Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

1986. december 28., vasárnap Somogyi Néplap 3 Január 1-jótól önállóan A megújulás gazdasági parancs Az év közepén vált ismert­té, hogy az állatforgalmi és húsipari tröszt megszűnésé­vel 1987. január elsejétől ön­álló gazdálkodást folytatnák a húsipari vállalatok. Me­gyénk legjelentősebb élel­miszeripari üzemének, a Ka­posvári Húskombinátnak a történetében is új szakasz kezdődik ezzel. Az üzem helyzetéről, a változás jelen­tőségéről, az előkészületek­ről! Tóth Lajossal, a hús­kombinát igazgatójával be­szélgettünk. — Mennyiben azonos, és mennyiben különbözik a többi társvállalattól a Ka­posvári Húskombinát hely­zete? — Az állattenyésztési ága­zat gondjait — úgy vélem — mindegyik üzem érzékel­te. Mindenütt megkétszere­ződtek a feladatok. Egyrészt meg kellett felelni a fokozó­dó követelményeknek, más­részt az év második felében föl kellett készülni az önál­lóságra. Sajátos a helyze­tünk, hiszen a csaknem öt- milliárd forintos árbevéte­lünk felét export értékesí­tésből nyerjük; s a húsipari átlagnál lényegesen maga­sabb értékű eszközökkel, és ráfordítással termelünk. A terhek nagyok, és az elmúlt hónapok tárgyalásainak leg­főbb és még nem lezárt té­mája, hogy miként alakul a tröszt megszűnése után az érdekeltségi alap, milyenek lesznek a fejlesztési lehető­ségek. Már hónapokkal előbb több variációban kidolgoztuk elképzeléseinket. — Ügy tudjuk, hogy a húskombinát veszteséges vál­lalat. — Tény, hogy vállalati terveinkben évről évre vesz­teség szerepel. A tröszti szer­vezetben a támogatások utá­ni végelszámoláskor, a „pénzügyi hidakon” úgy ala­kult az eredmény, hogy min­dig nyereségesek voltunk. Fő törekvésünk évek óta az volt, hogy a tervezett vesz­teségeinket csökkentsük. Az idén például száznegyven millió forintos veszteséget terveztünk, és úgy mutatko­zik, hogy ehhez viszonyítva ötven-hatvan milliós ered­ményjavulást érünk el. A végső elszámoláskor har­minc-negyven millió forint közötti, mérleg szerinti ered­ményt várunk. — ,Január elsejével meg­szűnik az úgynevezett visz- szaosztás. Hogyan boldogul akkor ,a vállalat? — Minden tekintetben job­ban kell dolgoznunk. De másról is szó van. Az önál­lósággal közvetlen költségve­tési kapcsolatokba kerü­lünk, a bevételek közvetle­nül jelentkeznek, így nem­csak év végén, hanem köz­ben is láthatjuk helyzetünk alakulását. Pontos választ még nem adhatók, hiszen nem ismeretes az export- szubvenció mértéke, a bel­földi termelői ár, és az sem, hogy a húsipari vállalatok terheit miként rendezik. A végleges döntés a napokban várható. Jó lenne, ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy Kaposvár is el tudná érni az iparági átlagos eredményt. — Az önálló induláshoz ez külső feltétel. Milyen köve­telményeket állít a változás a vállalati belső mechaniz­mus elé? — Az önállósághoz, a tal­pon maradáshoz döntő tarta­lékaink feltárása és mozgó­sítása. Több irányú intézke­déseiket tettünk, hároméves racionalizálási tervet dol­goztunk ki. Legfőbb célunk a költségtakarékosság, az eszközök, a munkaerő jobb hasznosítása. Ehhez párosul a termelési struktúra vál­toztatása, a termékek korsze­rűsítése a kiszerelés módo­sításával együtt. Például lé­nyegesen csökkenthető az importköltség, ha fémdoboz helyett fóliába, illetve alu­fóliába csomagoljuk termé­keinket. Ráadásul ezt igény­li a piac is. Minden tekintet­ben fontos törekvésünk, hogy a termeléshez szüksé­ges segédanyagok készlet­szintjét elfogadható mérté­kűre csökkentsük. Más ol­dalról döntő, hogy a köl­csönös érdekek alapján szo­rosabb kapcsolatokat alakít­sunk ki partnereinkkel. — A felsoroltak jónéhány módszerbeli, szervezeti vál­tozást feltételeznek. — Az önállóság nem re­kedhet meg vállalati szinten. Az üzemen belül is növeljük a szervezeti egységek önálló­ságát. Három évet adtunk magunknak, hogy folyamato­san áttérjünk erre. Az idén kísérletképpen már önelszá­moló egységként működött a húsliszitüzem. Bizonyos, hogy az eredményjavulásban ennek is döntő része volt. Olyan módszereket, ösztön­zőket kell találnunk, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek az eredményben, a költség­takarékosságban. Ehhez hoz­zátartozik a munkaerő, a munkaidő jobb kihasználása a belső átcsoportosítás. Ki­alakítottunk egy távlati ter­vezési, szervezési osztályt, amely többek között ezzel is foglalkozik. — A szervezeti változás jelent-e valamit a vásárló­nak, ia piacnak? — A javuló színvonalú, a differenciált igényeknek megfelelő belföldi ellátást változatlanul elsődlegesnek tekintjük. Nem választható el ettől a külkedeskedelmi tevékenység fejlesztése. Mi­vel a termékek felét külpia­con értékesítjük, az itt vég­rehajtott korszerűsítés, szer­kezetváltás magával hozza ezt a folyamatot a belföldi termékeknél is. Elkészült egy új félszárazáru-üzemünk, ahonnan jövő évtől 5—700 tonna termék kerül belföld­re. (Például a Kapos kolbász, a Deseda csemege, a Deseda paprikás szalámi.) A kapos­vári áfész-szal, a pécsi ba­romfiiparral összefogva a kaposvári és a megyei tanács támogatásával közös hús- szakboltot alakítunk ki. Az exportigények kielégítésé­hez új hűtőházat létesítünk. Vagyis jobban és többet akarunk tenni a lakosság és a magunk eredményessége érdekében. V. M. Magyar méz­export az NSZK-tól Japánig Jövőre az ideinél mintegy ezer tonnával több mézet dolgoz fel, s értékesít kon­vertibilis elszámolású piaco­kon a termelőszövetkezetek termékértékesítő közös válla­lata, a TSZKER. A több és jobb minőségű termék elő­állítására a vállalat korsze­rűsítette a Csongrád megyei Bakson működő mézfeldol­gozóját. A TSZKER élve saját ex­portjogával, illetve részben a Monimpex külkereskedel­mi vállalat közvetítésével 1987-ben 7 ezer tonna méz exportját tervezi. Többet küldenek az NSZK-ba, Ausztriába és Olaszországba. Január közepén Japánba in­dítanak útnak szállítmányt, miután a megrendelő az év közben átvett, mintegy 30 tonna áru minőségével elé­gedett volt, s legutóbb már 400 tonnát kért a TSZKER- től. A nyers méz egy része az idei termésből való. Január­tól az eddiginél is több ter­melővel kötnek átvételi szer­ződést. A méhészeket ked­vezményiben részesítik: gyó­gyászati anyagok, eszközök és olcsó cukor juttatása mel­lett a méhek vándoroltatásá­hoz szükséges járművek fu­varköltségét is részben ma­gukra vállalják. Jövőre a TSZKER néhány tagszövet­kezete — például a tótkom- lósi Viharsarok, a csávolyi Egyetértés és a diósviszlói Kossuth Tsz — virágzásban lévő táblákat jelöl ki „méh- legelőül”. Ez az együttműkö­dés a gazdaságoknak is ked­vez, hiszen a „kihelyezett” méhek a növény megporzása révén többletterméshez jut­tatják a gazdaságokat. A TSZKER korszerűsítette baksi mézfeldolgozóját; új gépeket szereltek fel. Az üze­met jövőre úgynevezett vá­kuumrendszerű víztelenítő készülékkel is ellátják, hogy még jobb minőségű termé­kekké! elégítsék ki a megren­delőkét. Mai kommentárunk Rendezvények munkaidőn kívül Amikor először kapták meg a városi pártbizottság agitációs és propaganda munkabizottságának tagjai a meghívót délután négy órai kezdésre a szokásos kettő helyett, csaknem mindenkiben felötlött: va­jon lesz-e majd vita, nem sietnek-e haza az emberek. Ettől azonban nem kellett tartani, hiszen akinek volt kérdése, föltette, akinek volt véleménye, elmondta. Az idősebbek jól emlé­keztek egyébként arra az időre, amikor a gyűlése­ket, a megbeszéléseket az esti órákban tartották, mégis népesek és eredmé­nyesek voltak, senkit sem tartott vissza a politizálás­tól. Egyébként eddig is sok példát lehetett felsorolni a késő délutáni vagy esti összejövetelekre a falugyű­lésektől a különféle nép­frontfórumokig. De mégis sok rendezvényt tartottak munkaidőben. A munkaidőalap védel­me, a munkafegyelem erő­sítése közös érdekünk. Ért­hető tehát az a követel­mény, hogy a munkaidőn kívül szervezzék meg a pártgyűléseket, a különféle szakszervezeti tanácskozá­sokat, a KISZ-esek fóru­mait és egyebeket. A közelmúltban az SZMT elnöksége is úgy határozott, hogy a szak- szervezeti rendezvényeket, értekezleteket általában munkaidőn kívül tartsák meg. Erre példát mutat az SZMT is a rendezvényei­vel. Természetesen azt is figyelembe veszik, hogy a vidékiek vonattal és busz- szal haza tudjanak utaz­ni. Még olyan rendezvé­nyek is lesznek, amelyeket munkaszüneti napra tesz­nek. Ezek közé tartoznak a szakmai, a művelődési és sportvetélkedők, a sport­napok és egyebek. Sok időt lehet majd megtakarítani úgy, hogy az SZMT bővíti az oktatás munkaidőn kívüli lehető­ségeit. Nagyobb arányú lesz az esti és a levelező oktatás a szakszervezeti tisztségviselőknek, az ön­álló tanulás, a rövid inten­zív tanfolyam, a hétvégi vita, a konzultációs lehető­ség előre kiadott anyagok alapján. Az alapszerveze­teket is arra ösztönzik, hogy a tömegpolitikai és tisztségviselői oktatást a munkaidő után kezdjék meg. Hasznos az az elképzelés, hogy a szakszervezeti jog­segélyszolgálatok kérésre vállalják el a dolgozók olyan ügyeit, amelyeket munkaidőben kellene elin­tézniük. Az SZMT műve­lődési intézményei szintén alkalmazkodnak a mostani helyzethez. A dolgozók sza­badidejét figyelembe véve bővítik a késő délutáni, az esti és a szombat-vasár­napi nyitva tartást. Most talán még szokat­lanok ezek a törekvések, idő kell ahhoz, hogy min­denki természetesnek tart­sa. Pedig nem léphetünk előre nélkülük. Sok érté­kes órát lehet majd mun­kára fordítani az intézke­dés-sorozat révén. A mun­kahelyükhöz kötődő, a per­cek és órák értékét isme­rő dolgozókat eddig is fe­szélyezte, hogy a munka­idejükből kellett lecsípniük a rendezvények miatt. So­kan most majd nyugodtab- ban ülnek a tanácskozá­sokon, az összejöveteleken, hiszen a szabad idejükkel ők rendelkeznek. L. G. EMLÉKSZOBA A JUBILEUMRA . Munkásőrök az iskolában Együttes ülésen vitatta meg a Tóth Lajos munkás- őregység politikai nevelő­munkájának tapasztalatait a nagyatádi városi és a csur­gói városi jogú nagyközségi párt-végrehajtóbizottság. Megállapították, hogy a munkásőrök döntő többsége példamutatóan helytállt a gazdasági építőmunkában, a közéletben és a kiképzési feladatok teljesítésében. Mindezt jól segítették azok a pártszervek- és alapszer­vezetek, ahol munkásőri megbízatásokat adták. Az egység parancsnoksága to­vább bővítette kapcsolatait és erősítette együttműködé­sét a különböző szervekkel és szervezetekkel, minde­nekelőtt az iskolákkal és az üzemekkel. Erősödött és sok­oldalúbbá vált a fiatalok kö­rében végzett nevelőmun­kájuk, öt munkásőr úttörő­gárda- és ifjúgárda-szakasz- ban mintegy száz fiatal te­vékenykedik. Nemcsak ve­lük foglalkoznak, hanem az általános és a középiskolá­sokkal is. Ezt szolgálták az intézményekben rendezett munkásőrnapok. Ezekben a munkásőr szülők egyenruhá­ba öltözve mentek az isko­lákba, és osztályfőnöki órá­kat tartottak a felső tagoza­tos gyerekeknek. Szó volt ezeken a munkásőrség meg­alakulásáról, annak körül­ményeiről, szerepéről, vala­mint az egység történetéről is. A találkozókon bemutat­ták a munkásőrség életéről szóló Emlékek hídja című színes videófilmet. Ezt min­den alkalommal technikai bemutató követte. A két testület megállapí­totta, hogy a munkásőregy- ség parancsnoksága a fiata­lok körében végzett sokol­dalú, vonzó nevelőmunkával eredményesen hozzájárult az ifjúság szocialista szellemű neveléséhez és az állomány- építő munka megalapozásá­hoz. Sokat tett az egység a munkásőrhagyományok ápo­lása érdekében is. A 30. év­fordulóra készülve össze­gyűjtötték és megírták az egység történetét, kialakítot­ták a munkásőr-emlékszobát. Új tetőszigetelő anyag A Zalai Kőolajipari Válla­lat és a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat több kutató- intézettel együttműködve új­fajta bitumen előállításán dolgozik. A terméknek alkal­masnak kell lennie olyan vé­konyaszfalt készítésére, ami­ből 2—4 centiméter vastag­ságú réteg felel meg a hae gyományos 10-12 centiméte­res útburkolatnak. Kísérleteznek az eddiginél jobb tetőszigetelő anyag elő­állításával is. A kutatások eredménye egy pasztaszerű és egy folyékony anyag, amelyeket próbaként a Zalai Kőolajipari Vállalat épüle­teinek tetőszigetelésére hasz­náltak fel. rr m • rr BŐVÜLŐ TSZ MELLÉK­ÜZEM A kedvezőtlen termőhelyi viszonyok késztették a ho- mokszentgyörgyi tsz vezetőit arra a lépésre, hogy mel­léküzemágat létesítsenek. Mindez 1979-ben történt. A melléküzemágitól a termelés biztonságosabbá tételét és a foglalkoztatás növelését vár­ták. Az Emlékmajorban lévő egykori cselédlakás és mar- haistálló alkalmasnak lát­szott erre a célra, sőt az itt létrehozott ipari ágazat to­vábbfejlesztésének a lehető­sége is megvolt. Reiser Jó­zsef tsz-elnölköt arról kér­deztük, hol tart ma a téesz ipara ? — A volt borjúnevelőben sorkapocs-szerelés folyik, a valaha cselédek lakta épület­ben pedig transzformátorokat és betéteket szerelünk. Van lakatosműhelyünk és egy új épületben bakelitsajtolót ren­deztünk be. Jelenleg 150 ember dolgozik. A melléküzemág évente 60 millió forintos termelési ér­téket produkál, és ennek tíz százaléka nyereség. Elsősor­ban a Kaposvári Villamossá­gi Gyárnak végeznek mun­kát. A tsz kedvezőtlen adottsága miatt 3 millió fo­rint körüli — a termelési adóból visszatartható — fej­lesztési összeghez is hozzá­jutottak. — Elhatároztuk, hogy bő­vítjük tevékenységünket. Felvettük a kapcsolatot a Kontákta budapesti és szen­tesi gyáregységeivel, és újabb gyártmányok készíté­sét vállaltuk. Ezért 1986-ban megkezdtük egy új szerelő- csarnok építését, amelyben a termelés várhatóan meg is indul a jövő év első hónap­jaiban. Az új csarnokban később újabb 30—40 dolgozó foglal­koztatását tervezik, és mint­egy 40 millió forintos ter­melési érték előállításával számolnák évente. — Az új munkánk mű­szervázak készítése lesz, amelyekben az elektronikus adatfeldolgozás kazettáit tá­rolják. A termékek nagy része exportra megy majd. Az épület és a termelőberen­dezés 6,5 millió forintba ke­rül. Még egy létesítmény ké­szül az emlékmajori telepen, mégpedig egy festőműhely, amely már csaknem teljesen felépült. Ebben a csarnok­ban a lafaatosműhely termé­keit fogják festeni. — A festőműhely elké­szültével sem ér véget a fejlesztés. Pályázatot nyúj­tottunk be a megyei szer­vékhez kölzponti támogatá­sért. Ebből és saját pénzünk­ből 3 év alatt mintegy 48 millió forinttal akarjuk fej­leszteni az alaptevékenységen kívüli ágazatunkat. Lehőcz Kutlolf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom