Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

1986. december 8., hétfő Somogyi Néplap 5 Tarthatatlan a helyzet Mérnökképzés - számítógép nélkül? A The Economist című angol gazdasági hetilap hí­re szerint az Amerikai Egyesült Államok két veze- ő műszaki egyeteme számí­rógépesítési programot kez- ieményezett saját berkei- oen. A program kidolgozá­sában az érdekelteket nem az . vezérelte, hogy az okta­tók és a hallgatók nem is­merik korunk fejlettségének reprezentánsát, a számítás­technikát, hanem az, hogy lem kellő színvonalon hasz­nosítják. A kellő színvona­lon a lehető legkorszerűbb géptípusokat, valamint a diákok egyéni tanulását köz­vetlenül segítő programcso­magok használatát értik az egyetemek vezetői. Félreér­tés ne essék: nem arról van szó, hogy a diákokat számítógép-tervezővé vagy programozóvá kívánják ké­pezni, hanem arról, hogy az oktató—diák kapcsolat tel­jesen számítógépesítetté (is) váljék, a vizsgára készülő diák saját termináljának felhasználásával készülhes­sen mechanikából, angol nyelvből stb. és e kapcsolat révén végül is oly természe­tességgel használja felada­tainak megoldásához a szá­mítógépet, mint jelenleg, mondjuk, a „Műszaki táb- lázatoik”-at. Elavult eszközök A program egyetemenként több mint 20 millió dollárt emészt föl. Sok ez a pénz vagy kevés? A mérlegelés­hez néhány tény: az Egye­sült Államokban az Euró- pa-szerte oly divatos Com­modore—64 típusú mikro­számítógépet sehol nem áru­sítják, mivel — véleményük szerint — annak kezelése túlságosan nehézkes, és köz­ben nem ad teljesítményt. A felhasználandó főiskolai számítógép az IBM egyik legújabb fejlesztése, az RC PC. Ennek közepes nagysá­gú képernyője 750 ezer pont felbontású, memóriája 1 megabyte, másodpercenként egymillió művelet elvégzésé­re képes; darabja egyelőre tízezer dollár, de nagy soro­zatú gyártás esetén ennek a fele vagy harmada lesz. Ami a hazai felsőfokú tanintézetek számítógépesí­tettségét illeti: igen elmara­dottak vagyunk a szóban forgó amerikai példákhoz képest — ez tűnt ki a mű­szaki főiskolák matematika­fizika- és számítástechnika­oktatóinak X. országos ta­nácskozásán, amelyre a kö­zelmúltban került sor Bu­dapesten, a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán-. — Magyarországon a szá­mítástechnika integrálódá­sa a felsőoktatásba körülbe- t lül tíz éve kezdődött meg és sok szempontból még ma is kezdeti szakaszában van — minősíti a hazai főiskolák helyzetét Áts László, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola adjunktusa. — A szá­mítástechnika az elmúlt években megfogalmazott és megkezdett fejlesztések el­lenére úgyszólván sehol sem vált igazán szerves részévé az üzemmérnök-képzésnek, vagyis korunk legkorszerűbb technikája nem hatja át tel­jes körűen a műszaki főis­kolák oktatómunkáját. Ez sajnálatos, és véleményem szerint tarthatatlan. Nem ismerik a komputert A tanácskozáson hallot­takból világossá vált, hogy Kitüntetés, oklevél A Szerzői Jogvédő Hivatal elismerése előadóművészeknek, együtteseknek Az idén Mihály András zeneszerző és karmester, az Operaház nyugdíjba vonult igazgatója kapta a Szerzői Jogvédő Hivatal Bartók Bé­la emlékére alapított „Pro Artibus” érmét, amellyel az intézmény elismerését fejezi ki a magyar zeneművek be­mutatásában és népszerűsí­tésében kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó előadóművé­szeknek és zenei szakembe­reknek. Az emlékérmet Pet- rovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, a Szerzői Jogvé­dő Hivatal vezetőségének el­nöke adta át a Fészek Mű­vés zklubban. Ez alkalommal nyújtották át az új magyar zeneművek terjesztésében kiemelkedő teljesítményt elérő hazai és külföldi előadóművészeknek, magyar zenei együtteseknek és a zeneművek terjesztői­nek a Szerzői Jogvédő Hiva­tal kitüntető oklevelét és az azzal járó jutalmat is. Ki­tüntetésben részesült az elő­adóművészek közül Kórodi András karmester (postu- mus), Lehel György karmes­ter, Baross Gábor karnagy Ligeti András karmester, Petró János karmester, Se­rei Zsolt karmester, Csavlek Etelka énekművész, Csenge- ry Adrienne énekművész, Polgár László énekművész, Bársony László brácsamű­vész, Fábián Márta cimba­lomművész, Friedrich Ádám kürtművész, Janota Gábor fagottművész, Keller András hegedűművész, Kemény Er­zsébet zongoraművész, Ke­rek Ferenc zongoraművész, Körmendi Klára zongora- művész, Maczelka Noémi zongoraművész, Onczay Csa­ba gordonkaművész, Terényi Eszter hegedű- és Terényi Miklós gordonkaművész, Szakoly Ágnes cimbalom-1 művész, Szeverényi Ilona cimbalomművész, Tamás István, a berlini Magyar Kultúra Házának volt szer­vező vezetője, Tihanyi Lász­ló zeneszerző és Vékony Il­dikó cimbalomművész. Kitüntették Matz László zenei rendezőt is. a hazai műszaki főiskolákon kevés a számítógép. S nem­csak ez baj, hanem az is, hogy a tanítás túlzottan programozási nyelvcentrikus és legtöbbször egy nyelvre, a főiskolai szinten ma már túlhaladottnak tekinthető basicra koncentrál. — A gondok ott kezdőd­nek, hogy a főiskolákra fel­vett hallgatók túlnyomó többsége számítástechnikai­lag teljesen képzetlen — magyarázza dr. Fekete Ist­ván, a Bánki Donát főisko­la tanszékvezetője. Dr. Pomázi Lajosnak, a Bánki Donát főiskola fő­igazgatójának az a vélemé­nye, hogy a számítástechni­ka felhasználásában való el­maradásunk magában a fel- használásban gyökeredzik, mivel a számítástechnika al­kalmazásorientált fejleszté­sét szorgalmazó, korábban megfogalmazott és azóta is gyakran hangsúlyozott köz­ponti döntések csak részben érik el a céljukat. Fordítva kívánatos — A számítástechnikát — magyarázza a főigazgató — a magyar gazdálkodó szer­vezetek túlnyomó többsége az igazgatásban hasznosítja, a mérnöki munkában csak kevéssé. Nálunk évente másfélszázan végeznek, kö­zülük mindig vagy harmin­cán készen állnak a számí­tástechnika széles körű és magas szintű alkalmazására, de csak alig néhányuk ke­rül olyan környezetbe, ahol ezt a tudást kamatoztathat­ja. A számítógép megfele­lően programozva átveszi a mérnöktől az időrabló ru­tinfeladatokat, lehetőséget teremt, hogy a mérnök va­lóban alkotással, szervezés­sel foglalkozzék. Csakhogy Magyarországon a számítógép egyelőre' drá­ga, az üzemmérnök pedig olcsó — folytatja a főigaz­gató. — Ezért a vállalat a rutinfeladatok elvégzésére is embert vesz föl, mert ar­ra telik, számítógépre pedig nemigen. Ez fordítva volna kívánatos. Amikor majd úgy lesz, akkor teremtődik meg igazán a lehetőség, hogy a számítástechnika teljes kö­rűen integrálódjék az üzem­mérnökképzésbe. Mónus Miklós Űj egészségház öt hónap alatt TÜDÓSZŰRÉS AZ EMELETEM Űj, korszerű egészségügyi épülettel gazdagodott Siófok, s nyomasztó gondtól szaba­dult meg a kórház és a rendelőintézet vezetősége. Az új tüdőgondozó épületé­ben (amelyet a helybeli költségvetési üzem dolgozói öt hónap alatt adtak át), nemrég költöztek be a tü­dőszűrést, gondozást végző szakemberek. Mint ismeretes: a föld­rengéskor a tüdőgondozó ré­gi épülete használhatatlan­ná vált, ezért az itt mun­kálkodó apparátusnak át kellett költöznie az egyéb­ként is zsúfolt rendélőinté- zéttoe. A feladatokat meg­nyugtató színvonalon ellát­ni már-már lehetetlennek tetszett (évente 17—20 ezer siófoki és környékbeli la­kos tüdőszűrését végzik, il­letve 2500—3000 nyilvántar­tott gondozásra szorulót lát­nak el), különösen, mikor a szezon elején az ideiglenes munkavállalók kötelező röntgenvizsgálatát (.mintegy 8 ezer ember) is megkezd­ték. Ám akkor már leg­alább reményük völt arra, hogy hamarosan ismét ked­vező körülmények között dolgozhatnak. A városi ta­nács, valamint a kórház és rendelőintézet vezető szak­emberei úgy döntöttek, hogy a földrengéskor ugyancsak megrongálódott úgynevezett kis gyógyszertárat megvásá­rolják (új gyógyszertár épül a siófoki kórház mellett) és felújíttatják a költségvetési üzemmel. — 1985. december közepe táján kértek fel bennünket a közreműködésre — mond­ta Okváth Miklós igazgató —, s nekünk csak egy ki­kötésünk volt: legkésőbb februárban szeretnénk elkez­deni e munkát. A felújítás­ra szánt költség 2 millió fo­rint volt, de „menetközben” kiderült, hogy sokkal töb­bet kell bontani, s a csak­nem vadonatúj kétszintes épület végül 4,9 millió fo­rintba került. A terveket társadalmi munkában ké­szítették el a Somogy Me­gyei Tanácsi Tervezőválla­lat szakemberei Huszár László vezetésével (a stati­kai terveket Schmidt Pál készítette), s a végleges, en­gedélyezett terv márciusban került hozzánk. Közben mi természetesen dolgoztunk, az úgynevezett munkaközi (te­hát a nem végleges) terv szerint. Áprilisban kaptuk meg az építési engedélyt, tulajdonképpen ezután lát­hattunk hozzá teljes erővel a felújításhoz. Az épületet szeptember 5-én adtuk át, majd a Böntgenkórház- technikai Vállalat dolgozói áttelepítették a szükséges technikát. — A költségvetési üzem építői elismerésre méltó, gyors és minőségi munkát végeztek, hiszen mindössze öt hónap alatt emelték ezt az esztétikai szempontból is figyelemre méltó épületet — mondta Bányai József, a kórház és rendelőintézet gazdasági igazgatója. — Pe­dig nem volt könnyű dol­guk, hiszen szinte részle­tekben érkezett a terv, s a munka során sok nehézség­gel kellett megküzdeniük. Többször voltak kénytele­nek módosítani az elképze­léseket, főként gépészeti, vil­lamosipari problémák adód­tak. De az üzem és a kór­ház együttműködése olyan hatékonynak bizonyult, hogy a már-már lehetetlennek tetszőt is sikerült megolda­ni. Sokan vállaltak 'társa­dalmi munkát a fontos cél elérése végett. A fűtés ter­veit például Töpler Iván, kórházunk műszáki vezető­je, a vízépítészeti terveket Draskóczi Imre, a siófoki tervezőiroda munkatársa, a villamos berendezéséket Bé- kefi Miklós, a mosdósi kór­ház mérnöke tervezte társa­dalmi munkában. A bejáratnál eligazító írás: „Tüdőszűrés az emeleten”. Az egészségügyi dolgozók már elhelyezkedtek, beren­dezkedtek az új 'épületben. Dr. Hatvány Gyula főorvos vezetésével megkezdték a vizsgálatokat. Sz. A. Somogyi SZET-esek Gödöllőn Szakmunkás-bizonyítvánnyal az egyetemen Ez idő szerint nyolc olyan, agrárágazatban dolgozó fia­tal tanul egyetemeken, főis­kolákon, akinek a munka­helye egy-egy somogyi me­zőgazdasági nagyüzem, illet­ve vállalat, és sikeres felvé­telüket megelőzően vala­mennyien elvégezték a szak­munkások egyetemi-főiskolai előkészítő tanfolyamát, a SZET-et. A szorosad! Kop­pány völgye téeszböl példá­ul két volt tanfolyami hall­gató is tanul felsőfokú okta­tási intézményekben. Az elő­17. Lám, gondolták az 'asztal­társak egy kis kárörömmel, a Ráfinak is keresztbe tud tenni valaki, s ez a valaki a saját lánya, a szemefé- nye. Mert bár gondosan lep­lezték, a lelkűk mélyén iri­gyelték a kocsmárost, a pusztai cselédigyerekből lett „többszörös milliomost”, aki ráadásul szinte kérkedik a vagyonával, amit — miként hangoztatni szokta — egy­részt szívós munkával, tal- paléssal, másrészt fondorla­tos észjárással, „csalafinta­sággal” ért él... — Ne higgyétek, hogy olyan könnyű volt összeka­parnom ezt a kis vagyont — folytatta hangsúlyozva a „kis” szót értsd: „én tisz­tában vagyok, hogy valójá­ban »nagyot« kéne monda­nom, és azzal is, hogy mi jár most a fejetekben”) —, ti tudjátok a legjobiban, hon­nan indultam. Pusztai cseléd volt az apám. A pusztai sze- gényembert még a falusi szegényember is lenézte, mert hát ő mégiscsak falu­si volt. Egy zsellérgyerek osztálytársam, aki mellettem ült a padiban, azt hazudta otthon, hogy büdös vagyok, mert nem engedtem lemá­solni néki a számtanpélda megoldását. Mivel pusztai fiúról volt szq, elhitte neki az anyja, és szólt a tanító úrnak, hogy ültessen el mellőle. Altkor fogadtam meg, hogy „ha törik, ha sza­kad”, gazdag leszek. Mert nem kéllett ahhoz túl édes szem, hogy még egy gyerek is bélássa: lehet a szegény­ember patyolaittiszta, akkor is könnyen ráfogják, hogy büdös. Amit megfogadtam, megtartottam. A munkát so­hasem rühelltem, de csakis Olyan melóba fogtam, amely megérte a fáradságot. Ha talpalni kdllett, talpaltam éjféltől éjfélig, hajnaltól hajnalig, de amikor kasszát csináltam, ott nem lehetett hézag. A munkám gyümöl­csét, hogy úgy mondjam, szerettem azonnal begyűjte- tend. — Mások is dolgoztak eb­ben az országban — szólalt mag egy kis sértődöttséggel az ex-ftanácselnök. — Csak jóval kevesebbért, mint te. Az ünnepelt belemosoly- gott a poharába. — Igaz — mondta. — Ti is dolgoztaitok, tudom ón, és sokszor ti is éjféltől éjfélig. Elhiszem. Csak hát a ti mun­kátok ritkául volt mérhető anyagiakkal. Jól mondom? Ezért aztán szép kitüntetése­ket kaptáitok. Nem igaz? Az­tán amelyiteknék szerencséje volt (min|t néked is Tóni), beköltözhetett egy államosí­tott villába. Később azt ba­góért megvásárolhatta, és most milliókat érő házingat­lana van. Szerinted, Tóni, mennyet ér az a szerény kis rezidenciád a tóparttól pár száz méterre? — Mit tudom én — szólt zavartan a hajdani iskola- társ. — Nem akarom eladni, nem érdeklődtem ... — Hát én megmondom: testvérek között is ötmillió az ára... — Egy vérbeli, fővárosi újságíró hölgy — mutatta be a lányt a szerkesztő. — önvendek —. libbent az igazgatóhelyettes lombos ba­jusza. — És miről szándéko­zik írni, ha szabad kérdez­nem? (Folytatjuk.) ző tanévben négyen tanul­tak a SZET-en, most egy so­mogyi fiatal végzi az elő­készítő tanfolyamot. A SZÉT azt a célt szol­gálja hogy a szakmunkás- képesítésű, példamutató ma­gatartást tanúsító fiatal fi­zikai dolgozók, az előkészí­tő tanfolyam elvégzése és sikeres felvételi vizsga alap­ján továbbtanulhassanak va­lamelyik felsőfokú oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen működő tan­folyam elsősorban mezőgaz­dasági és élelmiszeripari szakemberek -képzését segíti elő 1975 óta, de lehetővé teszi a közgazdasági, a jogi, a műszaki szaikermb ereikkel való jobb ellátást is ezek­ben az ágazatokban. Első­sorban kilenc agrár felsőok­tatási intézmény tizenkilenc karára való felvételihez ké­szítik föl az agrár-műszaki, illetve az agrárterületekről jelentkezőket. A gödöllői SZET-re — amely az Agrárfeilsőoktatási Intézmények Felvételi Elő­készítő Bizottsága keretéiben működik — az utóbbi évek­ben rendszeresen jelentkez­tek somogyi szakmunkások, s a főiskoláról, egyetemről friss diplomával megyénkbe érkező szakemberek között is ott vannak azok, akik a SZET-et követő sikeres fel­vételi vizsgával jutottak főiskolára, egyetemre. A kö­vetkező előkészítő tanfo­lyamra — amely szeptem­bertől júniusig tart, és két részből áll — 1987. február 20-ig lehet jelentkezni a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom