Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 25. szám

4 Somogyi Néplap 1987. január 30., péntek A járműveken volt nehéz a tél | _____________________JOGI SZAKÉRTŐNK írja N em fázott meg a zöldség Gyalogos a zebrán Nem sokkal a délutáni műszakváltás után érkeztünk a megyei Zöldért vállalat kaposvári elosztóraktárába. A délelőttösök ilyenkor té­len, reggel fél hatra jönnek, a boltok szerint kimért árut felrakják a gépkocsikra. A megyeszerte telepített raktá­rokból az alma, a gyökér­zöldség és más áru napköz­ben érkezik, ha tud. A ko­rábbi hetek hófúvásai gon­dot okoztak a szállításban. A kocsik sokszor elakadtak, a fagyra érzékeny zöldsé­gekkel. Báli Gyula,, a válla­lat igazgatója mégis nyugod­tan emlékszik vissza: — Szerencsére az árukból alig ment tönkre valami: ta­lán nyolc-tíz mázsa burgo­nya fagyott meg a platókon, de ez nagyon kevés, mert a mostani készletünk több mint négyezer tonna. Hagy­mából háromszáz tonna, fe­jes káposztából és gyökérből; is hasonló mennyiség van a raktárakban. Almából hét­száz tonna körüli készletet tartanak a hűtőházakban. A burgonyát kell még óvni, ékt is klimatizált épületekben tartjuk. A többi zöldségféle általában a szabadban van, persze szalmával vagy mű­anyag paplannal letakarva. A gépkocsik féltengelyei vagy más alkatrészei bánták a zord időjárást. A „meg­fázott” növényeket ipari cél­ra felhasználhatták, de ez olyan kevés volt, hogy külön nem is foglalkoztak vele. Amúgy is előfordul, hogy egyik-másik zöldségből tönk­remegy pár kiló, amit á vá­logatásnál vesznek csak ész­re, ezeket rendre leírják. Ugyanígy történt azzal a készlettel, amit egy elárusí- tópaviilonból hoztak vissza. Az álig szigetelt falak nem bírják a kegyetlen hideget. A Zöldért a várhartó ke­resletet felmérve a téli el­látásra mindig „rátartással” raktároz. / Almából kevesebbet ad­tunk el, mint tavaly, ősszel sokan „bespájzolták” a gyü­mölcsöt. Sajnos a múlt évi termés gyorsabban romlik, mint máskor, egy-két hónap múlva úgy vélem, tőlünk ve­szik majd az almát. Az elosztó ratkár bejára­ta mellett a padlóra krétá­val betűket meg számokat rajzoltak. A másnapi, kimért zöldség kerül oda, hogy a következő reggel csak kocsi­ra kelljen tenni a ládákat. A délutános asszonyok egy része a konténerben érkezett almát válogatta. A páradús, hideg levegőt friss alma­illat töltötte meg. A másik teremben nylonhálóba cso­magolták a krumplit, a sár­garépa meg gyökér is ugyanilyen zsákba kerül. — Van mindenből elég — mutatott körbe Árnyas Gyuláné, raktárvezető. — Burgonyából ötven—hatvan mázsa fogy naponta, almá­ból s fejeskáposztáböl har­minc. Egy héten többször is kapunk utánpótlást a raktá­rakból. A zöldségek mellett a dióbél és a szárazbab ke­lendő mostanában. Amit kérnek azt adunk. Van mi­ből! A fokhagyma, persze ná­lunk is a hiánycikkek közé tartozik, mint bárhol az or­szágban. Az importból beho­zott áru egyszerre jött be, minősége sem valami jó, de *igy is felvásárolták a vi­szonteladók nagy részét. A tavaszra várva gondol­nunk kell a primőrökre is. Báli Gyula elmondta, hogy a Somogy Megyei Zöldért — mint mások is — az Alföld­ről, Szentes környékéről szer­zik be az üvegházban ter­melt zöldséget. Saláta már eddig is került a boltokba, de később lesz paradicsom, s paprika is. Import paradi­csomra is számítanak febru­árban, az ára száznyolcvan forint körül lesz. Faragó László A járművezetők egy része figyelmen kívül hagyja, dur­ván megszegi a kijelölt gya­logos-átkelőhelyre vonatko­zó szigorú szabályokat. Az ilyen szabályszegés nem egy­szer igen súlyos következmé­nyekkel jár. Legutóbb Kaposváron a 61- es számú főúton a Kossuth Lajos u. kereszteződésénél a kijelölt gyalogos-átkelőhe­lyen az esti órákban szabá­lyosan áthaladó két idős asz- szony vesztette életét, mert egy járművezető szabályta­lankodott. A kocsi a Lenin utca felől mintegy 52—56 ki­lométeres sebességgel a kül­ső sávban közlekedett és el­ütötte a gyalogosokat, akik az átkelőhelyen 11 métert már megtettek. A gépkocsi- vezető védekezése szerint ké­sőn vette észre a gyalogoso­kat, mert a vele szemben közlekedő autóbusz rosszul beállított tompított világítása elvakította őt. A bíróság a védekezést — az egyéb bizonyítékokat is számba véve — nem fogad­ta el. Ha ez az állítás megfe­lelnie a valóságnak, akkor sem lehetne enyhítő körül­ményként értékelni. A járművezető ^köteles ele­get tenni a Kresz 43. § (1), illetve (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek: kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a jár­művel a gyalogosnak elsőbb­séget kell adni. Útkereszte­ződésnél a bekanyarodó jár­művel még kijelölt gyalogos­átkelőhely hiányában is el­sőbbséget kell biztosítania, ha a gyalogos azon az úttes­ten halad, amelyre a jármű bekanyarodik. A gyalogos- átkelőnelyet, illetve azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel sza­bad megközelíteni úgy, hogy a vezető ellsőbbségadási kö­telezettségének — szükség­hez képest megállással is — éleget tudjon tenni. A közlekedési szabályok helyes értelmezése szerint ha a járművezető a kijelölt gya­logos-átkelőhelyet teljes ter­jedelmében bármely okból nem tudja áttekinteni, foko­zottan köteles felkészülni ar­ra, hogy a gyalogos-átkelő­helyen a feltétlen elsőbbség­UJKÉRY CSABA 9. — Ennek a Gabinak mi­lyen helyes feneke van — csettintett Gergő, és szeme megpihent az előtte selyem­ben ringó domborulaton. — Más úgy sincs neki — felelte Dódi kissé epésen. — Tudták a törökök, hogy kell öltöztetni a nőket. — Hát, meg kell hogy mondjam, elég röhelyesen néznek ki. Nem tudom me­lyik volt az a pihentagyú, aki kitalálta ... A várpark a festőpaletta színeiben pompázott, gondo­zott útjai .sárga kaviccsal voltak felszórva. Békésen sé­táltak, csikorgott lábuk alatt a kavics. Dódi pipájából kék füstkarikák szálltak. Amint, a presszó elé értek, megzó-1 lalt. — Be kéne menni, most- már valami komolyabb ital­ra ... Gergőnek ezúttal nem volt ellenvetése. A presszóban ~ a helyzet nem változott. Virthegyi új­ra feketét ivott, a lányok kezében konyakos pohár, szemük, csillogott. A köze­lükben lévő asztalhoz tele­pedtek. Kontód feléjük for­dult. — Eljöttetek törököt néz­ni? — Ha jönnének... iszol valamit? — kérdezte Gergő. — Egy kólát. — Hát maguk Gabika? — vidámodott Gergő. — Ó, nekünk védőital kell, hogy meg ne fázzunk. Ugye elnök elvtárs? — fuvolázta Gabika, miközben végig si­mított pőre vállán. — Csak vegye fel a ka­bátját, mert mégnáthásodik — mondta bosszúsan Virt­hegyi. — Igen ám, csakhogy az foglalkozási megbetegedés­nek fog számítani — mond­ta pajzánul Gabika. — Még csak az kéne, in­kább igyák a konyakot.. hogy én milyen marha vol­tam — bámult apatikusan maga elé Virthegyi. Közben Gabika Gergő mellé telepe­dett, és hozzá simult. — Most már megvan a főnöki engedély — zengte. Dódi a viruló Gergőre ka­csintott, és keze eltűnt az asztal alatt. — Ejnye rossz gyerek, mindjárt beárulom, nézze meg az ember ... na hol az a konyak — vihogta Gabi­ka. Aztán a többi lányt is áthívta asztalukhoz bizony­gatva, hogy a fiúk sokkal vidámabbak mint a főnökök. Virthegyiék nem vették zokon a lányok távozását, egyéb gondok felhőzték hom­lokaikat, és komoran, itták kávéikat. Szótlanságukat Holdonner törte meg, kinek feje már reggel óta enyhén remegett, mintha egyfolytá­ban tagadásban volna. — Mi itt készülünk, meg­próbáljuk a lehetetlent is ... és akkor rosszul van. Ha valaki tényleg rosszul van, nem gyógyul meg egy óra alatt... — Ne bosszants Pista, ne bosszants — horkant rá az elnök. — Nem akarlak én bosz- szantani, de haza mennek az emberek, és majd azt mond­ják, nem szerveztük meg ... Nem válaszolt senki, a fo­gadóbizottság magábaros- kadtan ült, amihez egyálta­lán nem illett a szomszéd- asztalai viháncolás. Az ólomlábú idő az óra tízesére vánszorgott. A vára­kozók száma megcsappant bár, de a maradék újra az eget bámulta amíg a várka­puban meg nem jelent, a már látott férfi. Egyenesen az elnökhöz ment, és fülé­be súgott. Virthegyi elké­pedt, és a mikrofonba fújt. — A vendégek még min­dig nem indultak el — re­csegték a megafonok — de ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Kérem, aki te­heti,, várja meg őket! Mintha oszolj parancsot adtak volna ki, a nép meg­indult hazafelé. — Hej, most aztán kivel alszom az éjszaka — sóhaj­tott fel panaszosan Józsi bácsi. — Majd én mindjárt meg­mondom, csak félnótáskodjon itt — mérgelődött Bözsi né­ni, és hazafelé lökdöste urát. Dódi és Gergő összenéztek, bólintottak. Egyértelmű volt, hogy ők nem adják fel. Mi­után újabb konyakkal meg­erősítették elhatározásukat és kedvüket, ezer fontos dol­got megtárgyalva értek ki a vár elé, a kocsisorhoz. Az 1-es jelzésűnél álltak meg, és élvezettel szemlélték a vörös plüs üléses fekete au­tót, amiből méltóság és ké­nyelem áradt. — Te papám, mit nem ad­nák, ha végigkocsikázhatnák benne a városon! — sóhaj­tott fel Dódi. — Megbámulnának, az szent... Harmadszor sétált el mel­lettük a Külügyminisztérium munkatársa, de most vissza­lépett. — Maguk fiúk honnan jöt­tek? — kérdezte, mint aki mot jött rá, hogy nem az ő csapatába tartozó emberek álldogálnák, tulajdonképpen számukra tilos helyen. Dódi udváriasan kivette pipáját szájából. — A járásbíróságról — mondta' szélesen moso­lyogva. 'V (Folytatjuk.) gél rendelkező, tehát a biz­tonság tudatában haladó gyalogosok tartózkodhatnak. (Ezt a fokozott gondossági követelményt tükrözi a Kresznek az a rendélkezése is, amely a gyalogos-átkelő­hely előtt álló jármű mellet­ti megállást mérlegelést nem tűrő módon előírja.) Az is igen fontos, hogy a kijelölt gyalagos-átkelőhe- lyien haladó gyalogosnak a jogszabály alapján nincs olyan kötelezettsége, hogy is­mételten felmérje a jármű- forgalom tényleges helyzetét. A gyalogos elsőbbsége az ilyen helyen történő folya­matos áthaladás esetén fel­tétlen , és ezért áthaladásá­ban rhegzavárni, vagy aka­dályozni sem szabad. Számtalanszor tapasztal­ható viszont, hogy a gyalo­gos — saját érdekében! — kénytelen elsőbbséget bizto­sítani'többszöri megállássá! azoknak a szabálytalanul közlekedő járművezetőknek amelyek vezetői a Kresz sza­bályokat semmibe veszik. Kétségtelen: a gyalogost is szigorúan terheli az a köte­lezettség, hogy győződjék meg az áthaladás veszélyte­lenségéről, és az úttestre (gyalogos-átkelőhelyre) vá­ratlanul ne lépjen le. Ez a rendelkezés semmiképpen sem értelmezhető úgy a jár­művezető részéről, hogy a gyalogosnak folyamatosan figyelnie kellene a bármilyen irányú járműforgalom ala­kulását, sőt esetenként köte­les lenne megállással vagy egyéb módon biztosítani a szabálytalanul közlekedő jár­mű zavartalan továbbhala­dását. A bíróság a például vá­lasztott járművezetőt 2 évi szabadságvesztés büntetésre és 3 év 6 hónapi közúti jár­művezetéstől eltiltásra ítélte. Súlyosbító körülményként értékelte a büntetés kiszabá­sánál azt, hogy a balesetet igen durva Kresz szabály­szegéssel összefüggésben okozta és két személy életé1 vesztette. Enyhítő körül­ményként vette figyelembe azt, hogy az egyik sértett közvetlen hozzátartozója volt, valamint büntetlen elő­életű és eddigi közlekedési magatartásával szemben ki­fogás nem volt. Dr. Kálmán Mária közlekedési ügyész Folyik a munka a Siófoki Városi Tanács Költségvetési Üze­mének decemberben átadott szerelőüzemében. A tanácsi épí­tők által létrehozott korszerű szereidében 15 szerelő javítja a városi tanács járműveit Munkavédelmi vizsgálat tapasztalatai Veszélyesek a háztetők Az Országos Munkavédel­mi Főfelügyelőség és a SZOT illetékeseinek tapasz- tallatai szenint a háztetőkön és magas állványokon dol­gozók közül megdöbbentően sokan esinek le, válnak nyo>- morékká vagy .vesztik életü­két. Tavaly január elseje éls november 30-a között mun­ka közben 6100-an zuhan­tak le a magasból, s közü­lük 51-en belehaltak sérülé­seikbe. Az esetek nagy ré­széiben jobb szervezéssel, fo­kozott ellenőrzéssel meg le­hetető volna előzni a bal­esetet, de maguk a dolgo­zók is nagyon sokszor érthe­tetlen könnyelműséggel ve­szélyeztetik saját és velük dolgozó társaik testi épsé­gét. Az Országos Munkavédel­mi Főfel ügyelőség vizsgá­latai szenint tavaly mintegy 1400 dolgozóval fordult elő, hogy a megfelelő teohnikai adottságok elleniére leesett a magasból. Ebben közre­játszott aiz ittasság csakúgy, minit a fegyelmezetlenség, a biztonsági öv használatának elmulasztása, vagy a közel­ben dolgozó másik munkás figyelmetlensége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom