Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-14 / 11. szám
1987. január 14., szerda Somogyi Néplap 5 Kultúránk külföldön ZENE ÉS FILM Naponta ötven—hatvan fiatal tölti délutánjait Kaposváron a Somogy Megyei Művelődési Központ szabadidőklubjában. A fiatalok legkedvesebb szórakozása a zenehallgatás. Egyszerre tízen hallgathatnak zenét négyféle programból. JOBBAN GAZDÁLKODNAK A HELYEKKEL Üj programokat kínál a Kilián művelődési központ „A kulturális élet Magyarországon, főleg ha számításba vesszük, hogy aránylag kis nemzetről van szó, ... rendkívül élénk — nyilatkozta nemrégiben egy hazánkban dolgozó külföldi diplomata. — Tagadhatatlan, hogy Magyarország sokkal nagyobb szerepet játszik a világ kulturális életében, mint ezt lakosságának számaránya, vagy az ország területi nagysága motiválná.” Kétségtelen az is, hogy e szerepünket elsősorban a zenénefs köszönhetjük. Liszt, Bartók és Kodály művészete, Dohná- nyi és Weiner pedagógiai munkássága, a zenei alapképzés Kodály-módszere világszerte ismert. Zenei kultúránk hirét neves karmesterek, előadóművészek öregbítik. KÉTEZER KONCERT Mindez jó alap a kortárs magyar zene bemutatkozási lehetőségeinek növelésére is. A kulturális intézetek évente több mint száz zenei programot szerveznek — kétszáz művész közreműködésével. A koncertigazgatóság szervezésében a komoly zenei műsorokat előadó művészek és együttesek közül 1983-ban 779-en, csoportosan 216-an szerepeltek külföldön. Művészeink évente több mint kétezer koncertet adnak határainkon túL Csoda-e hát, ha néhány sorban most még említésszerűen is nehéz felvillantani a kínálat sokszínűségét? A műit év nyarán Berlinben, a Schauspielhaus nagytermében a Budapesti Szimfonikusok néven vendégszereplő MRT-zenekar Liszt A-dúr zongoraversenyével és Bartók Csodálatos mandarinjával hódított az NDK- ban. ahol számos város megszámlálhatatlanul sok Liszt-hangverseny színhelye, nem ritkán magyar résztvevőkkel. Ugyancsak a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának Lehel György vezényelte koncertje nyitotta meg 1985 végén Csehszlovákiában a magyar kultúra napjait. Magyar napokkal kezdődött az idei nyár Tokióban is. A kortárs zenei esten Jeney Zoltán, Sáry László, Lend- vai Kamilló egy-egy darabja hangzott el a minden iránt oly fogékony japánok előtt. A Yamaha Hall közönsége Perényi Miklós és Lantos István közös koncertjének, valamint Ránki Dezső művészetének tapsolt. A japán Kodály Társaság magyar kórusfesztivált szervezett. A hollandiai St. Herto- genbosh zenei versenyén magyar növendék lett különdíjas. Münchenben és az olasz SenigaUiában zongoristák versenyeztek, ott is fiatal magyar muzsikusok kerültek az élre. S még mindig a bajor főváros: a Fővárosi Operettszínház már tavaly megalapozta ottani hírnevét, többek között a Marica grófnővel, az idén pedig Lehár Ferenc: A mosoly országa című operettjével, amely heteken át telt házat vonzott a patinás müncheni Deutsches Thea- í erben. A hatvan előadás alatt még pótszékeken is ültek, nem csoda tehát, ha a Fővárosi Operettszínház máris bízik a jövő nyári vendégszereplésben, amikor is a Csárdáskirálynő szerepel majd a müncheni belváros színpadán. Persze más a koncertmuzsika, és megint más a zenés színház. De megfér egymás mellett, ha mindkettő egyaránt sikeres. Zenei együtteseinknek ilyen sikersorozata volt az elmúlt években az NDK-ban: a Győri Balett, a Debreceni Kodály Kórus, az Operaház együttese, valamint a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zeneíkara visz- szavárt vendég a baráti országban. És miközben Hamburgban Mandel Róbert zenei virtuozitása bűvüli el a polgárokat, Bulgáriában, a szófiai Zsivkova kultúrpalotában Bartók és Kodály művei csendülnek fel, a Varsói ősz elnevezésű kortárs zenei fesztiválon pedig a második legtöbbet játszott zeneszerző: Kurtág György. Holtidény nincs. Az esztergomi művészeti nyári egyetemen a Kodály-mód- szerről, a zenei oktatás-nevelés gyakorlatáról tájékoztatják az érdeklődőket. Egyikük szerint „a magyar nép páratlanul gazdag előadói gárdát állított ki a világ színpadára, kiváló hangszeres művészéket éppúgy, mint operaénekeseket vagy karmestereket”. Szavait az is igazolja, hogy több nagyváros zenei plakátjain olvasható rendszeresen magyar művészek neve. SZABÓ OSCAR-DÍJA Hogy filmművészetünk milyen szép sikereket ért el az elmúlt években, azt jelzi Szabó István Oscar-díja, és tudjuk a filmfesztiválokról szóló beszámolókból. Tokióból hozott filmplakátam élményeket, értesüléseket hív elő. A japán fővárosban 1985 nyarán megrendezett nemzetközi filmfesztiválon — ahol 40 ország 500 filmje közül válogatták ki a döntőben szereplő 16 alkotást — Gothár Péter Megáll az idő című munkájával a zsűri fődíját kapta a fiatal alkotók kategóriájában. A fesztiválon egyébként bemutatták Mészáros Márta Napló gyermekeimnek és Kosa Ferenc Guernica című filmjét is. Ugyanezek az alkotások — már András Ferenc, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós és Bacsó Péter műveinek társaságában — szerepeltek a tavalyi tokiói magyar filmhéten is, ahol a kínálatot negyven animációs filmünk gyarapította. Szófiában az István, a király képkockái villogtak a vásznon a magyar filmhét nyitányaként, Glasgow-ban a Balázs Béla Stúdió kísérleti és dokumentumfilmjei, Prágában a Reál ezredes (képsorai. Szabó István e filmjének plakátjai Bécsben is hónapokig feketéllettek a Ring hirdetőoszlopain. Velencében az igényes fesztiválközönség is megtapsolta Gothár Péter Idő van és Zolnay Pál Embrió című filmjét. Noha az olasz film- forgalmazók elsősorban az anyagi hasznot nézik, a Mephistónak és az Angi Verának így is nagy sikere volt Itáliában. Az Eiffel-to- rony mozijában Gyarmathy Lívia Együttélése zárta a párizsi magyar napokat, melynek programjában 23 magyar játékfilm és több rövidfilm szerepelt. FILMEK, FESZTIVÁLOK És a sort szinte vég nélkül folytathatnánk. Hiszen például 1983-ban 117 magyar játékfilmet (mozi- és tévéfilmet) exportáltunk, s nyolovannyolc nemzetközi filmfesztiválon vettünk részt, 100 játék- és 176 rövidfilmünk 24 díjat, oklevelet kapott. 1984-ben csaknem száz nemzetközi fesztivál közönsége 470 filmünket láthatta — s vihette tovább a legjobb alkotások hírét hazájába. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy míg 1983- ban 19 országban kereken száz magyar filmbemutató vagy filmhét volt, 1984- ben már 57 országban (!) voltak filmhétjeink, szám szerint 111. A külföldön működő kulturális intézetek ötszáz játékfilmből válogatva tartanak havonta filmbemutatókat, s egy-egy filmsúdiónk (Dialóg, Pam nónia, Hunnia) külön válogatással is a moziba járók elé lép. A mind népszerűbbé váló egri filmművészeti nyári egyetemen minden évben egy-egy magyar 'filmrendező életműve a téma. Az említettek együttesen vezettek ahhoz a már-már paradox helyzethez, hogy filmjeink híre hovatovább jobb határainkon túl, mint innen. Egy portugáliai film- fesztiválról például így tudósít a Magyar Hírlap munkatársa: „Figueria de Foz- ban, az Atlanti-óceán partján Magyarország még most is filmnagyhatalomnak számít.” Minek köszönhetően? Szomjas György Falfúrója, Erdőss Pál Visszaszámlálása, továbbá Xantus János és Makk Károly munkássága révén. (Folytatjuk.) Juhani Nagy János A kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ feladatai megszaporodtak. A lakosság megváltozott igényeihez igazodó új szolgáltatásokat vezettek be. A nagyfokú kihasználtság alaposan igénybe vette az épület berendezését és a helyiségek is egyre szűkebbek. Király Zoltán igazgató: — Ezután is helyt adunk az ismeretterjesztő és politikai fórumoknak, előadásoknak, vetélkedőknek, filmvetítéseknek. Módszertani segítséget nyújtunk az amatőr művészeti mozgalom működéséhez és biztosítjuk a tárgyi feltételeket az úttörő- és ifjúsági akcióprogramoknak. Ugyanakkor figyelembe vesszük az emberek megváltozott életritmusát és ahhoz alkalmazkodva bővítjük szolgáltatásainkat. Az tervezzük, hogy a legfiatalabb korosztálytól a nyugdíjasokig mindenki megtalálja a legmegfelelőbb művelődési, tanulási és szórakozási lehetőséget. — Az épület berendezése, technikai felszereltsége az elmúlt években alaposan megkopott: az igényeket nem képes már színvonalasan kielégíteni. Kevés a hely, az épületet nem lehet tovább bővíteni. Ezért azt tervezzük — és ebben a városi tanács pénzügyi osztálya is a segítségünkre van —, hogy a város különböző ponjtain alakítunk ki helyiségeket: a Kinizsi lakótelepen és a Petőfi utcában például akadnak) olyan kihasználatlan helyiségek amelyekben nyelv- tanfolyamokat és szabadidős programokat lehet szervezni. Az új szolgáltatások bevezetéséről elmondta az igazgató, hogy néhány, az alap- tevékenységükhöz nem tartozó, de hasznos programot is szerveznek. Ilyen például önvédelmi klub, a mozgásstúdió, a gyermektorna. A felnőtteknek az étkezési és a lakáskultúrával, a kozmetikával és a kézművességgel kapcsolatos programokat kínálunk. A földszinti rész kialakításakor arra is gondolunk, hogy a felnőttekkel érkező Ez óv februárjától újra lesz történelemaktaitás azokban a felsőoktatási intézményekben, ahol eddig csak a munkásmozgalom története tantárgy keretében volt enne alkalom. Ezek közé tartozik a Kaposvári Tanítóképző Főiskola is. Dr. Jávorszki András fő- isjkalai tanárt arra kértük, mutassa be az új tantárgyat. — A Munkásmozgalom története helyett Magyarorgyerekeknek is csináljunk hasznos elfoglaltságot: lesz sakk, video, számítógépes játék. Szeretnénk egy nonstop képújságot is, amely a legfrissebb hírekről ad tájékoztatást Kaposvárról. A különböző iskolai és mozgalmi rendezvényeknek térítés nélkül adunk helyet. Kivételt a diszkó és a kifejezetten szórakozást szolgáló rendezvények jelentenek. Arra is gondoltunk, hogy a délelőtti órákban üzemeknek, vállalatoknak felkínáljuk a helyet tanácskozásokra. A kulturált környezet megteremtéséhez hozzátartozik a büfé átalakítása és ahol hírlapolvasó presszót hozunk létre. V. A. Kaposvári kísérlet szag története 1918—1975 címmel féléves tárgy lesz, melyet a hatodik félévben tanulnak hallgatóink. A munkásmozgalom története a történelem iránti igényit nem tudta kielégíteni, ment csak a munkásmozgalmakkal foglalkozott. Ez az új tárgy szántézist valósíthat meg, egyesítheti az előző években 'tanult filozófiai, politikai gazdaságtan? is- meretéket. Ezért is tanítják majd a marxiiizmus-leniiniz- mus tanszék oktatód. — Milyen változást vár ettől a tárgytól? — Az alsótagozatos tananyagban számos történelmi témájú olvasmány van. Ezek feldolgozásához adhatunk segítséget. Vaj amint hallgatóink történelemszemléletének alakításához is hozzájárulunk. Ezek követelményként is megfogalmazhatók. amiknek nehéz lese megfelelni, egyrészt ment hallgatóink felkészültsége sem kiemelkedő, másrészt az érettségi óta eltelt két év alatt a meglevő hiányos ismeretek tovább koptak. Az új tárgy bevezetése körüli gondokat figyelemmel kíséri a Művelődési Minisztérium is. A levelező képzésben Kaposváron indul egy kísérlet, melyben azt vizsgáljuk, hogyan lehet intenzívebbé tenni a tantárgy oktatását. Megalapozottabb történelemszemlélettel rendelkező hallgatókat szeretnénk útra- bocsátani, hogy az általános iskolákban az eddiginél jobban gyarapítsák a tanulók történelmi tudását. B. P. F. L Szolcolov NOSZTALGIA Félénk és zárkózott fiúként nőttem fel. Míg a velem egykorú társak legtöbbször kockáztak, dominóztak, különböző társasjátékokkal szórakoztak, én sokszor napokig csak különböző csavarokkal, alátétekkel, biztosítógyűrűkkel bajlódtam, s egy rozsdás vízvezetékcső volt a messzelátóm. Mindössze egy ember akadt, akivel erős barátságot kötöttem, akit végtelenül tiszteltem: Vaszja bácsi, a szerelő. Vitorlavászonból készült, jó bő nadrágban járkált, óriási zsebeiben rengeteg csavar, szög, alátét, szerszám és alkatrész volt, s ezekből mindig adott nekem egy-két érdekességet. Akkoriban sokszor álmodtam, hogy rajtam is olyan bő, vitorlavászonból varrt nadrág van, mint Vaszja bácsin, hogy csapokat javítok, alátéteket cserélek, és a hálás lakók ezért aranykezű mesternek hívnak. Iskolás éveimben is tovább álmodoztam leendő szakmámról, amikor meg eljött az idő, és fogalmazást kellett írni arról, hogy mi szeretnék lenni, egy szép elbeszélő költeményben Vaszja bácsi, a vízvezeték-szerelő alakját örökítettem meg. A tanárnő azt mondta, hogy tehetséges költő válhat még belőlem, és a dolgozatomra ötöst adott. Én viszont arról ábrándoztam, hogy mégis csak szerelő leszek. A nyolcadik osztály elvégzése után azonnal egy gyárba mentem, hogy kitanuljam a választott szakmát. A személyzeti osztályon viszont azt mondták: „Tanulj tovább, nekünk középiskolát végzett káderekre van szükségünk!” A középiskolát /kitüntetéssel végeztem el. A vizsgákat követő napon már indultam is, hogy munkába álljak. Hidegen fogadtak. „Olyanok, mint te, nálunk is vannak elegen, nekünk felsőfokú végzettségű szakemberek kellenek!” — mondták. Nem volt más választásom beiratkoztam az egyetemre. Az ötévi tanulás végtelennek látszott, de én világosan láttam magam előtt a célt, így vörös diplomával fejeztem be tanulmányaimat. Első dolgom az volt, hogy elmentem a gyárba. Azt mondták: felsőfokú végzettség nélkül is van elég műszaki szakemberük, hol voltam eddig? Jobbnak látták, ha továbbtanulok. Mit tehettem? Aspiran- túrára jelentkeztem. Három év múlva ,kandidátusi tudományos fokozattal ismét visszasiettem a gyárba. Csodálkozva néztek rám a személyzeti osztályon. „Ismerjük mi magukat, kandidátusokat, egy csavart nem képesek jól meghúzni. Ellenben ha a nyolc osztály elvégzése után szánta volna rá magát ...” — mondták bizalmasan. Mély lélegzetet vettem, és hozzáláttam a nagydoktori disszertáció megírásához. Pár év alatt megvédtem a nagydoktorit, családot alapítottam, kocsit vettem. De hát itt, bent a lelkemben valami megszakadt. Valami folyton nyugtalanított. Egy szép napon csöngettek. A küszöbön fiatal férfi állt vitorlavászonból készült, bő nadrágban, kezében egy nagy franciakulcs. — Maguk hívtak szerelőt? — kérdezte. — Igen, igen, jöjjön csak be! — válaszoltam. — Mi a baj? — Folyik a vécétartály. — Az nem nagy ügy. Máris hozzálátunk. — Mondja, mester, megpróbálhatnám én magam? — kérdeztem kissé gyámoltalanul. A fiatalember elnevette magát: — Talán ért hozzá? Próbálja meg, ha akarja... Kézbe vettem a franciakulcsot, és nagy lelkesen munkához láttam. Mit mondjak? Nem akarom elkiabálni, de azért mégis csak szép az élet! Fordította: Kiss György Mihály Történelemoktatás a főiskolákon
