Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-05 / 3. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIII. évfolyam, 3. szám Ára: 1,80 Ft 1987. január 5., hétfő Szó-beszéd „Mi fél szavakból is megértjük egymást”? Igen, vannak az életnek olyan pillanatai, mikor egy szó, egy elharapott félmondat többet mond, mint sokszor a szépen csengő, kerekre formált szónoklat. A közös múlt,. az azonos hullámhosszon ringatózó érzelem nem mindig kívánja meg a veretes beszédet. Am ahogy nem minden virág fakad egy tőről, a beszéddé formált gondolat nyomán is születnek hamis képzetek, félreértett helyzetmagyarázatok. S bár ahhoz, hogy valóban meg is értsük egymást, nem elegendő a nyelvtanilag kifogástalanul megszerkesztett mondat, mégis szükségünk van rá. Éppen azért, hogy tisztán lássunk, félre ne értsük a bűvös szavakba foglalt gondolatot. Első tanítómesterünk az édesanyánk volt, vagy apánk, nagyanyánk, akinek álomba ringató meséje, ízes tájszólással megformált szavai végigkísérik életünket. De mesélnek-e a mai nagymamák? Az estéli vezényszavak — mosdás, evés, alvás — után jut-e idő és türelem a beszélgetésre? A technika csodáival felszerelt iskolákban érték-e. még a legcsodálatosabb oktató-nevelő „szerszám” a szép magyar beszéd? Ügy látszik, egyre kevésbé. Az ismeretátadás során alkotó együttgondolkodásra neveljük gyermekeinket, s ez így van jól. Am az élet nemcsak racionális feladatmegoldásokban formálódik: a szellem szárnyalásához a fantázia játéka is szükséges. A történelem, a földrajz, de még a matematika világából sem száműzhető a misztikum, amely az élő, szabatos beszéd tartozéka keli legyen. Emlékszem az egyetemen egy fiatal, kopott ruhás, de ragyogó tudású tanáromra, aki egyetlen papírlapocskával a kezében lépett katedrára, pnegigazította vastagkeretes szemüvegét, majd elkezdett beszélni. Nem vettük észre az idő múlását. Évszázadokat öleltünk át gondolatban; együtt éltünk 48 ifjaival, csatáztunk a Parlamentben, s még azt is megtudtuk, hogy a „milimá- ri” osztrák szomszédainktól szony volt a moranchiabeli átvándorolt pesti tejesasz- M agyarországon. És Kata néni, a franciatanárnőnk — akit csak Ma- dame-nak szólítottunk — anyanyelvűnkön és Baud- laire, Verlaine nyelvén utaztatta be velünk, a képzelet szárnyán, Franciaországot, Ady Párizsát, a Quartier- Latint-t és a Szajna-partot. Szent Mihály útjának őszi szele őt idézi emlékezetünkbe ma is... Nem néztünk videót és nem töltöttünk ki egyszavas feleletet váró tesztlapokat. Csodáltuk és magunkba szívtuk nyelvünk szépségét. Aztán elfelejtettük. S ha mégis kedvünk támadt felidézni, hamarosan magunkra maradtunk gondolataink mondatokká formált hálójában. Magunkba zártuk, eltemettük a szavakat, s lassan már az sem fáj, ha nem értjük meg egymást... Pedig a fél szavak mögött rejtőző megértés nélkül mondataink sem kaphatnak valódi értelmet. Várnai Agnes ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS 1987 TERVEIBŐL A Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője közli: a Minisztertanács szombaton ülést tartott. Lázár György, a kormány elnöke az ülésen ‘tájékoztatást adott Nyikolaj Rizskov- . val, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével 1986. december 23-án Moszkvában folytatott tárgyalásairól, amelyeken megkülönböztetett figyelmet .fordítottak a legfelső szinten elért megállapodások végrehajtására. A Minisztertanács nagyra értékelve a tárgyalások eredményét, a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megvitatta a Magyar Hírlap munkájáról szóló jelentést. Egyetértőén tudomásul vette, hogy a Magyar Hírlap a jövőben is mint a kormány félhivatalos sajtóorgánuma jelenik meg. A kormány meghallgatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a közérdeké bejelentése^ és panaszok kezelésének tapasztalatairól, valamint az egészségügyi intézmények műszerellátásáról. Mindkét jelentéssel kapcsolatban kötelezte az