Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

1987. január 31., szombat Somogyi Néplap 3 Szigor és meggyőzés Valószínűleg már nem él az a finnországi Idős orvos, alkivel Laibtiban, Pécs tesit- vérvétosálbian ismerkedtem meg egy hivatalos italálllfcai- zó során. Nem isi akárki volt aiz .öreg úr, hanem a váirösi tanács doyenje, kor- elnöke, aki valamikor egészségügyi miiniszterikánit kiüzidöitit az északi országban elharapódzott alkoholizmus elllian. Sajnos hamar kiderült, hogy ez utóbbiak korántsem bizonyultak olyan haté­konynak', miint vártáik. El­mondta: az erőszak, a bün­tetés önmagáiban sohasem pótolta a nevélőmunkólt, a ráhatás emberi vonatkozása­it. Kitiltották .például a bök tolkbóL az égetett szeszes ita­lokat, egyszerűen megszün­tették a vodka árusításéit. Az emberekkel azonban csak a tiltó rendelkezést közölték, magyarálzaitával —' liegaláib- bils tömeges méretekben —• adósak imahadtalk. így aztán a házi úton, a falvaikban, er­dei1 tanyákon kifőzött vodka megkerülve aiz állami, vagy legalábbis az állam által el­lenőrzött magánkereskedel­meit, a feketepiacra került, méregdrága áron, és a mo­hó fogyasztás rengeteg bajt, egészségügyi károsodást, sőt, gyors halált okozott. A finn saesztesltvérek reg­gelenként az állomásokat lepték el' és a vidékről be­utazó feketézőktől vették meg az „áruit”. Csakhogy áz állomásokon ott voltak a rendőrök, 'hatósági sjaeszéli- . lenőrök is, és nem engedték kivinni a vasúti (területről a becsempészett tömény alko­holt. A várasba vezető ka­puikat lezárták, mindenkit alaposam megmotoztak. Egyetlen módja maradt a drága áirion megvásárolt, és annyira álhított szesz eltfo- gyasztásánák, hogy mindjárt ott az állomás' melQékhefyi- sléjgében bevedelték. Elszaporodtak az ittas álll- lapoitbae elkövetett erősza­kos cselekedetek, a munko- helyekről mind többen hiá­nyoztak, mind itűrhetetle- nébbé vélt az iszákosok csa­ládjának helyzete is. Bezi- zanyosodott, hogy bünitetés­sel, ttltósolkíkal' nem üehét megoütíani ezit a kérdést sem, csakúgy, mint a többi égető ttiársadallmi gondot selm. Együtt kell alkalmazni a itiltási, a büntetési, az egész­ségügyi fel'viilágosítáls, a medicinákat, a pnof-oiakszia (megelőzés) eszkö zeit és m(ég így 'is jelentős ellhúzód'ássall. visszaesésekkel kell számol­ni. Finnországban drámai módon vájslsza is kellett llép­ni, csökkenteni, sőt, meg­szüntetni az alkoholizmus visszaszorítására 'hozott ha­tósági rendeletaket. ' Amikor ez a beszélgetés lezajlott, nálunk még nem volt annyira súlyos az alko­holizmus, legalábbis keve­sen tartották annak. Talán ott is hagyta vdlna a hall­gatóság azt a szónokolt, aki főtéhiaként az alkoholizmus veszélyességéről beszólt vol­na; Csakhát az elmúlt ne­gyedszázadban nálunk ás so­kait rioimloltt a helyzet. Az allkiolízmus valósággal, nép­betegséggé vált. (Kivívtuk a vilájgéLsőség gyanús érté­kű minősítését. Nálunk éppen megfordí­tott a helyzet: messize va­gyunk .még attól, hogy drá­kói rendszabályokról beszél­jünk, az alkoholista a mi stohasználaitumkban beteg, gyámoliitásliia szoruló beteg embernek számít;. A vonat­kozó törvények, (törvényere­jű rend eletek alig hatnak, nincs bennük elrettentő erő. A legfontosabb most az, hogy a munkahelyekre vo­natkozó eltiltásokat valóban betartsák. Nemcsak az elit üzemekben, nemesük oltlt, aihol már hagyomá|nyai van­nak ‘az alkod oiszondézásniak, hainem ahol most kéH elő­ször alkalmazni, ahol bizony morognak az üzem vezetői, munfcálsái és alkalmazottai a szondázás miatt. Szándéko­san rangsoroltam az első helyre a vezetőket lés az al­kalmazottaikat. Ma már uai- gyon sok alkohol iecsurog a (tisztviselőik, irodisták, sőt a vezetők torkán is. Megfigyeltem, hogy az ak kohbl'izmusról szőlő előadá­sok, aikkék általában csak a szorosabban vett termelés területiére vonatkoznak; pe­dig a problémakör ennél' sóikkal szélesebb. Ne igyon az üzemi munkás, ne okoz­zon balesetet, ne gyártson sélejtet, ne késlekedjen; tanítsa a határidőt, mutasson jó példát a rnuinikásutánpát­lósnak. De ne igyon a peda­gógus sem, az egészségügyi káder sem, a szállítómunkás sem, a szoilgáltaitálsibdl is száműzni kell az alkoholt. Józanul kell gondozná, etet­ni az állatállományt, tiszta fej kell a kertészetben vég­zendő munkához is. Az élet minden területén kell a rend, a józanság, a felvilágo­sító jó szóval párosított szi­gor és törvónytisziteiat. Vasvári Ferenc BIZTONSÁGBAN VAGYUNK A Hungária Biztosító ka­posvári kirendeltségének igazgatója. Flach Tibor tájé­koztatott az évkezdés tapasz­talatairól. — Januárban négyszáz pó­rul járt autós keresett meg bennünket — mondta. Ez alig jelent több ügyfelet, mint az előző év hasonló idő­szakában, Ami kivált figye­lemreméltó, a korábbi egy-két tötálkáros kocsi helyéit eb­ben az évben tizenkettővel akadt dolguk szakembere­inknek. Tavaly januárhoz képest az idén negyven, százalékkal emelkedett a károkért kifize­tett összeg. Az autósok meg­értnek voltak, hiszen a kár­becslőink nem tudtak azon­nal kimenni a sérült autó­hoz. Máskor 2—4 nap alatt vehette fel az ügyfél a pén­zét, januárban hosszabb volt a „kárforduló”. A kérésetek zömét az összecsúszások okozták. Ezek lehették kisebb koccanások, de használhatat­lanságig összer.oncsolt gépek is maradtak a balesetek után. A károsultak akkor vannak szorult helyzetben, ha nem tudnak 'megegyezni a felelősségben. Ilyenkor a biz­tosító aligha fizet. Varga László, a Hungária Biztosító Somogy Megyei Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM A hét elejére az élet visz- szaltórt a rendes kerékvágás­ba, s a vállalatok, ahol a nagy havazás teljes műsza­kok kiesését okozta, többnyi­re pótolták a lemaradást. Is­mét zavartalan a vasúti áru­szállítás. ám itt még hétvégi rakodási kampányokra is szükség lesz a szállítási ter­vek teljesítéséhez. Mégyeszerite sok helyen került sor a héten a Közpon­ti Bizottság novemberi hatá­rozatából fajkadó, helyi ten­nivalókat összegező nyílt pártnqpokra és munkásgyűlésekire,. Vala­mennyi fórumolt áthatotta az az önkritikus szellem, amely a határozatot is jellemezte. A hozzászólók rmndánnyii- szor azt kutatták, hogy saját munkaterületükön mát kell és mit szükséges megváltoz­tatni, javítaná. Valamilyen módon mindenütt megfogal­mazódott, hogy jelenlegi helyzeteikből kiemelkedni csálk közös akarattal és cse­lekvéssel tudunk. A csurgói gimnáziumban kedden tartott pártnapon Kienovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára, a megye gazdaságának idei feladatai mellett kritikusan szólt az előrelépést gátló né­hány szemléleti torzulásról, így például a „felfelé muto­gató” , a megoldásit mindig máshonnan váró, a cselekvő­erőt bénító siránkozásról. A Kaposgépnél rendezett munkásgyűlésen dr. Gyene- sei István, a megyei tanács elnöke tartott tájékoztatót, ezt követően a vezérigazgató arról beszélt, hogy az elért jó eredményeik ellenére is javítaniuk kell egyebekközt a termelés egyenletességét, gyártmányaik minőségét. Szerdán tartotta ülését a mögyei pártbizottság. Rleno- váids Imre első titkár tájékoz­tatta a testületet a Központi Bizottság december 28-í ülé­séről, majd más napirendek mellett áttekintették a megye népesedéspolitikai helyzetét és állást foglaltak a további feladatokról A balatoni üdülőövezet visszatérő, s egyre súlyosabb gondja a nyári munkaerőhi­ány. Az itteni településeknek a nyári szezonban áldandó lélekszámúknál 5—6-szór több vendég ellátásáról is gondoskodniuk kell. S hogy ez nem mindig sikerül kellő színvonalon, abban nagy ré­sze van annak, hogy átlago­san 6—8 ezer dolgozó hiány­zik az idényüzletekfoől, ven­déglátó és szolgáltató egysé­geikből. Más témák mellett e gond orvoslásának lehető­ségeiről tárgyaltak a hét ele­jén BaiLatonkeresztúron az érintett települések tanácsel­nökéi. Ugyancsak a balatoni idényre készül a Maihart ba­latoni leányvállalata. A ta­vasszal elsőnek útnak indu­ló tíz hajó nagyjavítása már befejeződött, s a héten már a nyári f orgalmat végző ha­jók felújításén dolgoztak a siófoki kikötóben. Nemcsak a barátság elmé­lyítését, hanem a gazdasági műszaki együttműködést ás szolgálja a kaposvári és kulinyi ni villamossági gyá­rak közt létrejött kapcsolat. A héten a szovjet testvér- üzem küldöttségét fogadták a kaposváriak, s a találkozó során már egy szervezési együttműködési szerződésit is aláírták a két gyár vezetői. A hét legjelentősebb so­mogyi kulturális eseménye a Csiky Gergely Színház, új be­mutatója volt. Bernard Shaw Szent Johanna című drámá­ját Babairczy László rende­zésiében állították színire. Megkezdődött a kaposvári farsangi napök idei prog­ramja. Ennek keretében feb­ruár közepéig csaknem har­minc jó mulatságot ígérő rendezvény lesz. A báli sze­zont a mai iparos bál nyitja meg a Dorottya Szállóban. Bíró Ferenc igazgatója a vállalatokkal kötött biztosítási szerződé­siekről beszélt. Az év első napjaiban a viharkárokat je­lenítették az intézmények: épületék tetejét, kéményeiket sodorta le a szél, de néhány esetben fordult csak elő ilyen. A nagytömegű hó több • tetőt beszafcíitott, ezek javí­tására viszont nem tud fi­zetni a biztosító. Erre kitér a kötvény is. Elleniben bizton remélhetünk kártérítést, ha letakarítaltllan iáidén például a bokánkat törjük. Ái idei télen elsőként Zárszámadás Lábodon Pénteken délelőtt tartót- tette — megyénkben- első­ként — a lábadj Zolid Mező Termelőszövetkezet zár- számadó közgyűlését. Részt veltt ezen Herner Endre, a megyei pártbizottság mun­katársa és Bogó László, a Teszöv elnöke is. A szövetkezet vezetősége nevében. Balogh M. János szálmdl.t be a múlt év ered­ményeiről, gondjairól. El­mondta: tavaly az időjárás — a késői kiitavasizodlás, az aszályos nyár és az ősz — nem kedvezett, s ez a nö­vénytermesztési főágazat eredményeiben is megmu- tíatkozott. Az állattenyészté­sük viszont számottevő eredményt ért el, éjs terme­lési értéke jelein fősen meg­haladja. a növénytermeléséi:. A .tehenészet nyeresége az előző évinél. 29 száizaliáklkal volt több, a sertést enyéstz- tes pedig négyszeresére nö­velte eredményét. A közös­ben. tartott juhállomány a korábbi övékben tapasztat­ható vesztesége megszűnt. Erdészeti ágazatuk — a több éves egy helyiben to- poigás után — rekordered­ményt ért el: árbevételé megközelítette a 13 millió forintot. Nőtt a háztáji ága­zat termelése is. A szövet­kezet árbevétele 6 százalék­kal', bruttó jövedelme pedig 33 százalékkal nőtt. A ter­melési .érték 40 százalékkal haladta meg az előző évit. A szövetkezet tízmillió 300 ezer forint nyereséggel ziáír- ta a múlt évet. A itagők és aiz allkaUlmaizioittaik személyes jövedelme 8,2 százalékkal nőtt. Az éves nyereség alap­ién a tagok most közel egy­havi részesedésnek megfe­lelő összegeit vehetnek fél. Jutott a szövetkezetnek pénz a szükséges beruhálzásdk megvalósítására is: 1986-ban több mint 5 millió forintot költöttek ilyen céLofcra, na­gyobb részét gépvásárlások­ra. Örömmell állapította meg asz elnök, hogy javult a munka hatékonysága, éls nö­vekedett az egy főre jutó termelésit érték. Elmondta azt is, hogy a mintegy 13 millió forintos nyereségtantaliék és az öt­millió forintos érdekeltségi alap garancia a pénzügyi gondoktól mentes, zavarta­lan gazdálkodáshoz. A szo­ciális és kulturális célokra mintegy 500 ezer forintot költöttek, és támogatták a községi tanács ilyen irányú tevékenységét is. A vezető­ség beszámolója 1987. leg­fontosabb tennivalói között sorolta a termelés 4—4,5 szá­zalékos növelését, az állat- tenyésztés eredményeinek javítását. összesen 1 ‘millió 600 ezer kilogramm állati termeik, értékesítését terve­zik. Újabb gépek vásárlásá­ra 4—4,5 millió forintot köl­tenék. Hozzálátnak Erzsé- beltpusztán egy 7—800 férő­helyes sertéshizlalda építé­séihez is, mig a szarvasmar- ha-telepükön felújítják a vízvezeték-hálózatot és a fejőberendezést. A tagság meghallgatta aiz ellenőrző bizottság beszámo­lóját, majd ezt követően többen mond talk véleményt a múlt év munkájáról1.. Dorcsi Sándor Rászorultság A házvégi fáskamraszerű helyiség ajtajának résein át hamar utat 'talál a fagyos szél. A mennyezetről lógó 15-ös izzó fénye alig tud át­hatolni ,az elpiszkolódott bu­rán. Igaz, nincs is itt sem­mi, amit megvilágítson. Nyűtt konyhakredenc, pis­lákoló sparhelt, felismerhe- tetlen színű lavór, össze- dombolt dunyhás ágy. Az öregasszony sámlin kucorog. Felállni már kép­telen. Nincs öröme, talán nem is volt soha. M|ár em­lékei sincsenek. A sivárság­ban egy gyűrött Szabad Föld jelenti a nagyvilág itt va­lószínűtlennek ható káprá- zatát. Belelapoz, azután le­teszi. „Tűz ütött ki a puer- to-ricói 'hotelban...” — Nincs tüzelőm — mond­ja, s máris sír. Mi lesz ve­lem a télen? A múltkor le­borultam a sámliról és akárhogy próbáltam, nem tudtam visszakapaszkodni. Ügy csúsztam ki az udvarra és isteni csoda, hogy egy szomszéd észrevett. — Miért nem megy be a szociális otthonba? — Bemegyek én lelkem, de csak ha leesek a lábam­ról. Ugye nem hagynak el­pusztulni ? Élni. Ez a 78 éves buzsá- ki Gurgel Jánosné egyetlen vágya. Minden mozdulatát ez az ösztönös élni akarás irányítja. Tavaszonként egy székbe kapaszkodva mássza körbe a zsebkendőnyi kertet és zöldségmagokat vet. Az asztalon álló törött üvegű véker hiábavalóan ketyeg. Egyetlen szerepe, hogy a delet megmutassa. A nap eseménye ugyanis, amikor a házi szociális gondozó, Pap Lászlóné megérkezik a kis éthordóval. Ha kell, be is vásárol, gyógyszert hoz. Mint kide­rült, a tüzelő ügyében is megpróbált eljárni, de si­kertelenül. Ma 10 forintot visz ma­gával a „vásárlásra” ... Ka- tioa néni havi 2468 forint járadékot kap. Óriási összeg ez bármiféle igény nélkül. Az ebédért havonta még 100 forintot sem fizet. Erre gon­doltam, ám nem mondtam ki. Tiszteletben tartottam az öregaszony talán egyetlen titkát... Az éthordókkal megrakott hiciklivel 10 kilométeres körutat tesz naponta Pap Lászlóné házi szociális gon­dozó. — Négy éve csak né­hány heti helyettesítésre kért meg az akkori gondo­zónő. Aztán elment a falu­ból s rám maradt a feladat Nieim elsősorban a szerény fizetésért vállaltam, hanem azért, mert tapasztaltam, mennyire fontos ezeknek a magatehetetlen idős embe­reknek, hogy naponta meg­érkezzek. Nemrég még nyolc védencem volt, ám közben egyikük meghalt, egy kór­házba került, ketten pedig hozzátartozóikhoz költöztek. — Alig hihető, hogy a fa­luban csupán négy gondo­zásra szoruló ember van. — Igény valóban több van, de a lehetőség kevés — mondta Ivanics Lászlóné, az öregek napközi otthoná­nak vezetője. — Az iskola konyháján, ahonnan az ebé­det kapjuk, szintén meg­mondták, nem tudnak töb­bet adni. v — Csupán néhány adag ételtől függne hát a segít­ség? — Már a rászorultság el­ismertetése is nehéz. A fa­luban mindenki ismer min­denkit. Hamar megkaphat­juk, miért pont ez vagy az kap segítséget, hiszen egyik­nek gyereke van, a' másik­nak elfogadható nyugdí­ja... S hogy kora és egész­ségi állapota miatt rászorul? Hiszen majd minden csa­ládban vannak öregek, s a saját baját mindenki na­gyobbnak érzi. — Ha egész munkaidőben csinálnám, jóval több öre­get elláthatnék — így Pap Lászlóné. — Nemegyszer azonban épp azok az egye­dülálló idős emberek uta­sítják el a segítséget, akik­nek rászorultságát senki sem vitathatná. Példákat sorol. Egy 90 éves néninek két szociális ott­honban is lenne helye, de nem akarja otthagyni az öreg házat. Egy 80 éves bá­csi egyszerűen szégyelli el­fogadni a segítséget. „Mit szólna a falu, hogy nem ál­lok meg a magam lábán ...” Beláttam, hogy korántsem könnyű segíteni, mégis úgy éreztem, nem ez a házi szo­ciális gondozás egyhelyben topogásának fő oka. Inkább az, hogy az akták rubrikái nem elég hű tükrei a. rá­szorultságnak. A hozzátar­tozók száma, vagy a nyug­díj összege nem mindig ad pontos eligazítást. A jelen­tésekben szereplő „egyedül­álló idős ember” kifejezés semmit sem árul el az élet vékonyka szálába való gör­csös kapaszkodásról, az ön- fenmltartás apró kínjairól. Egyetértett ezzel' Svpos Fe­renc, a lengyeltóti községi tanács vb-titkára is. — Olyan feladat ez, amely nem lehet pénzkérdés. Első­sorban a tényleges rászo­rultságot kell alaposabban föltérképeznünk. A körze­tünkbe tartozó négy telepü­lésen jelenleg 16-an része­sülnek házi szociális gondo­zásban, ám bizonyos, hogy ez több embernél volna in­dokolt. Az idén lehetőséget kaptunk a lengyeltóti öre­gék otthona mellett egy ganldazási központ létrehozá­sára. Az itt dolgozó új mun­katárs legsürgősebb felada­ta a gondozottak körének kiterjesztése, a rászorultság pontosabb fölmérése lesz. Pap Lászlómét kísérteim el napi kőrútján, s láttam em­beriségének sok példáját. Tudja, hogy az ételnél vagy a gyógyszernél gyakran fon­tosabb néhány jQ. szó. Amit naponta megtesz, az nem szerepel a munkaköri leírás­ban. Csak véletlenül érdek­lődtem saját, idős hozzátar­tozóiról. — Négyen vagyunk test­vérek, s anyánk még kis­gyerekként valamennyiünket állami gondozásba adott. Későhb azután, mikor már felnőttünk, s úgy ahogy egyenesbe került az életünk, szülőtartási pert indított el­lenünk. Ma is él, de nem tudom, mi valn vele. 'Nem is érdekel. Bíró Ferenc /

Next

/
Oldalképek
Tartalom