Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

2 Somogyi Néplap 1986. december 31., szerda BÉKE ÉS BIZTONSÁG írta; Horn Gyula külögyminisztériumi államtitkár A nemzetközi események jellegiét tefeinltve az 1986-os év aligha különbözött a ko­rábbi esztendőiktől. Az el­lentmondásos nemzetközi fej­leményeik mellett olyan új felfogások és törekvések is megfogalmazódtak, amelyek alllapjaiit képezhetik a világ­politikai tendenciák kedvező iirápyú megváltoztatásának. A változások legfőbb sajá­tossága, hogy az új folyama- tokiria utaló jelzések Moszk­vából érkeznek. Ezek lénye­gle, hogy a vdlágbéke megőr­zése lett a legfőbb prioritás a Szovjetunió külpolitikai te­vékenységében, s ennek kell alárendelni a nemzetközi osz- téüyhairc valamennyi más komponensét. A fegyverke­zés ugyanis olyan méreteket öltött, hogy miatta az embe­riség forduLópomíthoz érke­zett, többé nem fokozható a fegyverkezés anélkül, hogy az ne idézné elő a világ el- pusiztuiásának közvetlen ve­szélyét. A leszerelés, a nemzetközi biztonság ügyében létrejött az államok kölcsönös függé­se, egyszersmind egymásra­utaltsága,. A kialakult hely­zetben, — különösen a fegy­verkezésben éLenjiáró orszá­gok számára — tarthatatlan a konfrontáció politikája. A fegyverkezési folyamat komp­lex és az egész világot átfo­gó jellege miatt a leszerelés poflitfikája is átfogó kell hogy legyen, magába foglalva az államközi kapcsolatok és po­litikai tárgyalások, a nem­zetközi szervezetek, s intéz­mények, a gazdasági, a tudo­mányos-műszaki, a humán és más kontaktusok egész rendszerét. A nemzetközi biz­tonság tartalmának és köve­telményének mai megközelí­tését mutatják többek között a nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverek felszámolá­sává], illetve csökkentésével kapcsolatos új stílusú szov­jet kezdeményezések. Kife­jeződik bennük az elégséges biztonságnak egy olyan kon­cepciója, amely a mennyisé­gi szemlélet helyett a túl- haimozott nukleáris és ha­gyományos fegyverek leépí­téséhez kíván utat nyitni. Az 1985 novemberi szovjet —amerikai csúcstalálkozó óta eltelt időszak eseményei ellentmondásos képet mutat­nak. Mindenképpen kedvező, hogy a fegyverzefkorlátozási tárgyalások elmozdultak a hoitponitrói és egyes, részle­ges megállapodások az elér­hetőség közelébe kerültek. Biztató az is, hogy rendsze­ressé váltak a szovjet—ame­rikai konzultációk a regio­nális konfliktusok kérdései­ben, új lendületet kaptak a kétoldalú gazdasági, kulturá­lis, tudományos és más kap­csolatok. A Reyfcjavíkban tarttoltt csúcstalálkozó esemé­nyei jól példázták azonban a nehézségeket is. Közöttük azt, hogy az amerikai veze­tés mdndezideig nem határoz­ta el magát az átfogó lesze­relés ügyének támogatása rrrelletit, s mereven ragaszko­dik a súlyos következmé­nyekkel járó űrfegyverkezé­si programhoz. Miközben te­hált a szovjet vezetés kor­szerű gondolkodásmódja pragmatikus értelemben vé­ve szakított a fejlődést hát­ráltató egyes ideológiád téte­lek abszolutizálásának gya­korlatával, az amerikai ve­zetést jórészt jellemző neo- konzervatív beállítottság vi­szont nehezen leküzdhető akadályként tornyosul a vi­lágpolitikai tendenciák ked­vező irányú megváltoztatá­sával szembeni. A Varsói Szerződés és a NATO közvetlen érintkezése az európai földrészen a leg­veszélyesebb, s így irtjt létfon­tosságú a katonai feszültség csökkentése. Biztató, hogy ta­lán lehetővé válik a közép- hatótávolságú nukleáris fegy­verek számának csökkentése, illetve később a felszámolá­suk. A nyugat-európai poli­tikai körök ezzel kapcsola­tos magatartásában sajátos kettősség figyelhető meg: amikor túlságosan, elhidegül a két nagyhatalom viszonya, a józan felfogású nyugat-eu­rópai politikai tényezők a viszony javítása érdekében aktivizálódnak, mihelyt konkréttá válik viszont a szovjet—amerikai megegye­zés lehetősége, a nyugat- európai kormányzatok állás- foglalásaiban az aggodal­mak kerülnek előtérbe. Jól érzékelhető ez az Európá­ban telepített középhatótá­volságú nukleáris hordozók teljes felszámolása ügyében. Reykjavíkban kirajzolódott egy szovjet—amerikai meg­állapodás lehetősége Európa nukleáris fegyverektől való megszabadításáról. Jóllehet korábban éppen a nyugat­európaiak szorgalmazták az úgynevezett rulla-változat érvényesítését, a csúcstalál­kozó után az NSZK és több más ország kormánya, a nukleáris eszközök teljes felszámolása helyett csak a számuk csökkentése mellett szállt síkra. Felfogásuk sze­rint az esetleges szovjet— amerikai megegyezés követ­keztében megnövekszik a szocialista országok katonai súlya az európai földrészen. A Varsói Szerződés tagálla­mai viszont a nukleáris hor­dozók teljes felszámolásá­val egyidejűleg szorgalmaz­zák minden más fegyver­fajta redukálását célzó tár­gyalások haladéktalan elin­dítását. A közös biztonság új fel­tételei megteremtésében ki­emelkedően fontos az atom­fegyver-kísérletek beszün­tetése, s a katonai tevé­kenység ellenőrzésének a kiépítése. A Szovjetunió számára bizonyára nehézsé­geket okoz, hogy hosszú hó­napok óta, az egyoldalúan vállalt moratórium követ­keztében nem folytat jelen­tős fejlesztési kísérleteket. Az elégséges biztonság kon­cepciójába azonban beleil­lik ez a lépés, s kedvező feltételeket teremthet a fegyverkezéssel összefüggő szándékok megítéléséhez nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom újjáépítéséhez. 1986-ban a legjelentősebb frontáttörés a fegyverzet­korlátozás terén a helyszí­ni ellenőrzés kérdésében kö­vetkezett be, hiszen ez nél­külözhetetlen bármilyen je­lentősebb katonai jellegű kölcsönös korlátozás végre­hajtásához. Az amerikai eszközökkel és amerikai személyek kezelésében mű­ködő ellenőrző pontok Sze- mipalatyinszk térségében, illetve a hasonló szovjet ál­lomások létesítése Nevadá- taan úttörő jelentőségűek, miiként a stockholmi megál­lapodás megszületése, illet­ve a vegyi fegyverekkel összefüggő helyszíni ellen­őrzés küszöbönálló megol­dása is. Mindez előrelépést jelent a tényleges fegyver­zet-korlátozásokhoz vezető úton. Lényegében szinte vala­mennyi jelentősebb politikai erő pozitívan értékeli az új tendenciákat. így a fejlődő országok külpolitikai akti­vitásában is mind nagyobb helyet foglalnak el a fegy­verzetkorlátozással össze­függő kérdések. Az el nem kötelezett mozgalom orszá­gai — miként az 1986. évi hararei csúcstalálkozó dön­tései is tanúsítják — támo­gatják a nukleáris kísérle­tek moratóriumát, a nukle­áris fegyverzetek befagyasz­tását, fellépnek a világűr militarizálása ellen. A kialakult világpolitikai helyzetben az új biztonsá- politiikai törekvések szem­pontjából is feléntékelődött az össz-európai folyamatok továbbvitelének jelentősé­ge. Az 1986. évi európai fejlemények kétségkívül azt mutatják — jóllehet ezen a területen is érzékelhetők a korábbi évek kedvezőtlen világpolitikai tendenciái — összességében nem követke­zett be törés a kelet—nyu­gati kapcsolatok európai szférájában. A helsinki zá­róokmány fórumai kifeje­zetten jótékony hatást gya­koroltak az enyhülés konti­nuitásának fenntartására, kezdeményezéseikkel mint­egy áthidaló szerepet töltöt­tek be az általános lehűlés időszakában. A záróok­mányban foglaltak teljes megvalósítása alapvető kö­zös érdek, mert lehetőséget teremthet egy összeurópai béke és biztonsági program kialakítására. Az 1986 szep­temberében tető alá hozott stockholmi egyezmény nem csupán a bizalomerősítés té­májában jelent új, eddig nem létező egyezményes keretet a katonai tevékeny­ségek kölcsönös ellenőrzése terén, hanem utat nyitott annak, hogy a novemberben elkezdődött bécsi utótalál­kozó elhatározza a stockhol­mi második szakasz, a fegy­verzetek érdemi csökkenté­sére hivatott értekezlet ösz- szehívását. Különlegesen fontos hang­súlyozni a záróokmány mindhárom kosarának egyenértékűségét. Több te­rületen 1983. óta jelentős előrelépésre került sor, ugyanakkor a gazdasági, a tudományos-műszaki együtt­működés feltételei rosszab­bodtak. Ezért fontos lenne, hogy a gazdasági együttmű­ködés előmozdításának kér­dései, az ezzel összefüggő új kezdeményezések az egyik központi helyet foglalaják el a bécsi találkozón. A kulturális, az oktatási, a tájékoztatási együttműkö­dés, az emberek közötti kapcsolatok stb. kérdéseit illetően rendkívül bonyolult az előrehaladás a társadal­mi rendszerek különbözősé­ge, a gyakorlatok erőteljes eltérései miatt. 1983 óta azonban ezen a téren is van számottevő mozgás. Korábban elképzelhetetlen lett volna olyan tanácsko­zás, mint az ottawai, a ber­ni értekezlet vagy a buda­pesti kulturális fórum. Be­bizonyosodott ezek kapcsán, hogy a közös dokumentu­mok elmaradása nem gyen­gíti az európai nemzetek kulturális identitásának, kontinensünk közös kultú­rája erősítését célzó törek­vések kifejezését, van lehe­tőség a kölcsönös közele­désre. A szocialista orszá­gok Bécsben is szorgalmaz­zák az emberi jogok széles körű biztosítását célzó nem­zetközi együttműködést. A Magyar Népköztársaság is része az új szovjet kez­deményezéseknek, mint­hogy ezek általában a szo­cialista országokkal folyta­tott konzultációk termékei. Nyilvánvaló, hogy ezek a javaslatok, ez a gyakorlat megfelel a szocialista Ma­gyarország nemzeti, nemzet­közi érdekeinek, mert jobb, feszültségmentesebb világot és normális kapcsolatok megteremtését tűzik ki cé­lul, s ez egy olyan kis, nyi­tott országnak, mint ha­zánk, különösen fontos. A világbéke megőrzése közös feladat, amelyből megfelelő aktivitással mindenkinek ki kell vennie a részét: a ki­egyensúlyozott nemzetközi állásfoglalásokkal, javasla­tokkal, a közös szocialista kezdeményezésekben való részvétellel, ezek képvisele­tével a nemzetközi poron­don, a párbeszédek, kon­taktusok szorgalmazásával. Magyarország külpolitikai gyakolatának alaptézise, hogy nincs olyan vitás nemzetközi probléma, ame­lyet ne lehetne tárgyalások útján rendezni. Ez vezérli a magyar külpolitikát a nem­zetközi biztonság kérdései­ben, s ezzel kapcsolatos tény, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 1986. december 5-én nagy szó­többséggel határozattá emelte a Magyar Népköz- társaság által a tíz szocia­lista ország nevében előter­jesztett, az átfogó béke és biztonság rendszerének megteremtésére vonatkozó javaslatot. A kormány új tagjai BERECZ FRIGYES Berecz Frigyes, a kormány új elnökhelyettese, 1933-ban Budapesten született, mun­káscsaládban. A Pesti Mű­szerész Iparostanuló Iskolá­jában szerzett szakképzettsé­get. 1949-től a Magyar Nép­hadseregben teljesített szol­gálatot. Később a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott, először elektromű­szerészként, majd üzemveze­tői, gyáregységvezetői és igazgatói beosztásban. 1962 óta tagja a pártnak. 1964-ben a Budapesti Mű­szaki Egyetem villamosmér­nöki szakán szerzett diplo­mát. 1980-ban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjává választot­ták. MEDGYESSY PÉTER Medgyessy Péter 1942-ben született Budapesten. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen 1966- ban szerzett diplomát. Mun­káját a Pénzügyminisztéri­umban kezdte, s azóta ott dolgozik. 1970-től a pénzügyi irányítás több fontos vezetői posztján tevékenykedett, mindenekelőtt az ár- és adó­rendszer kérdéseivel foglal­kozott behatóan. 1965-től tagja a pártnak. 1973-ban felvették a Nem­zetközi Állampónzügyi Inté­zet tagjai sorába. A nemzet­közi pénzügyi élet fontos kérdéseiről több elemző ta­nulmányt publikált. 1982-ben miniszterhelyet­tessé nevezték 'ki. Tagja a Magyar Közgazdasági Tár­saság Pénzügyi Szakosztálya elnökségének. BALLAI LÁSZLÓ Ballai László 1929-ben született a Hajdú-Bihar me­gyei Darvas községben. Sok- gyermekes parasztcsaládból származik. 1952-től tagja a pártnak. Tanulmányait 1956-ban fe­jezte be a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men, ahol általános közgaz­da diplomát szerzett. Dolgo­zott a Mohácsi Járási Ta­nácsnál, a párt Budapest IX. kerületi, illetve a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemi bizottságán, később az Országos Tervhivatalban, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának apparátusában. 1980- tól a KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője és a Központi Bizottság Gazda­ságpolitikai Bizottságának tagja volt. • • Üdvözlő távirat Kubába DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének Havanna Tisztelt Fidel Castro Elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságain­kat küldjük Önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a baráti kubai népnek. Népünk őszin­te nagyrabecsüléssel tekint azokra az eredményekre, ame­lyeket a kubai nép pártjának vezetésével elért. Nagyra ér­tékeljük Kuba aktív külpolitikai tevékenységét, amellyel hatékonyan segíti a világ haladó erőinek igazságos harcát, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért, a nemzetközi béke és biztonság megerősítéséért. Meggyőző­désünk, hogy a közös célokon, az inernacionalizmus elvein alapuló barátságunk és sokoldalú együttműködésünk tovább erősödik az élet minden területén. Forradalmuk évforduló­ján szívből kívánunk önnek és a baráti kubai népnek további kiemelkedő sikereket a Kubai Kommunista Párt III. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a szo­cialista Kuba felvirágoztatását szolgáló, odaadó tevékeny­ségükben. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György a Magyar Népköztásaság Minisztertanácsának elnöke * * * Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravo Pardót, a Kubai Köztársaság Nemzetgyűlése elnökét. Ugyancsak táviratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa. Huszonnyolc esztendővel ezelőtt, január elsején a ka- rib-tengeri szigetország, Ku­ba tízmilliós lakossága nem­csak az új évet köszöntötte, hanem egy új korszak kez­detét is. A Fidel Castro ve­zette jorradalmi erők győzel­me történelemformáló ese­mény volt nemcsak az or­szág, hanem az egész latin­amerikai kontinens életében. Az elűzött amerikabarát Batista diktátor rendszere súlyos örökséget hagyott a győztesekre: tömeges nyo­mort és tudatlanságot, mono­kultúrás mezőgazdaságot, fejletlen ipart, elmaradott infrastruktúrát. Az elmúlt években nagyot változott a helyzet — Kuba kiemelkedő eredményeket ért el az új társadalom, a szocialista rendszer építésében. Az utóbbi időszak kedve­zőtlen nemzetközi eseményei, valamint a belső hiányossá­gok hatására azonban az utóbbi években bizonyos megtorpanás volt tapasztal­ható az ország fejlődésében, néhány meghatározó jelentő­ségű célt nem sikerült elér­ni. A jelenlegi helyzetben a tennivalókat a kommunista párt ez évi harmadik kong­resszusán fogalmazták meg, s a hosszú távú programot a közelmúltban jóvá is hagyta a kongresszus második sza­kasza. E szerint új irányítási és szervezési gyakorlatot kell meghonosítani a népgaz­daságban, s kulcskérdéssé lett a hatékonyság, a terme­lékenység, az energia- és anyagtakarékosság, a mun­kaerő, és az ország pénzügyi forrásainak jobb kihasználá­sa. Az elképzeélsek szerint a megújulásnak már a közel­jövőben meg kell hódítani a gazdaságot, a társadalmat. Nemzetközi téren a Kubai Köztársaság tekintélye roha­mos növekedésének lehetünk tanúi, amit az is bizonyít, hogy az amerikai földrész országainak túlnyomó több­sége rendezte már viszonyát Havannával, kudarcra kár­hoztatva ezzel az Egyesült Államoknak Kuba elszigete­lésére irányuló törekvéseit. A szigetországnak megbecsült helye és szerepe van az el nem kötelezettek mozgalmá­ban is. Gyümölcsözően fej­lődnek a magyar—kubai kap­csolatok is. Hazánk támogat­ja a baráti kubai népet szo­cialista építőmunkájában, nemzeti függetlensége védel­mében, internacionalista el­veken nyugvó külpolitikájá­ban. Nemzeti ünnepükön szív­ből köszöntjük Kuba népét és kívánunk neki további si­kereket! department *7 or “■ DETtN.SE Washingtonban egy békeszervezet tagjai az amerikai had­ügyminisztérium bejáratánál követelték a nukleáris fegyver­kísérletek betiltását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom