Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-10 / 290. szám
2 Somogyi Néplap 1986, december 10., szerda .Iráni kapcsolat Shultz Londonban McFarlane elismerte: az ötlet tőle származik Weinberger és Margaret Thatcher Robert McFarlane, volt nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Reagan elnök már az elmúlt év augusztusában szóbeli engedélyt adott arra, hogy „harmadik országon keresztül” amerikai fegyvereket szállítsanak Iránnak. Ez a kijelentés, amelyet McFarlane az amerikai képviselőház külügyi bizottságának az „iráni kapcsolat” körülményeit vizsgáló hétfő délutáni ülésén tett, ellentétes a Fehér Ház és Edwin Meese igazságügyminiszter eddigi közléseivel, amelyek szerint viszont a fegyverszállítások engedélyezésére csak ez év elején került sor, s addig Reagannak nem volt tudomása ilyen lépésekről. McFarlane eskü alatt tett vallomást a bizottság nyilvános ülésén. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó azt is elmondta, hogy már idén májusban tudomása volt arról: a nicaraguai kontrák felfegyverzésére fordítják az iráni fegyverszállításokból származó összegeket. McFarlane azt mondta, hogy mivel ekkor már nem állt hivatalosain a kormány alkalmazásában, csak feltételezte korábbi gyakorlata alapján: erre „magas helyről” adtak utasítást. Nem volt hajlandó részletezni, milyen „magas helyre” gondol, és kijelentette: szerinte „lehetetlen, hogy erre Reagan elnök adott volna utasítást”, sokkal valószínűbb, hogy „egyes túlbuzgó beosztottak helytelenül értelmezték korábbi, általános utasításokat”, amelyek a kontrák segélyezésének megszervezésére irányult akkor, amikor ezt a kongresszus megtiltotta. McFarlane, aki elismerte, hogy az „iráni kapcsolat” ötlete tőle származik, azzal igyekezett indokolni ezt a lépést, hogy „volt bizonyos remény” Iránban a „mérsékelt és a terrorizmussal szembenálló” elemek egyetértésének megnyerésére. A volt tanácsadó elismerte ugyanakkor, hogy az amerikai kormány által óhajtott politikai módosulásra „esetleg éveket” kellett volna várni. Azt is elismerte közvetett formában, hogy az eredetileg „politikai befolyásolásnak” szánt akció már a múlt év végén „tekintetbe vette” a Libanonban fogságban levő amerikai túszok kiszabadítását. George Shultz amerikai külügyminiszter kedden Londonba érkezett — a kíséretében levő újságírók szerint „igen nyomott hangulatban”, az iráni kapcsolat ügyében tett kongresszusi tanúvallomását követően. „Újjáépítési feladat” — így jelölték meg Shultz mostani európai látogatásának célját. Londonban Margaret Thatcher brit kormányfővel és kollégájával, Sir Geoffrey Howe külügyminiszterrel folytat egyeztető megbeszéléseket, mielőtt mindketten rész vesznek Brüsszelben a NATO kétnapos külügyminiszteri tanácsülésén. Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter, aki kedden utazott haza Londonból, brit vezető politikusokkal folytatott megbeszélésein — mértékadó források szerint — hangoztatta, hogy a Szovjetunió a fegyverzet- korlátozási tárgyalásokon megkísérelheti kihasználni Washington elhatalmasodó válságát az űrfegyverkezési program megtorpedózására. Újabb sztrájkhullám Olaszországban Ellenséges harci gépek támadtak Nicaragua jegyzékben tiltakozott A nicaraguai külügyminsz- ter hétfőn jegyzékben tiltakozott a hondurasi diplomácia vezetőjénél, mert Honduras felől berepülő harci gépek vasárnap támadást intézték nicaraguai települések ellen. A jegyzék egyidejűleg bírálta a tegucigalpai kormányt, mert továbbra is eltűri az Egyesült Államok által pénzelt nicaraguai ellen - forradalmárok jelenlétét Hondurasban. A zsoldosok tevékenysége a két ország határviszáilyánák tulajdonképpeni oka — mutatott rá a managuai jegyzék. A sandinista néphadsereg vezérkari főnökének helyettese hétfőn újságíróknak kijelente te, hogy a nap folyamán ellenséges harci gépek ismét megsértették Nicaragua légterét a vasárnapi bombatámadósok célpontjainak közelében. Ilyen típusú harci gépei nincsenek az el- leraforradalmároknak — mutatott rá a sandinista tiszt. Vasárnap után hétfőn is hondurasi katonák százai érkeztek amerikai szállító helikoptereken a Nicaraguával határos Paraiso tartományba. A hondurasi csapatok átszállításának irányítására Panamából Tegucigallpába érkezett John Galvin tábornok, az amerikai hadsereg déli katonai körzetének főparancsnoka. Az amerikai iégierő segítségét szombaton kérte Reagan elnöytől Jósé Ascona del Hoyo hondurasi államfő, azt állítva, hogy a — zsoldosegységeket Nicaraguáiból kiszorító — sandinista csapatok Honduras területén ellenséges akciókat hajtottak végre. Űjabb sztrájkhullám söpör végig Olaszországban: ezekben a napokban az orvosok, állatorvosok, repülőtéri alkalmazottak, vasutasok nagy része szünteti be a munkát bér- és munkaügyi jellegű követeléseinek kihangsúlyozására. Mintegy hatszázezer egészségügyi dolgozót érint a kedden kezdődött, s a következő napokban — kategóriánként váltakozva — folytatódó sztrájksorozat. A tiltakozási akció hátterében az áll, hogy az orvosokra, asz- szisztensekre és technikusokra egységes munkaügyi szabályok vonatkoznak, s ezzel az orvosak nagy része nem ért egyet. Emellett béremelési követelések is élezik az ellentéteket. Hasonló okok miatt sztrájkolnak az olasz állatorvosok is, bár több nagyvárosban a húsellátás zavartalansága érdekében szabályosan „behívták” az állatorvosok egy részét. A római és nápolyi repülőtéren munkabeszüntetésbe kezdtek kedden a repülőtéri alkalmazottak, repülésirányítók, hostessek, fedélzeti műszaki szakemberek, akik az Alitalia és az ATI légi- társaság alkalmazásában állnak. Szerdára és csütörtökre a nagy szakszervezeti szövetségekhez (CGIL, CISL, UIL) tartozó vasutasok is sztrájkot hirdettek. Mivel ezek a szakszervezetek a 220 ezer vasutas közül több mint 160 ezret tömörítenék, a sztrájk idejére gyakorlatilag megbénul a vasúti forgalom. FÖLDRENGÉS BULGÁRIÁBAN Háromezren váltak hajléktalanná Szervezetten folyik a Kedd reggeli lapjelentések szerint pánik nélkül, szervezetten folyik a romeltakarítás és helyreállítás Bulgária földrengés sújtotta térségében. A közegészségügyi minisztérium jelentése szerint a hajléktalanok közül mintegy 600 személyt fűtött vasúti hálókocsikban, további háromszáz személyt Veliko Tir- novo és Górna Orjahovica szabad férőhellyel rendelkező kórházaiban, mintegy 2 ezer embert pedig a földrengés sújtotta térség közelében fekvő települések középületeiben, illetve családoknál helyeznek el. Eddigi adatok szerint mintegy 3 ezer ember vált hajléktalanná a vasárnapi bulgáriai földrengés következtében. Három személy meghalt, a kórházban ápoltak közül három ember állapota súlyos. A helyszínre irányított orvoscsoport képviselője közölte, hogy az egészségügyi minisztérium minden szükséges intézkedést megtesz a járványok elkerülése érdekében. A bolgár földrengésjelző intézet adatai szerint a va- Egy romos épület Sztrazsica városban, ahol a természeti katasztrófa központja volt romeltakarítás, a helyreállítás sámapi földmozgás után sem nyugodott meg a föld az északkeleti-bulgáriai Sztrazsica városka környékén. A december 7-én 16 óra 17 perckor bekövetkezett első rengést, amely a Mercalli- skála szerint 6—7-es erősségű volt, december 8-ig mintegy ötven kisebb erejű utórezgés követte. Hétfőn 16 óra 44 perckor a Mercalli-skála szerinti 5-ös erősségű földlökést észleltek ugyanebben a térségben. Hétfőn a földrengés által legjobban sújtott területeken járt Georgi Atanaszov, a BKP KB PB tagja, miniszterelnök, aki elmondta: „A károk akkorák, hogy a megyei erőkkel nyilvánvalóan azokat nem lehet helyreállítani. A helyreállítás országos feladat. A párt központi bizottsága és a kormány határozott intézkedéseket tesz a földrengés következményeinek mielőbbi felszámolására. A minisztertanács külön határozatot fogad el valameny- nyi gond megoldására.”. A francia kormány rr A március óta kormányzó francia jobboldali koalíció, Jacques Chirac RPR—UDF koalíciója elszenvedte első politikai vereségét. A vereség visszhangja masszehang- zó lehet: még az 1988-as elnökválasztást is befolyásolhatja. A kormány nem mérte fel időben a diákság mélységes ellenszenvét a tekintélyelvű módon bevezetni kívánt felsőoktatási reform iránt, s napokon át megpróbált brutális rendőri elnyomással úrrá lenni a tüntetéséken. Mire meghátrált, a diákmozgalom már gyászolja egy halottját és nekikeseredetten fordul szembe nemcsak a reformmal, hanem az azt erőszakoló kormánnyal is. Devaquet kutatási és felsőoktatási miniszter, a reform atyja már napokkal ezelőtt lemondott, nem bírta a felelősség óhátatlanull rá háruló részét a hétvégi tüntetésen agyonvert diák, Malik Oussekine haláláért. Hétfőn pedig Chirac miniszterelnök maga jelentette be a felső- oktatási törvénytervezet visszavonását, s még aznap felhagyott a kormány a középiskolai reform erőltetésével is. Az egyetemeken, az iskolákban azonban nem változott a hangulat. „Azt hiszem, ez az ifjúság most veszítette el az illúzióit” mondja egy lány a IV. Hen- rik gimnáziumból. Keserűek és eltökéltek a legpatinásabb egyetemen, a Sorbon- ne-on is. „Megnyertünk egy csatát, de a háborút még nem. A szerdai tüntetés a rendőrál’lam ellen fog irányulni, amely lesújtott ránk.” A felsőoktatási reformterv, amely az 1968 óta legszélesebb diákmozgalmat kovácsolta össze Franciaországban, óvatos, tartalmában elég homályos, ám mindenképpen kétélű kísérlet volt arra, hogy az egyetemi rendszert hozzáigazítsák az új társadalmi és gazdasági igényekhez. Hátterét az adja, hogy Franciaországban a 25 éven aluliak 30 százaléka munkanélküli, s köztük sok a diplomás. A kormány megítélése szerint ennek egyik fő oka a szabályozatlan, szüretien egyetemi felvételi és tanulmányi rendszer, amely szakmánybán „termeld” a művészettörténészeket és a szociológusokat miközben a lapók hirdetési oldalaira már alig fér a mérnököknek, menedzsereknek, számítógóptechnákusok- nak és kereskedelmi szakembereknek szóló számtalan álláshirdetés. A reformterv főbb javaslatai ezek voltak: az egyetemi tanácsokban növelni kell az oktatók képviseletét a diákok rovására. Az egyetemek maguk szabályozhassák az érettségizettek felvételét saját mennyiségi és szakágazati elképzeléseik szerint. Az egyetemek irányíthassák a hallgatók átlépését is az alapvizsgáig tartó 1. tanulmányi ciklusból a másodikba. Ezzel ellentétben a mostani törvény szerint a hallgatók elég szabadon választhatnak, hogy hol, milyen szakon folytatják tanulmányaikat. Az általános érvényű diplomákon javasolták feltüntetni a kiadó egyetemek nevét — ez eddig ugyancsak nem volt rendszer. Ezenkívül fel akarták hatalmazni az egyetemeket, hogy helyileg is kialakíthassanak szakági diplomákat az általános érvényűek mellett. Mindezt arra kellett volna alapozni, hogy a terv szerint a felsőoktatási intézmények szorosabb együttműködésre lépnek a termelővállalatokkal, esetleges szponzoroló cégekkel. Végül, de nem utolsó sorban: differenciálás lett volna a beiratkozási díjúkban is: az egyetemek maguk szabhatták volna meg 400 és 800 frank között — alkalmasint akár kétszer nagyobb összegben is, mint jelenleg szokásos. A tanulóifjúság azonban attól tart, hogy a . reform célja suba alatt bevezetni a szelekciót. A francia egyetemi rendszer sajátja ugyanis, hogy az első rosta nem felvételi Vizsga. Minden érettségizett beiratkozhat — más kérdés, hogy az első évfolyam -záróvizsgáin átlagosan 40 százalékuk rendszeresen „elvérzik”. A diákok félnek szembenézni már 18 évesen a munkanélküliség rémével, így kétségbeesetten ragaszkodnak ahhoz, hogy előszűréssel egyetlen érettségizettet se rekesZthes- senek ki az egyetemi tanulmányokból. Igaz, hoigy így viszont semmilyen pályaalkalmassági mérce és irányítás nem marad. További ellenvetésük, hogy a reform mintegy törvényesítené az egyetemek közti minőségi különbségeket a diplomák helyének megjelölésével. Elit és másodosztályú egyetemek elit, másodosztályú és helyiérdekű diplomák — az egyenlőség nevében ezt a rétegződést is elutasítják. Ami azonban végérvényesen szembeállított a tervvel mindenkit, tekintet nélkül arra, hova pályáznak, vagy hova járnak: a Sorbonne- ra-e, vagy a kisebb tekintélyű kerületi, vidéki egyetemekre — az a beiratkozási díj tervezett emelése volt. Ebben érték .tetten a kormány szándékát, hogy __ a munkanélküliség elleni harc kegyes jelszavával tulajdonképpen az elitista képzést részesíti előnyben a tehetősebbek számára. Azt is ellenezték, hogy az egyetemi képzést közvetlenül „kiszolgáltassák” a vállalatok, a magántőke igényeinek, ami — másrészt — az oktatásra fordítandó állami kiadások lefaragását is előrevetíti. A kormány számára azzal zárult be a kör, hogy a diákokat támogatta az egyetemük elnöki testületé, az oktatók többsége is. Csatlakoztak hozzájuk a középiskolai tanárok, a szülők szervezetei. Nem mindenki veti el a változtatás gondolatát, de ezt a reformot és azt a módot, ahogyan a kormány be akarta vezetni, minden erővel meghiúsították. A kormány súlyos hibát követett el azzal, hogy nem ismerte fel időben a Deva- quet-terv iránti ellenszenv mélységét és visszavonulása előtt már traumatizált egy egész nemzedéket. A diák- tüntetések elleni erőszakos fellépéssel elidegenítette a 16—22 éves tanuló ifjúság túlnyomó részét, majd mozgalmukhoz csatlakozott az értelmiség és a munkásság jó része is, akik számára a reakciós kormány számos korábbi intézkedése után a diákelégedetlenség kitörése volt a gyutacs. A törvényterv körüli utóvédharc megingatta a jobboldali koalíció belső szilárdságát, kiélezte a feszültséget a kormány és Mitterrand elnök között. A szokatlanul kíméletlen rendőri fellépés visszatetszést keltett széles rétegekben és kiváltotta Devaquet miniszter lemondását. „Ez a törvényterv nem éri meg egy ember halálát” — mondta még órákkal a terv visszavonása előtt Alain Madelin ipari miniszter. Csak a jövő mutatja meg, mibe került még a reform erőltetése a Chirac-kormánynak.