illetékeseket a tapasztalatok alapján levonható következtetések hasznosítására. A Minisztertanács áttekintette az idegenforgalom 1986. évi alakulását. Megállapította, hogy az ágazat az ismert kedvezőtlen körülmények ellenére eredményes évet zárt, s ez jó alapot ad az 1987-re kitűzött célok eléréséhez. (A kormányszóvivő tájékoztatóját a 2. oldalon közöljük.) Roland Leroy magyarországi tárgyalásai Roland Leroy, a Francia Kommunista Párt Poditikai Bizottságának tagja, a L’Hu- imanálté igazgatója, aki az. MSZMP KB meghívására december 27. és január 4. között hazánkban töltötte szabadságát, ma hazautazott Párizsiba. Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese fogadta Leroy-,t magylaranszági tartózkodása során. A vendég találkozott Aczél Györggyel a Politikai Bizottság tagjával, akivel áttekintették a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseit, valamint az MSZMP és az FKP tevékenységét és feladatait. Roland Leroy-val tárgyalásokat folytatott Borbély Gábor, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője, amelynek során a Népsza- iblaldság és a L’Bumaniiité közötti együttműködés kérdésiéit vitatták meg. Hűtőgépek, szifonok Jászberényből A Jászberényi Hűtőgépgyárban mintegy öt és fél milliárd forint értékű terméket gyártottak a múlt év végéig. 570 ezer hűtéstechnikai berendezés és 750 ezer szifon összeszerelését végezték el. Termékeikkel sikerrel szerepelnek az európai országok mellett az Egyesült Államokban, Ausztrália és Kína piacain is. Folytatódik a vasút villamosítása Tavaly kezdődött el a vasút Dombóvár és Kaposvár közötti szakaszának a villamo- sitása. A munkák jelentős részét azonban 1987-ben végzik el. Busch Károlyt a MÁV pécsi igazgatóságának műszaki igazgatóhelyettesét és Szabó Istvánt, a vihamcsfielsőveze- ték-építő főnökség főmérnökét arról kérdeztük, hogy az idén milyen ütemben folytatódnak a munkák az említett szakaszon, valamint a Balaton déli partján, és milyen más vasúti beruházást (terveztek 1987-ben Somogybán? Dombóvár és Kaposvár kö- zöitt a felsövezeték-épíítés megkezdődött. Jelenleg a tartóoszlopokat állítják föl. Az összesen 240 millió forintot igénylő beruházásból a felsővezeték építése 90 millió forintot igényel. A költségek többi része megoszlik «Jy»« munkák között, mint a pályaépítés, a térvilágítás, a csatlakozó távközlési és egyéb postai feladatok. A felsővezeték építését még ebben az évben szeretnék befejezni, ám a vezeték elkészülte nem feltétlenül jelenti a szakasz üzembe helyezését. Ez attól is függ, hogy a postakábelek elkészülnek-e időre. 1987-ban Dombóvár és Kaposvár között mintegy 60 kilpfnéternyi felsővezetéket feszítenek ki. Folytatódnák a munkák a Balaton déli partján, tovább- éjpül az idén Budapestet Nagykanizsával összekötő vasútvonal villamosítása. A komplex programnak ez lesz a harmadik szakasza. Az építőknek 1989 végére kell Keszthelyre érniük, így a Balaton mellett egyelőre csak az előkészületi munkák kezdődnek meg. Azt tervezik, mire a villamösítás eléri a Ba- laton-partot, addigra elkészül a siófoki pályaudvar teljes rekonstrukciója. A jelenlegi állomás felújítása mellett épül egy teherpályaudvar is, és feltétlenül szükség van a siófoki vasúti hül féhiüt“"- ra. 1987-ben központi forgalomirányító berendezést helyeznék üzembe Fonyódon. Átadása révén többek között lehetővé válik egy-egy vasútszakasz váltóinak átállítása egy, központi helyről. Együtt tartják az ünnepeket Magyar motívumok a tengizi barátsági klubban Magyar motívumok címmel kazah festőművész kiállítása nyílt meg a Temgizben dolgozó magyarok lakóhelyén. A . magyar—szovjet barátság klubjában Szálamat Utyemiszov alkotásai láthatóik, amelyeket a kazah festőművész magyarországi útja során készített Budapestről, a Balatonról, magyar tájakról és emberekről. Németh László, a Vegyépszer tengizi főigaagaitóságának ve- zeftőhelyettese a TASZSZ tudósítójának elmondta, hogy a kiállítás csupán egyike azoknak a rendezvényeknek, amelyekkel a klub igyékszik a magyar dolgozók számára jó hangulatot teremteni. A szovjet és. a magyar dolgozók együtt tartják ünnepeiket. sportversenyeket ren - deznék, zene- és táncegyütteseket hívnak vendégszereplésre. Bár Tengiz távol van a hazától, ezt feledteti az is, hogy a magyar dolgozók lakóhelyére rendszeresen érkeznék magyar újságok, folyóiratok, irodalmi kiadványok — mondotta Németh László. Gyanús vizek A középkor nagy pestis- és kolerajárványainak legfőbb oka a köztisztaság csaknem teljes hiánya volt. Nagyot lépett vissza Európa a vízvezeték-építő Róma után, pedig a fejlett fürdőkultúrájú birodalomban is rengeteg baj volt a |városok tisztaságával. Tanácsi határozatokat szemelgetek az utcára, árokba, csapadékcsatornába suttyomban csempészett szennyvizekről. A helyszín mindannyiszor Kaposvár, az időpont: 1986. Az Akácfa utca 15-ben a vécéből a tárolóba került az anyag, ám a fürdő- és egyéb vizek már másik kivezetést kaptak s iaz árokba csordogáltak. A hatóság elrendelte az állapot megszüntetését. Figyelemre méltó mondattöredék az egyik iraton: „ ... az utcában kialakult gyakorlatnak megfelelően, ..” Mármint úgy vezették a szennyvizet az utcára. A Frankel Leó utca 19-ben avagy iá Laborfalvy Róza utca 46-ban hasonlóképpen tettek. Nem is részletezem. Cifrább eset történt a\ József utca 6-ban és 6/b-ben. Az utóbbi címről bejelentést kapott a tanács illetékes osztálya, hogy az előbbi házból szennyezik a környezetet. A tanácsi emberek megvizsgálták a tényállást, s megállapították: a 'bejelentőnek igaza van. De — ha már arra jártak — alaposan körülnéztek, és azt is megállapították, hogy maga a bejelentő sem jobb a Deákné vásznánál, ugyanis a József utca 6/b-ből is az utcára engedik a szennyvizet. Nézzen körül mindenki először a saját portája előtt! Ez az előbbi derék környezetvédő bejelentőre éppúgy vonatkozik, mint magára a városi tanácsra: a műszaki osztály határozatban felszólítja a 2. sz. gamesz vezetőjét, hogy a Ságvári Endre utcai orvosi rendelő szennyvíztárolóját rendszeresen szippantássá, mivel a tanácsi kezelésű tárolóból a túlfolyón keresztül állandóan a Kapósba kerül a szennyvíz. Molnár Istvánhoz, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának csoportvezetőjéhez már másodfokon kerülnek az ilyen ügyek: — Nézelődünk a helyszínen, szomszédperpatvarból származó közérdekű környezetvédelmi bejelentés nyomán. Gyanús nekem az árok. Van gyakorlatom, észreve- szem a jeleket. Mondom a bejelentőnek: engedje már meg a csapot, aztán ballagjunk ki ,az utcára ... Kiballagunk. iPorszáraz marad minden. Már-már szégyellem magam, bocsánatot kérek, de közben visszaérünk, s látom ám, hogy a csapot elzárták. A kisunóka. Ki volt tanítva. Üjra kinyittattam; kolléganőm őrizte, kimentünk az utcára a gazdával, eltelt néhány tucat másodperc, meg is jelent a kis vízfolyás az árokban. Nem tanmese ez, hanem a rideg valóság. Jelentgeti a szomszédját, akinek magának is ugyanolyan „vaj” van a fején. Kaposvár több utcájában általános gyakorlat: a tárolóba csak a szennyvíz egy része kerül. A kevésbé büdös mosogatólének, mosóvíznek barkácsolnak egy „eltérítő” lefolyót, a szemérmesebbek elrejtik valahogy, a bátrabbak egyszerűen kivezetik a ház ele. Ahol van árok vagy csapadékcsatorna, ott még csak- csak eldugható az ilyen szennyvízvezeték. Ahol nincs rejtekhely, ott csinál magának árkocskát a víz. — Hol élünk? — kérdezte az orvos, aki maga is egy ilyen „illegális” szennyvízel- vezetös helyen, a Csalogány utca környékén lakik. így felelt: — Szóltam a köjálnak. a tanácsnak.- Meglehet, igyekeznek is, de hat nem állíthatnak megfigyelőt minden gödör mellé. Büszkén mondogatjuk: a török — mellesleg — csodás fürdőkultúrát hagyott nálunk, -amikor visszavonulni kényszerült. Azt hiszem, „szennyvíz- cáempészés” mégsem a török hódoltság miatt van nálunk. Luthár Péter
