Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

1986. december 12., péntek Somogyi Néplap 5 Képírás kamasz­nyelven Havonta hatvannégy oldalon „Azt hiszem, mi nagyon régen ismerjük egymást, de talán mégis tudunk újat mondani egymásnak. Ha kell komolyan, s ha a dolog úgy kívánja, hát humorban ala­posan pácolva ... lapunk azt szeretné, ha a benne megje­lenő képek és rajzok szavak nélkül is beszélnének, illetve a benne közölt írott szó, iro­dalmi alkotás és mindenféle érdekes olvasnivaló is olyan képszerű lenne, hogy rögtön elénk varázsolja a fantázi­ánk.” Somos Agnes, a nem­rég megjelent Képírás című kiadvány felelős szerkesztő­je a lap első számában szól ilyen közvetlen, baráti han­gon az olvasóhoz, beavatva őt a műhelytitkokba. A 12—16 évesek számára havonta megjelenő hatvan­négy oldalas színes folyóira­tot a Magyar Űttörők Szö­vetsége és az Ifjúsági Lap­kiadó Vállalat hívta életre, azzal a céllal, hogy ennek a korosztálynak is legyen egy olyan, színvonalas, érdekes, szórakoztató lapja, amely a kamaszok nyelvén íródik, és az ő- gondolatvilágukat fog­lalkoztató témákat, ismerete­ket közvetíti. A lap 50 ezer példányban megjelent első számát szinte szétkapkodták, rengeteg levél érkezett a szerkesztőségbe az ifjú olvasóktól. Van, akinek Karinthy Frigyes Tanár úr kérem !-jének folytatásos köz­lése tetszik, másokat gróf Marsigli Alajos csodálatos életét, Buda ostromát bemu­tató képregény fogott meg. A számítástechnika iránt ér­deklődők Petőfi Sándornak Arany Lacihoz írt verséről készült komputer-folyamat­ábrát tartják nagyszerűnek. Már készülnek a következő lapok tervei, amelyekből egy kis ízelítő: Kálti Márk Ké­pes Krónikájából régi mon­dákat elevenít meg a magya­rok történetéről egy képre­gény. Irodalmi csemegének ígérkezik Ács Gedeon napló- részlete a 150 évvel ezelőtti kollégiumi diákéletről. Bete­kinthetünk majd a búvárok víz alatti világába és olvas­hatunk humoros tengerész­történeteket is. Bizonyára szenzációs, izgalmas lesz az egyik téli számban a sokáig Brazíliában élt írónak, Ku- tasi Kovács Lajosnak a no­vellája a zanzáról. (A zanza — pontosabban: tszantsza — összezsugorított emberfej, a dél-amerikai indiánoknál.) Ugyancsak akikor kap helyet a lapban egy néprajzi tanul­mány a skalpokról. Minden szám közepén más­más kivehető poszter talál­ható. Az első alkalommal a Forma—1-ről készült, a kö­vetkezőben pedig LEGO-nap- tár és C. C. Catch pop-sztár portréja lesz óriásposzteren. A Képírás szerkesztői fi­gyelembe veszik az olvasók kívánságait, ehhez azonban — mint mondják — az kell, hogy minél többen írjanak, mert „néma gyereknek lapja se érti a szavát”! Puttó géppisztollyal DEGRYSE LUC GRAFIKÁI A KILIÁNBAN kotity oímmel ünnepélyes zá- rófoglalkozást tart a műve­Szokatlan, pikáns élményt nyújt egy nem mindennapos kiállítás, mélyet itegnap dél­után nyitott meg Lengyel László egri művészettörté­nész Kaposváron a Kilián művelődési központban. Szo­katlan két okiból is. Degryse Luc, ibelga grafikusművész és »raj zfilimrendező alkotásai a képzőművészet történeté­ben sem épülnek gazdag ha­gyományokra. Hazánkban pedig különösen szokatlan ez a megközelítési mód, melyet nem is nagyon sorolhatnánk a karikatúra műfajába. Dau­mier XX. századi utóda nagy mesterségből! tudással, kifi­nomult technikával, ironiku­san és groteszk módon köze­lít világunkhoz. A művész 1956-ban szüle­tett Belgiumban. Képzőmű­vészeti gimnáziumot végzett, majd a genfi képzőművésze­ti akadémia grafikus-rajz­filmrendezői szakán fejezte be itanulmányait. Szokatlan látásmódjára már itanuló- éveiben felfigyelt a szakma. Volt iskolájában nemrég ren­deztek egy retrospektív kiál­lításit, és ebben az ő anyaga is szerepelt. Témáiban egy-egy gondo­latkört jár körül, azt elem­zi élmélyülten a grafika kü­lönböző eszközeinek egyszí­nű — általában barna tó­nusú akvarell, ceruza, tus — felhasználásával. Ilyen kedvenc téma például az író —olvasó, .valamint az író és világa problémakör. Mély gondoflatisé g, humor és egyé­ni látásmód jellemzi ezeket az alkotásokat. E témában ■tatott >be tavaly a brüsszeli Képzőművészeti Palotában rendezett kiállításon. Figyelemre méltó motívu­ma a zene, a muzsikáló em­bernek és hangszerének je­lenléte. S ez nem véletlen, mert elmélyülten foglalkozik a zenetörténettel, zeneelmé­lettel. Mozart muzsikája ma­gával ragadta; könnyed, le­heletfinom akvarefliljei, mint a lébegő dallamok, közvetí­tik az alkotó ember üzene­tét. Ami kevés kis színt használ alkotásain, azt eb­ben a témában szólaltatja meg. A rajzfilmekhez tervezett háttiérrajzai, a rövid esemé­nyeket elbeszélő, meghök­kentő sorozatok vagy a hal­optikával láttatott, az ember magányosságát, szorongásait elénk táró grafikái bravúro­sak. Degryse Luc valahogy úgy szemléli a világot, mint az a géppisztolyt tartó kis puttó. Látja a veszélyt, érzi a kor kihívását, de tudja, hogy az ember valójában al­kotásra és nem rombolásra van teremtve. A művész jelenleg Ma­gyarországon, Egerben él családjával, és a Pannónia filmstúdiónak dolgozik. Sou­venir címmel irhást készült el nyolcperces kisfilmje. Emellett a Móra kiadó meg­bízásából könyvállusatráció- kat készít egy francia ifjú­sági regényhez. Degryse Luc kiállítását — amelyet Ta­más Károly az ifjúsági ház grafikusa rendezett — ajánl­juk mindazoknak, akik értik és kedvelik a fanyar hu­mort, értékelik a mesterség­beli tudást. Várnai Ágnes Színes programválasztékot ígér a hét végére a Kilián György Városi Művelődési Központ. Ma délután kiét órától a francia kulturális napok záróakkordjaként francia ismerétterjesztő fil­meket vetítenek. Holnap fél háromtól karácsonyi házibu­tik és játszóház várja a fia­talokat. Vasárnap tizenegy órától társastánc-verseny lesz, hétfőn hét árától pedig kamaratáncbemutató. A mű­velődési központ klubren­dezvényei nék sorában ma este hat órakor a Balázs Béla Stúdió filmklubjában a Bünitetőexpedíció című já­ték- és az Archaikus torzó című dokumentumfilmet ve­títik. Luc Degryse belga gra­fikusművész színvonalas tár­lata tegnap nyílt meg a mű­velődési központban. Ma és holnap a Dorattya- szálló nagytermében nemzet­közi galamb- és kdsaUatki- álliítás látható. A gyerekek figyelmét sze­retnénk félhívni a Vörös Csillag filmszínház vasárna­pi matinóműsorára: a 101 kiskutya című nagy sikerű, amerikai rajzfilmet vetítik. este zárja kapuit a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola karácsonyi kiállítása és vására. Ma még megte­kinthetők itt Gábor Mária keramikus és Rónai Lajos bőrdíszműves alkotásai. A boglárllelléi Vókár Béla Művelődési Központ holnap kilenc árától rendez városi fenyőünnepet: játszóház, gyermekműsor és táncház szórakoztatja a közönséget. Ugyanitt hétfőn délután fél " négykor Luca, Luca, kitty­lodési központ és a Lelte táncegyüttes. Gyermekeiknek mutatja be műsorát a Sze­lence gyermekcsoport, a Lel­te (táncegyüttes és a Tilinkó együttes. A rendezvény ap­róik táncával zárul. Ezt kö­vetően a művelődési köz­pont hasonló jellegű mű­sorral kedveskedik az idő­sebbeknek. Középiskolásoknak ad ott­hont ma délután három órá­tól a barcsi Móricz Zsig- monid Művelődési és Ifjúsági Központ Diáktanya című rendezvénye. Szombaton hét órától a hélyi ipari szak­munkásképző szervezésében diákbá'1 lesz a művelődési központ tánctermében. Va­sárnap ifjúsági táncesten szórakozhatnak a résztvevők. Mindkét szórakoztató prog­ramban a Spirál együttes húzza a talpalávadót. A Somogy megyei Mú­zeum Igazgatósága gazdag programválasztékkal várja az érdeklődőket. Állandó ki­állításai mellett szeretnénk felhívni a figyelmet a So­mogy Megyei Múzeumban Kiss György szobrászművész óremkiállíitására 'és arra az időszaki tárlatra, amelyen Kunffy Lajosnak afrikai és európai utazásain készített festményvázlatait mutatják be. A Kaposvári Galéria tárlata A térképkészítés mű­vészete címmel a holland kartográfiával ismerteti meg a nézőt, a középkortól az ipari forradalomig. A Somo­gyi Képtárban Topor András festőművész alkotásai látha­tók. KÖZÖS FORRÁSBÓL Uszt-contenárium Párizsban A francia főváros Renan- Sdheffer múzeumában szep­temberben zárt a Liszt Fe­renc és a francia romantika című kiállítás. Hallatlan si­kerrel. Igaz, .talán egy ki­csit furcsán is hat, hogy a nagy muzsikusról és zene­szerzőről épp egy nagysza­bású kiállításon emlékezze­nek meg, de hát a muzsika és egy zenés életmű sokfé­léképpen megközelíthető, például képek segítségével is. Nemcsak fotókra, arcké­pekre gondoltak a rende­zők, hanem olyan képzőmű­vészeti alkotásokra is, ame­lyek a zene ihletében szület­tek, irodalmi művekre, ame­lyek inspirálólag hatottak a nagy komponistára. A centenárium évében nem­csak ezzel a kiállítással emlékeztek Liszt Ferencre a francia zenebarátok. Erről beszélgettünk Jean-Pierre Oudot-viad, a Kulturális Mi­nisztérium zenei főosztályá­nak munkatársával, a fran­cia zenei fesztiválok főtitká­rával. Oudot úr egyébként a közelmúltban vette át a Liszt-emlékérmet a nagy magyar muzsikus műveinek franciaországi népszerűsíté­siéért. — Miért tartották fontos­nak, hogy Franciaországban is méltóiképpen ünnepeljék meg a magyar Liszt cente­náriumát? — Sajnos nem mondhat­juk el, hogy Liszt francia volt, de egy ekkora zenefe- jeddem, úgy gondoljuk, mindenkié. S persze szívesen hozzátesszük, hogy Liszt és Franciaország rendkívül szo­ros kapcsolatban volt. Liszt egyik lánya III. Napóleon miniszterelnökéhez ment fe­leségül, tehát családi vonat­kozásai is vannak e viszony­nak. Aztán említhetném még, hogy egyetlen operáját is Párizsiban mutatták be. Sok barátja élt nálunk, csak Berlioz-t, vagy Georges Sandát említem. Persze Liszt > > •* -Sí I.KÍV ........... E gy érdekes darab a párizsi Liszt-kiállításról sokfelé járt, így nyilván má­sok is tudnának- hasonló kapcsolatokkal büszkélkedni. — Személy szerint ön me­lyük művét szereti a legjob­ban? — Hát ha már ilyen sze­mélyes dolgot kérdez, meg­mondom: a szonátáit. Azok egyszerűen csodálatosak. — Oudot úr! Tudomásom szerint ön tagja volt Buda­pesten a nemzetközi Liszt- verseny zsűrijének. — Rendkívül nagy meg­tiszteltetés volt számomra, s nemcsak azért mert először jártam az önök valóban gyö­nyörű, építészetileg csodála­tos városában, hanem való­ban a verseny is rendkívül izgalmas volt. Természetesen az is nagy öröm volt, hogy egyik honfitársam szép eredménnyel végzett ezen a versenyen. S az is boldoggá tett, hogy újabb verseny zsűritogságára kaptam meg­hívást önöktől. Ügy érzem, a két ország közötti kultu­rális egyezmény nagyon sok lehetőséget kínál, s ezekét igyekszünk kihasznál­ni. Ez az a kútforrás, amely­ből egyformán ihatunk. Csutorás Annamária Tallózás szovjet folyóiratokban A magyar sajtó Szovjetunióról szóló írásait egészítik ki, teszik teljesebbé a magyar nyelven készülő szovjet lapok, például a 130 ezer példányban megjelenő Szovjetunió, a 100 ezer olvasóhoz eljutó (Lányok, Asszonyok, valamint a sportot bemutató, illetve gyerekeknek szóló Szovjet Sport- magazin és .Misa cimű folyóirat. A legnagyobb példány­számban megjelenő magyar nyelvű szovjet folyóirat főszer­kesztője, Bányász Béla tűnődik a decemberi lap kapcsán. Üzenet Jakutföldről — Na most aztán elégedett lehetsz, a lap teli van neked szóló üzenettel. Nézd meg például a j akutföldi szénről szóló anyagot... A moszkvai szerkesztőség egyik munkatársa hívta fel így figyelmet lapunk, a Szov­jetunió decemberi számára. Az említett cikken kívül még a Jenyiszejről szóló írást is megemlítette. Olyan már a technikája az orosz szám magyarításának, hogy munkatárs, szerkesztő többször is találkozik egy- egy anyaggal, s mivel több szám is készül egyszerre, csak abban lehet bizonyos az ember, hogy valamelyik számban megjelenik az anyag. Hogy éppen a decemberiben? Ennek most különösen nincs nagyobb jelentősége, az anyagnak annál inkább. Nemcsak azért, mert nekem is kétszer volt szerencsém Jakutföldön barangolni, s a Csulman folyó és a Nyer- jungri patak partján kézbe venni, morzsolgatni a kiváló minőségű, zömében kokszol­ható szenet. őszintén szólva, akkor nem is annyira a szén minőségé­re figyeltem, hanem a szén­telep vastagságára. Az észak­dunántúli szénbányák 2—3 méteres szénrétege után hi­hetetlenül hangzott, hogy 15—40 méteres a szénréteg. Ráadásul csak ennél, az ak­kor (1974 nyarán volt) még éppen kezdődő külfejtésnél 400 millió tonnás szénva- gyonról beszéltek. A szibériai Kuznyeck-me- dencéből érkezett mérnök pedig a korábbi munkahe­lyén is értékes, gazdag szén­telepeket látott, mint valami kincsforrást mutatta be a vidéket. Külön ismertetést adott arról is, hogy ez ászén kohászati központot éltet majd, és egy hatalmas ipa­ri-gazdasági körzet központ­ja lesz. Később a bizonyos fokig álmodozás korából visszatér­tünk a napi gondokhoz, a la­káshoz, a letelepedéshez, ah­hoz, hogy ilyen hatalmas ipa­ri központot akkor lehet megvalósítani, ha bekapcsol­ják,. a szárazföldi és légi közlekedésbe, s az üzemek mellett korszerű lakótelep, iskolák, főiskolák, kutatóin­tézetek és olyan mezőgazda- sági üzemek létesülnek, me­lyek a legszükségesebb zöld­áruval el tudják látni a la­kosságot. A vasút látszott a legköze- lebbinek, hiszen épült már a Bajkál—Amur vasútvonalból Tindánál elágazó, Csulmanig tervezett szárnyvonal. Pár év múlva, amikor már vonaton közelítettem meg ezt a vidé­ket, az került szóba, hogy Nyerjungriig jön majd a vasúti szerelvények sora, hogy árut vigyen délre. Az­óta a vasúti közlekedés is megvalósult, sőt belátható időn belül már északra, a Jakut Autonóm Köztársaság fővárosáig, Jakutszkig épül ki a vonal. Volt ekkor már egy pár iskola és többszintes lakóház. Ebből azonban sakkal keve­sebb volt akkor a szükséges­nél. Nem egyedül a BAM mentén és Jakutföldön okoz gondot a településfejlesztés, az infrastruktúra kiépítése. Nem véletlen, hogy több szov­jet párt- és állami fórum irányította újabban erre a fi­gyelmet. A cikk újraolvasása után örömmel nyugtázom, hogy a 93 ezer négyzetkilométeres — magyarországnyi — szénvi­dék központjában, Nyerjung- riban a lakáshelyzet, a szo­ciális ellátás biztató, egész­séges környezetben élnek az emberek. Ölbe tett kézzel azonban továbbra sem ülhet­nek a vidék lakosai, mert az előrejelzések szerint az év­század végére Nyerjungri la­kossága megközelíti a 200 ez­ret. A hullámaival hatalmas vízerőműveket működtető Jenyiszej magyar tolóhajókat is ringat vizén. Minderről többek között Alekszandr Andronov kapitány emléke­zik, aki 1985 telén hosszabb időt töltött a Ganz-Danubi- usban, ahol az együttműkö­dés keretében ezeket össze­szerelik. Szóba kerül a cikkben, hogy a Volgán 600, hazánk­ban készült tolóhajó végzi el az egykori burlakok (hajó­vontatók) munkájának jelen­tős részét. Pár oldallal hát­rább pedig Európa legna­gyobb folyója, a Volga tá-. rulkozik ki a képen. A fo­lyam nyolcadik vízierőművé­ről szól a cikk, amelyben megszólal az energetikus és a környezetvédő, s közben elénk rajzolódik a hatalmas orosz folyó, a városokkal, falvakkal, amelyeket éltet, táplál. Hát ennyit juttatott eszem­be az üzenet, amely moszk­vai kollégám szerint nekem szólt. De .azt hiszem, önök­nek, az olvasóknak is mond valamit. Bányász Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom