Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

2 Somogyi Néplap 1987. január 17., szombat Havasi Ferenc Kínában A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására pénteken Pe­kin,gbe érkezett Havasi Fe~ renc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Havasi Ferencet a kínai főváros re­pülőterén Li Su-cseng, a KKP KB póttagja, a Köz­ponti Bizottság Nemzetközi Kapcsolatok osztályának ve­zetője és Iván László, pe­kingi magyar nagykövet fo­gadta. Az embargo elveszítette hatékonyságát Amerikai eladási tilalom feloldása Az amerikai kormány csü­törtökön bejelentette, hogy feloldja azt a tilalmat, amit a kőolaj és földgáz kiterme­lésénél használt berendezé­sek Szovjetunióba történő el­adására kilenc éve hozott. Malcolm Baldridge keres­kedelmi miniszter a döntést azzal indokolta, hogy ezen berendezések kivitelének „egyoldalúan külpolitikai el­lenőrzése” már nem áll az Egyesült Államok „nemzeti érdekében”. A miniszter be­ismerte, hogy az embargo elveszítette hatékonyságát, mivel ezek a berendezések más piacokon is beszerezhe­tők, másrészt viszont káro­san hatott vissza az ameri­kai kőolajiparra. Baldridge hangsúlyozta, hogy Washington továbbra is fenntartja a csúcstechnológi­át képviselő stratégiai ter­mékek exporttilalmát a Szovjetunióba és más szo­cialista országokba. A kőolajkitermelő beren­dezéseket Washingtonban nem tekintik stratégiai je­lentőségűnek, vagyis olyan terméknek, amely a hadi­iparban is hasznosítható. Ki­viteli tilalmukat még Car­ter elnök rendelte el 1978- ban a Szovjetunió ellen az emberi jogokkal kapcsolat­ban indított kampánynak ré­szeként. A kereskedelmi mi­niszter szavai szerint a dön­tést annak dacára hozták meg, hogy Washingtonban — úgymond — „nincsenek megelégedve a Szovjetunió­nak az emberi jogok, terén kifejtett erőfeszítéseivel”. A hírügynökségi jelentések szerint az embergo feloldá­sa kedvező visszhangra ta­lált az Egyesült Államok üz­leti köreiben, különösen a fúróberendezéseket gyártó cégeknél, amelyeknek ko­moly értékesítési nehézségei voltak, és most nagy remé­nyeket fűznek a : hatalmas szovjet piaci lehetőségekhez. Osztrák kormányalakítás Közös külpolitikát folytatnak Várhatóan kedden teszi le a hivatali esküt a szocialis­ták és az Osztrák Néppárt koalíciós kormánya. Pénteken hivatalosan is aláírták a pártszövetségről szóló megállapodást, amely kimondja, hogy minden olyan kérdésben, amelyet az egyik párt fontosnak nyilvá­nít, közös döntésre kell jut­ni, így a kormányban is csak egyhangú döntések le­hetségesek. A jelek szerint így az új nagykoalíció alig fog különbözni elődjétől, amely — az államhatalmat és a közhivatalokat arányo­san elosztva — a háború utáni évtizedekben 1966-ig irányította az országot. El­vi,leg mindenesetre nyitva maradt a lehetőség, hogy a kormánypártok valamely más kérdésben partnerük el­len próbáljanak többséget kialakítani a parlamentben, ahol a két nagy párt egyéb­ként a mandátumok 85 szá­zalékával rendelkezik. Franz Vranitzky, a szocia­lista 'kancellár és Alois Mock a néppárti alkancellár és külügyminiszter televíziós nyilatkozataiból kitűnt, hogy kompromisszumos alapon, de egybehangzóan határozott ta­karékossági programmal tö­rekednek az ország gazdasá­gi gondjainak megoldására. A válsággal küzdő állami ipar — a szocialisták szava­zóinak tízezreivel — ugyan­úgy kap majd még egyszer, utoljára milliárdos költségve­tési támogatásokat, mint az Osztrák Néppárt mögött álló mezőgazdasági termelők. A közös cél azonban az állami támogatások leépítése, a gaz­daságossági szempontok messzemenő érvényesítése, a nagyobb mértékben ma­gánkézbe adandó állami üze­meknél csakúgy, mint példá­ul a súlyosan egyensúlyhiá­nyos áltanwasútnál. A költ­ségvetés egyre súlyosabb hiányát csökkentendő, egye-1 bek mellett mérséklik a közalkalmazotti létszámot. Az új kormánynak is csak tizenhét tagja van a korábbi huszonkettő helyett, minisz­tériumok összevonása után. Mind Vranitzky, mind Mock hangsúlyozta első nyi­latkozatában, hogy a szocia­listák és a konzervatívok kö­zös külpolitikát folytatnak, függetlenül attól, hogy a külügyi tárca most az utób- hiákhoz került. Nagy feltű­nést keltett, hogy Bruno Kreisky volt kancellár le­mondott az Osztrák Szocia­lista Párt díszélnöki tiszté­ről, tiltakozásul a külügyi tárca átengedése, sőt talán utódai várható politikája el­len általában. Progressz-27 Küldemény az űrállomásra Űjaíbb szakasz kezdődött ed a föld körüli pályán lévő szovjet tudományos űrállo­más, a Mir működésében. Pénteken a bajkonuri kilö- vőállomásról útnak indítot­ták a Prograssz—27 jelzésű űrhajót, amely csaknem két tonna súlyú szállítmányt juttat el az egyelőre „üre­sen”, ember nélkül keringő állomásra. A fellövés az idei dús munkaprogram nyitánya, amelynek során a Mir be­népesül, az eddigi automati­kus üzemmódról átáll a ku­tatásokat végző űrhajósok fogadására. Az űrhajósok­nak lesz szükségük mindar­ra, amit a most, elindított űrlhajó visz magával. Rövidesen szovjet űrhajó- sókat küldenek a világűrbe­li laboratóriumba. Nem sokkal .odaérkezésük után asztrofizikai műszerekkel felszerelt tudományos mo­dul — újabb laboratóriumi helyiség — kapcsolódik az állomáshoz, amely az űrha­jós,dk fő munkahelye lesz. A tervek szerint a Mir lakói július 22-én vendégeket kapnak két szovjet és — el­ső ízben — egy szír űrhajós személyében. A látogató­csoport nyolc nápon át együtt dolgozik majd az ott lévőkkel különféle tudomá­nyos-kutatási feladatok meg­oldásán. (MTI) ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN VASÁRNAP: Gorbacsov üzenete az ENSZ főtitkárához a nemzetközi békeév tanulságairól és az időszerű vi­lágpolitikai kérdésekről. - Héves harcok Irak és Irán között, bombatámadások és rakéta-találatok érnek több nagyvárost. - A spanyol kormányfő találkozója Arafattal Tuniszban. HÉTFŐ: Jaruzelski római útja, amelynek során az olasz ve­zetők mellett megbeszélést folytatott II. János Pál pá­pával is. - Felértékelik a nyugatnémet márkát, s ez­zel megoldódik a frank meggyengülésének következ­tében keletkezett nyugat-európai valutaválság. - Tár­gyalások Genfben a vegyi fegyverek eltiltásáról. KEDD: Nokaszone japán miniszterelnök európai körútja. A megállók: Helsinki, Berlin, Belgrad és Varsó. - Fegy­veres összeütközések .Libanonban, Izrael bombázza Szidont, Murphy amerikai külügyminiszter-helyettes a térségben, Husszein király Párizsban tárgyal. SZERDA: Spanyol-brit külügyminiszteri tanácskozás Gibral­tár jövőjéről. - Tovább bonyolódik a titkos iráni kap­csolatok ügye, újabb leleplező dokumentumok bizo­nyítják, hogy a Fehér Ház, és minden valószínűség szerint az elnök is, kezdettől fogva tudott a fegyver­szállításokról. - Weinberger hadügyminiszter a fegy­verkezési programok végrehajtásának meggyorsítását sürgeti. CSÜTÖRTÖK: Genfben megkezdődik a szovjet-amerikai fegyverkorlátozási tárgyalások hetedik fordulója, a szovjet delegáció élén Voroncov, a külügyminiszter első helyettese áll; előzőleg Dobrinyin megbeszélést folytat Moszkvában Hartman amerikai nagykövettel. PENTEK: Afganisztánban életbe lépett a kormány által ki­hirdetett tűzszünet, Nadzsib főtitkár megbékélési in­tézkedések egész sorát jelenti be. - Megalakul az új osztrák koalíciós kormány, a szocialista Vranitzky a kancellár, a néppárti Mock a külügyminiszter. - Ki­vonják az ideiglenesen Mongóliában állomásozó szov­jet csapatok egyes kötelékeit. A hét két kérdése Nakaszone japán miniszterelnök Varsóban megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. V- -/Milyen reményekkel kezdődött meg Genfben a hetedik forduló? Európa szinte egyfolytá­ban íiidergett és a hóval csa­tázott a hét folyamán. A híradásokban minden mást megelőztek a meteorológiai jelentések. Fennakadt a for­galom, akadozó energiaellá­tás, fagyhalál... S egyúttal kiderült, hogy az olyannyi­ra büszkének mondott civi­lizációnk „ milyen sérülékeny lehet, ha rendkívüli időjá­rási körülmények következ­nek be. A gondolatot to- vábbvive óhatatlanul arról is eltöprenghetünk: vajon mit is jelentene a sokat em­legetett nukleáris tél, egy atomkatasztrófa, annak min­den következményével együtt. Ez a kérdés különösen időszerű lehetett a most zá­ruló héten, a történelmi lép­tékű távlatok, és a napi po­litika eseményei kapcsán. Csütörtökön volt ugyanis egy ,éve annak, hogy elhang­zottak Mihail Gorbacsov kor­szakos javaslatai az atom­leszerelésre, s reális remény nyílt rá, hogy az emberiség a nukleáris fegyverek terhe nélkül lépjen a következő évszázadba, egyúttal a kö­vetkező évezredbe: S ugyan­ezen a napon megkezdődött Genfben a szovjet—ameri­kai fegyverzetkorlátozási tárgyalások hetedik forduló­ja, egyben az első igazi tár­gyalási kör azt követően, hogy Reykjavíkban a Szov­jetunió előterjesztette cso­magtervét, s bizonyos kérdé­sekben — legalábbis elvileg —, közel kerülhettek egy megállapodáshoz. A szovjet delegáció élén személyi "változás történt — a tárgyalások felértékelését jelzi, hogy Juli) Voroncov, a külügyminiszter első helyet­tese foglal helyet az asztal­nál. Amerikai részről to­vábbra is Mah Kampelmann tárgyal, ám a „szintemelést” mutatja, hogy nagyköveti rangja mellé kinevezték a külügyminiszter személyes tanácsadójának. Mindez köl­csönösen nagyobb felhatal­mazást jelenthet, de nem­csak ezen, sőt nem elsősor­ban ezen múlik majd az eredmény. Washingtonban olyan kijelentések hangzot­tak el, hogy nem kívánnak új javaslatokkal előállni, vár­ják, mit mond majd a Szov­jetunió. Moszkva oldaláról eddig sem hiányoztak a kezdemé­nyezések. Ott a reykjavíki „csomag", és természetesen hajlandók kimunkálni a kompromisszumokat a rész­letekben is, (például a so­kat vitatott csillagháborús SDI-terv vonatkozásában mit értsenek a „laboratóri­umi feltételek” közötti kuta­táson és kipróbáláson. Saj­nos, a jelek szerint, az ame­rikai tárgyaló fél megint üres kézzel közelít, márpe­dig a megegyezés* mindig kettőn áll. Van, ahol ezek a kezek tele vannak Washingtonban. A következő katonai költ­ségvetés vitája során Wein­berger hadügyminiszter 312 milliárd dolláros szuper­összeghez ragaszkodik, ebből több, mint ötmilliárd jutna közvetlenül az űrfegyverke­zésre, jelezve, hogy a Pen­tagon kész helyzetet szeret­ne teremteni már az érde­mi tárgyalások megindítása előtt. Weinberger sürgette más programok előbbreho- zását is, sőt, olyan katonai erő kialakítását szorgalmaz­ta, amely képes lenne egy­szerre — idézzük — három és fél háborút megvívni, a nukleáris összecsapás mellett különböző helyi háborúkat, s az új amerikai kifejezés sze­rint „alacsony intenzitású konfliktusokat” is. Éhbe a sorba vág a The New York Times értesülése, hogy állí­tólag február 5-én lesz az újabb amerikai nukleáris kí­sérlet, ami — az előzetes be­jelentés szerint — nehezen tenné lehetővé az egyoldalú­an vállalt szovjet moratóri­um fenntartását. Az amerikai tárgyalási po­zícióra bizonyos fokig kihat a belpolitikai vihar is, egy­re újabb leleplezések látnak napvilágot az iráni titkos kapcsolatok ügyéről. Az el­nöknek nyilván jól jönne a külpolitikai eredményesség, például az előrelépés a fegy­verzetkorlátozásban. Ugyan­akkor megingott helyzete bí- rálhatóvá tenne jobbról és szélsőjobbról minden éssze­rű engedményt, pedig a köl­csönös kompromisszumok nélkül ez nem menne. Figyel­met keltett a Pravda fő- szerkesztőjének washingto­ni nyilatkozata (éppen egy delgációt vezet az Egyesült A rendkívüli hideg miatt a hatóságok a hajléktalanok szá­mára Párizsban éjszakára kinyitották a metro néhány állo­mását. A képen: egy hajléktalan a többezerből. Kubai kormánydelegáció tárgyalt Moszkvában. A képen: balra a Nyikolaj Rizskov vezette szovjet, jobbra pedig a Carlos Rafael Rodriguez vezette kubai küldöttség a tárgyaló- asztalnál. Államokban), miszerint a Szovjetunió nem akar két és fél évet várni, amíg gyakor­latilag egy új elnök átven­né az ügyek tényleges inté­zését, s nem kívánja kiak­názni az amerikai belpoliti­kai nehézségeket. Viszont a belső csatározások nem je­lentenek menlevelet Wa­shingtonnak a változatlanul ..üres kezekre”. Mit jelent a lengyel diplomácia felélénkülése? Varsóból és Varsóval kap­csolatban fontos diplomáciai hírek érkeztek a héten. Ja­ruzelski államfő és pártfő­titkár ellátogatott Rómába, és a szükségállapot több mint öt évvel ezelőtt történt meghirdetése óta (jóllehet azt nemsokára feloldották), ez volt az első hivatalos nyu­gat-európai látogatása. Igaz, járt az ENSZ-ben s rövid megállót tartott Párizsban, de ezek nemhivatalos utak voltak. Találkozott II. János Pál pápával is, a tervezett­nél hosszabb, hetvenperces négyszemközti beszélgetést folytattak, amelytől nem vett el időt a tolmácsolás sem. Nemsokkal hazaérkezé­sét követően a vendégből vendéglátó lett, a lengyel fő­városba érkező Nakaszone japán kormányfő házigazdá­ja. Lengyelország helyzete ma sem könnyű, elegendő a 35 milliárd dollár körüli adós­ságra utalni. A Washington által kezdeményezett len­gyel-ellenes szankciók, ame­lyekhez főbb más nyugati or­szág is csatlakozott különbö­ző mértékben, nehezítették Lengyelország külpolitikai és kűigazdasági viszonylatait. A belső konszolidációra ala- ■pozva, úgy tűnik, szétfoszló- ban vannak a mesterséges elszigetelési . kísérletek, ezt jelezte a lengyel diplomácia „nagyhete”, a politikai tár­gyalások mellett az a körül­mény, hogy mind Olaszor­szág, mind Japán például új gépkocsigyártási együttmű­ködésre lát lehetőséget. Varsó, mint a Szovjetunió utáni legnagyobb lélekszá­mú európai szocialista or­szág, a hetvenes években fontos külpolitikai szerepet vállalt kontinensünkön. (Ja­vaslatok a közép-európai atommentes övezetekre, a különleges lengyel—francia kapcsolatok, tevékeny rész­vétel a helsinki folyamat­ban.) A belső válság idején mindez elakadt, most a ha­zai előrelépéssel párhuzamo­san azonban az eddigieknél jobban bontakozhatnak ki az Európa érdekében, tett lengyel külpolitikai lépések. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom