Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-27 / 303. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 303. szám Ára: 1,80 Ft 1986. december 27., szombat AZ 1987. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV A népgazdaság 1986. évi fejlődése Villamos áramot termel már a Paksi Atomerőmű idén felavatott harmadik blokkja is A termelőágazatok fejlődése A Minisztertanács áttekin­tette a népgazdaság 1986. évi várható fejlődését, és jó­váhagyta az 1987. évi nép- gazdasági tervet. Megállapította, hogy 1986- ban az egyes területeken eliért előrehaladás mellet is összességükben a múlt évi kedvezőtlen gazdaságfejlő­dési folyamatok folytatódá­sa tapasztalható, és az ez évi terv legfőbb céljai nem valósulnak meg. A gazdál­kodó szervezetek egy része eredményes erőfeszítéseket tett gazdálkodása hatásfo­kának javítására, termelési szerkezetének átalakítására, a műszaki fejlesztés meg­gyorsítására, a gazdaságos kivitel növelésére, a belföl­di kereslet jobb kielégítésé­re. Ez azonban nem vált ál­talánossá, a gazdálkodó egy­ségek jelentős részénél nem történt érdemi előrehaladás a hatékonyság javítása, a belső és külső piac igényei­hez igazodó termelési szer­kezet kialakítása érdekében. Objektív körülmények — a tartós aszály, a számunkra kedvezőtlen világpiaci ár­alakulás, egyes rendkívüli események — és a gazda­ságirányítás hiányosságai is nehezítették az előrehala­dást. így a termelés és a nemzeti jövedelem emelke­dése elmarad a tervezettől. Az ipar termelése és kon­vertibilis elszámolású kivi­telié a tervezettnél kevésbé emelkedik, a termelés haté­konysága csak egyes terüle­teken javul, összességében nem, vagy alig nő. Az épí­tőipar teljesítménye kismér­tékben emelkedik, jelentős a lemaradás a budapesti la­kásépítéseknél. A mezőgaz­daságot ez évben is aszály sújtotta, emiatt a növény­termesztés (elsősorban a ka­lászos gabonatermelés) lé­nyegesen alacsonyabb a ter­vezettnél. Az állattáilomány csökkenésének tendenciáját sikerült megállítani, illetve lefékezni. A nem megfelelő teljesít­mények ellenére a vállalati, különösen pedig a lakossági jövedelmek, emiatt a bel­földi felhasználás — főleg a fogyasztás, és kisebb mér­tékben a vállalati beruhá­zások — az előirányzottnál jobban nő. Különösen a ke­resetek emelkedése haladja meg a tervben figyelembe vettet. A fogyasztói árszín­vonal növekedése az elő­irányzottnál csak kis mér­tékben lesz magasabb. Mivel a belföldi felhasz­nálás a nemzeti jövedelem termelését meghaladóan nő, és a külkereskedelemben az áralakulásból vesztesig származik, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének ta­valy megkezdődött romlása folytatódik. A KGST-orszá- gokkal folytatott együttmű­ködés tervszerűen alakul, az áruforgalomban aktívum képződik, az adósság csök­ken. A konvertibilis elszá­molású áruforgalomban azonban a kivitel nem nő, a behozatal a szándékolttal ellentétben nem mérséklő­dik, a cserearányok — főleg a vegyi és agrártermékek kiviteli árainak csökkenése míiatt — nagymértékben romlanak, mindezek miatt a külkereskedelmi mérleg egyenlege passzív, a nettó adósságállomány emelkedik. Az állami költségvetés hiánya az előirányzottnál jóval magasabb. Ennek fő tényezője, hogy a vállala­toktól származó befizetések kisebbek, a nyújtott támo­gatások pedig nagyobbak a számítottnál. A gazdálkodó szervezetek pénzügyi hely­zete jobb, nyereségemelke­dése gyorsabb, mint ami teljesítményeikből követke­zett volna. Az 1986. év végére kiala­kult helyzet kedvezőtlenebb annál, mint amit a VII. öt­éves terv elgondolásai ez 1987. évben a gazdaság- irányítás alapvető feladata — a kialakult gazdasági helyzetből és folyamatokból kiindulva, a fejlődés külső körülményeiből adódó lehe­tőségek és követelmények tekintetbe vételével — a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusán megfogalmazott, a VII. öt­éves tervben konkretizált gazdaságpolitikai irányvonal eddiginél következetesebb megvalósítása. A célok kö­zül a gyakorlati tevékeny­ségben is az első helyre a nemzetközi fejlődés fő irányzataihoz való igazo­dást, a gazdasági szerkezet ezzel összhangban álló vál­toztatását, a műszaki fejlő­désnek és a hatékonyság növekedésének meggyorsítá­sált, a gazdasági fejlődés, a forrásképződés mindezekre alapozódó élénkítését kell állítani. A népgazdasági teljesít­mény növelésére, valamint a források és a belföldi fel- használás egymáshoz viszo­nyított arányának betartá­sára alapozva le kell fékez­ni a külgazdasági és pénz­ügyi egyensúly romlásának folyamatát. A konvertibilis valutákban fennálló adós­ságállomány az 1986. évinél csak kisebb mértékben emelkedhet. A lakosság élet- színvonalát az 1985—86. évi szinten kell stabilizálni, biz­tosítva az életkörülmények szerény javulását. A közös­ségi fogyasztás nem emel­kedhet. Mind a termelő szféra irányításában, mind az el­osztási politikában, illetve a vállalati és lakossági jöve­delmek alakításában erőtel­jes differenciálást kell ér­vényre juttatni. Ennek meg­felelően: — az átlagot meghaladó mértékben kell fejleszteni a hatékony, a gazdaságos ki­vitelt, a hazai kereslet jobb kielégítését szolgáló terme­lést, míg a gazdaságtalan termelés visszaszorítására az eddiginél határozottabb lé­péseket kell tenni; — a vállalati és a szemé­lyi jövedelmek fejezzék ki a hatékonyságban, valamint az egyéni teljesítményekben meglévő különbségeket, ezt a gazdaságtalan tevékenysé­gek támogatásának csök­kentésével is élő kell segí­teni; — a termelő beruházások növelését mindenekelőtt a feldolgozóiparban kell lehe­tővé tenni, a központi esz­közökből elsősorban a ki­emelt célokat szolgáló fej­lesztéseket kell támogatni; — a költségvetési szervek kiadásai csak az alapellátás színvonalának fenntartása céljából növelhetők, egyéb területeken a kiadások reál­értéke csökken. A gazdaságirányítás gya­korlatában — az 1986. évi időre feltételeztek. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának no­vember 20-i határozata ér­tékelte a helyzetet, kialaku­lásának legfontosabb okait, meghatározta a gazdasági munka megjavításának fel­adatait és az 1987. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés irányelveit. A Minisztertanács ennek fi­gyelembevételével hagyta jóvá a népgazdasági terv fő céljait és előirányzatait. tapasztalatokat is tekintetbe véve — következetesebben kell kifejezésre juttatni az alapvető gazdaságpolitikai célokat. Előtérbe kell állíta­ni a gazdasági fejlődésnek a hatékonyság javulásával alátámasztott élénküléséhez szükséges, erőteljes és hatá­rozott változások megalapo­zását. Fontos feladat, hogy a gazdaságirányítás gyor­sabban és rugalmasabban reagáljon a külső és belső körülmények változásaira, a gazdasági folyamatok alaku­lására, kezdeményezőbben segítse elő a hatékonyság fejlődését, hárítsa el az azt akadályozó tényezőket. Ösz­tönözze a gazdálkodó szer­vezetek önállóságának, piac- érzékenységének és vállal­kozó készségének gyorsabb kibontakozását. Javítani kell a vállalatok és a dolgozók érdekeltségét a teljesítmény növelésében. Az irányításban és a vég­rehajtásban egyaránt meg kell követelni a színvona­las, jól szervezett, fegyel­mezett munkát, a takarékos­ságot. Folytatni kell a gaz­daságirányítási rendszer át­fogó továbbfejlesztését. A kormányzati szervek gazdaságirányító munkájuk­ban és a végrehajtás ellen­őrzése során nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a ter­vezett célok eléréséhez: a) fel kell gyorsítani a konvertibilis elszámolású, gazdaságos export növelését szolgáló termelés-szerkezeti változásokat. Ezt — a fo­rint végrehajtott leértékelé­sének jövedelem-átcsoporto- sító hatásán kívül — főleg az export-célú fejlesztésben való érdekeltség fokozásá­val és hatékonyabb piaci munkával kell elősegíteni. Ezzel egyidejűleg további kezdeményezéseket kell ten­ni a KGST-országokkal egyeztetett áruforgalom köl­csönös és kiegyensúlyozott bővítésére; Nemzeti jövedelem Belföldi felhasználás Ipari termelés Országos építés és szerelés Mezőgazdasági termékek termelése Lakosság fogyasztása A szocialista szektor beru­házásaira folyó árakon 216— 219 milliárd forintot lehet fordítani. A| gazdasági növekedés élénküléséhez az szükséges, hogy a gazdasági hatékony­ság az 1986. évinél kedve­zőbben alakuljon: a fajlagos anyagfelhasználás romlása b) fel kell gyorsítani a népgazdaságban a munka­erő és a társadalmi tőke mozgását. A munkaerő jobb kihasználásának elősegítése, valamint a gazdasági haté­konyság erőteljes javulása érdekében szükség szerint központi eszközökkel is elő kell segíteni a munkaerő- áramlást. A banki intéz­ményrendszer átalaikítása és az új társulási formák révén megnyíló lehetőségek kihasz­nálásával is elő kell mozdí­tani a fejlesztési forrásoknak a jövedelmező vállalatokhoz való átáramlását. Aktívabban kell élni a külföldi működő tőke bevonásának lehetőségé­vel; c) az alacsony hatékony­ságú ágazatok, illetve gaz­dálkodó egységek tevékeny­ségét racionalizálni, terme­lési szerkezetüket korszerű­síteni kell. Ezt elsősorban az eddigi kormányzati dön­tések maradéktalan végre­hajtásával, a felszámolási és szanálási eljárás szigorú és elvszerű alkalmazásával kell elérni; d) a nem termelő terüle­teken a közösségi fogyasz­tás reálértékben való mér­séklését a felhasználás to­vábbi ésszerűsítésével, meg­takarításokkal, szervezet­korszerűsítésekkel és lét­számcsökkentésekkel kell megalapozni. Csökkenteni kall a nem termelő beruhá­zás okát; e) biztosítani kell a meg­termelt és felhasználható jövedelmek jobb összhang­ját. Ehhez csökkenteni kell a támogatásokat, hatásosab­ban kell szabályozni a vál­lalati és lakossági vásárló­erőt, szigorú költségvetési, hitelezési és árpolitikai gya­korlatot kell folytatni. 1986 Sä 100 legalább 102 99—100 102—102,5 kb. 101 104,5—105,5 99,5—100 megálljon, az állóeszközök kihasználásának hatékonysá­ga javuljon, a munka ter­melékenysége az előző évi­nél gyorsabban emelked­jék. A felhasznált munkaerő és anyagi eszközök együttes hozama a népgazdaság egé­szében is, de különösen a termelőágazatokban múlja felül az 1986. évit. Az iparban meg kell gyor­sítani a termelés szerkezeté­nek korszerűsítését. Minde­nekelőtt azon termelőtevé­kenységek fejlődését kell előmozdítani, amelyek lehe­tővé teszik a kivitel tartós és gazdaságos növelését. A hatékonyság emelésével el kell érni, hogy a hozzá­adott érték a bruttó terme­lésnél gyorsabban növeked­jen. A műszaki fejlesztést méginkább a nemzetközi versenyképesség és a gazda­ságosság szolgálatába kell ál­lítani. A kivitel bővülését szolgálják a gazdasági sza­bályozásban 1986-ban vég­rehajtott és az 1987 elején életbe lépő változások, az exportképes termelés fejlő­dését hosszabb távon előse­gítő pályázati rendszer ke­retében megvalósított fej­lesztések, illetve az 1987-ben e célra rendelkezésre álló (bővülő) fejlesztési források és egyéb kedvezmények. A piacképes, korszerű és gazdaságos ipari termékek — mindenekelőtt az elektro­nikai és vákuumtechnikai berendezések, a közúti jár­műipari részegységek és ter­mékek, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek, a szer­számgépek és berendezések, egyes gépipari fogyasztási cikkek, a gyógyszerek, nö­vényvédő szerek és inter­medierek, az értékesebb mű­anyagfeldolgozó- és gumiipa­ri termékek, valamint a fel- dolgozottabb ruházati és bú­toripari termékek — terme­lését és kivitelét az átlagot meghaladó mértékben kell emelni. Törekedni kell az ipari termékek iránt jelentkező belföldi kereslet minél jobb kielégítésére, bővíteni szük­séges a gazdálkodó szerveze­tek közötti termelési és érté­kesítési kooperációs kapcso­latokat. Fel kell erősíteni és hatásosabbá kell tenni a drá­ga importot gazdaságosan helyettesítő hazai termelő- tevékenységet. A bányászatban, a vasko­hászatban és a húsiparban a racionalizálási és szerke­zet-átalakítási programokat következetesen meg kell va­lósítani. A feldolgozóiparban is széles körű intézkedéseket kell tenni a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításá­ra, átalakítására, figyelmet fordítva arra is, hogy nél­külözhetetlen termékekből hiány ne keletkezzen. Az ipari ágazatok közül a bányászat termelése mér­séklődik. A széntermelés az 1986. évi szinten marad, úgy, hogy közben korszerűsödik és gazdaságosabbá válik a szénbányászat termelési szerkezete, nő az alacsonyabb költségű, és csökken a gaz­daságtalan termelés. A kül- fejtéses széntermelés emel­kedik. A gazdaságtalan bá­nyákból felszabaduló létszám hatékonyabb foglalkoztatásá­val racionálisabbá válik a létszámgazdálkodás; csökken a szénbányászat támogatása. A kőolaj- és földgáztermelés geológiai okok következtében kissé kevesebb lesz, mint 1986-ban. A villamos energia iránti szükséglet növekmé­nyét a hazai termelés bővü­lése fedezi. A vaskohászat termékszer­kezetének korszerűsítése folytatódik, egyes gazdaság­talanul termelő kapacitásokat leállítanak. A nyersvas-gyár- tás az ezévi szinten marad, a nyersacél-gyártás és a hengereltáru-termelés csök­ken, a koksztermelés nő. Csökken a fajlagos energia­felhasználás, a nyersvas- gyártás önköltsége; hatéko­nyabbá válik a munkaerő­felhasználás; csökken a vas- kohászati vállalatok állami támogatása. Az alumínium- és a színesfém-kohászat ter­melése az ez évihez hason­ló 'lesz. Az építőanyagipar termelé­se a belföldi kereslettel ösz- szefüggésben kismértékben emelkedik. A főbb építési anyagokból a kínálat tovább javul. A gépipari termelés az ipari átlagot meghaladóan fejlődik. Az átlagosnál gyor­sabban kell növelni az ipa­ri termékek konvertibilis el­számolású, gazdaságost kivi­telét is. Ennek érdekében tö­rekedni kell az együttműkö­dés bővítésére a külföldi vál­lalatokkal. A gépiparnak na­gyobb szerepet kell vállal­nia az alkatrészek és rész­egységek iránti hazai igé­nyek kielégítésében is, javí­tani kell a kooperációs kap­csolatokat. A vegyipar termelése, ki­vitele és belföldi értékesíté­se az átlagosnál gyorsabban nő. A Tiszai Vegyi Kombi­nát 1986-ban belépő lineáris polietiléngyártó üzeme 1987- ben már teljes kapacitással dolgozik. A könnyűipari termelés a lakosság keresletének csök­kenése mellett a konverti­bilis export növekedésétől (Folytatás a 2. oldalon.) Az 1987. évi népgazdasági terv fő gazdaságpolitikai céljai és gazdaságirányítási feladatai Az 1987. év( népgazdasági terv legfontosabb előirányzatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom