Somogyi Néplap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

1987. január 3., szombat Somogyi Néplap 3 Nem csökkenhet a háztáji termelés Ha nem bír vele, adja el vagy kínálja fel bérhasznosí- tásra! — mondjuk, halljuk gyakorta, ha a zártkerteket járva műveletlen, gondozat­lan parcellákat látunk. Már­pedig láthatunk ilyeneket a megyében sok helyütt. Pon­tosabban: Somogy egyes te­rületein eltérőek a tapaszta­latok. Van, ahol kelendő minden négyzetméternyi föld — és ennek megfelelően meglehetőser. borsos árat kérnek érte —, másutt vi­szont nem akad vállalkozó, aki gondjaiba vegye. So­mogybán az összes mezőgaz­dasági termelvények — nö­vények, gyümölcsök, állatok, és állati termékek — körül­belül egyharmadát a háztá­ji gazdaságok adják, s nagy- jában-egészében ilyen arány­ban részesednek az export­ból is. Tehát a hazai és a külpiaci ellátásban fontos szerepük van. A tojás, a nyúl, a méz értékesítésében például meghatározó jelentő­ségű a kistermelés, de említ­hetnénk a konyhakerti nö­vényeket, a különféle gyü­mölcsöket, a tejet, a serté­seket és a hízómarhákat is, mert ezekből is sokat adnak el a kistermelők. A közelmúltban a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bi­zottságát dr. Győri József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályveze­tője tájékoztatta Somogy mezőgazdaságának helyzeté­ről, s ezen belül a háztáji termelés erdményeiről, gond­jairól. Ott hallottuk: vannak területek Somogybán, ahol intenzívebb műveléssel ered­ményesebben lehetne ter­melni — nemcsak a nagy­üzemekben, hanem a háztá­jiban, a kiskertekben is. Az utóbbiak összterülete több mint 49 ezer hektár a me­gyében, s hogy mind többen foglalkoznak a földdel úgy, hogy abból a családi szük­séglet kielégítésén túl anyagi hasznuk is származzon, mu­tatják az adatok: dinamiku­san nő megyénkben az adó­zó kistermelők száma. Száz­tizenhét szakcsoport műkö­dik Somogybán — ebből ki­lencvenöt az áfészek kereté­ben —, s csaknem 29 ezer kistermelő állít elő saját fo­gyasztásra és értékesítésre szánt cikkeket. 1980 és 1985 között egyen­letesen fejlődött a hátáji ter­melés, majd némi visszaesés után újra emelkedésnek le­hettünk a tanúi. A Hazafias Népfront következetesen se­gíti a kertbarát-mozgalmat, s ez a támogatás számos szép eredményben mérhető. Amire jobban kell figyel­niük a koordinációt, termel­tetést és felvásárlást ellátó szervezeteknek: nem szabad — még rövid ideig sem — bizonytalanságban hagyni a kistermelőket. Ahogyan az egyik idős népfrontbizottsági tag mond­ta: lennie kellene a termelő mögött egy — vagy több? — tanácsadónak, figyelemföl- keltőnek, garanciát vállaló „súgónak”, aki félreérthetet­lenül megmondja, mit ter­meljen és azért milyen árat kap majd értékesítéskor. Nem elég azt mondani, hogy legyen mindenből elegendő — vagy majdnem] elegendő —, hanem tenni is kell evégett azoknak a szervezeteknek, amelyeknek ez a dolga. Azt is ezen az ülésen hallottuk: a parlagterületek hasznosításának egyik leg­főbb oka e földek magas aranykorona-értéke, amely ma már nem fejezi ki a ta­lajnak azt a termőértékét, amit valamikor, ugyanakkor adózás szempontjából még ma is .mértékadónak számít. Arra is van példa Somogy­bán, hogy sem az áfész, sem pedig a téesz nem integrál­ja, nem segíti úgy a kister­melést, ahogyan a gazdák elvárnák; ennek következ­ménye meglátszik az áruter­melés visszaesésében, a ter­melési kedv hanyatlásában és a háztáji földek, a zárt- kentek állapotán. Több tíz­millió forintért rendbetett legelők váltak hasznavehe­tetlenné az évek során, nem terem rajtuk értékes fű. A termőföld érték. Ahhoz azonban, hogy a föld termő maradjon vagy azzá váljon, gondoskodni kell róla. S nem is mindig csak a pénz se­gít, olykor a szándék, a se­gítő- és szervezőkészség ja­vítása a legrövidebb út a gondok megoldásához. H. F. Befűtötték a ke­mencéket, elindítot­ták a gépeket, ismét a szokásos rendben közlekednek a mun­kásokat szállító vo­natok, autóbuszok. A hét végén új hét és vele együtt egy új év hétköznapjai kezdőd­tek el. A feladatok, a kö­vetelmények nagyob­bak, és minőségileg is mások, mint egy éve. A kezdéstől is függ a siker. Munka­társaink néhány váU falatnál, üzemben azt nézték meg, hogyan indul a VII. ötéves terv második eszten­deje. 1987. Meglehetősen sok, mintegy 130—140 millió forint értékű befejezetlen munkával zárta az 1986-os évet a Videoton tabi gyáregysége. Az év első munkanapján ott folytatták, ahol december végén abba­hagyták. Bár a leltározásnál ez nem kis gongot okozott', jól jött az idei íridjuláshoz. A munkavállalók közül so­kan még a múlt évi szabad­ságukat töltötték tegnap, és töltik ma is. Akik viszont dolgoztak, azoknak a mun­kájukhoz van megfelelő mennyiségű anyag és alkat­rész. A nyomtatott áramkö­röket szerölő üzem dolgozói­nak negyede a display és a tv-komputer kártyáinak sze­relését, forrasztását végezte, a szerelvényüzemben pedig a hétfői munkakezdéshez szük­séges dokumentációkat, anya­gokat, bizonylatokat készí­tették elő. Az üzem dolgozói a múlt évi feladatok végre- * hajtása miatt több mint 400 nap szabadságot hoztak át erre az évre, ezt pénteken és szombaton vették, illetve ve­szik ki. A kétműszakos mun­karendben dolgozó alkatrész- üzemben pénteken délelőtt a munkavállalók 40 százaléka a leltározott tételek egy ré­A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁM Ezúttal felemás, ám ko­rántsem eseménytelen hetet hagyunk magunk mögött. Szerdán még 1986-ot, csü­törtökön viszont már 1987- et írtunk; hétfőn és kedden még dolgoztunk, szerdán óévet búcsúztattunk, csütör­tökön az új esztendőt kö­szöntöttük, aztán tegnap és ma megint a munka került előtérbe. Mindenki tudja, hogy az évváltás korántsem csupán azt jelenti, hogy A RÉGI HELYETT ÚJ NAPTÁRT teszünk az asztalunkra, mint ahogyan az is ismeretes, hogy az ünnepek alatt is jó néhá- nyan azon fáradoztak, hogy a vonat, az autóbusz célhoz juttassa az utasokat; hogy a betegek megkapják a szüksé­ges ellátást a gyógy intézmé­nyekben; hogy a közbizton­ság kielégítő legyen — szol­gálatra készen álltak a men­tősök, a tűzoltók és még so­kan mások, akiknek munká­ját, készenlétét, most az év fordulónapjának elmúltával megköszönjük. Összegezés és, feladatmeg­határozás a műszaki fejlesz­tésben — ez volt a témája az MSZMP Központi Bizott­sága legutóbbi ülésének, s kedden az erről kiadott köz­leményben a műszaki fejlő­dés gyorsítására és a tudo­mányos kutatás eredményes­ségének fokozására vonatko­zó állásfoglalással ismerked­hettek meg lapunk olvasói is. Az állásfoglalást részle­tesen közlik majd a párt fo­lyóiratai és nyilvánosságra hozza a szaksajtó is, s bíz­vást remélhetjük, hogy A MŰSZAKI FEJLESZTÉSBEN és a kutatásban érintett so­mogyi vállalatoknál, intézmé­nyeknél — jól felfogott ér­dektől vezérelve — érdeklő­déssel és figyelmesen tanul­mányozzák a feladatokat, s alkotó módon közreműköd­nek a végrehajtásban. Ahány értékelő megállapí­tást, nyilatkozatot olvastunk- hallottunk az 1986-os év­ről, szinte ugyanott és ugyanannyi célmegjelölő ki­jelentéssel is találkozhattunk ezen a felerészt óévből, fele­részt már az új esztendőből álló héten. Ott, ahol például arról adhattak számot, hogy a múlt évben megkétszerez­ték a tőkés exportot — ilyen gazdálkodó szervezet a Me­chanikai Művek marcali gyáregysége —, az idei ked­vező start eloszlatja a jövőt illető aggodalmat, bővében vannak megrendeléseknek, mégis azt mondja az igazga­tó: 1987-ben is teljes gőzzel kell dolgozniulo hogy jó eredményeket ámenek el — egyebek mellett még korsze­rűbb, jobb minőségű konden­zátorokat készítsenek. Mire ezek a sorok megje­lennek a lapban, magunk mögött tudjuk az 1987-es év első munkanapját. Hozzálá­tunk a másodikhoz, és a kró­nikás lejegyezheti: MEGTETTÜK AZ ELSŐ LÉPÉST ahhoz, hogy az idei — a ta­valyiákat mennyiségben és minőségben is felülmúló — célokat elérjük. Nem re­ménytelen a vállalkozás, ha képességeinket jobban kibon­takoztatjuk. Csupán mon­dattöredékeket idézek abból az interjúból, amely Kleno- vics Imrével, a megyei párt- bizottság első titkárával ké­szült és lapunk szilveszteri számában jelent meg: „Új szemléletet, újfajta magatar­tást kell kialakítani ahhoz, hogy lépést tudjunk válta­ni... A somogyi kommunis­táknak, a somogyi emberek­nek mindig volt erejük a megújuláshoz ... közös aka­rattal, elszántsággal mindig előbbre tudott lépni ez a nép.”. Bízzunk abban, hogy úi szemlélet, újfajta magatartás, kellő erő, akarat és elszánt­ság mind együtt lesz, s meg­hozza az 1987-es év sikerét. Hernesz Ferenc AZ ELSŐ MUNKANAP Jól startolt a ruhagyár . Akik figyelemmel kísérték a Kaposvári Ruhagyár tava­lyi teljesítését, tudják: vala­mivel gyengébb évet zártak a korábbinál. Ennek legfőbb óka az volt, hogy az első ne­gyedévben szinte nem is dol­goztak tőkés exportra, s ez meghatározta a hátralévő időszakot is, vagyis nem tud­ták már behozni a néhány hónapos lemaradást. Az 1987-es év azonban sokkal biztatóbb; azt is mondhatnánk, már az első napon jól startoltak a ruha­gyáriak. Az év első munka­napján egy cseppet sem lát­szott, hogy első: épp olyan Ruaalmas munkaidő szét vette munkába, az ad­minisztratív dolgozók pedig a gyártás előkészítésével, az új programok indításával, nyilvántartásával foglalkoz­tak. A forgácsoló és lakatos szakemberek a sornyomtató meohmikus alkatrészeit ké­szítették. Az üzemfenntartás dolgozói a folyamatos ener­giaellátás mellett az idősze­rű karbantartást is végezték. Kudich Antal gyáregység­igazgató: — Eddigi feladata­ink mellett több VBX típu­sú, illetve több mint 300 VDC színes, grafikus displayt ké­szítünk. Tévékomputerből pedig ebben az évben csak­nem 6 ezret kell átadnunk a kereskedelemnek. A munka­idő ésszerű kihasználása ér­dekében, az első negyedév­ben, kísérleti jelleggel a mű­szaki és az üzemgazdasági osztály dolgozóinak bevezet­jük a rugalmas munkaidőt. lendülettel folyt a termelés a szalagokon, mint máskor. A termelőegységeknek majdnem a felében tőkés ex­portra dolgoznak; többek kö­zött angol piacra nyolcezer darab zakó, NSZK-megren- delésre férfinadrágok, tava­szi női blézerek és szoknyák készülnek. A pécsi telephe­lyen is van bőven munká­juk az asszonyoknak: a ku­vaiti