Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-05 / 3. szám
1987. január 5., hétfő Somogyi Néplap 3 Furcsa ellentmondás Középszerű mezőgépek, magas termékhozamok? Class úr, az NSZK egyik legnagyobb és világhírű ag- rárgépgyántó cégének első embere amikor néhány évvel ezelőtt nádunk járt és körbe pfilLlanrtoitt a határban, el- ámult és értetlenjül csóválta a fejét. — Miért van az — kérdezte kísérőit —, hogy a kukorica- és búzatáblák szépek, nemzetközi mércét tekintve is kimagasló terméssel fizetnek, ugyanakkor a magyar mezőgépek középszerűek, az eszközgyáirtás színvonala messze elmarad a mezőgazdálkodásban elért imponálóan magas színvonaltól? Nehezek és drágák Valaha a magyar agrárgépek — legalábbis a legtöbb — Európa-hírűek voltaik; a második világháború után, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában viszont a gyártóbázis leszűkült, több üzem megszűnt, s ez a terület a háttérbe kerülve magára maradt Az időben ugyanis a tsz-ek, az állami gazdaságok gépszükségletének kielégítését importból kívánták megoldani. A helyzet csak 1968 u,tán változott, akkor több mint száz kisebb-nagyobb üzem igyekezett lépést váltva igazodni az új követelményekhez. Csakhogy a fejlesztéshez, a színvonalas termelés növeléséhez nem volt aliég az a pénz, ami e vállalatoknál képződött; a beruházásokat kisegítő, az önerőt kiegészítő központi források viszont továbbra is csak szerények. Így még a legjobban gazdálkodó vállalatoknál is csak arra futotta, hogy egy- egy eszközt fejlesszenek s emeljenek elfogadható minőségűvé, nem pedig a teljes termékskálát formálják mindenhol eladhatóvá. De mit kifogásolnak a hont gépeken a használók, a földből élők? Több mindent. Elsősorban azt, hogy a magyar eszközök 30—50 százalékkal nehezebbek a kelleténél, s ez alapvetően nem a gépgyártó hibája, hanem az a lapanyag-termelőké, a kohászati ágazaté például. A túlsúlyosságnak viszont következményei vannak. Mivel az eszközök árát nagymértékben meghatározza a bennük levő anyagmennyiség, ezek a berendezések nemcsak sokat nyomnak, hanem viszonylag drágák is. Szántóföldi mozgatásuk is jelentős többletenergiát követel, magasak az üzemeltetési költségek. A beépített anyagok gyenge minősége miatt az üzembiztonság sem megfelelő: a vizsgálatok szerint a hazai gyártású gépek több mint negyede 10—30 százalékos muinkaidőkieséssel dolgozik. Túl a holtponton Az elmúlt tervidőszakban a mezőgazdasági üzemek új gépeik 43 százalékát itthonról1, 38 százalékát a szocialista országokból, 19 százalékát peidig a tőkés piacokról szerezték be. A hazai mezőgép- ipar részükre elsősorban ne- hézitrtaktorakat, talajművelő, vető-, növényvédő- és állattenyésztési gépeket, valamint gabonakombájn adaptereket kínált — ás szállított, mintegy 28 milliárd forint értékben. Ez szép summa, ám arra nem ad választ, hogy mennyi eszköz maradt eladatlanul a ra|ktárakban. Tény. több is fogyha tott volna. Ha az utóbbi egy-két éviben a tsz-ek pénztárcája nem laposodott volna el teljesen és ha minden miagyar eszköz használati értéke vetekedne az amerikai, az olasz, a nyugatnémet gépek minőségével, tartósságával. A honi mezőgépipar azért már túljutott a holtponton., az utóbbi években intenzívebb hazai fejiesztéssiell és széles körű li cencvásárláspk- kai termékeinek egy részét már a világpiac igényelte magas színvonalra emelte. Ezt bizonyítja az is, hogy az előző tervidőszakhoz képest 1980—85 között az ágazat tőkés exportja csaknem megháromszorozódott. Biztató kilátások A mezőgépipar ugyanis — hösszú harcok után — a kiemelt népgazdasági ágazatok közé került. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az illetékes kormányszervek megkülönböztetett figyelmet fordítanak rá, hanem fejlesztési elsőbbséget is — kedvező kölcsönöket, támogatásokat, lehetőségeket. A gyorsabb előrehaladást fogja serkenteni, hogy a következő években ez az ágazat is felvehet világbanki hiteleiket. Az idén már valószínűleg 80—120 millió dollár segíti a termelés korszerűsítését. A sikeres jövőhöz persze a mezőgépgyárakban kell korszerűsíteni, a gyártósorokat és technológiákat. A háttériparnak is lépnie kell, hogy kiváló minőségű legyen az acél, a rugó, a festék — mindaz, ami szükséges egy ekéhez, egy fűnyíróhoz, egy ■akborhoz. S mivel a háttéripar fejlesztését is kiemelt feliadatként kezeli az Ipari Minisztérium, van remény a változáshoz. Ma már az ipar és a mezőgazdaság szakemberei egyetértenek abban, hogy a magas színvonalú mezőgépgyártásból nemcsak az agrárüzemek húznak hasznot. Az ipar is. hiszen a magyar mezőgazdaság sikerei olyan referenciát nyújtanak a gép- gyártóknak, amivel növelhetik tőkés és szocialista exportjukat is. Horváth L. István A lengyeltóti Somogy Népé Termelőszövetkezet ipari ágazata nem újkeletű. De hadd beszéljen erről az egyetlen, még ott dolgozó alapító tag, Kerék Istvánná. — Tizenhall évvel ezelőtt, 1970 októberében kezdtünk a műanyagdugó-gyártó gépeken dolgozni. Az országban akkor csak Lengyeltótiban készítettek ilyet. Termoszokat is szereltünk, és mindéit nyereségesen. Akkori vezetőink nem használták ki a lehetőségeket, lassan ellaposodott a munka. A melléküzemég főágazat- vezetője, dr. Falussy Lajos műanyagiparban járatos szakember. Egy leszálló ágban levő gazdasági egységet vett át. — Az öt évvel ezelőtti szanálás után a téesz megszüntette szarvasmarha-ágazatát. Ez is istálló volt, ahol most állunk — mutatott körbe. Az olvadó műanyag szaga az egész termet betöltötte. A fehérre festett falak és a barna oszlopok tisztaságérzetet keltenek. Az egy éve átalakított épület magtárpadlását is kihasználják: a födém elég erős, így a nyolcszáz négyzetméteres felületet raktárnak rendezték be. Az alapanyagot és az egyéb holmit külső lift segítségével mozgatják. A műanyag termékeket fröccsöntő géppel és extru- derekkel állítják elő. A berendezések a meleg és a növekvő nyomás hatására megolvasztják a műanyag granulátumot, majd szakaszosan vagy folyamatosan kipréselik. — Korábban is voltak itt kisebb fröccsöntők, de gazdaságtalanul működtek; eladtuk mindet, s vettünk helyettük egy nagyot. Ez sem fiatal, de kiválóan működik. Zöldségmosót készítünk ' vele. Fekete színű hypósflako- nokat fújnak a csehszlovák automata gépen, de a kézi erőt igénybe vevő extrude- reket is megtartották; ultramodern tubusait azokon csinálják. A terem végében egy vákuumformázón babráltak a szerelők. Elképzelések születtek az előbbi gép használatáról, de végső ’ döntést még nem hozott a vezetőség. A mosó- és tisztítószerek töltését is fejlesztik. Nemrég egy nyugatnémet gépet helyeztek üzembe. A Simplex masina tíz-tizenöt milliliteres adagokban csomagolja a különféle kozmetikumokat. A folyadék háromrétegű tasakba kerül, ez hegeszthető, tartós és a felületére bármit nyomtathatnak. — Nem mindig a legdrágább megoldás a legjobb — jegyezte meg dr. Falussy Lajos. A beruházást sem egyetlen területre összpontosítják. Kisebb mennyiségben, de kelendő termékek gyártását vállalják. Az üzemág így több lábon állhat, kisebb a csődbe jutás veszélye. Böröndi Sándor, a termelőszövetkezet elnöke felkarolja az ipari ágazatot. — Jelenleg az összes bevétel egyharmad részét adja ez, de mi azt szeretnénk, ha később nőne a hányad. Csaknem huszonötrpillió forintba került az épület és a hozzá tartozó infrastruktúra. Olyan üzemcsarnokot építettünk, amibe a legtöbb műanyagipari technológia bevihető. A szövetkezet udvara néhol még rendezetlen: méteres bozótban elhagyott, rozsdásodó gépek hevernek. A jelenlegi szemlélet csak az épületeken belül figyelhető meg. Ha ez a felfogás a vezetés minden területén uralkodóvá válik, az udvar is követni fogja a falakon belüli képet. Faragó László Eszti néni ügyelete Vasárnap Karácsonypusztán Helyi autóbuszjárat Marcaliban TEGNAP IS DOLGOZTAK Február végén kész az új üzemcsarnok Máitól helyi autóbuszjárat köziletoedik Maroailiban. — A lakossági igény tette szükiségiessé ezt — mondta Nagyné Gelencsér Éva, a tanács főelőadója. A város lakosai a közpon- 'itót is és a keleti ipartelepeit is csak gyalog tudták megközelíteni. Egyes esetekben 4—5 kilométert is kellett menni. A központi autóbusz- pályaudvar már korábban eü- köílitözött a régi, szűk helyről a vasútállomás méltó. A városban lakók és az oda érkezők csak gyalog érhették el Úti céljukat. — Az útvonal kijelölése volt a legnehezebb. El keliieitt döntenünk, hogy melyik városrészeket érintse a januárban induló helyi járat. Sokan szerették volna, ha az ő utcájukban vagy ahhoz közel épül meg a buszmegálló. Felmérések bizonyítják, hogy a Berzsenyi-lakótelepről és a gombát városrészből sokan jármaik a városközpontba és a keleti ipartelepre, ezért döntött úgy a tanács vezetése, hogy itt induljon meg először a helyi járat. A város lakód a tanácstagok révén kaptak erről információt. A taniáes a helyt járat indításához szükséges műszaki feltételek megteremtésén kívül 2,5 millió forintot költött: ebből buszmegálló-öblöket, buszfordulót alakítottak ki. — A helyi auítóbusz-iközle- ikedés megszervezése nagy feladat volt — mondta Márton István, a Kapos Volán marcali üzemegységének igazgatóhelyettese. — A mi feladatunk is a hatékony munka feltételeinek biztosítása. A helyi igényeket minél fedj esőbben kívánjuk kielégíteni szolgáltatásiunkkal. A szervezés előtt a hivatásför- galom felmérését végeztük el. ötvennél több dolgozót foglalkoztató gazdasági egységektől kérdőíven kérdeztük: igénybe vennék-e az autóbuszt és honnan hava utaznának vele a dolgozók? A fedroénés során összegyűjtöttük az iskolások és a nyugdíjasok utazási igényeit is. A vállalat helyi menetrendi csoportja a várost tömegközlekedési szempontból hat körzetre osztotta. Először az 1-es és a 4/A jelzésű útvonalon indul meg a járat. — Ezek kötik össze a városközpontot, a Berzsenyi-telepet és a keleti ipartelepet, így mindegyik az autóbusz- álloimásrál indul. Az 1-es a Széchenyi, a Berzsenyi, a Noszlopy Gáspár és a Kinizsi Pál utca vonalán halad. A 4,5 kilométert 14 perc alatt teszi meg. A 4/A járat a Volán-telepre megy, s az 1,1 kilométert 4 perc alatt teszi meg. A két útvonalon egyelőmé egy busz .teljesít majd szolgálatot: így az aiutóbusz- páHyaudvaron. nem kell át- szállni. A menetrend Igazodik a műszakikezdésekhez és -befejezésekhez. Jüngling József Eszti nénit — Bóka Lajosáét — úgy, ahogyan máskor, tegnap is elkísérte két kutyája közül az egyik Bálványosról Karácsonypusztára, a pusztaszemesi téesz telepére. Reggel hétkor álltak munkába, s ügyeltek a pusztán az állatokra, terményre, a szövetkezet több milliót érő javaira. A felelősségteljes szolgálat áldozatvállalással is jár, hiszen Eszti néninek most már jó ideje ezzel telik a szombatja és a vasár- ,napja reggel héttől délután négyig. Ám a hetvenegy éves asszony áldozat helyett kedvtelésről beszél... — Nézze, én jobban érzem magam itt kint, Karácsonypusztán, mint otthon, Bálványoson a magányomban. Itt beszélgethetek az állatgondozókkal — akik tíz órakor ugyan már hazamennek —, kijön egyik-másik brigádvezető, és mindig van kivel szót váltanom. Rendszeresen körüljárom a telepet, megnézem a magtárt, ahol nyolcvan-száz vagon terményt tárolnak, az állat- telepet, ahol most mintegy kétszáz hízó- és növedék- marha áll... Tegnap azzal kezdte, hogy ellenőrizte a magtáron mind a hét lakatot. Aztán a hízómarhák következtek — értékes, állomány, exportra küldik innen az állatokat. Megtörtént, hogy a fiatal bika nyaka beszorult a korlátba, s vasfűrésszel kellett eltávolítani az egyik pálcát, hogy a növendék kiszabaduljon. Arra is volt példa, hogy az állatok elszabadultak a helyükről. Ilyenkor Eszti néni telefonon segítséget hív. — Mondok egy esetet. Nyáron történt, betakarítás után. Az aratókat jutalomkirándulásra vitte a téesz a hétvégén. Megyek a magtárhoz, és „szagot kap” az orrom. Füstszagot. Előző nap hegesztetitek itt a szerelők. A magtárban nyolcvanva- gonnyi új búza. Hívom a téeszt, de a telefont senki se veszi föl. A kereki gépjavítóknál már szerencsével jártam, jöttek is és vízzel gyorsan lehűtötték a felizzott vascsövet. így aztán nem keletkezett tűz. De nem sok híja volt... Bóka Lajosné hatvanegyben, az akkori bálványos! téeszben írta alá a belépési nyilatkozatot, s baromfitenyésztőként ment nyugdíjba a pusZtaszemesi termelő- szövetkezetből. Azóta sincs nyugta; sem a munkának, sem a közéletnek nem fordított hátat. — Mint amolyan falusi asszony, nagyon szeretem a természetet, különösen az állatokat, ezért is vállaltam nyugdíjas létemre a szombati és vasárnapi ügyeletet itt, Karácsony pusztán. Elnökhelyettes vagyok a bál- ványosi népfromtbizottság- ban. Mindezt addig csinálom, ameddig bírom. Mit mondjak az egészségemről ? Némi baj van a szívritmusommal, kellene valamilyen szerkentyű, hogy rendbe jöjjön... A szememmel sincs minden rendben, talán azért, mert sokat kacsingattam ... Engem ez a munka éltet, s örülök, ha hasznomat vehetik — mondta Eszti néni az új év első vasárnapján. Hernesz Ferenc Hogy az évvégi munkanap-áthelyezéseket a leggazdaságosabban használják ki, a nagyatádi cérnagyárbar szombaton, január 3-án indult a nagyüzem, de tegnap, vasárnap is dolgoztak. Munka van elegendő. Ezt azért is érdemes megjegyezni, mert korábban az év első hónapjaiban kicsi volt a kereslet. Most négyszáz tonna cérna exportjára van megrendelésük, és hatszázkilencven tonnányit várnak itthon a ruházati üzemek és a boltok. Mindez feszített tempót követel. Az elképzelések szerint rekordot állítanak fői az idén a nagyatádiak. Minden korábbinál többet, 2210 tonna cérnát és 650 tonna nemesített fonalat kívánnak készíteni. Ehhez az is szükséges, hogy időben elkészüljön az új üzemcsarnok. A nyolcvanmillió forintos beruházás gyorsasága szinte egyedülálló a somogyi ipar történetében. Tavaly nyáron kapott zöld utat a fejlesztés, augusztus 29-én már az alapokat rakták le az építők, decemberben pedig szerelték a gépeket. Az új csarnokban van olyan berendezés, amelyet ki is próbáltak. Nincs még minden a helyén, az idő viszont sürget. Somogyi Ferenc tmk-cso- portja csupán karácsonykor és Szilveszter napján engedélyezett magának pihenőt. Naponta tizenkét órát dolgoznak a szerelőik. Február végére be kell fejezni minden munkát. Szükség van az új gépekre a terv teljesítése végett. — Készen lesznek határidőre? — kérdem a csoport- vezetőt. — Érdekünk, hogy végezzünk. — Különböző országokból érkeztek az új berendezések; voltak-e gondjaik a felállításukkal ? — Itt van például az a nyolc Volkman gép, amelyen most dolgozunk. Hasonlóak vannak a szomszédos üzemcsarnokban is. Ezekkel nem volt gond. Hogy jól csináltuk-e? Ezt a nyugatnémet szerelő dönti el, aki még felülvizsgálja a munkát. De ott van például egy olasz, számítógép-vezérlésű díszítő-cérnázó. Ilyen nemcsak hazánkban, hanem a KGST-országokban sincs. Hogy felállíthassuk, meg kell várnunk, amíg megérkezik az olasz cég képviselője. Hogy mennyire modem gépekről van szó, arról már Lovkó Imre főmérnöktől hallottunk. — Harminckét különböző programot táplálhatunk be. A kezelőjének csak a gombokait kell benyomnia és a berendezés automatikusan átvált a kiválasztott mintára. A többi gép ha nem is ennyire, de hasonlóan korszerű. Közben a 1070 négyzet- méteres új csarnokot járjuk. Megújhodik a cérnagyár. Nemcsak új munkalehetőséget teremt, hanem jelentősen növeli teljesítő- képességét is. N. J. Eszköz a megerősödéshez
