Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

1987. január 20., kedd Somogyi Néplap 3 Bizalomtőkére is szükség van Versenyző bankok Az év első napjaiban, meg­kezdte működését a két­szintű bankrendszer. Szétvált a jegybanki és hitelezési te­vékenység, s a létrejött öt, nyereségérdekeltségű keres­kedelmi bank egymással ver­senyezve igyekszik elősegíte­ni a társadalmi tőke minél jövedelmezőbb átcsoportosí­tását. Üzleti alapon hitelez­nek, magúik is kutatják a jö­vedelmező vállalkozásokat, részt vesznek a fejlesztések­ben, s eközben kockázatot vállalnak. Versenyről van te­hát szó, amely azonban nem a futók álló, hanem inkább a kerékpárosok repülőrajt­jához hasonlóan indult. A január 1-jei „cégtáblacserék” eigy folyamat betetőzését je­lentették. A szétválás, valamint az új szerepkörre való felké­szülés jóval korábban meg­kezdődött. A kötvénykibo­csátások, az üzleti vállalko­zások sora, vagy a váltók megjelenése egyaránt a meg­újulási folyamat részei vol­tak. Somogybán az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. önálló egységeként mű­ködik az MNB megyei igaz­gatóság eddig hitelezési fel­adatokat ellátó része, vala­mint a marcali, nagyatádi és fonyódi bankfiók. A siófoki fiók a Magyar Hitelbank ön­álló szerve lietrt. Az MNB megyei igazgatósága a ban­kok bankjaként látja el fel­adatait a Baj.csy-Zsiliinsziky utcai régi épületben. A vál­tozásokról Dékány Ferenccel, az MNB megyei igazgatójá­val, valamint Műdig István­nal, az Országos Kereskedel­mi és Hitelbank Rt kaposvá­ri igazgatójával beszélget­tünk. — A kereskedelmi bankok fő feladata, hogy minél jobb üzleteket kössenek, hiszen létérdekük a nyereségesség. — A Magyar Nemzeti Banké — mondta Dékány Ferenc — elsősorban, hogy klasszikus jegybanki eszkö­zökkel érvényesítse a nép- gazdasági érdeket, hogy őr­ködjön a külső és belső pénz­ügyi egyensúly fölött. Ehhez figyelemmel kell kísérnünk a gazdasági folyamatokat, és természetesen a kereskedel­mi bankok munkáját is. Ezekben a napokban még közösen zárjuk a múlt évet, s a szétválással kapcsolatos technikai teendőket. — A kereskedelmi bankok — így a miénk is — rész­vénytársasági formában mű­ködnék — mondta Műdig István. — Tehát nem egy­szerűen saját nyereség-érde- Ikelltségünlkről van szó. Rész­vényeseink joggal várják el, hogy jól forgassuk a pénzü­ket; hogy fizessük a 12 százalékos osztalékot; hogy segítő partnereik legyünk a fejlesztéseikben. Az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt-nek összesen 2300 gazdálkodó egység a részvé­nyese. Kaposváron 14 válla­lat, illetve szövetkezet jegy­zett egyenként minimum 1 millió forint értékű rész­vényt. — Az új feladatok újfajta banki magatartást is köve­telnek, hiszen már nem csak a vállalatok léte függ a banktól, hanem fordítva is. — Továbbképzések és ér­tekezletek során győztük meg munkatársainkat arról, hogy a versenyhélyzetben elsősor­ban bizalomtőkét kell gyűj­tenünk ahhoz, hogy nőjön a nálunk elhelyezett tartós be­tétek összege. A szolgáltatá­sok választékának gazdagítá­sa, a rugalmasság és a vál­lalkozókészség alapföltétele annak, hogy több pénzre te­hessünk szart, s így szélesed­jen mozgásterünk. — A kereskedelmi bank nemcsak akkor kockáztat, ha egy rossz jövedelmezőségű üzletet finanszíroz, hanem akkor is, ha elutasítja egy későlbb sikeresnek bizonyuló vállalkozás hiteligényét. A vállalatoknak ugyanis mód­juk van más bankhoz is for­dulni. — Eddig sem igen volt példa arra, hogy egyszerűen nemet mondtunk volna egy hitelkérelemre. Legföljebb a gazdálkodó egységgel közö­sen kerestünk célravezetőbb megoldást. Igaz viszont, hogy ezután nem hagyhatunk ki egyetlen jó lehetőséget sem. Még nagyobb gonddal kell figyelnünk arra, hogy miibe fektetünk pénzt. Egy-egy üz­let megkötése előtt nem lesz elég csupán a gazdasági mu­tatókat megvizsgálnunk. Fi­gyelmünknek ki kelli terjed­nie az adott vállalat vezetési színvonalára, marketing te­vékenységének milyenségére is. — A kereskedelmi bank számára a várható jövedel­mezőség a legfontosabb — mondta Dékány Ferenc. — Vannak azonban központi célok, a népgazdasági terv­A hó okozta kiesést pótolják a gyárak hez kapcsolódó programok. A mi feladatunk ügyelni ar­ra, hogy az ilyen — például exportárualapot növelő kez­deményezések elsőbbséget él­vezzenek. Ugyancsak lénye­ges, hogy a kereskedelmi bankoknak — megfelelő költ­ségvetési fedezet mellett — a kevésbé nyereséges, gyen­gébb gazdálkodó egységeiket is segíteniük kell. — Amelyik bank jó üzle­tekét köt, és maga is sikeres vállalkozásokba kezd, az nyilvánvalóan vonzóbb lesz a bankok közül szabadon vá­lasztó partnereknek, míg más bankok idővel talán hát­térbe szorulnak, netán csőd­be is jutnak. — Az országos kereskedel­mi bankok méretei és tőke­ereje garanciát jelentenek arra, hogy az utóbbi nem (következik be — mondta Mudiig István. — Elképzel­hető viszont, hogy a nagy kereskedelmi bankokon be­lüli önálló helyi bankszer­vek között végbemegy ilyen differenciálódás. Mert bár a szabályozókba eleve be van építve a biztonság, az egyes hanikszervek döntési önálló­sága megnő. Bizonyos hatá­ron belül eltérő nagyságú kamatokat szabhatnak, így ösztönözve az ígéretesebb kezdeményezéseket. Ugyan­csak sok függ attól, melyik kereskedelmi bank egység képes üzleti kapcsolatokat kiépíteni az ország más ré­szeiben, sőt külföldön is. A pénzintézetek ráadásul pro- filmeglkötés nélkül tevékeny­kedhetnek, s ez azt jelenti, hogy bármely ágazathoz tar­tozó vállalat vagy szövetke­zet fordulhat hozzájuk hi­teléit. Arira is lehetőségünk van, hogy más bankokkal közösen kapcsolódjunk be a vállalkozásokba. — Bár valamely országos kereskedelmi bankot érintő csődtől én sem tartok, ne­künk is felelősségünk van abban, hogy idejében érzé­keljük az esetleges kedve­zőtlen helyi jelenségeket — így Dékány Ferenc. — Annál ás inkább, mert a legna­gyobb körültekintés mellett is ritka a biztosan sikeres üzlet, s mert a somogyi ke­reskedelmi bankszervek part­nereinek induló pozíciója az aszály és más objektív okok miatt is gyengébb. Üj fejezet kezdődött tehát a hazai bankéletben. Tétre- menő verseny, amelynek eredményeként várhatóan fölgyorsul majd a jövedel­mek hatékonyság szerinti új­raelosztása és a tőkeáramlás. B. F. Ez volt a mélypont Bizakodva készülnek a cukorgyáriak A cukorgyáriak emléke­zete szerint ilyen rövid kampány, mint ez az utolsó, nem volt még. Remélik, nem is lesz több. Ember­nek, gépnek egyaránt az a jó, ha a teljesítőképességet ki is használják; a mostani 62 nap pedig jóval alatta volt ennek. Igaz, messze vagyunk még az őszi kezdéstől, de hogy valóban mélypontnak nevezhessék a tavalyit, a fölkészülést már most el kellett kezdeniük a gyár vezetőinek, dolgozóinak. Január 5-én kezdtek hoz­zá a szerelők a karbantar­táshoz. A kívülállóknak úgy tetszhet, a bő nyolc hóna­pig tartó felújítási, javítási időszak túlságosan hosszú ahhoz viszonyítva, ameny- nyit a termelés vesz el az évből. — Szükség van ilyen hosszú karbantartási időre vagy egyszerűen csak ki kell tölteni az időt a követ­kező kampányig? — kérdez­tük Kováts Imre igazgató­tól. — Ezt a gyárat átlagosan mintegy száznapos kam­pányra tervezték, a fenn­maradó időben mindig kar­bantartási munkák folytak. S hogy ez mennyire nem lebecsülendő feladat, arra hadd mondjam el, egy munkanap üzemeltetési költ­sége másfél—kétmillió fo­rint, tehát ha itt egyszer beindul a gépezet, akkor nagyon nagy kiesést jelent egy-egy kényszerű leállás. Ennek ismeretében a felké­szítő munkában résztvevő valamennyi dolgozó tudásá­nak legjavát adva kell, hogy elvégezze a ráeső munkát, hiszen nem csekély a fele­lősség. — Ez indokolja a hosszú karbantartási időt még ak­kor is, amikor egyre csök­ken a feldolgozási napok száma? — A gyár dolgozóinak ál­landó létszáma 750 körüli. A kampány idejére idény­munkásokkal biztosítjuk a szükséges létszámot. A le­állás után most mintegy 250-en foglalkoznak kar­bantartással. — És a többiek? — Űgynevezett mellék­tevékenységet végeznek. Vannak, alkik a kész cukor csomagolásával foglalkoz­nak, mások a raktári mun­kát látják el, vagy éppen mokkát csomagolnak. Egy részük pedig műszaki alkal­mazott. — Meddig nevezhetők ezek kiegészítő tevékeny­ségnek? És meddig gazdaságos a gyár működtetése? — Ezekre a kiegészítő te­vékenységekre szükség van, mint ahogy a gyárra is, kü­lönösen ebben a térségben, ahonnan távol van a legkö­zelebbi cukorfeldolgozó. Az persze nem mindegy, hogy milyen hosszú egy-egy kam­pány, vagyis ha több évig ilyen rövid lenne, akkor nyilván nem lenne gazdasá­gos a gyár üzemeltetése. Er­ről azonban nem kell be­szélnünk. Már most is úgy dolgoznak az embereik, hogy száznapos kampányra ké­szülünk. — Űj cukorrépaszerző­déssel másfajta kapcsolatot építünk ki a termelőkkel. A szerződés értelmében 30 százalékkal többet kapnak a répáért minit korábban, ezenkívül gépekkel is segít­jük a betakarítást. Az idén két ilyen gépet vásárolunk mintegy tízmillió forintért. Az átvétel objektivitását biztosítjuk, ellenőrizhetőbb lesz, ami szintén a terme­lés fellendítését segíti elő. A gyár dolgozói és gépei ké­pesek /arra, 'hogy egy megnö- vékedett répamennyiséget is fel tudjanak dolgozni. N. Zs. Közös gondolkodás a gazdasági feladatokról Beszámoló taggyűlések előtt A Ma&terfil Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­ra többször maradt áram nélkül a múlt héten. Január 12-én, hétfőn délután 2 óra hosszat nem kapott villa­mos energiát az üzem, ked­den 7, szerdán pedig nyolc órán keresztül szünetelt az áramszolgáltatás és vele együtt a termelés. A nagyfo­gyasztókat országosan érin­tette a korlátozás, ezért a pamutfononál is felkészül­hettek rá: a szerdai délutá­ni» műszakot már nem is rendelték be, csütörtökön pedig nem dolgozott a dél­előttös és a dédutános mű­szak. A műszakok elmaradása 41 .tonna íonail kiesését je­lentette. Ezeken a napokon összesen 370—400 dolgozó maradt otthon. A termelés pótlására szombati műszako­kat tervez a vállalat még ehben a hónapban. A kevesebb termék, a to- vábbfeldolgozófcnál nem oko­zott gondot, a meglevő kész- leteltet a vevőknek azonnal tudták szállítaná. A textilművefcen kívül egyetlen üzemet sem érintett Kaposváron az áramkimara­dás. A villamosenengia-rend- szerben egy berendezés ügyel a frekvenciára. Ha az nor­mális érték alá esik, akkor automatikusan lekapcsolja a legnagyobb fogyasztókat. Ka­posváron a textilművek a legnagyobb villamosenergia­fogyasztó. A Kaposvári Villamossági Gyár munkáját nem akadá­lyozta a sok hó. Az első zord napon a dolgozók 5 százalé­ka maradt csak távol. A töb­bi napon még kevesebb. Ezért pótműszakokra nincs szükség. Almikor szükség volt erre, akkor autóbusszal szállították be a dolgozóka/t. Náluk az volt a gond. hogy a gyárban felhasznált anyag és alkatrészek nagy távol­ságról érkeznek. Az elmúlt héten legalább négy teherautó szállítmánya nem érkezett meg. Nehéz volt az alkatrészeket eljut­tatni a melléküzemágakhoz is, de jelentős fennakadás itt seim volt, mert korábban fo­lyamatosan feitöltötték eze­ket az üzemeket. A Sáév-aiál a vállalat ezer- háromszáz fizikai dolgozójá­ból hétfőn és kedden csak háromszázhetvenen tudtak eljutni a munkahelyükre. Ezek a munkások fagysza­badságon töltötték a hetet. Erre az időszakra csökken­tett fizetés illeti meg őket. A hiányzó napokat nem kell le­dolgozniuk. A tizenegy mil­lió forintos termeléskiesést a tavasszal, a munkák gyor­sításával igyekeznek pótolni. A Tungsramnál még teg­nap is érkeztek késve dolgo­zóik. A le nem dolgozott órá­kat a vállalat nem fizeti, de a hiányzó fizetés pótlására mindenkinek külön munkát biztosítanak majd. Sűrű a napi programja Molnár Pálnak, a MÁV ka­posvári üzemi pártbizottsági titkárának mostanában. Gyakran cseng a telefon, még a városi tanács elnöke is felhívta a vasúti közleke­dés helyzete miatt. A titkár a személyes tapasztalatait éppen előző nap gyarapítot­ta, minden munkahelyet vé­gigjárt, beszélgetett az em­berekkel. A pártmunkában is jól lehet hasznosítani ezeket a tapasztalatokat. — Megkezdtük a fölkészü­lést a beszámoló taggyűlé­sekre, most volt a titkári értekezlet. A végrehajtó bi­zottság ülésén véglegesítjük, hogy mikor legyen az öt alapszervezet taggyűlése már­cius 9-e és 13-a között, s kijelöljük melyik területfe­lelős hol segít a felkészülés­ben. A kemény tél sok munkát ad a vasutasoknak, arra azonban mégis jutott idő, hogy alaposan előkészítsék e fontos fórumok megtartását. A feladatok és a követelmé­nyek már az induláskor egy­ségesen érthetőek mindenki számára, ez ugyanis az ered­ményesség alapja. — Megbeszéltük a titká­rokkal, hogy akárcsak az előző években, most is be­szélgetnek a kommunisták­kal minden alapszervezet­ben, meghallgatják a véle­ményüket, javaslatukat. Ez­után összeülnék a pártcso­portok is, s mérlegre teszik múlt évi tevékenységüket. Azt kértem, hogy ezek az értékelések kritikusak és ön­kritikusak legyenek. A vasútnál gyakorlottak a párttitkárok, ahogy mondani szokás, néhány szóból meg­értik a tennivalókat. Egy ilyen felelősségteljes feladat előtt mégis szükség van a követélmények pontos meg­fogalmazására.. Molnár Pál erről azt mond­ta: — Különösen fontos, hogy a beszámolók tükrözzék a tavalyi munkát az eredmé­nyekkel és a gondokkal együtt. Az őszinteség jegyé­ben a hibákról is beszélje­nek, mert a tagság sokkal jobbnak tartja az ilyen szám­adást. Csak így lehet változ­tatni azon, ami hiányosság. Egyenként értékelik a veze­tőségek a párttagok politikai tevékenységét, a pártmegbi- zatások teljesítését. Ösztön­ző, ha megdicsérik azokat, akik eredményesen és példa­mutatóan tevékenykednek. Az üzemi pártbizottság gondot fordít arra, hogy megfelelő helyet kapjon a beszámolókban és a viták­ban a pártirányító és -ellen­őrző, a gazdasági munkát se­gítő tevékenység. Éneikül ugyanis nem lehet pontosan megfogalmazni az idei fel­adatokat. — Megkönnyíti ezt az a módszer, hogy a vezetőségek a beszámoló összeállítását a tavalyi határozatok megva­lósításának áttekintésével kezdik, kitérve az esetleges elmaradásokra vagy nehéz­ségekre. Bizonyos, hogy a beszélgetés-sorozat tapasz- talaitai is gyarapítják majd az értékelést. Ez hasznos az idei feladatterv összeállításá­hoz is. A Központi Bizottság novemberi hátározatának szellemében fogalmazzák meg a követelményeket, el­sősorban a gazdasági felada­tok megoldását. Az együttes gondolkodás érdekében meg­hívjuk a gazdasági vezetőket a taggyűlésekre, mégha más alapszervezetben tevékeny­kednek is, aztán a hasonló munkaterület párt-, KISZ- titkárát és a szakszervezeti főbizalmiaikat, még ha vala­melyikük pártonkívüli is. A vonatoknak menniük kell. Most mindenki erre összpontosítja a figyelmét és az erejét. Persze nem lesz kevesebb a munka március­ban sem, s a gazdasági ve­zetők megértő segítsége nél­kül nem tudják mással he- lyettesíttetni azokat a kom­munistákat, akiknek a tag­gyűlésre kell menniük. — Mindig tartalmasak, ak­tívak a beszámoló taggyűlé­sek. A tagok 80—85 százalé­ka részt vesz, s ezt, a folya­matos üzemet figyelembe véve, jónak tartjuk — mond­ta Molnár Pál. — A tagság most is érzi e fórumok je­lentőségét, s reméljük, hogy ennek megfelelően készül fel rájuk. Általában a párton- kívüliek is figyelemmel kí­sérik, hiszen utána a mun­kában is érződik a hatása. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom