Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
4 Somogyi Néplap 1987. január 29., csütörtök--------------------------------J ármű vizsga Heti két napon vizsgáztatnak összesen mintegy 160 haszongépjárművet és érvényesítik forgalmi engedélyét a Somogy Megyei Tanács Közlekedési Felügyeletének vizsgálóállomásán. A tavaszi munkakezdésig szükség szerint két műszakot is szerveznek, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok gépjárművei időszakos műszaki vizsgájának gyors, és zökkenő- mentes lebonyolítására. Idegenforgalmi mérleg Vasútállomás—kórház—lakótelepek—Kőszeg utca Hétfon indul a 10-es buszjárat Az elmúlt két év alatt el- ny üt tűk a menetrendeket. Meg aztán az építkezések sem álltak meg Kaposváron: házcsoportok nőttek ki otthont adva több ezer embernek. Kisebb változtatások persze voltak a helyi járatú buszok követési idejében. Egy éve láttak hozzá az átfogó megújításhoz. A szervezők véleményt kértek a várnaiatoktól, meghallgatták a népfront és a városi 'tanács nézeteit és javaslatot vártak közvetlenül a lakosságtól is. Mindössze tizennyolc polgár ragadott tollat, ami édeskevés ahhoz, hogy a Kapos Volán naponta hetvenezer embert szállít buszain a megyeszékhelyen. A forgalomviizsgálatoknak része volt az újdonsült menetrend kialakításában. Míg a legutóbbi változás a stabilitást célozta, az idei a fejlesztést szolgálta. Most minőségi változást szeretne elérni a Kapos Volán a megyeszékhely közlekedésében. Évek óta nem sikerült megoldani, hogy a kórházat bekapcsolják Kaposvár helyi autóbusz forgalmába. A 10- es busz már régen szóbeszéd tárgya volt. Február másodikén-, az új menetrend életbelépésekor útra kel. A vasútállomást a kórház, a béke-füredi, a Toldi, a Kinizsi lalkótelep érintésével a Kőszeg utcával köti össze. A vasútállomás felől a Dimitrov utcán a 48-as ifjúság útjáig megy. Visszafelé — a Dimitrov utca egyirányú — Menetrend - változás Kaposváron a Lenin utca, az Engels utca vonalon éri el a vasútállomást. Az első járat öt óra tíz perckor, az utolsó este negyed tizenegykor indul a vasútállomásról. Napközben félórámként követik egymást a buszok. A Lonfca-hegy és a Gorkij utca környékén egyre többen laknak. Ide a 15-ös, meg a hatos jelű kocsik járnak — elég ritkán — nem elégítették ki az igényeket. Üj járatot terveztek ide a szakemberek, a követési idő rövidítésével szeretnék kényelmesebbé 'tenni az utazást. Különösen csúcsidő- szakban indítanak több buszt. Hattal több járat közlekedik február elsejétől a 11-es és a 11/a-s útvonalán. Az állattenyésztési kar kérésére a 8-as és a 18-as vonalán este több busz jár majd. Töröcskére öt járatot iktattak be a meglevők mellé. A menetrend összeállításakor figyelembe vették a vonat- és autóbusz-csatlakozásokat. Eddig a megye- székhely peremrészeiből nehezen lehetett eljutni a kívánt célig. Ahol lehetőség volt, ezen is segítettek. A kertbarátok kérésére ünnep- és munkaszüneti napokon gyakrabban indítják a hétvégi telkek felé a járatokat. Eddig Kaposváron harminchárom autóbusz járta az utalkat a helyi közlekedésben, hétfőtől kettővel többet indítanak. A csuklós buszok aránya, és ezzel a férőhely is növekszik. A csuklósokat oda irányítják, ahol nem sikerül a járat- számot növelni, de mégis több utast kellene felvenni. Ilyen az Egyenesi út és a 20-as busz vonala. A