szállítmányt 15-én in­dítják útnak. Lesz egy ko­rábbi kiszállítás is, mégpe­dig a központi telephelyről, ahol most végzik az utolsó simításokat az NSZK-meg- rendelésre készülő női kosz­tümökön — ezeket e hónap 7-én küldik el a partnerek­nek. S hogy az újabb munka indításában sincs hiány, azt bizonyítja: ma már dolgoz­nak egy tízezer darabos USA­megrendelésen is. Ez egye­lőre a szabászatnak ad fel­adatot. Azért gond is akad, még­pedig olyan, amelyikért nem is a gyár hibáztatható, öt­ezer méternyi' anyagot kell visszaküldeniük az alap­anyaggyártóknak, mert az egész használhatatlan. Az első napról szólva azt is megtudtuk, hogy kapaci­tásukat az év nagy részére már lekötötték. Az első félév tőkés exportja teljesen ki van töltve, s ez azt is jelen­ti, hogy ez idő alatt annyit termelnek a tőkés partnerek­nek, mint a múlt évben ösz- szesen. Mivel a második fél­évben újabb üzletkötésekre is sor kerül, a sikeres év­kezdés hasonló folytatást is ígér. Paradicsomlével kezdődött Január végéig készítik a piros nedűt; jut belőle bőven a hazai és a külföldi piacra is. A körtebefőttet a nagy üvegekből kisebbekbe töltik át, s készülnek a Balaton saláta gyártására. A hozzá való sárgarépa, uborka és paprika megvan. Vasárnap estére várják a még szüksé­ges tisztított hagymát a lesz- kényi termelőszövetkezet­ből, s hétfőtől üvegbe rak­hatják a külföldön is ked­velt savanyúságot. Amíg a csarnokokban a szokásos hétköznapi rend­ben folyt a munka, az iro­dákban a múlt év tanulsá­gait elemezték, és tervezték az új esztendőt. — Mit vár Fodor Árpád főmérnök az új esztendőtől? — A mezőgazdaságnak ked­vező évet; ami nekik jó, az nekünk is az. Dolgozóink ta­valy is vállalták vasárnapo­kon a műszakot, hogy a fel­vásárolható termést idejében feldolgozzuk. A nehézségek ellenére sikeres volt 1986: az előző évinél többet' dolgoz­tunk fel és többet is értéke­sítettünk. Ehhez olyan hajrá is kellett, mint karácsony előtt Szovjetunióba indítandó két irány vonat megrakása. 1987 konkrét tervei csak ta­vasszal kerülnek a vállalati tanács asztalára. Még azt sem tudjuk, hogy mit és mennyit költhetünk fejlesztésre. Egy biztos: júniusban újra kez­dődik a zöldborsóval a nagy szezon, s fel kell dolgozni minden nyersanyagot. Már megkezdtük a gépek előké­szítését, ahol lehet bővítjük a kapacitásunkat is, hogy többet és jobbat gyárthas­sunk. A munkafegyelemmel kap­csolatos új rendelkezések a konzervgyárban évek óta sze­repeltek már a kollektív szerződésben. Az új esztendő első nap­ján este tíz óra felé a fűtő beballagott a gyárba, begyúj­tott a kazánba, s tegnap reg­gel ismét megkezdődött a munka a Nagyatádi Konzerv­gyárban. A rendészek alapo­san megnézték a műszakba igyekvők szatyrát, és ezen senki nem lepődött meg: itt már évek óta a lehető legna­gyobb szigorral járnak el. Ha valaki köszönteni akarta munkatársát az idei első ta­lálkozás alkalmával, az pa­radicsomlével koccintott. Te­hette, mert tegnap reggel en­nek a gyártását kezdték meg. A karácsonyt és az újévet is munkával töltötték a Kapos- plast mikroszeparátor-üzemének dolgozói. Olyan nagy téte­lű tőkés rendelést kaptak az akkumulátorokhoz szükséges mikroszeparátorra, hogy csak így tudják a kért mennyisé­get legyártani, ha az ünnepeken is dolgoznak. Tegnaptól azonban a vállalat valamennyi üzemrészében megkezdődött a munka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom