Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
1986. december 11., csütörtök 2 Somogyi Néplap Az 1986. évi Nobel-díjasok a svéd királyi akadémián: álló sor balról jobbra: a svájci Gerd Binnig, a fizikai, az amerikai Joan T. Lee, a kémiai, az amerikai James McGill Buchanan, a közgazdasági, a svájci Heinrich Rohrer, a fizikai, a nyugatnémet Ernst Rus- ka, a fizikai, a magyar származású kanadai John C. Polanyi, a kémiai és az amerikai Dudley R, Hersbach, a kémiai Nobel-díj nyertesei. Ülő sor balról jobbra: az amerikai Stanley Cohen, az orvosi, a nigériai Wole Soyinka, az irodalmi és az amerikai Rita Le- vi-Montalcini az orvosi Nobel-díj 'kitüntetettje. Mitterrand rádióbeszélgetése A törvényjavaslat visszavonása megkésett intézkedés volt „Újjáépítési misszió” Shultz repült A Reagan-kormányzat iránti „bizalom újjáépítésére” helyezte a hangsúlyt George Shultz amerikai külügyminiszter a nyugat-európai partnereivel folytatott keddi megbeszélésein, majd szerdán — az Egyesült Államok közel-keleti diplomatáival tartott konzultációja után — Brüsszelbe repült „újjáépítési missziójának” folytatására. Az amerikai külügyminiszter szóvivője, Charles Redman szerint Shultz csak akkor és olyan mértékben fog beszélni az iráni fegyverügy- let-botrányról a NATO külügyminiszteri értékezletén, „amikor és amennyire az szükségesnek mutatkozik”. Mint közölte, a brit külügyminiszter hivatalos vidéki rezidenciáján tartott keddi munkaebéden — amelyen a házigazdán és Shultzon kívül részt vett a francia és a nyugatnémet külügyminiszter is — „még csak érintőlegesen sem” foglalkozik az Irán-botránnyal. Francois Mitterrand francia elnök az Europe—1 rádiónak nyilatkozva helyeselte a felsőoktatási törvényjavaslat visszavonását, hozzátéve, hogy az megkésett intézkedés, amit a diákmozgalom országos tüntetéssorozattal kényszerített ki a kormánytól. Helyeselte azt is, hogy a kormány most több hónapos szünetet iktat be társadalmi reformterveinek végrehajtásába. Az államfő méltatta a diákmozgalom megfontoltságát, az erőszak elutasítását. Kijelentette, hogy végig „igaz ügyük” mellett volt 6 is, „ajánlotta, javasolta, végül kérte” a törvényjavaslat visz- szavonását a kormánytól. Magáévá tette a diákság szerdai tüntetésének jelszavát is — soha többé ezt — vagyis, hogy soha ne alkalmazzanak erőszakot egymás ellen vagy az állampolgárok és az állam között. Mitterrand mesterien használta ki az alkalmat a kormány belpolitikai vereségének hangsúlyozására és a maga tekintélyének növelésére. A mai hatalmi képletben önmagát döntőbírónak nevezte, akinek kötelessége számot vetni a franciák érzéseivel, de nem rejti véka alá saját véleményét, ha az eltér a kormányétól. Mitterrand kijelentette, hogy szocialista és hű eszméihez, de nem akarja azokat ráerőszakolni senkire. Ezúttal sem árulta el, hogy indulni akar-e az 1988-as elnökválasztáson újabb hétéves megbízatásért. Ami a legégetőbb külpolitikai gondot, a Libanonban fogva tartott francia túszokat illeti, az elnök meghökkentő leleplezéssel szolgált. Közölte, hogy Fabius és Chirac Brit fegyver* szállítások Iránnak Nagy-Britannda is szállított az elmúlt években fegyvereket Iránnak — erősítették meg keddien Londonban. Archibald Hamilton hadügyminiszter-helyettes a parlament alsóházában folyó vitában közölte, hogy országa legutóbb idén októberben adott él hadfelszerelést Iránnak. Mentegetőzésképpen hozzátette, hogy „nem igazán fontos” fegyverekről van szó. Állítása szerint a szállításokra még a néhai Reza Pahlavi sahhal kötött szerződések alapján került sor. Az ügyletet egy fegyvereladással foglalkozó koirmányszervezeten keresztül bonyolították le. Tarvaly októberben a hadügyminisztérium közölte, hogy a fennálló szerződések értelmében harckocsikba és páncélozott szállítójárművek- be való alkatrészeket szállított a hadiban álló országnak. Hamilton most nem szólt arról, hogy milyen fegyvereket szállítottak az idén Iránnak. A hír hallatán az egyik képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a szállítások ténye kérdésessé teszi Mar- gareth Thatcher miniszterelnök nemrégiben tett nyilatkozatát, amely szerint Nagy- Bri/tannia az elmúlt években .következetesen és szigorúan betartotta a hadianyag szállítását tiltó politikai döntést”. kormánya idején is felmerült a gondolat: szabadon lehetne bocsátani Anisz Nakast, Sa- pur Bahtiar volt iráni miniszterelnök merénylőjét, ha cserébe kiszabadulna minden francia túsz. Mitterrand kijelentette, hogy ha a kormány erre kérné őt, komolyan megfontolná, hogy elnöki kegyelmet gyakoroljon. A rádióbeszélgetés hazai és nemzetközi témáiban Mitterrand egyaránt nagy maga- biztossággal érzékeltette elnöki pozíciójának és politikai felfogásának fölényét jobboldali kormányával szemben, s így egy nappal a Chirac-kormány meghátrálása után a diákmozgalommal szemben elmélyítette a közvélemény tudatában ezt a jobboldali vereséget. Az amerikai külügyminiszter szóvivője egyébként . ”>uszta egybeesésnek” nevezte azt a tényt, hogy Shultz londoni látogatásával egyidejűleg hívták az angol fővárosba tanácskozásra az Egyesült Államok egyiptomi, izraeli, jordániai, libanoni, szíriai és szaúd-arábiai nagykövetét, valamint a közel- keleti ügyekért felelős külügyi államtitkárt, Richard Murphyt. Shultz külügyminiszter az időbeli „egybeesés” nyújtotta alkalmat megragadta arra, hogy szerdán — Brüsszelbe való elutazása előtt — a londoni amerikai nagykövetségen maga is konzultáljon közel- keleti diplomatáival. Az ő feladatuk lesz a „romeltakarítás” az arab világban. Fegyvernyugvás, kérdőjelekkel A mostani megállapodás tizenhét évi fegyveres küzdelem után első ízben ad lehetőséget az egész ország területére kiterjedő fegyvernyugvásra, a belpolitikai feszültség esetleges oldódására. Hiába jutott ugyanis Marcos megbuktatása nyomán szinte a népakarat hullámán az elnöki székbe a változatlan népszerűséget élvező Corazon Aquino, a kormányzata előtt sorakozó feladatok gyakorlatilag semmit sem könnyebbedtek. Elég talán az elmúlt hetek eseményeit, az állandó puccs- híresztelést felidézni ahhoz, hogy tisztán lássuk: az elnökasszony pozíciója korántsem irigylésre méltó. Nem mentes kérdőjelektől persze a most hatályba lépett tűzszünet sem. Mennyire biztosítható előírásainak betartása? Mi a hadsereg vezetésének szándéka? Sikerül-e Cory asszonynak féken tartani a „keményebb fellépést” sürgető politikai ellenlábasait? Milyen szerepet játszhat a belső eseményekben a fő szövetséges, az Egyesült Államok? A kérdések még hosszan folytathatók lennének, ám a képlékeny és sokismeretlenes belpolitikai képlet miatt határozott válasz aligha adható rájuk. A jövő szempontjából mindenesetre sokatmondó lesz, fennmarad-e a fegyvernyugvás a szerződésben szereplő két hónapos időtartamra, vagy az ellenségeskedése kiújulása miatt valamelyik fél hamarabb felmondja a megállapodást. Sz. G. Fegyverszünet pezsgővel. A Fülöp-szigetekl televízióban pezsgővel koccint egymással a megkötött fegyverszünet örömére Teofiato Cuingona, a kormány képviselője és Antonio Zumel, a baloldali gerillák küldötte. Jellemző, némileg kesernyés humort tükröző karikatúra jelent meg az elmúlt napokban számos világlapban: a Fülöp-szigetek elnökét, Aquino asszonyt ábrázolta a rajz, aki egy irdatlan hosszú, a messzi magasba emelkedő lépcsősor alján álldogál. A lépcsőfokok feliratai a távol-keleti ország elnöke előtt meredező legégetőbb feladatokat szimbolizálják: gerillaharcok, földreform. támaszpontkérdés, Marcos.hívők, szegénység, írástudatlanság. A karikatúra — ha elsősorban képi szemléletességgel is —, felvillantja azt az igencsak bonyolult helyzetet, amelyben az új manilai vezetés jelenleg tevékenykedik. A komor kilátások, a nehéz gondok mellett azonban most némileg derűlátóbb jelentések érkeznek a Fülöp- szigetekről — tegnap lépett ugyanis életbe a kormányerők és az Űj Népi Hadsereg elnevezésű gerillaszervezet között a hosszú hónapok tárgyalássorozata után megkötött tűzszüneti egyezmény. Szerda esti kommentár Kontravezérek édes élete Hová kerülnek a dollármilliók? Egyáltalán nem állítható, hogy a nicairaguaii ellenfor- radalimá szervezettek pénzhiányban szenvednek. Az Egyesült ÁMaimok hivatalosan is 100 millió dollárt folyósít a kontráiknak. A Washingtonban gyűrűző politikai botrány nyomán pedig az is kiderült: nem hivatalosan, titkos és törvénytelen úton is juttattak dollármilliókat a sandinista vezetés ellen harcolóknak. Ténylegesen azonban csak a pénz egy hányadát kapják a kantra-táibarok lakói — jelentős összegek a különböző csoportok vezetődnek zsebébe vándoroltak. A kontra parancsnokok nem véletlenül édes életéről tudósít a Die Zeit című nyugatnémet hírmagazin is. ranosmoika. „Csupa dínom- dánom az életük — így beszél Gerardo Martinez, egy 800 fős egység vezetője. — Szenimitem az egész vezető réteg velejéig korrupt. Fényesre suvdckolt a csizmájuk és piszkos a kezük”. A kontrák valóban értenek a piszkos üzletek el kenéséhez. Íme néhány példa: 1985. októbere és 1986 februárja között 62 ezer 120 derékszíj, hatezer diarab nadrágtartó, ötvenezer főre szóló étkészlet és 53 ezer 576 pár csizmáról nyújtottak be számlát. A csapat létszáma, amelynek vásároltak, saját adataik szerint sem haladja meg a húszezer főt! Komoly „üzílat” a minőséggel végzett mesterkedés. Egy zsák (50 Öefóte iát**« furor, President Reagan chewwg contra írom folt. Calwo. Bobéi» *od Cru* »1 if>e Whíta House Contra policy? Where? U.S. agencies, rebel leaders bicker as key dates near Van okuk az elégedettségre — Reagan elnöknél a kontravezérek, Calero, Robelo és Cruz A hivatalos támogatást engedélyező amerikai döntést követően a sandinista rendszer ellen támadó lázadók táboraiban ünnepeltek. A súlyos vérveszteségeket szenvedett, nélkülöző, demoralizált kontra harcosak, járhatatlan hegyvidékiekről származó igénytelen parasztok a túlélésük biztosítékát vélték az újabb dollármilliókban. Örömük korai volt azonban, hiszen elfeledkeztek vezetőik „érdekeiről”. Az Unió Ntca- raguense Oppositora (UNO) vezetői, valamint a legnagyobb lázadó csoport, aiz FDN parancsnokai például fejenként évi 840 ezer dollár jövedelmet húznak az amerikai titkosszolgálat, a CIA különleges „politikai alapjából”. ök pensze nem harcolnak a dzsungelben, hanem állandó propagandakörúton vannak a világ minden táján. Más vezetők Miamiban, ,, számkivetésben ’ ’ tengetik életüket. Az itt élő urak különböző bankszámláira utalják át a Nicakaguan Humanitarian Assistance Office (az amerikai külügyminisztérium egyik szerve) is azokat az összegeket, amelyeket a kontrák hadműveleti területein, Hondurasban, Costa Ricában és Nicaraguában kellene fel- hasanálniok. A miMiióknak azonban legtöbbször nyoma vész. kilogramm) harmadosztályú rizs ára például öt dollár, elszámolásra münden esetben tizennégy dolláros elsőosztályú rizs kerül. Hasonló „tranzakció”-kat folytatnak a fegyverekkel is. Egy, az amerikai ellenőröknek benyújtott számlán hatezer puska szerepelt hatszáz dolláros egységáron. Kiderült, hogy egy flinta mindössze százhatvan dollárba került. „Aljas rágalom” — állítják a kontrák, hallván a vádiakat, amelyeket pedig nemcsak az átpártolt egykori lázadók, de amerikai kormányszervek és ellenzéki politikusok is hangoztatnak. Jack Temel alabamai zsoldos, harci nevén „Flaco ezredes” a Sovány elmondta, hogy 1984—85-ben ők képezték ki azt a harminc amerikai zsoldosból és kétszáztíz kontráiból álló különleges egységet, amelyet a „Pegazus hadiművelettel” akartak megbízni. Feladatuk, a Managua elleni terrortámadás során Tornas Borge nicana- guai belügyminisztert kelett volna meggyilkolniuk. Az akciót azonban esélytelennek ítélték és lefújták. Terrel így írja le a Las Vegas hondu- rasi határváros közeliében elterülő konitratáborokba: uralkodó viszonyokat: „A ve zetők, a régi somozista Nerr Az ellenforradalmároknak szállít a képen látható repülő Is — helyszín a salvadori Ilopango légibázis A rejtélyes átutalások során került át például 70 ezer dollár a panamai Lloyds Bank International Bahamas Ltd egyik konitnaszámlájáról a Costa Rica-i Banco Anglo- Castariquense egy névtelen számlájára, A pénzt felvevő neve és célja ismeretlen. Egyes alvezérek fellázadtak és leleplezték az élősködőket. „Ezek egyáltalán nem akarnak győzni, ahhoz túlságosan jó dolguk van” — mondja a kontravezetőkről Javier Gomez Ortega, az egyik harcoló alakulat pazeiti Gárda tagjai elit módra, saját szögesdróttal elkerített körletekben éltek. Videomagnó, színes tévé, hűtőszekrény, minden jóval ellátott bárok, csupa kényelem, komfort, semmiben sem szenvedtek hiányt. Az amerikai magánszemélyek pénzadományaiból pukkadásig tömték hasukat. A tábor másik részében a gyakran mezítlábas és csupán egy sovány adag rizsien, vagy babon élő parasztok, az egyszerű harcosók tengőditek”. Gáti István
