Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-27 / 303. szám
1986. december 27., szombat Somogyi Néplap 3 EMLEKEZETES Karácsonyfa a buszon — A gépész tévét néz Helyi járat Marcaliban Késik a kaposvári menetrendváltozás A megye három városában: Barcson, Nagyatádon és Marcaliban még nincs helyi buszjárat. Pedig lenne rá igény, mert a lakóknak, a munkába igyekvőknek sokszor több kilométert is kell gyalogolniük, hogy eljussanak céljukig. Mindhárom említett városban június elejétől a helyiközi autóbuszokon a városhatáron belül négyforintos viteldíjért lehet utazni. Bérletet is válthatnak az állampolgárok, de ez mégsem az igazi megoldás. A Kapos Volán a tanácsok közreműködésével fölmérést készített az utazási igényekről. Megkérdezték a vállalatokat és a tanácsok illetékeseit, számba vették azokat, akik várhatóan felszállnak majd a kocsikra. Az adatok alapján mindhárom város helyi közlekedésére tervet készítettek, egyeztették az anyagi, műszaki lehetőségeket. A tények Marcalit sorolták az első helyre, ahol 1987. január ötödikén útjára indul az az autóbusz, amelyik napi tizenöt járatpárral összeköti Marcali távolabb fekvő részeit. Az elővárosi típusú Ikarus a gombai városrész—Berzsenyi lakótelep —városiközpont útvonalon 1- es jelzéssel, az ipari területek felé pedig 4,A jelöléssel közlekedik. Az 1-es vonalon csúcsidőszakban félóránként követik majd egymást a járatok, az ipartelepek felé csak műszakváltás idején megy az autóbusz. A helyi tanács felkarolta az ügyet, megállókat és fordulókat épített. A tervek szerint később — még egy busz üzembe állításával — a város helyi közlekedését maradéktalanul megoldhatják. A 4/A jelzés is ezt a törekvést mutatja: a szervezők nem akarják később összezavarni a jelzéseket, így most kihagyták a 2-es és 3-as számot. A Kapos Volán a korábban kiadott kötvényével megszerzett pénzből valósíthatta meg ezt a fejlesztést, valamint a siófoki járatbővítést. A Balaton-parti városban évek óta járnak a helyi közlekedés buszai. Időközben megnőtt az utazási igény, mert a Kőolajvezeték-építő Vállalat nem szállíttatja dolgozóit saját járművével. Négyszáz kőolajos munkába- és haza járását oldja meg a Kapos Volán. A jelenleg is közlekedő autóbuszok közé tizenegy új járatpárt építettek be. Más útvonalon három járatpár menetrendjét módosították. Ehhez a fejlesztéshez egyetlen autóbusz volt szükséges. A közlekedési vállalat Kaposvárra ígért menetrendi változtatása késik. A szervezők nemcsak kisebb eltéréseket terveztek, hanem minőségi változást szeretnének elérni Kaposvár helyi közlekedésében, amihez elengedhetetlenül szükséges az a hét autóbusz, amit az Ikarus — késve — várhatóan január közepén szállít a Kapós Volánnak. A menetrend-módosítás az autóbuszok üzembeállításáig nem lehetséges. F. L. Kívüle még ketten vannak szolgálatban: Gergely József és Torma Tamás. — Minden karácsonykor, szilveszterkor dolgozunk — mondta a szerelő. — Csöppet sem unatkozunk, ahogy látja. Csütörtökön nem volt ügyelet, azért van annyi bejelentés. — Mikorra végeznek? — Az ünnepi ügyelet bent egy óráig tart, aztán hárman elosztjuk a címeket. Sajnos, délben leáll az adás, s csak valmikor fél három körül indul újra. Így aztán ki tudja, mikor végzünk . .. — Milyen egy asszonynak eljönni hazulról? — kérdeztem Fazekasnétól. — Egy kicsit nehéz, de- hát tizenkét éve majdnem minden karácsonykor jövök, ezt vállaltuk ... — S a háztartás? — Előre megfőzök otthon, a nagylányom pedig otthon van. így nem probléma. A családi körben ünneplők csak akkor gondolnak a kényelmükről gondoskodókról. ha valami hiba csúPILLANATOK Gazdag, tartalmas útra- valóval térhettek haza üzemeikbe a termelőszövetkezetek ötödik kongresszusának küldöttei. A töprengésre és a tettekre buzdító élmények frissek, és bizonyosan sokan adják tovább a kétnapos tanácskozás egy- egy különösen felejthetetlen pillanatát... Raffai Józsefné Fejér megyei küldött többek között a szabályozók gyakori változását, az adózási rendszer bonyolultságát, az egyre növekvő bürokráciát tette szóvá. Elmondta, hogy végigtanulmányozta az előző kongresszusok anyagait és fölfedezte: már a II. kongresszuson téma volt a túlszabályozás, az ellentmondó állásfoglalások elburjánzása. Azóta ez a gond minden alkalommal előkerült. így most már négy kongresszus emel szót ellene. A közelmúltban a Központi Bizottság is állást foglalt, tömören így fogalmazva: szűnjön meg a túlszabályozás! Raffainé az elnökséghez fordulva folytatta mondandóját. — A szövetkezetek számára fontos ügyről van szó, nem kerül pénzbe, de pénzt hozhat! Arra kérem Szabó elvtársat, hogy tegyen ennek érdekében, és ha nem fér a fő munkaidejébe, akkor végezze géemkában — az moste léggé népszerű és sikeres forma! Nagy taps csattant fel. Az önkritika és a kritika kísérője volt ennek a tanácskozásnak. A kendőzetlen igazmondás tette torzításmentessé a tükröt, melyet a legfőbb fórum a mozgalom elé tartott. Elgondolkodtató és mindenki számára következtetésre alkalmas volt például az, amit a szomszédos Tolna megye küldötte, Izsáki Gyula fejtegetett. — A növénytermesztés továbbfejlesztésének egyik része üzemi feladat — mondta. — Amikor 9—10 tonna kukorica és 6—6,5 tonna búza termelése a cél, ott már nem lehet megengedni, hogy akár foltokban is gyo- rnos vagy sorhiányos legyen a tábla. Legyünk őszinték: egyre kevesebb gyalogló elnököt, és agronómust láni! Nem sikk hajnalban kelni, elavult telepeken munkafegyelmet tartani. És ez elsősorban nem szabályozás kérdése! Itt a szakma sze- retete, az önbecsülés, a saját munkánkkal szembeni igényesség vetődik fel! Az igényes munkához azonban feltételek, elfogadható, jó technikai eszközrendszer kell. Ez viszont a szabályozás feladata! A tennivalók tehát jól elhatároltak. Meglehet, hogy egy megjegyzésből rövidesen jelszó, vagy szállóige lesz az országban. A gondolat a gyenge, kiskunsági homokon gazdálkodó, szőlő-gyümölcstermelő szakszövetkezetek küldöttétől, Hemző Máriától származik, aki a szőlőkultúrát ért természeti csapásokról, a piaci nehézségekről szólt. — A kulturált borfogyasztás, a belső piac irányítása is a feladatok közé tartozik — hangsúlyozta, majd így folytatta: — Most kevesen isznak sokat. Azt kell elérni, hogy sokan igyanak keveset ! Egyik sajátos gyöngyszeme volt a tanácskozásnak a nagylengyeli úttörőszövetkezet elnökének, Horváth Andreának a felszólalása. A tizennégy éves elnök-kislány elmondta, hogy hathektáros kis szövetkezetükben gyakorlati valóság a demokratizmus. A közelmúltban történt elnökválasztást is például nagy „harcok” kísérték, és mindössze egy-két szavazattöbbséggel kerülhetett ő ebbe a tisztbe. A szünetben dr. Pallér Endrével, a barcsi tsz elnökével beszélgettem. — Megragadott, amit ez a kislány mondott. Olyany- nyira, hogy elhatároztam: feltétlenül meg kell nálunk is csinálni! Hallottam már korábban is róla, csak nem tudtam hol és miként működik egy ilyen úttörőszövetkezet. Az utánpótlás, a jövő érdekében nagyszerű eszköz lehet ez! És ha Barcson évente csak két gyerek jön el állattenyésztőnek, akkor már nyertünk! A gazdasági, a termelési, a szervezési, a módszerbeli kérdések mellett megkapó volt, ahogy a kongresszus az elődökkel, az alapítókkal, az idősekkel foglalkozott. Nemcsak a tisztelet jutott kifejezésre, hanem a velük való közvetlenebb, emberibb törődés szándéka is. Az egyik Csongrád megyei küldött, dr. Tanács Magdolna így szólt erről: — A szövetkezeti tagságnak van egy olyan rétege, amelyről igen ritkán esik szó, hiszen nem látványos, amit végeznek, betanított mezőgazdasági munkának hívjuk. Ez a réteg a nyugdíjkorhatárhoz közelálló, szakképzetlen női munkaerő. Ök azok, akik rekkenő hőségben és novemberi hidegben kétrét görnyedve dolgoznak a földeken, a változtatás legcsekélyebb lehetősége nélkül, a parasztasz- szonyok ősi szorgalmával. Ez a réteg nem tud elmozdulni a szövetkezetből, munkájuk beleolvad a mindennapokba, és az elismeréseknél gyakran megfeledkezünk róluk. A teendők sorába sokan jegyezték fel ezeket a gondolatokat. Vörös Márta A kútfúrómester Amikor Berta László fúrómester egy őszi hétvégén munkahelyéről, ahol az egész hetet töltötte hazament a családjához, levél várta. Ilyen levelet még sohasem kapott: az állt benne, hogy November 7. tiszteletére átveheti a Munka érdemrend bronz fokozatát az Országos Vízügyi Hivatalban. Ezzel a kitüntetéssel ismerték el, azt a 34 évi kiváló munkát, amit a fúrómester a Vízkutató és Fúró Vállalat ikaposvári üzemvezetőségénél végzett. — A Mélyfúró Vállalat kutat fúrt a falunkban. A fúrómester falubeli ember volt. Több társammal együtt 1952-ben engem is odavitt a vállalathoz dolgozni. Akkoriban indult a tsz-szervezés. Tizenhét éves voltam, segédmunkásként kezdtem. Nem voltak még gépek: kézi erővel fúrtuk a 300—500 méteres kutakat. Dekádban dolgoztunk, tíz napra 10 méteres mélység volt a norma. Laza talajban könnyebb volt de ha kavicsos volt a talaj, egy nap csak 5—10 centimétert haladtunk. Nyolc éve dolgozott már a vízkutatóknál Berta László, amikor elküldték fúrómesteri iskolára. Három évig beosztott, majd 1963 óta vezető fúrómester. A régi gárda már szétszéledt, nyugdíjba vonult. — Nem szívesen jönnek ide dolgozni a fiatalok. Egész héten a fúrásnál vagyunk és csak hétvégén jutunk haza a családhoz, de ha a munka megkívánja 10 napot is dolgozunk egyfolytában. Az elmúlt években több száz ember dolgozott a kezem alatt. Volt aki egy hétig, más két hétig, vagy egy hónapig bírta. A legnagyobb hidegben is a szabadban kell (dolgozni, és 8— 10 méter hosszú vatag csöveket emelgetünk. Ha elkészül egy kút, esetleg az ország másik részében vernek tanyát. Berta László most Szajkón dolgozik a helyi tsz részére. — Tulajdonképpen készen vagyunk, csak az átadás van hátra. 110 nap alatt készültünk el a 3,6 millió forintos kúttal. Csináltunk még egy kúteltömítést is,, ami 400 ezer forintba került. Ez egy brigádnak egész évi terve. A jó ivóvíz 14 fokos, de 300 méter körüli mélységből általában 18—21 fokos vizet nyernek. A víz hőmérséklete a táj, a talaj adottságaitól is függ. Igáiban például 800 méterről 60 fokos víz jön, ugyanakkor Harkányban 33 méterre kellett csak fúrni a 68—70 fokos vízért. — Tavaly nyáron Keszthely környékén, Válus községben dolgoztunk és kőben haladtunk, amikor a Pere- martoni földrengés volt. Éppen csövezni akartunk, néhány méter volt hátra a bővítésből, amikor nagy robajt lehetett hallani. A szerszám megszorult, a kút összeomlott. A földrétegek elcsúszása miatt a kezdő rakat kibillent függőleges helyzetéből. Oj munkát kellett kezdeni. A vállalatot fél millió forintos kár érte. Egy nyújtott, 12 órás műszakban — 70—80 csövet kell lerakni. A brigád 7 főből áll, de ritka ha mindenki dolgozik. Van olyan műszak, amit két ember csinál végig. A fúrómesternek viszont mindig figyelni kell a munka menetelére. — Az jelenti az örömöt, amikor folyni kezd a víz. Egy darabig számon tartottam, hogy a 34 év alatt mennyi kutat fúrtam, de jó ideje már nem számolom. Négy évem van még a nyugdíjig, ezt az időt szeretném itt eltölteni. Minden ledolgozott öt év után kapunk egy (év nyugdíj kor- kedvezményt. Berta László a hatvanas évek elején bekapcsolódott a brigádmozgalomba. A Zsigmondy Vilmos szocialista brigáddal sok kitüntetést kaptak. A Kiváló Dolgozó kitüntetések számát sem tudja hirtelen, de nyolcat biztosan kapott. A fizikai dolgozók közül egyedül ő tagja az igazgató tanácsnak. Lehőcz Rudolf a szolgálat szik a vízellátásba vagy a központi fűtésbe. Az IKV Honvéd utcai kazánházában Gál Gyula és Papp József van szolgálatban. Kaposszerdahelyről, illetve Töröcskéről jöttek be fél hatra, s délután fél 2- kor teszik le a munkát. — Végig itt voltunk az ünnepekben, majd kapunk érte egy szabad hetet. — Milyen a szolgálat ilyenkor? — Csendes ... eddig reklamáció sem volt! A DRV üzemigazgatóságának Füredi úti vízműtelepén Szomenauer Imre gépész tizenkétórázik, reggel héttől este fél hétig van bent. Minden évben rákerül a sor valamelyikükre így az ünnepekkor. — Nem tudom, hogy mi lenne, ha nincs ez a tévé ... Ilyenkor egy kicsit unalmas a szolgálat. Az én dolgom a felügyelet, vigyázni kell a víznyomásra. Most kisebb a fogyasztás, mert az üzemek nem dolgoznak, s már gyűjtjük a vizet a hétköznapokra ... Lajos Géza Nem nehezebb Igazi kopogós reggelre ébredt Kaposvár karácsony másnapján. A buszállomáson fázósan topogtak az utasok. Kilenc óra után már egyre nagyobb lett a tömeg. Az 5. számú kocsiállásról indul a hetes—újvárfalva—nadalosi járat. Igazi ünnepi hangulat fogadja a felszállókat, mert a vezetőülés mellett kis karácsonyfa díszeleg. Csapó Tibor, aki egyébként hetesi, alig győzi adni a jegyeket. Nagy csomagokkal, tortákkal, gyermekbiciklivel igyekeznek az emberek a kocsi belsejébe. — Én most úgy fogtam ki, hogy szenteste, meg ma is dolgozom. Hajnali fél hattól este hatig. S látja most mennyi az utas! — Milyen a szolgálat, ünnepkor? A sofőr széttárja a kezét. — Hát, ugye, egyik nap szabad, a másik nap dolgozunk. Azért volt karácsony is, szépen megünnepeltük. A hétéves fiam hintalovat, távirányítós autót kapott. Nagyon örült neki... Megtelik a busz, búcsúzunk, Csapó Tibor pedig indít. Az utasok már amúgyis türelmetlenek ebben a hidegben. Az újságosoknál, a nyitva tartó és tejet, kenyeret árusító vendéglátóhelyeken sokan megfordultak egy kis utánpótlásért. A legnagyobb meglepetésemre sok ügyfelet találtam a Kaposvill Május 1. utcai helyiségében is. — Még Kutasról is jöttek! — újságolta Fazekas Ferencné adminisztrátor. Majd hozzátette. — Persze nekünk jó ez a forgalom, így éri meg csak kinyitni ... Kovács László szerelő éppen a Kutasról behozott készüléket nézegeti. Egy képeltérítő modulra van szükség a javításhoz, a társát várja, hátha neki van.