szakemberek differenciált ' fejlesztésre törekedtek, hiszen nem egyformái az utasforgalom csúcsidőszakban és napközben, de -télen és nyáron sem. Vannak járatok, ahol csökkentették a követési időt: a tüskevári felüljáró megépítésével az egyes és kettes buszok egy szakaszon együtt haladtak, fölösleges mindkettőnek gyakran járnia. Van olyan is, amit nem sikerült megoldaniuk. A vállalatokkal nem jutottak dü- 'lőre a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésében. A belvárosban marad a reggeli 'tumultus. A menetrendek elkészültek, az élővételi pénztárakban és a gépkocsivezetőnél bárki megvásárolhatja. A megállókhoz is nyomtattak díszes formátumú menetrendet. Tíz garnitúrát. Hátha lesznek olyanok, akik ezt és nem a tájékoztató füzetet gyűjtik. A Belkereskedelmi Minisztériumban elkészült az elmúlt év idegenforgalmát összegző gyorsjelentés. Eszerint 1986-ban összesen 16 millió 646 ezer külföldi látogatott Magyarországra, 1 millió 520 ezerrel többen, mint 1985-ben. A szocialista országokból 1 millió 190 ezerrel, a nem szocialista országokból pedig 330 ezerrel növekedett a beutazó forgalom. Csehszlovákiából érkeztem a legtöbben hazánkba —ósz- szesen több mint 4,8 millióan — ám ez a szám 560 ezerrel elmarad a megelőzőéitől. Lengyelországból több mint hárommillióan, \ az NDK-ból 1,4 millióan jöttek Magyarországra, Jugoszláviából 1,2 millióan látogattak hazánkba, 540 ezerrel többen, mint az előző évben. A nem szocialista országok közül Ausztriából jöttek a legtöbben, csaknem két és félmillióan. Csak májusban mérséklődött a beutazók száma, összességében azonban 390 ezerrel többen érkeztek, mint a megelőző évben. Az NSZK-ból számottevő forgalomvisszaesés volt tapasztalható az év közepén, s ösz- szeségében a korábbinál 37 ezerrel kevesebben keresték fel hazánkat. Külföldre az elmúlt évben összesen 6 millió 280 ezer magyar állampolgár utafcott, 13 és fél százalékkal többen, mint 1985-ben. Tőkés országokba csaknem 16 százalékkal többen utaztak, mint 1985-ben. de a külföldi utak dörttő többsége, csaknem 86 százaléka így is a szocialista országokba drányul|t. 8. A vár melletti tisztás földútján sorakoztak az A és D jelzésű diplomáciai gépkocsik. Az 1-es jelzésű egy Impala volt, hátrább szerényebb Mercédesek, mellettük sötét ruhás emberek álldogáltak. Odább kötélkordon húzódott, mögötte százötven—kétszáz ember ácsorgóit a rend őrei társaságában. Dódiék a kötélkordon, és a gépkocsik közötti senkiföldjén állapodtak meg. Gergő órájára nézett, és mondr ta, mindjárt kilenc óra, a gépnek hamarosan érkeznie kell. A várkapun jól öltözött hölgy, dr. Keresdi Olga a Külügyminisztérium munkatársa lépett ki. A sötét ruhás emberekhez ment, és komoly arccal mondott nekik valamit, mire azok a gépkocsikba ültek. Virthegyi jelent meg sietve, utána a három virággal felfegyverzett bugyogós nő kissé fázósan, mögöttük a fogadóbizottság. Az elnök egy mikrofon elé lépett, és tekintetét az égre függesztette. Egészen kiderült, alig volt egy-két felhőfoszlány. Madarak keringtek a magasban, ökörnyál úszott a légben, fennakadtak a fák roszda- barna, néhol egészen sárga levelein. Egy elkésett pillangó süllyedő lebegése tette egésszé a békés őszi tájatMindenki az égboltot kémlelte. — Két vadászrepülő fogja őket kísérni — mondta egy jól értesült férfi a kordon mögött. — Aztán ezek is bugyogó- ban, meg turbánosan jönnek? — kérdezte egy fekete fejkendős nénike. — Hogyne, meg három repülő is jön utánuk — mondta mellette, egy svájcisapkás, munkásruhás férfi. — Azokban lesznek a háremnők, olyanok, mint azok ott a főnökök mellett. De azokat már úgy dobálják le ejtőernyővel — mondta vidáman kacsintva. — Hogyan? — kérdezte elhülve az öregasszony. — Ügy ám. Tudja-e minek, Bözsi néném? — Tuggya a fene! — mondta indulatosan az öregasszony. — Hát csak azért, mert aki ölébe kap egyet, már viheti is haza. Mit gondol, miért jött Józsi bátyám ekkora kötényben? Mert abba kettő is belefér, aztán kendet odaadja cserébe, nadragulyának ! Kitört a nevetés. Az öregasszonyt elfutotta a méreg, és köténye csücskével csapkodta az elhajló röhögő embert. Egyszerre csak dübörgés hallatszott a távolból. A tré- cselés abbamaradt és a nyakak megmerevedtek. A hang erősödött, de egy árva kerengő vércsén kívül mást nem lehetett látni. Aztán a gyümölcsös felöl feltűnt egy öreg Hoffer traktor. Nagy igyekezettel döcögött be a határból a patak mögött. A csalódottság moraja hangzott, az emberek lábukat váltották és megszólalt egy hang. — Talán nem is jönnek, mi meg itt lopjuk a drága napot... Volt aki helyeselt, mások leintették. Egy férfi jött ki közben a várkapun, ésVirt- hegyihez sietett. Pusmogtak valamit, majd az elnök belefújt a mikrofonba, a hangszórók felrecsegtek. — Emberek! Most jött az értesítés, a' török külügyminiszter rosszullett. De mint közölték, már elmúlott... illetve, el kellett halasztani az indulást. Tíz óra felé érnek ide, aki teheti várja meg. A várakozók közt mozgás támadt, és harminc-negyven ember haza felé vette útját. Gergő üstökét vakarta. — Na most mit csináljunk? Az elnöknek azt mondtad, itízre visszaérünk. — Most már várjuk meg. Lassan fél tíz, megmondjuk, hogy késtek — felelte Dódi, és megindultak a fogadóbizottság után, be a vár- kapún. (Folytatjuk.) Fegyelmi és kizárás A fröccs-szagú munkamegtagadás Hosszas levelet hozott a postás Berzencéről Andri Józseftől: ... „a berzencei tsz- ben dolgoztam 1986. december 27-ig, mint állatgondozó. Két munkatársammal együtt munkahelyemről délben távoztam el. (Hazamentünk ebédelni.) Egy óra tíz perckor újból munkába akartunk állni, mire a fő- ágazatvezető közölte velünk, hagyjuk el a telephelyet. (Minden indok nélkül.) Hu- szonkilencedikén kaptunk a tsz-től egy-egy ajánlott levelet mind a hárman, amelyben közölték, azon a bizonyos napon erősen ittas állapotban jelentünk meg munkahelyünkön ... Most tart a huza-vona. A mun-' kánkra nincs szükség. És most nem tudunk dűlőre jutni. Nem tudjuk elképzelni, mi lesz velünk. Ki fogja a napjainkat kifizetni? Dr. Varga János jogtanácsos az irodájában vaskos mappát tesz az asztalra: — December 27-én délután három feljegyzést kaptam. Az állattenyésztési főágazat- vezető, az ágazatvezető és a brigádvezető arról tájékoztatott, hogy Andri József, Balogh Gábor és Szalai Árpád állatgondozók megtagadták az utasítás végrehajtását, engedély nélkül eltávoztak munkahelyükről, majd ittas állapotban jelentek meg délután. Fegyelmi indult ellenük. Andri József és Balogh Gábor szövetkezeti tagokat a vezetőség két tartózkodással kizárta a tsz-ből, Szalai Árpád alkalmazottat pedig elbocsátotta. Mindhárom személlyel különböző gondok voltak korábban is. Balogh és Szalai már büntetve is volt. Andri pedig rendszeresen ellentéteket próbált szítani a tagság és a vezetők között. A gondjaikra bízott állatokat nem látták el rendesen, ami súlygyarapodáscsökkenéshez vezetett. Amióta nincsenek a telepen, megváltozott a hangulat, sokkal nyűgöd tabb körülmények között dolgozhatnak az emberek. Borsi József főágazatvezető: — Silózni kellett volna, de a három dolgozó közül egyik sem volt hajlandó befogni a lovakat. ■ Hozattunk erőgépet, de mire megérkezett, ők már eltűntek a munkahelyükről, így nekem, az ágazatvezetőnek és az egyik dolgozónak kellett megetetni az állatokat. Amikor délután ismét megjelentek, valamennyien ittasak voltak. Kénytelen voltam hazakül- deni őket. — Persze, hogy nem fogtam be — hajtogatja Andri József. — Soha nem dolgoztam lovakkal, nem akartam balesetet okozni. Elmentünk a munkahelyünkről? Aznap festették a tsz konyháját, nem főztek, hazamentünk ebédelni. Mondtam is a feleségemnek, hogy siessen melegíteni az ennivalót, mert igyekeznünk kell vissza. — Senki sem tudott arról, hogy hol vannak. — Mert nem volt senki, akitől elkéretőzhettünk volna. — Amikor visszatértek, ittasak voltak, ez olvasható a jegyzőkönyvben, amit alá is írt. — Ebéd után megittam egy inagyfröccsöt, ezt nem is tagadom. De maradjunk egy kicsit ennél az italozásnál. Más nem ivott aznap? Górjon Istvánnak, a közvetlen főnökünknek aznap volt a névnapja. Hozott reggel egy üveg rumot. Én ugyan nem ittam belőle, de valakik felhajtották azt az üveget. A két bikás is „hót” volt. A fogatba azért kellett volna befogni nekünk, mert a fo- gatost kilenc órakor haza kellett küldeni, annyit ivott. Őket miért nem vonták felelősségre? Megtagadtuk a munkát? Nekem kőműves a szakmám és soha nem hajtottam lovakat. Meg is mondtam ezt. Erre elküldték bennünket almolni. Megcsináltuk, s csak azután mentünk el. Dr. Varga János: — Az, hogy a fogatolás megtagadása után még dolgoztak, merő újdonság számomra. Erről eddig senki sem beszélt, tehát feltehetően nem is Igaz. Mi a három vezető beszámolója alapján hoztuk meg a döntésünket, úgy, hogy meghallgattunk minden érintettet. Figyelembe vettük a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását, amely a munka megtagadását, az ittasságot, az igazolatlan távollétet súlyos vétségnek minősíti. A jegyzőkönyvekben is olvasható, korábban is voltak komoly gondok ezekkel á dolgózók- kal, kénytelenek voltunk a legsúlyosabb büntetést alkalmazni. A termelőszövetkezet történetében is példa nélküli a döntés, de a munkafegyelem másként nem javítható. Lehetőségük van a fellebbezésre, de döntésünket nem változtatjuk meg. Ha valaki másutt akar dolgozni, kiadjuk a munkakönyvét, természetesen a kizárás, illetve az elbocsátás bejegyzéssel. Ha később a munkaügyi döntőbizottság vagy a munkaügyi bíróság másként foglal állást, akkor töröljük ezt a bejegyzést. De a fegyelmi határozatok megalapozottak. Andri József és társai nem így vélekednek, és természetesen fellebbeznek. Megszokott „bocsánatos” bűnök, hallgatólagosan elfogadott fröccsök kerülnek ismét mérlegre. Gyanítom, azokat az érveket egyetlen fórum sem fogadja el, amelyeket a fegyelmi eljárás során mentségül hoztak fel. Ez így helyes ott, ahol a munkafegyelem elleni vétséget nem tekintik bocsánatos bűnnek, elnézhető lazaságnak. Nagy Jenő »
