen ülésen tájékoztatják a tagokat a tervezett kiadvány tartalmáról (előadást tartanak róla), s az elkészült munkákat is rendszeresen megvitatjuk. Nívódíjat is alapított a bizottság, ezt először Péterffy Ida és dr. Magyar Kálmán kapta meg a sorozatban megjelent színvonalas munkájáért. A tudományos bizottság elnöke, a Szántódi füzetek szerkesztője Kanyar József, a történettudomány doktora.-— Szántódpuszta országos jelentőségű, egyedülálló műemlékegyüttes, élő múzeumi központ — mondja. — Regionális szerepet is betölt, hiszen az egész déli part és Külső-Somogy kulturális ellátását segíti. A tudományos bizottságban olyan emberek dolgoznak (azt hiszem, ezt eddigi munkásságuk bizonyítja), akik a Balaton, ’a balatoni kultúra szerelmesei, s a szűkebb pátria, Somogy megye elkötelezettjei, mégpedig nem valamiféle provinciális szemlélettel, hanem az országos látókör igényével. A bizottság igen szép programja, hogy egy olyan regionális kulturális műhely- lyé váljon, amely méginkább alkalmas gz értékmentésre, a szellemi erők összefogására, egy idegenforgalmi és kulturális központ hátterében. Nemrég készítettük el a bizottság VII. ötéves tervét, mely szerint az említett időszakban alapvető feladatunk lesz a puszta nemes hivatásának védelme, ugyanakkor környezetvédelmének megalapozása is. Továbbfejlesztjük a kiadványprogramot és szeretnénk mielőbb (ez valamennyiünk szívügye a bizottságban) egy széles, tevékeny baráti kört tudni magunk mellett, amely értő segítője lenne munkánknak. Sz. A. Rajkin képe az előcsarnokban Arkagyij Rajkin, a Szovjet- Mihail Briokin (jobbról) és unió népművésze, a leningrá- Szergej CimbaU a Rekord di állami Miniatúraszínház című új darabban művészeti vezetője A kísérleti színház kísérlete Helyet adnak minden műfaj képviselőinek A leningrádi Állami Kísérleti Miniatúraszínház előcsarnokában Arkagyij Raj- kin arcképe függ-. A fényképen az ajándékozó kedves szavai, amelyekkel sikereket kíván a fiatal leningrádi színésztársulatnak. A leningrádi színházi plakátokon 7 évvel ezelőtt tűnt föl a színház neve. Kevés társulat dicsekedhet azzal, hogy első születésnapját repertoárjában tucatnyi darabbal ünnepli. — A színész vagy művész színházi sikerei meglehetősen esetlegesek — mondja Viktor Haritonov, az OSZSZK érdemes művésze, a színház művészeti vezetője. — Függenek a rendezőtől, a színház repertoárjától, egész művészi arculatától. Épp ezért gondoltuk: miért ne hozhatnánk létre egy olyan színházat, ahol a színészek és művészek kipróbálhatnák alkotó elképzeléseiket, ami afféle alkotóházként működne. Minden" műfaj képviselőinek helyet adunk: a drámai színésznek, a bábozók- nak, a pantomímosoknak, az akrobatáknak, az opera- és' balettszínészeknek. Ez lehetővé teszi, hogy a színész önállóan gondolkodjék, al- kotóan továbbfejlődjön. így alakult meg a Kísérleti Színház. Az egyik első darab rendezője maga Viktor HaritoA kísérleti színház társulata nov volt. Balagán című darabját mind a mai napig nagy sikerrel játszák. Az előadásban felhasználta a népi színház műfaját, bábokat, pantomímosokat, akrobatákat, énekeseket szerepeltet. Az igazi népi előadás Apollón Grigorjev orosz és Pierre Jean Béranger francia költő életéről szól. A színház társulatának 15 tagja van, ám ajtaja nyitva áll más színházak művészei, rendezői előtt is, ők érdekes, önálló művekkel jelentkeznek és módjuk van kialakítani saját repertoárjukat.
