Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
1987. január 26., hétfő Somogyi Néplap 5 Bemutatták a Vezeklést Szenvedélyes vitákat provokált A szovjet külügyminisztérium sajtóközpontjában pénteken este mutatták be a nemzéközi sajtó képviselőinek Tengiz Abuladze rendező Vezekilés című filmjét. A groteszk, a szürrealizmus elemeit 1« bőven alkalmazó két óra húsz perces alkotás a zsarnokság, az egyszemélyes hatalom, a hatalommal való visszaélés témakörét tárja föl őszintén, nagy meggyőző erővel. A bemutatót követő sajtó- értekezleten a rendező elmondta, hogy több mint húsz éve foglalkoztatja ez a téma. A mostani film tulajdonképpen trilógiájának része, amelynek első darabja a Könyörgés (Mólba), a második Az óhaj fája (Drevö zselanyija) és a harmadük a Vezeklés (Pokajanyije). (A rendező ma már a következő sorrendben javasolná bemutatni ezeket a filmeket: Az óhaj fája, a Vezeklés és a Könyörgés.) Mint mondotta, filmje nem szól kifejezetten Sztálinról, a tisztogatások időszakáról. Általánosítani akarta a témát. Sok országban .és sok korban játszódhat ez a film, mindarról szól, ami akkor történik, ha egy ember kezében összpontosul a hatalom. A film valóban nem mondja ki egyértelműen, hogy milyen korban, hol játszódik, a cselekmény és a kifejezőeszközök egyaránt az általános mondanivalót hangsúlyozzák. A rendező úgy fogalmazott, hogy a pártvezetés jóváhagyásával készült a film, személyesen és kedvezően járult hozzá elkészültéhez Eduard Sevardnadze, aki akkor a Grúz KP KB első titkára volt, ma. az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. A bemutatóra 1986jban került sor. Abuladze szavai szerint az országban harc volt és van a konzervatív és a haladó erők között. A konzervatív erők tevékenységének következménye a bemutatás kétéves elhúzódása. A filmet azóta Grúziában nagy sikerrel bemutatták a filmszínházaikban, majd a televízióban is. Különösen a fiatalság tetszését nyerte meg. Szenvedélyes vitákat provokált. Abuladze elmondta, hogy filmjének nem a politikai, a filozófiai, a szociális és állampolgári tartalmát,, hanem művészi mivoltát értékeli a legtöbbre. Magyar festők Esslingenben „Üj fogékonyság — a nyolcvanas évek magyar festészetté" címmel a Stuttgart melletti Esslingen város Merkel-vil 1 ájának galériájában reprezentatív képkiállítás nyílt 12 magyar művész munkáiból. A Bak Imre, Birkás Ákos, Fehér László, Halász Károly, Hencze Tamás, Kelemen Károly, Koncz András. Mazzag István, Mulasics László, Nadler István^ Soós Tamás és Szörnyei György festményeit bemutató tárlat alkalmából a Maiikel-villában megjelent vendégeket először Eberhard Ktapproth, Esslúngén város főpolgármestere köszöntötte, A kiállítást Lothar Späth baden-würfitembergi tartományi miniszterelnök és Horváth István nagykövet nyitotta meg. ■--------------------------------------------------------------------------A z antikvárium üzletnek tartja Könyvek, olvasójegyek az ellenkezőjéről van szó, folyik a múzeum könyvtárának rendszerezése, leltár- bavétele, ami nem történt meg időtlen idők óta. A leltári bizottság több könyvről azt állapította meg, hogy nem tartozik a múzeum profiljába. Dr. Mészáros Balázs, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója szerint, llehet, hogy kissé szokatlan könyvtári könyvet találni az antikváriumban, de hát ez nekik pénzt jelent, amiről az állományfejlesztés miatt pem akartak lemondani. — Nemcsak az antikvárba vittünk könyveket, amelyek nem kellettek vagy nem használhatóak nálunk. Adtunk át a megyei levéltárnak, a barcsi Dráva/Múzeumnak, és néhány más megyei levéltárnak és múzeumnak is. A könyvek többségéből kettő van, vagy éppen az ötvenes-hatvanas évekből származó kiadás és ez meg már a kutatóinknak, régészeinknek nem mankó a munkájukhoz. Itt van például a Rejtelmes India felé című Szikra-kiadvány. Valaki valamikor behozta hozzánk. Leltárba vettük, de ma bizonyos, hogy semmit sem tudunk kezdeni vele. Persze* azért van ennél értékesebb könyv is, amit eladtunk, ám ezekből általában több van. Az igazgató számlákat is megmutatja és közli, az örök körforgás alapján a pénz csak könyvre költhető, hiszen abból, is származik. Válasza megnyugtató, még akkor is, ha a kiadványok között egészen frisset is találtunk, s tudjuk, hogy az antikvárium — az üzlet már csak ilyen — kevesebbet fizet érte, mint amennyibfe új korában került. Így aztán a költségvetés pénze a „támogatásként” kerül a gyűjtőkhöz. De még ha így is van, azért a könyvtári könyvről legalább az olvasójegyeket ki- vehették volna.. Vagy azért maradt bent, hogy elolvasás után oda vigyük vissza? Békés József — Nem találod (aranyom a Lukafát? — kérdezte Dodi vigyorogva,1 fogai közt füstölgő pipájával. — Na látod azért, mert nem jó helyen kerested, pedig ott van balra a kiskezed fölött. — Hol, itt?- — kérdezte Rozika feje fölé mutatva. — Ott, ott csillagom. Rozika ágaskodva nyújtózott a csomag felé. Dodi kacsintott Gergőnek, aki meglökte a létrát. Rozika sik- kantott egyet, megingott. Dodi átkarolta combjánál, és Gergővel együtt szép lassan csúsztatva leeresztették a földre, miközben nyakába került köpenye. A Holló-féle antikvárium Kaposváron, a Vár utca 9. alatt tavaly nyílt meg. Lehet turkálni, keresgélni, és akár vásárlás nélkül is böngészni a régi és a legfrissebb könyvek között. A ( közelmúltban azonban több könyvtári könyv is fölbukkant a polcokon. Ki hozhatta őket? Találkoztunk múzeumból, megyei könyvtárból származó és az SZMT Somogy Megyei Szervezetének bagolyvárából származó kiadványokkal. Az antikvárium vezetője Holló Szabó Aranka: — A könyvtárak jelentkeztek, azt mondták ezekre a könyvekre nincs szükségük. Megnéztem a listát, és amiről azt gondoltam, hogy el tudom adni, az megvettem. Amit magas áron kínáltak, arról lemondtam. Én üzletet tartok fenn, ahol könyveket adok-veszek. Be kell kalkulálni, hogy |a vevőim nem szívesen vesznek könyvtári köpyvet. így aztán jól meg kellett gondolnom, .hogy mit, mennyiért veszek meg. — Könyvtári könyv az antikváriumban olyan mintha, például Volán-buszt venne az ószeres. — Én nem úgy látom. Ha a könyvtár nem tud mit kezdeni néhány könyvével, jobb, ha nekem adja el, mintha MÉH-be küldené. ' *A^t a pénzt, amit kap, ismét csak könyvre költheti. Nálam pedig gazdára találnak a könyvek ... Az antikvárius gondolat- menetében — úgy éreztem — van egy kis hiba. Történetesen az, ha a könyvtárból, ahova több ezren vagy több százan járnak nem viszik a könyvet, akkor tőle vajon miért vinnék? A legtöbb könyv — amelyet így hoztak forgalomba — a megyei múzeumból származott. A könyvtáros, aki elmagyarázta, hogy neki van a múzeumnál először könyvtárosi felsőfokú végzettsége, kissé elutasítóan beszélt, s ezt azzal indokolta, hogy a tény a könyvek sorsáról alkalmas lehet arra, hogy a múzeum ellen hangolja a közvéleményt. Pedig A somogyi minta országosan is figyelmet keltett Személyiségvizsgálat a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetben A fiú szülei ittak és elhanyagolták a gyereket. Elkerülhetetlen volt az állami gondozásba vétele: sokszor már a szomszédok léptek a szülők helyébe. Amikor intézetbe került, természetesen többféle vizsgálatnak vetették alá a kisemberkót. A környezettanulmánytól a mentálhigiénés szokásokig, az iskolaérettségtől a fiziológiai adatokig mindent feljegyeztek róla a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézetnél. 1987 január elsejétől a szűkös, alkalomszerű személyiségvizsgálat helyébe egy mindenre kiterjedő felméréssorozat kerül, amelynek elvégzése után teljes korkép készül a veszélyeztetett gyerekekről. Ezt a munkát egy szakértő- csoport végzi. Megalakításé-' nak szükségességéről kérdeztük dr. Orbán Istvánt, az intézet igazgatóját: — Erre egy minisztertanácsi határozat kötelezett bennünket. Mindössze négy megyében indult el ez a munka, s tapasztalataim alapján mondhatom, Somogybán áll a legjobban, hiszen a minisztérium most országos mintává akarja tenni a mi operatív tervünket. A szakértőcsoport itt Kaposváron kezdte meg működését a megyei intézetben. Regionális mun|kára Nagybajomban és Fonyódon kerül sor. Örömmel újságolhatom, mindkét tanács megígérte támogatását, sőt a fo- nyódiak a tanács épületében biztosítottak számunkra helyet. Nagybajomban munkatársunk még szolgálati lakást is kapott. A szakértőcsoport munkáját, létrehozását indokolja az a 3046 (!) veszélyeztetett gyerék, akiről 1986-ban valamilyen formában gondoskodnunk kellett. Hat főállású munkatárssal kezdtük el a munkát, ezek közt van pszichológus, gyógypedagógus és tanár, óvónő és szociális szervező, továbbá a szakértőcsoportban dolgozik több orvos, jogász, adminisztrátor is. Erre a vizsgálatra az intézetnél hat új szobát alakítottunk ki, ahol korszerű eszközökkel megfelelő körülmények közt folyik a munka. Eddig harminc gyerek személyiségvizsgálata és hat család környezettanulmánya fejeződött be. Ezenkívül két csecsemőotthon és két “nevelőotthon kis lakóit tanulmányozták, és készítettek róluk diagnózist. A Zója nevelőotthonban 18 gyerek pályaalkalmassági .vizsgálatát készítették el. — Miután a megye lakóinak négy százaléka valamilyen formában gondozottunk vagy veszélyeztetett családban él — ez több mint 12 ezer gyerek — mindenkiről az idén nem tudunk személyiségvizsgálatot készíteni, de igyekszünk a rangsorolás szerint minél több gyerekről képet alakítani ki. Természetesen nemcsak összetett vizsgálatról van szó, de a záradékunkban mindig intézkedési tervet is megfogalmazunk, és ezzel a gyerek sorsát jó irányba tereljük. B. J. KOLLÉGIUM HÉTVÉGÉN IS A napokban tartott ülésen tárgyalta meg a Nagyatádi Városi Tanács végrehajtó- bizoittsága a helyi József Attila kollégium ötéves munkájáról készült jelentést. Az eltelt időszakban javultak a kollégium működési feltételei, sor került az épület tatarozására és fűtési rendszerének korszerűsítésére. A nevelők körében jelentős volt a fluktuáció; ám többen fejezték be tanulmányaikat a felsőfokú tanintézetekben. A kiváló címet elért kollégiumban jelenleg 75 gimnáziumi és egészségügyi szakközépiskolai, valamint 96 kereskedelmi és ipari szakmunkástanuló talált második otthonára. Sok a csonka családból odakerült, valamint az állami gondozott tanuló. A gyerekek 65 százaléka valamilyen oknál fogva hátrányos helyzetűnek tekinthető. A kollégiumi nevelőmunka tervezésénél mindezeket figyelembe vették éppúgy, mint azokat a változásokat, amelyék időközben az oktató-nevelőmunkában bekövetkeztek. A megyei tanács művelődési osztálya a kollégiumi nevelőmunkát kiválónak minősítették. A városi tanács testületé hasonlóan értékelte tevékenységét, elismerését fejezte ki a kollégium nevelőinek az eredményes munkáért. Heti 120 liter vért dolgoz fel a Somogy Megyei Vértranszfúziós .Állomás. A rossz időjárás sem okozott gondot a vérellátásban. A Ruhagyár, a Kaposvári Villamossági Gyár, a Cukorgyár és más vállalatok, intézmények dolgozói siettek a rászorulók segítséigére. — mondta Rozika és jól megrázta a létrát. Dodi ijedten kapott a két polc közé.-r- Ne marháskodj... le- esek ... — és itt szavát szakasztottá egy nagy aktacsomag, amely portól füstölögve huppant a hátán felülről. Marika összegörnyedve nevetett, még az öreg is. mellény zsebbe eresztett ujjal fölött, vidult az eseten. A következő nap délutánján a szeptember végi nap, a nyárit megszégyenítve sütött. Két óra felé járt az idő, amikor a gyér forgalmú utca végén feltűnt egy rendőr. Egy kubikus talicskát tóit, benne gubbasztott ‘egy vedlett, öreg cigányasszony. A rendőr kivörösödve, nagyokat fújva, nyikorogva fuvarozta az öregasszonyt, kinek fogatlan íny je között kupakos pipa csüngött. Ámulva nézték őket az emberek. Egy százados is, hóna alatt aktatáskával, szoborrá merevedett a látványon, rákiáltott a szakaszvezetőre. i — Mi az isten ez Kovács elvtárs?! A rendőr elengedte a talicska szarvait, nagyot nyek- lett az öregasszony. — Jelentem — vágta magát előírásos pózba — nem az Isten, csak a Lidi! — Azt látom, de minek talicskázza? — Jelentem, az ügyészségről telefonáltak, hogy már harmad ízben idézték eredménytelenül. Az őrnagy elvtárs utasított, hogy keressem meg ezit a... — viez- szanyelte szavát, majd mérgeset fújva fojtatta — ezt az asszonyt, és ha kell a hátamon vigyem be, de azonnal, mert minden kocsi helyszínen van. Hát én megtaláltam az anyja ... de beteg. Azt monda, nem tud lábra állni. Kértem a szomszédban egy talicskát, és előállítom. A százados bólogatott. — Aha... na de vigye, amilyen gyorsan csak tudja! — Értettem! A rendőr felkapta a talicska szarvait, és futólépésben. indult vele. Az öregasszonynak, majd a feje esett a rázkódástól. Szerencsére, hamarosan a bírósághoz értek, ahol az ügyészség is székelt. A szakaszvezető nyögve tette le terhét. Levette sapkáját, elő- vonta nagy kockás zsebkendőjét, és törölte magáról a verítéket. Ez alatt az öregasszony fürgén kikecmergett a talicskából, és a bejárati ajtó felé/iramodott. Ott egy pillanatra hátra fordult a megrökönyödve bámuló rendőr felé. (Folytatjuk.) UJKÉRY CSABA — Meghülyültetek! — si- kongott Rozika, miközben csapkodta a szaporán matató kezeket. Ekkor lépett be az öreg, kezében a telefon- kagylóvalr Fejét rosszallóan csóválva mondta. — Gergő, az elnök hivat! Gergő szaporán ugrott, mint akinek semmi köze az egészhez, Dodi is tágult volna, de Rozika elkapta. — Ohé papám, nem addig az! Most fölmész és megkeresed a Lukafát, mert én is megyek az elnökhöz! Dodi behúzta nyakát, a. pipa mellől morogva cihelő- dött föl a létrára. — A fészkes fene tudja hol van az a Luhafa ... — Ott a kiskezed fölött
