Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
1986. december 5., péntek Somogyi Néplap Megfelelő munkahely Munkanélküli segély? — kaptáik fel egyesek a fejüket a hírre, hogy bevezetik az újra-elhelyezkedési segélyt azon dolgozóiknak, akiknek konkrét munkaviszonya a vállalat felszámolásával vagy szervezett munikaerőát- csoportosítás következtében megszűnik. A kérdésiben érzelmük is lüktetnek, hiszen olyasvalamiről van szó, ami még nem volt, ráadásul az állásnélküliek támogatása a tőkés országokban dívik. Nos, hogy itt másféle intézmény született, annak bizonyítását élőbbről kell kezdeni, mégpedig a veszteséges vállalatok ügyétől. Most már közismert, hogy több ezer gazdálkodó egységünk közül tavaly 260 volt veszteséges, ezenkívül a szükséges alap dk ter én is jelentős hiányokkal küszködött. Ha a vállalatok egy részének adómentességét _ is beszámítjuk — ami egyébként nem konkrét kiadás, de elmaradt bevétel — akkor tavaly 102,8 milliárd forintot, az előirányzatnál 11,7 müliárddál többet költött a költségvetés a vállalatok valamilyen célú támogatására. Legutóbb törvény született az ilyen vállalatok ügyének rendezésére akár szanálással, akár pedig felszámolással, hiszen az ország gazdasága képtelen pótolni azokat a forintmilláárddkat, amelyeket eddig a támogatásúikra költött. A vállalatokkal szembeni lehetséges csődeljárás viszont felveti a kérdést: mi lesz a dolgozókkal a megszüntetés után? Magyarországon van munka elég, csak azt kell elérni, hogy a munkaerő és a hely, ahol alkalmazása hatékonyabb, egymásra találjon. Nos, ezt teszi lehetővé az a pénzben! támogatás, amit azalatt nyújtanak, amikor a szabaddá vált dolgozók, a féléves felmondási időt kitöltve, még fél évig alkalmas munkahelyet keresnek maguknak. Vagyis megfelelőt: tudásuknak, képzettségűiknek, megszokott életnívójuknak dukálót és egyben olyat, ahol a fáradság, a gondolkodás több hasznot teremt az országnak. Ahol kapós, külföldön-belföl'dön kelendő portékát készítenek, vagy olyan a vezetés, hogy a rend, a fegyelem, a szervezés teremt „csodákat”. A munkanélküli — apáink, nagyapáink tanúsíthatják — a mindegy-milyen munka 'Után vetette magát, hogy a család éhen ne haljon. A Balatonnál mesélte egy nyugatnémet építész: csak családjától háromszáz kilométerre kapott munkát, miután a cége csődbe jutott. Előtte a munkanélküli segély juttatásához igazolnia kellett, hányféle járt munka után, hányszor jelentkezett. És bár nem lebecsülhető mindaz a kényelmetlenség, gond, amit nálunk is egy ilyen megszüntetés az emberek életében okoz, nekünk, mint gazdáknak, mégsem lehet közömbös, teremt-e gyümölcsöt a (munkánk, avagy csak ráfizetést. Érdekünk, hogy az államszavatolta általános foglalkoztatáson belül, erőnket a hatékonyan dolgozó munkahelyek kössiék le. Az újra-elhelyezkedési segély végül is a munkaerő nagyabb szabadságát teszi lehetővé, azt, hogy a felszabadult dolgozók kényelmesen — ugyanis a munkaerőt kereső üzemek nagy száma miatt aligha kell vele hónapokat eltölteni — keressék meg, sőt válogathassanak .is az új munkaihelyek között. Kényelmesen, hiszen a vállalatmegszűnés után szervezetten is gondolkodnak majd a munka folytatásáról másutt. Keresgélni csak annak kell, akinek elképzeléseit az ilyen kínálat nem fedi. De persze a vállalatok részérőd is megnő a munkaerő-foglalkoztatás szabadsága : nyilván érdekük lesz az, hogy a felszabadultak közül elsősorban a legjobbakat, legképzettebbeket vegyék át. Merész lépés húzódik tehát meg az újra-élhelyezke- dési támogatás, az UET bevezetése mögött. Nyomában annak az időnek a jövőképe sejlik fel, amikor megszűnik a jól ismert kapun belüli munkaerő-fölösleg, miközben a húzó iparágakban, sürgős exportom dolgozó üzemeknek nincs emberük. Mérsékelten népesedő országunkban, ahol új munkaerők tízezreit várják a fejlesztendő szolgáltatások, s nincsenek miliiáirdjaink a gyors műszaki fejlesztésre, például a rohamos rdbotizáoióra az ipariban, meg kell becsülni minden egyes munkáskezet, véget kell vetni a munkaerővel való pazarlásnak. A jóérzésű emberek ezért üdvösük a döstést, de azt is elvárják, hogy a végrehajtást is átgondoltság, figyelmesség jellemezze. Sorsokról lesz szó! Az emberek szorosan kötődnek nálunk a munkahelyükhöz és nemcsak a megszokás miatt. A szálak eltépése — tegye azt szükségessé bárminő gazdasági megfontolás — mindig fájdalmat is okozhat. Ewe föl kéll készülni, föl kell készíteni az emberéket. És vegyük hozzá, hogy még a sok támogatás, figyelem is kevés lehet egyeseknek ahhoz, hogy új munkahelyre leljenék. Mert lehet az új hely közgazdaságilag a régiméi megfelelőbb, de azt, hogy jobb az országnak, azt a dolgozónak is éreznie kell: a szellemen, a fogadtatásom, a betanítás türel- mességén, az emberséges viszonyokon ! És akkor még nem szóltunk arról, mi legyen a munkásszálláson lakókkal, a gyermekgondozási segélyen lévőkkel — az ő „átvezetésük” még több figyelmet érdemiéi. Meg kell majd oldani, hogy a dolgozók a vállalat megszűnése után is továbbtanulhassanak a nappali tagozaton, hogy — mást ne mondjunk — a megszűnő üzem szociális létesítményei, ha átmenetileg, de tovább működjenek. Hiszen akár a szanálás új rendije, akár pedig az újfajta munlkaerőpolitika végtére is az emberért van. Persze könnyű ezt deklarálni. Nyilván a pártszervek, üzemek és a tanácsok erőfeszítésén múlik, valóra válik-e ez a cél. Komornik Ferenc Vasútvillamosítás Dombóvártól Gyékényesig Alapkőletétel a kaposvári állomáson Dombóvár és Csorna—Szabadi vasútállomás között már megkezdődtek a dombóvár— kaposvár—gyékényesi vasútvonal villamosításának előkészítő munkái, s tegnap Kaposváron a vasútállomáson elhelyezték a beruházás alapkövét. Tóth László, a MÁV vezérigazgató-helyettese mondott beszédet az alapkőletétel alkalmából rendezett ünnepségen a helybeli vasutasok és több városi, valamint megyei vezető jelenlétében, majd elhelyezte az állomás- épület közelében levő oszlop alapzatába azt a rozsdamentes acélhengert, amelybe előzőleg behelyezték a beruházási programot, az engedélyező okiratot, a ma érvényes fémpénzeket, az ünnepség részvevőinek névsorát, a tegnapi Somogyi Néplapot és Népszabadságot. A jól záró hengert eztán beton zárta hosszú „fogságba”: őrizze hírünket az utókornak. Gyékényesre 1990 decemberében ér majd a villamos- vasút, Kaposvárra pedig 1988 végéig, de a MÁV szakemberei elképzelhetőnek tartják, hogy még ennél is hamarabb elérik a villamos felsővezeték építői a somogyi megyeszékhely pályaudvarát. Az alapkő fölött levő oszlop ekkor töltheti majd be legfontosabb feladatát: a vezeték egyik tartóoszlopa lesz. Somogybán tehát két fontos vonalon tart már a villamosítás, a * Balaton déli partján néhány hónapja kezdték meg a munkát, Kaposváron pedig a tegnapi alapkőletétel számít a beruházás hivatalos indításának. A dombóvár—gyékényesi villamosítás nemcsak az energiatakarékosságot szolgálja, hanem a vasút környezeti ártalmait is csökkenti. A dízelolaj égéstermékeit sem kell néhány év múlva szagolnunk, valamint a zajártalom is kisebb lesz. Több mint kétszázmillió forintos beruházás ez, amely a jelenleginél kulturáltabb utazást is lehetővé teszi majd. Villamos fűtés esetén például nincs hideg vagon. Valamelyest a menetidő is csökken, bár ennek gátat szab, hogy a vasúti pálya nem bír el olyan sebességet, amilyenre a villanyvonat képes lenne. A következő két ötéves tervben folyamatos pályarekonstrukcióval teremti meg a MÁV a 120 kilométeres óránkénti sebességet lehetővé tevő körülményeket. Így a kilencvenes években várható, hogy Kaposvárról a vonat két óra alatt éri el a fővárost. A japános avagy franciás gyorsasággal száguldó villámszerelvények indítása tehát unokáinkra marad. Jelenleg ez a cél nem tűzhető ki, mert a villamosítás költségeinek több mint négyszeresébe kerülne a szu- perexpresszek igényeit is kielégítő pályaátépítés. A villamosítás beruházója a MÁV beruházási irodája, a vasúti tervező intézet tervezte meg a munkát, s az építés fővállalkozója is ma-' ga a MÁV, de sok alvállalkozóval dolgoztatnak, köztük egy somogyi van: a Dédász kaposvári igazgatósága. A tanácsi dolgozók életkörülményei Alapkövetelmény a példamutatás A helyi tanácsok dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről, anyagi-erkölcsi megbecsüléséről egy teljeskörű kérdőíves vizsgálat nyomán tárgyalt a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkársága. Az ülésen részt vett dr. Szabó Elemér, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, dr. Gye- nesei István, a megyei tanács elnöke, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára, s több tanácsi vezető is. A téma jelentősége jóval túlmutat az 1222 somogyi tanácsi dolgozó helyzetén. Az ő életkörülményeik, megelégedettségük, munkahelyi közérzetük, s az ezek által is befolyásolt munkastílusuk, odaadásuk meghatározza több tízezer állampolgár hangulatát, a tanácsi munkáról alkotott véleményét s nem utolsósorban az egész állam- igazgatási tevékenység hatékonyságát is. A jelentésben és az ahhoz kapcsolódó háromórás vitában is kulcsszó volt a bér. S itt korántsem csak azokról az anomáliákról volt szó, miszerint a tanácsok által irányított intézmények dolgozóinak bére helyenként — azonos végzettség mellett is — kétszerese a tanácsi dolgozókénak, vagy hogy egy tanácselnök bére 54. volt az adott községben. A közismert bérhelyzet számos negatív jelenség eredője. Ilyen a pálya túlzott elnőiesedése, a magas fluktuáció s az is, hogy egyes tanácsi alkalmazottak a jövedelem-kiegészítésnek olyan módszereihez folyamodnak, amelyek osz- sízeegyezteíhetetleneik a tarnál esi dolgozók elé állított magasabb erkölcsi, etikai követelményekkel. Dr. Gyenesei István szerint nem kifogásolható, ha egy tanácsi dolgozó gazdálkodással egészíti ki jövedelmét, föltéve, ha az nem megy munkája rovására, nem jelenti a jogszabályok megkerülését, s ha nem jár együtt tisztességtelen előnyökkel. Többen céloztak rá, érdemes-e a jelenlegi helyzetben egyáltalán feszegetni a fenti kérdést. Dr. Szabó Endre szerint az ismert gond nem lehet ok meglévő feszültségek elhallgatására, annál kevésbé, mert a bérgazdálkodásban így is sok a belső tartalék. Ilyen a munka szerinti nagyobb differenciálás, s arra is lehetőség van, hogy majd bért emeljenek azok a tanácsok, amelyek az indokoltnál kisebb létszámmal oldják meg feladataikat. Más kérdés, hogy egyelőre egyikkel sem élnek a tanácsok. Utóbbival például azért, mert nem látnak garanciát, hogy ésszerű lépésük nem üt visz- sza egy évvel később ... Egybehangzó volt a vélemény, hogy e téren egyértelműbbé kell tenni a szabályozást. Az előbbiek jelentőségét nem vitatva tették szóvá többen, hogy az értékrend általános torzulásaiból is fokad, hogy ma több szó esik a bérről, mint a hivatásudatról, hogy a magasabb szintű élet sokaknak nem elsősorban a nagyobb műveltséget, vagy szakmai igényességet jelenti. Elgondolkodtató az az összefüggés is, hogy a helyi tanácsokon dolgozók felének van társadalmi tisztsége, s azoknak a legtöbb, akik egyébként is a legnagyobb munkaterheket viselik. A javaslatok közt hangzott el, hogy az élőmén? éli rendszer megérett a k mszerűsí- tésre, s az is, hogy indokolt volna új, merészebb érdekeltségi viszonyok kidolgozása. Az utóbbit indokolja egyebek közt, hogy a jutalommá még sok helyen afféle bérkiegészítés, melynél a teljesítményelv szociális megfontolásokkal keveredik. Vállalati tanács alakult a Balaton Füszértnél Megbízhatóság, pontosság Az előkészület egy éve kezdődött. A Balaton Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat két megyére kiterjedő minden munkahelyen megismerték a dolgozók az új irányítási rendszer lényegét, szót váltottak Somogy, Zala éléskamrájának helyzetéről, az elkövetkező időszak feladatairól és a hét választókörzetben megválasztották a-vállalati tanácstagokat. A körültekintő felkészülés záró eseményére, a vállalati tanács alhkuló ülésére, a tisztségviselők megválasztására tegnap délelőtt került sor a Fűszert kaposvári központjában. A nagy múltú kereskedelmi szervezet történetében újabb mérföldkövet jelentő eseményen részt vett többek Négymillió forint bevétel Másfél évtizede működik a balatonszárszói termelőszövetkezet cérnázó- üzeme Nagycsepelyen. Az egykori baromfinevelőkből átalakított üzemben a budapesti Fonalkikészítő Vállalatnak végez bérmunkát negyven asz- szony. A kétműszakos üzem évi négymillió forintos bevétellel és nyolc- százezer forint eredménnyel járul hozzá a szövetkezet gazdálkodásához. között dr. Spilák Ferenc, kereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Köves Miklós a Zala megyei, dr. Sarudi Csaba a Somogy megyei pártbizottság titkára, dr. Tóth Károly, a Somogy megyei tanács elnökhelyettese. Dévényi Zoltán, a vállalat igazgatója bevezetőjében röviden felidézte az elmúlt egy év eseményeit, köszönetét mondott az előkészítő munkában résztvevőknek. Szólt arról is, hogy a vállalati tanács szervezeti és működési szabályzattervezetét vitára bocsátották, de senkii sem tett kiegészítési vagy módosítási javaslatöt. Ez az egyetértés megnyilvánult a tegnapi ülésen is; a huszonnégy főből álló vállalati tanács egyhangú szavazattal fogadj el . a szabályzatot, majd Domfoái Lajos szb-tit- kár javaslatára ugyancsak egyhangú szavazással! választották meg a tanács elnökének dr. Zurek Jánost, a vállalat vezető jogtanácsosát, elnökhelyettesének pedig Deme Zoltánt, a nagykanizsai raktáriház igazgatóját. Dombai Lajos a jelölőbizottság elnöke terjesztette a tanács elé azit a javaslatot, hogy az igazgatói tisztben továbbra is Dévényi Zoltánt erősítsék meg. Körültekintő indoklásában nemcsak az igazgató vezetői, politikai, közéleti és emberi magatartását méltatta, hanem azt a dinamikus, a két megye lakossága által is jól érzékelhető fejlődést is, amely jellemezte a Balaton Füszért eddigi tevékenységét. A javaslat nyomán megeredt a szó. Hosszú évek, évtizedek együttm-unkálkodása alapján a tanácstagok sorra felidézték a vállalat számos, országos elismeréssel is méltatott, egyenletes fejlődését, melyben kulcsszerepet játszott az igazgató. Igényesség, előrelátás, pontosság, a szó és a tett azonossága, gondoskodás a dolgozókról, a jó munkahelyi légkör — ezek és az ehhez hasonló megállapítások sora hangzott el. Dr. Sarudi Csaba az igazgató elkötelezett politikai közéleti tevékenységét, dr. Spilák Ferenc az itt tapasztalható megújuló készséget méltatta többek között. Mindezek alapján érthető; hogy titkos szavazással mind a huszonnégyen egyhangúan választották újabb hat évre igazgatónak Dévényi Zoltánt. Dr. Zurek János ismertette a vállalat, az igazgató munkájával kapcsolatos követelményeket, feladatokat, melyet a tanács határozatra emelt. A számos és sokoldalú tennivalóból érdemes kiemelni a vállalat- 2000-ig tartó, másfél évtizedes fejlesztési programját, melynek végső célja a Szupermarketek létrehozása, de ezzel együtt legalább ilyen kiemelt feladatnak tekintik a kistéliapülések ellátásának javítását. Dévényi Zoltán zárszavában többek között hangsúlyozta, hogy eredményt csak következetes munkával, alapos szervezéssel és egyéni példamutatással lehet elérni. Erre kérte a vállalati tanács tagjait, és rajtuk keresztül a Balaton Füszért minden dolgozóját. V. M.
