Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

4 Somogyi Néplap 1987. január 29., csütörtök--------------------------------­J ármű vizsga Heti két napon vizs­gáztatnak összesen mintegy 160 haszongép­járművet és érvényesítik forgalmi engedélyét a Somogy Megyei Tanács Közlekedési Felügyele­tének vizsgálóállomá­sán. A tavaszi munka­kezdésig szükség szerint két műszakot is szer­veznek, a termelőszövet­kezetek, állami gazdasá­gok gépjárművei idő­szakos műszaki vizsgá­jának gyors, és zökkenő- mentes lebonyolítására. Idegenforgalmi mérleg Vasútállomás—kórház—lakótelepek—Kőszeg utca Hétfon indul a 10-es buszjárat Az elmúlt két év alatt el- ny üt tűk a menetrendeket. Meg aztán az építkezések sem álltak meg Kaposváron: házcsoportok nőttek ki ott­hont adva több ezer ember­nek. Kisebb változtatások persze voltak a helyi járatú buszok követési idejében. Egy éve láttak hozzá az át­fogó megújításhoz. A szer­vezők véleményt kértek a várnaiatoktól, meghallgatták a népfront és a városi 'ta­nács nézeteit és javaslatot vártak közvetlenül a lakos­ságtól is. Mindössze tizen­nyolc polgár ragadott tol­lat, ami édeskevés ahhoz, hogy a Kapos Volán napon­ta hetvenezer embert szállít buszain a megyeszékhelyen. A forgalomviizsgálatoknak része volt az újdonsült me­netrend kialakításában. Míg a legutóbbi változás a stabilitást célozta, az idei a fejlesztést szolgálta. Most minőségi változást szeretne elérni a Kapos Volán a me­gyeszékhely közlekedésé­ben. Évek óta nem sikerült megoldani, hogy a kórházat bekapcsolják Kaposvár helyi autóbusz forgalmába. A 10- es busz már régen szóbeszéd tárgya volt. Február máso­dikén-, az új menetrend élet­belépésekor útra kel. A vas­útállomást a kórház, a bé­ke-füredi, a Toldi, a Kini­zsi lalkótelep érintésével a Kőszeg utcával köti össze. A vasútállomás felől a Dimit­rov utcán a 48-as ifjúság út­jáig megy. Visszafelé — a Dimitrov utca egyirányú — Menetrend - változás Kaposváron a Lenin utca, az Engels ut­ca vonalon éri el a vasútál­lomást. Az első járat öt óra tíz perckor, az utolsó este negyed tizenegykor indul a vasútállomásról. Napközben félórámként követik egy­mást a buszok. A Lonfca-hegy és a Gorkij utca környékén egyre töb­ben laknak. Ide a 15-ös, meg a hatos jelű kocsik jár­nak — elég ritkán — nem elégítették ki az igényeket. Üj járatot terveztek ide a szakemberek, a követési idő rövidítésével szeretnék ké­nyelmesebbé 'tenni az uta­zást. Különösen csúcsidő- szakban indítanak több buszt. Hattal több járat közlekedik február elsejétől a 11-es és a 11/a-s útvona­lán. Az állattenyésztési kar kérésére a 8-as és a 18-as vonalán este több busz jár majd. Töröcskére öt járatot iktattak be a meglevők mel­lé. A menetrend összeállítá­sakor figyelembe vették a vonat- és autóbusz-csatlako­zásokat. Eddig a megye- székhely peremrészeiből ne­hezen lehetett eljutni a kí­vánt célig. Ahol lehetőség volt, ezen is segítettek. A kertbarátok kérésére ünnep- és munkaszüneti napokon gyakrabban indítják a hét­végi telkek felé a járatokat. Eddig Kaposváron har­minchárom autóbusz járta az utalkat a helyi közleke­désben, hétfőtől kettővel többet indítanak. A csuklós buszok aránya, és ezzel a férőhely is növekszik. A csuklósokat oda irányítják, ahol nem sikerül a járat- számot növelni, de mégis több utast kellene felvenni. Ilyen az Egyenesi út és a 20-as busz vonala. A szak­emberek differenciált ' fej­lesztésre törekedtek, hiszen nem egyformái az utasforga­lom csúcsidőszakban és nap­közben, de -télen és nyáron sem. Vannak járatok, ahol csökkentették a követési időt: a tüskevári felüljáró megépítésével az egyes és kettes buszok egy szakaszon együtt haladtak, fölösleges mindkettőnek gyakran jár­nia. Van olyan is, amit nem si­került megoldaniuk. A vál­lalatokkal nem jutottak dü- 'lőre a lépcsőzetes munka­kezdés bevezetésében. A bel­városban marad a reggeli 'tumultus. A menetrendek elkészül­tek, az élővételi pénztárak­ban és a gépkocsivezetőnél bárki megvásárolhatja. A megállókhoz is nyomtattak díszes formátumú menet­rendet. Tíz garnitúrát. Hát­ha lesznek olyanok, akik ezt és nem a tájékoztató füze­tet gyűjtik. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban elkészült az el­múlt év idegenforgalmát összegző gyorsjelentés. Esze­rint 1986-ban összesen 16 millió 646 ezer külföldi láto­gatott Magyarországra, 1 millió 520 ezerrel többen, mint 1985-ben. A szocialista országokból 1 millió 190 ezerrel, a nem szocialista országokból pedig 330 ezer­rel növekedett a beutazó forgalom. Csehszlovákiából érkeztem a legtöbben hazánkba —ósz- szesen több mint 4,8 millió­an — ám ez a szám 560 ezer­rel elmarad a megelőzőéi­től. Lengyelországból több mint hárommillióan, \ az NDK-ból 1,4 millióan jöttek Magyarországra, Jugoszlá­viából 1,2 millióan látogattak hazánkba, 540 ezerrel töb­ben, mint az előző évben. A nem szocialista orszá­gok közül Ausztriából jöttek a legtöbben, csaknem két és félmillióan. Csak májusban mérséklődött a beutazók szá­ma, összességében azonban 390 ezerrel többen érkeztek, mint a megelőző évben. Az NSZK-ból számottevő for­galomvisszaesés volt tapasz­talható az év közepén, s ösz- szeségében a korábbinál 37 ezerrel kevesebben keresték fel hazánkat. Külföldre az elmúlt évben összesen 6 millió 280 ezer magyar állampolgár utafcott, 13 és fél százalékkal többen, mint 1985-ben. Tőkés orszá­gokba csaknem 16 százalék­kal többen utaztak, mint 1985-ben. de a külföldi utak dörttő többsége, csaknem 86 százaléka így is a szocialis­ta országokba drányul|t. 8. A vár melletti tisztás földútján sorakoztak az A és D jelzésű diplomáciai gépkocsik. Az 1-es jelzésű egy Impala volt, hátrább szerényebb Mercédesek, mel­lettük sötét ruhás emberek álldogáltak. Odább kötélkor­don húzódott, mögötte száz­ötven—kétszáz ember ácsor­góit a rend őrei társaságá­ban. Dódiék a kötélkordon, és a gépkocsik közötti senki­földjén állapodtak meg. Ger­gő órájára nézett, és mondr ta, mindjárt kilenc óra, a gépnek hamarosan érkeznie kell. A várkapun jól öltözött hölgy, dr. Keresdi Olga a Külügyminisztérium munka­társa lépett ki. A sötét ruhás emberekhez ment, és ko­moly arccal mondott nekik valamit, mire azok a gépko­csikba ültek. Virthegyi je­lent meg sietve, utána a há­rom virággal felfegyverzett bugyogós nő kissé fázósan, mögöttük a fogadóbizottság. Az elnök egy mikrofon elé lépett, és tekintetét az égre függesztette. Egészen kiderült, alig volt egy-két felhőfoszlány. Mada­rak keringtek a magasban, ökörnyál úszott a légben, fennakadtak a fák roszda- barna, néhol egészen sárga levelein. Egy elkésett pil­langó süllyedő lebegése tette egésszé a békés őszi tájat­Mindenki az égboltot kém­lelte. — Két vadászrepülő fog­ja őket kísérni — mondta egy jól értesült férfi a kor­don mögött. — Aztán ezek is bugyogó- ban, meg turbánosan jön­nek? — kérdezte egy fekete fejkendős nénike. — Hogyne, meg három re­pülő is jön utánuk — mond­ta mellette, egy svájcisap­kás, munkásruhás férfi. — Azokban lesznek a hárem­nők, olyanok, mint azok ott a főnökök mellett. De azo­kat már úgy dobálják le ej­tőernyővel — mondta vidá­man kacsintva. — Hogyan? — kérdezte elhülve az öregasszony. — Ügy ám. Tudja-e mi­nek, Bözsi néném? — Tuggya a fene! — mondta indulatosan az öreg­asszony. — Hát csak azért, mert aki ölébe kap egyet, már viheti is haza. Mit gondol, miért jött Józsi bátyám ek­kora kötényben? Mert abba kettő is belefér, aztán ken­det odaadja cserébe, nadra­gulyának ! Kitört a nevetés. Az öreg­asszonyt elfutotta a méreg, és köténye csücskével csap­kodta az elhajló röhögő em­bert. Egyszerre csak dübörgés hallatszott a távolból. A tré- cselés abbamaradt és a nya­kak megmerevedtek. A hang erősödött, de egy árva ke­rengő vércsén kívül mást nem lehetett látni. Aztán a gyümölcsös felöl feltűnt egy öreg Hoffer traktor. Nagy igyekezettel döcögött be a határból a patak mögött. A csalódottság moraja hangzott, az emberek lábu­kat váltották és megszólalt egy hang. — Talán nem is jönnek, mi meg itt lopjuk a drága napot... Volt aki helyeselt, mások leintették. Egy férfi jött ki közben a várkapun, ésVirt- hegyihez sietett. Pusmogtak valamit, majd az elnök be­lefújt a mikrofonba, a hang­szórók felrecsegtek. — Emberek! Most jött az értesítés, a' török külügymi­niszter rosszullett. De mint közölték, már elmúlott... illetve, el kellett halasztani az indulást. Tíz óra felé ér­nek ide, aki teheti várja meg. A várakozók közt mozgás támadt, és harminc-negyven ember haza felé vette útját. Gergő üstökét vakarta. — Na most mit csinál­junk? Az elnöknek azt mondtad, itízre visszaérünk. — Most már várjuk meg. Lassan fél tíz, megmond­juk, hogy késtek — felelte Dódi, és megindultak a fo­gadóbizottság után, be a vár- kapún. (Folytatjuk.) Fegyelmi és kizárás A fröccs-szagú munkamegtagadás Hosszas levelet hozott a postás Berzencéről Andri Jó­zseftől: ... „a berzencei tsz- ben dolgoztam 1986. decem­ber 27-ig, mint állatgondo­zó. Két munkatársammal együtt munkahelyemről dél­ben távoztam el. (Hazamen­tünk ebédelni.) Egy óra tíz perckor újból munkába akartunk állni, mire a fő- ágazatvezető közölte velünk, hagyjuk el a telephelyet. (Minden indok nélkül.) Hu- szonkilencedikén kaptunk a tsz-től egy-egy ajánlott leve­let mind a hárman, amely­ben közölték, azon a bizo­nyos napon erősen ittas ál­lapotban jelentünk meg munkahelyünkön ... Most tart a huza-vona. A mun-' kánkra nincs szükség. És most nem tudunk dűlőre jutni. Nem tudjuk elképzel­ni, mi lesz velünk. Ki fog­ja a napjainkat kifizetni? Dr. Varga János jogtaná­csos az irodájában vaskos mappát tesz az asztalra: — December 27-én délután három feljegyzést kaptam. Az állattenyésztési főágazat- vezető, az ágazatvezető és a brigádvezető arról tájékozta­tott, hogy Andri József, Ba­logh Gábor és Szalai Árpád állatgondozók megtagadták az utasítás végrehajtását, en­gedély nélkül eltávoztak munkahelyükről, majd ittas állapotban jelentek meg dél­után. Fegyelmi indult elle­nük. Andri József és Balogh Gábor szövetkezeti tagokat a vezetőség két tartózkodás­sal kizárta a tsz-ből, Szalai Árpád alkalmazottat pedig elbocsátotta. Mindhárom személlyel különböző gondok voltak korábban is. Balogh és Szalai már büntetve is volt. Andri pedig rendszere­sen ellentéteket próbált szí­tani a tagság és a vezetők között. A gondjaikra bízott állatokat nem látták el ren­desen, ami súlygyarapodás­csökkenéshez vezetett. Ami­óta nincsenek a telepen, megváltozott a hangulat, sok­kal nyűgöd tabb körülmények között dolgozhatnak az em­berek. Borsi József főágazatveze­tő: — Silózni kellett volna, de a három dolgozó közül egyik sem volt hajlandó befogni a lovakat. ■ Hozattunk erőgé­pet, de mire megérkezett, ők már eltűntek a munkahe­lyükről, így nekem, az ága­zatvezetőnek és az egyik dolgozónak kellett megetetni az állatokat. Amikor dél­után ismét megjelentek, va­lamennyien ittasak voltak. Kénytelen voltam hazakül- deni őket. — Persze, hogy nem fog­tam be — hajtogatja Andri József. — Soha nem dolgoz­tam lovakkal, nem akartam balesetet okozni. Elmentünk a munkahelyünkről? Aznap festették a tsz konyháját, nem főztek, hazamentünk ebédelni. Mondtam is a fe­leségemnek, hogy siessen melegíteni az ennivalót, mert igyekeznünk kell vissza. — Senki sem tudott ar­ról, hogy hol vannak. — Mert nem volt senki, akitől elkéretőzhettünk vol­na. — Amikor visszatértek, it­tasak voltak, ez olvasható a jegyzőkönyvben, amit alá is írt. — Ebéd után megittam egy inagyfröccsöt, ezt nem is tagadom. De maradjunk egy kicsit ennél az italozásnál. Más nem ivott aznap? Gór­jon Istvánnak, a közvetlen főnökünknek aznap volt a névnapja. Hozott reggel egy üveg rumot. Én ugyan nem ittam belőle, de valakik fel­hajtották azt az üveget. A két bikás is „hót” volt. A fogatba azért kellett volna befogni nekünk, mert a fo- gatost kilenc órakor haza kellett küldeni, annyit ivott. Őket miért nem vonták fe­lelősségre? Megtagadtuk a munkát? Nekem kőműves a szakmám és soha nem haj­tottam lovakat. Meg is mond­tam ezt. Erre elküldték ben­nünket almolni. Megcsinál­tuk, s csak azután mentünk el. Dr. Varga János: — Az, hogy a fogatolás megtagadása után még dol­goztak, merő újdonság számomra. Erről eddig sen­ki sem beszélt, tehát felte­hetően nem is Igaz. Mi a három vezető beszámolója alapján hoztuk meg a dön­tésünket, úgy, hogy meg­hallgattunk minden érintet­tet. Figyelembe vettük a Legfelsőbb Bíróság állásfog­lalását, amely a munka meg­tagadását, az ittasságot, az igazolatlan távollétet súlyos vétségnek minősíti. A jegy­zőkönyvekben is olvasható, korábban is voltak komoly gondok ezekkel á dolgózók- kal, kénytelenek voltunk a legsúlyosabb büntetést alkal­mazni. A termelőszövetkezet történetében is példa nélkü­li a döntés, de a munkafe­gyelem másként nem javít­ható. Lehetőségük van a fel­lebbezésre, de döntésünket nem változtatjuk meg. Ha valaki másutt akar dolgozni, kiadjuk a munkakönyvét, természetesen a kizárás, il­letve az elbocsátás bejegy­zéssel. Ha később a munka­ügyi döntőbizottság vagy a munkaügyi bíróság másként foglal állást, akkor töröljük ezt a bejegyzést. De a fe­gyelmi határozatok megala­pozottak. Andri József és társai nem így vélekednek, és termé­szetesen fellebbeznek. Meg­szokott „bocsánatos” bűnök, hallgatólagosan elfogadott fröccsök kerülnek ismét mér­legre. Gyanítom, azokat az érveket egyetlen fórum sem fogadja el, amelyeket a fegyelmi eljárás során ment­ségül hoztak fel. Ez így he­lyes ott, ahol a munkafegye­lem elleni vétséget nem te­kintik bocsánatos bűnnek, elnézhető lazaságnak. Nagy Jenő »

Next

/
Oldalképek
Tartalom