Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
1986. december 24., szerda Somogyi Néplap Tél. Vörös Ferenc rajza Takáts Gyula p^j be yjßg Hieronimus Bosch képe előtt Ujkéry Csaba A hó csak hullott Kiss István illusztrációi Azok a lágy, kanyargó folyók. .. Felhők közt fénylő madarak! A ligeten orrszarvú ballag át s kijönnek a partra a halak. Így köszöntenek a fényben mind, akikre csak vadásztam. A hangok, mint a bíbic szárnyak és pillangók szállnak a házban. Te hoztad ide mind s a bárányt és gyapjában a kis kolibriket. . . Kék sással emeli az angyal és szárnyával repül a sziget. Patmosz? ... Vagy ki tudja már? - Hisz nékem is volt szigetem, de föltöltötték az évek s itt állok remete-meztelen. Nem úgy, mint János, a szent: talárban, hattyú-látomásban ... Kezemben sincs se toll és oly üres az út e téli, feszes nádban . . . De földöntúli ez a fény is!.. . E rettentő december-hjdeg vezet, oly tiszta suhogással, hogy kinyújtja reményemet. mint a hal alatt a lángot jégprizmák közt az eszkimó. Szikrázó barlang! - Itt üss tanyát! - Es te vigyázz, csitlaglényü hó. Nem a zöld!... Valami kristály. .. Tündér ecset helyett új ér emeljen titkos rendszeredbe, s mint ásványt fogadjon be a tér. Az ég szürke volt. Alacsonyan szálltak az ónos fellegek, minden pillanatban azt lehetett várni, hogy felszakadnak, és mint dagadó hasadt dunnából a tollak, sűrű pelyhekkel árasztják el a világot. A héten egyfolytában havazott, a házak mentén és az árokparton derékig ért a felhányt hó. Kilépett a tornácra, megigazította fekete fejkendője alól kilógó fehéredé hajtin- esót, nagyot sóhajtott. Aztán megfogta a vesszőseprűt, és elkezdte söpörni az amúgy is tiszta utat. Megszokásból tette, mindennap ebben az órában; ez volt a dolga. Mint ahogy mindent már hosszú évek óta, megszokásból tett. Így lépett bele nap napután saját lábnyomába, morzsolgatta magányos perceit. Szán csilingelt, a kocsi- úton széles nyomot hagyva siklott a két talp, az eléje fogott lovak orrlikaikból oszlopban csapott ki a pára, oldalaikat izzadtság sötétítette. Dagadtak izmaik, prüszkölve rázták fejeiket. Az öreg a bakon, épphogy megbökte mutatóujjával vedlett kucsmáját, A szánkó soroglyáján kötél volt áthúzva és vidám kacagás közepette siklott utána a kisszánkó, az utca végén lakó Jákóék két kisfia ült rajta, kicsattanó piros arccal. Füttyögettek, nógatták a lovakat, miközben füles sapkájuk kötője kioldódva, sáljuk félre csúszva, kis mentéjük havas volt, s kesztyűjük már csurom vizesen a zsebekben. Egy pillanatra megállt, utánafordult a gyerekeknek, szemét rajtuk felejtette, és belül valami tompán meg- sajdult. Két óra elmúlott, amikor a fakeretes homályos tükörbe, amelyek sarkaiba megpöndörödött, sárgult fényképek voltak tűzve, megigazította vastag berlinerkendőjét. V égigsimította fekete szoknyáját, amelynek vége ráncos szárú csizmájának sarkát verte. Aztán felfogta a kis fenyőfát, amelyre vékonyka gyertyák, mint amilyeneket a születésnapi tortába szoktak tenni, voltak felerősítve, pár szaloncukorral és régről maradt gyűrűs angyalhajjal. Zsebére ütött, megzör- rent bent a gyufa, most már csak a kulcsot kellett magához vennie, és megin- dullhaitott a szokásos úton. Tíz éve minden szenteste előtti délután ekkor indult. Ez volt az ő karácsonya. Ahogy a faluból kiért, megnehezedett a járás. Vékonyka taposott ösvény kanyargóit a domboldalban fekvő temető felé. Félúton megállt, veríték lepte homlokát, lehelete fehéren csapódott arcába. Hátranézett. A falu házai hókucsmát viseltek, az udvarokban a magas fenyők ágai is vastagon, mint a képeslapokon szokás rajzolni, voltak hóval borítva, még a kétágasok tetejei is fehérlettek. A kémények füstcsíkokat pipáltak az ég felé és szürkeségük összevegyült a felhők színével. A sír a temető szegletében volt, megvédték a sűrű akácbokrok. A távolabb lévőiket teljesen beborította a hó. A keresztek helyenként ferdén, mint süllyedő hajók kéményei meredtek ki a végtelen fehér óceánból. A kis fenyőt beleszúrta a sírhalamba, eltisztítva körötte a havat, aztán elővette a gyufát, és reszkető kézből meggyújtotta a .gyertyák vékony kis kanócait. Letörölte a kis görbe lábú pad egyszerű deszkalapját, ráült, kezét ölébe ejtette és a lángokba bámult. Nézte, nézte a vibráló kis fényeket, és lassan megszűnt körötte a világ. István vállas alakja jelent meg az ajtóban, hóna alatt sudár fenyőfát hozott, mosolyogva verte le csizmájáról a havat. Katinka a kisszobában lesett ki az ablakon, várta az angyalt. S ő ott forgolódott a tűzhely körül. Aztán, mielőtt megjöttek volna a betlehemesek, a kisszobában elkészítette a karácsonyi asztalt. Katinka ennek úgy örült, mint a kisjézusnak, amit az aprócska bölcsőben talált minden évben a fa alatt. Ilyenkor ő is szorgoskodhatott, segíthetett apjának, mert az angyal mindig ilyenkor rep- pent be a tisztaszoba nyitott ablakán. István az asztalt a szoba sarkába húzta, aztán kimentek a lánnyal a pajtába és egy szakajtó szénát hoztak be, ráborították. Az asztal sarkaira különböző dolgokat raktak. Az egyik sarkon mindig ott volt a kaszakő, a másikon a fésű. Aztán három asztalkendővel lebontották az egészet. Olyan fehér volt a vásznuk, hogy vetekedett a frissen hullott hóval. A szakajtóba zabot, kukoricát és búzát kevert István, ás rátette a lószerszámot. Katinka áhítatosan nézte, közben fél szemmel a tisztaszoba felé pislogott, vajon nem repült-e be az angyal. De a világért sem ment volna be, míg nem hallotta meg a csengő szavát. Sosem hitte, hogy egyszer így egyedül marad. István oly gyorsan ment el a hirtelen jött betegségben, hogy ideje sem volt felfogni, hogy nincs többé. Olyan volt, mintha elutazott volna. Az a lány... mióta nem látta már, augusztusban múlott három éve, hogy utoljára itthon járt a mesz- sz: Dániából. Azt hitte hogy a lelke szakad ki, amikor elment, és Hans — ahogy vőjét nevezik — mosolyogva veregette vállát és mondott valamit. Nem értette, nem is érdekelte, mert tudta, érezte, meglopják. Elviszik az utolsó kincsét... Hol vannak azok a karácsonyok, a régi kedves arcok? Ügy maradt el minden mellőle, ami számított, mint az árnyék a sötétben, s minden este azzal hunyta le a szemét: édes jó Istenem, hála néked, hogy egy nappal kevesebb van hátra még. Mert hitte erősen, hogy majd annakutána odafent, megtalálja emberét, és majd ilyenkor karácsonyon, együtt rázzák a nagy fellegeket, mint jósza- gú májusi szélben a dunnát szokás ... s jótékonyan mindent beterít a hó. Elfedi a föld sebeit. Felriadt gondolataiból, a gyertyácskák csonkig égtek, és kendőjét vastagon borította az időközben megeredt hó. Nagy pelyhekben hullott, zizegőn muzsikált. Felállt, keresztet vetett és elindult botladozva a kijárat felé. Fázott, a hideg csontjáig hatolt, ; lábfejét alig érezte. Lassan indult vissza az úton, lábnyomait befedte a frissen hullott hó, és az ég alja sötétedni kezdett. Kemény asszony volt, nem rettentette őt már semmi, most mégis sírni tudott volna, úgy fájt körötte az üresség. A keskeny kis csapáson az út felől egy alak törekedett szembe vele. Vajon ki mehet ilyenkor a temetőbe, hiszen lassan besötétedik ... Amint közelebb ért, látta, hogy nő, hosszú bundája a havat sepni. Megállt egy pillanatra, aztán rohanni kezdett, elengedve nyakánál összefogott szőrméjét. Karját kitárta, s kiáltotta. — Anyám ... édesanyám... Ügy érezte megfordul vele a világ. Szeméhez kapott, szinte vakította a nagy fényesség, amint látni vélte, hogy az ég kárpitja megrepedt. Látomás játszik vele, más nem lehet... — Anyám, drága anyám, hát nem ismer meg? — hallotta, és sírva ölelte át a lány, valami földöntúli, különös illat áradt belőle. — Katinka ... Katinka ... — csak ennyit tudott mondani S tudta, már nem a káprázat játszik vele. — Mondták a szomszédok, hogy itt találom... Hans és a kis Stefan ... vagy mit beszélek, Pisti ott várnak a kocsinál. Ekkor észrevette, hogy az országút szélén egy hosszú, alacsony autó áll, amilyet ő még nem látott. Egy szőrmesapkás, szakállas férfi integet feléjük, és mellette egy apró gyerek tapossa vidáman a havat, gyúrja a golyókat. Most tört ki belőle a zokogás. Könnycseppjei apró lyukakat olvasztottak a hóba. Fekete szegélyű fehér zsebkendőjét szájához szorítva indult meg, miközben lánya vállát ölelte. S arra gondolt, hogy a gyertyák a kisfenyőn már csonkig égtek, de áll az udvarban egy aprócska fa a kút mellett. S tán talál még valahol gyertyácslkát és régről maradt angyalhajat, s a hó csak hullott tovább. Építs be, mint a remetét hajdan megfényesült hite . . . Fogadj be egyházadba világ! Ne hagyj veszni a semmibe. Kelemen Lajos KARÁCSONY, ANNO Ha tcsupán icsengők fzaldatnánák, boldogan ilennél ma teste megint miattuk nyugtalan, s 'fenyődön la |gyertyát nem mint kicsinyen égő /reményt látnád talpig ilecsorogni |a isötétben; mondván: él még a jósággal psszetarozásod — most gyűrűd aranyai is (becsesebb fénnyel ragyog, mint a j,koholt (sugallatok; — lágyldunnalalatt: hóban az év, s früsszöy, megfázik {reggelre a {város, akkora a ítél, s úgy iellep >a iszél, mert mines |hova mennie, képzeletedbe helesöpör; két hóeke praszol a ifgúton 'előre ifjúságod \nyomain, s la menny, míg szétesve tócsák fagyán lapul, rossz végre űzi a földre csetlő-botló szentjeit. rekkori ministráns-szöveg a legbiztosabb pont, azt fogja egy régi egyházi zsoltár dallamára énekelni. A bakancsos még jól hátba vágta a fütykösével, nehogy be- majrázzon, mert azt mindenki megtudja és aztán tényleg nem jöhet ide ismeretterjeszteni. Csigalépcsőszerű meredélyen csoszogtak fel a kísérteties turbinaházba. A miniszteri biztos a kopogtatásra leoltotta a villanyokat, csak a műszerfalat világította meg egy tompa zöld fény. Gyönyörűen csillogott a betlehemi jászol. Cicero fejhangon rázendített a minist- ránsszövegre. A biztos úr felkapta a fejét, mint akinek ismerős a szöveg. Várt egy percet, hogy megbizonyosodjon a dolgában, aztán szép baritonján a papi szöveggel válaszolni kezdett minden sorra. Senki sem tudhatott arról, hogy két évet végzett a teológián. Az angyal homlokán kiütöttek az iz- zadságcseppek. Még énekelt egy-két taktust, aztán abbahagyta és hívta az első pásztort. Beesett a kajla bajszú, majd a bakancsos és végül sustyorgós-rotyogós, kolbászos, meg mifenés jóestét kívánva bejött a vén Dadó. Ügy elordította magát, hogy az Angyal elejtette a betlehemet. Még csak arra emlékezett, hogy a két öreg a megállapodás szerint felkötözte kocsijukra a fenyőket. Épp indulni akartak, amikor hirtelenjében ott termett a miniszteri biztos és nevetve megjegyezte: — Miért a ministráns szöveggel kezdte? Én megmondtam volna magának az Angyalét is ... Cicero elszégyelte magát. Hazafelé a csirizt vakargatta le a homlokáról, ami az angyalsüvegről ragadt rá. Őneki anyai nagyanyja jutott eszébe Kaposvárról, a 44-es ezred utcából, aki a nagy disznóságokra azt szokta mondani : „Na, fiam, nincs a Haidekkernek olyan szappanja, amivel ezt le lehetne mosni rólad!” És abban is igaza volt, hogy csak az angyalok hozzák ingyen a fát. Mindenütt másutt, akárcsak a Schle- singernél, fizetnie kell érte. süvegben _______«__________________________ — Kérem ez a szakszervezet dolga, én erre nem tudok válaszolni. — Akkor arra válaszoljon meg nekem — szólt tudálékosan ismét a kajla bajszú —, melyik könyvben van az, hogy gittegylet? — Lászik, hogy olvastak már valamit a szépirodalomból, ismerik a Pál utcai fiúkat. Szép ez, igen szép. — Akkor pedig többet ne emlegesse a szakszervezetet! Gilt? — szögezte le a pásztorbotos. — Ahogy gondoják kérem — mentege tőzött Cicero. — És önök miért nem utaztak haza? — Mert nincs hova. Ennyi az egész. Ügyeletes segédmunkásra mindig szükség van, nemde? — Jó, jó, azért ne izgassa fel kegyelmed magát — szeppent meg Cicero. — És azért megbocsássanak, lenne egy kérésünk. — Ki vele! — csapott a térdére a kajla bajszú. — Maguk itt élnek az erdő közelében. Megdönthetnének nekünk egy-két fenyőt karácsonyra, ha már így ráfáztunk erre a kirándulásra. Váratlanul az éjjeliőr jött be. Felragasztotta a betlehemi istálló tetejét, keresztet vetett a názáreti kép előtt. Majd levette subáját és oda dobta a bakancsosnak, mindván: őrá ne számítsanak, ő nem lesz angyal a fehér lepedőben, mert otromba menéséről, meg a nyögéséről bizton felismerné a miniszteri biztos úr. Egyébként tőle betlehemezhetnek egész éjszaka, legalább jót alszik addig. Bezzeg megboldogult legénykorában ilyenkor már négy füstölőt is megko- pasztott a faluban. A kajla bajszú, mint akinek szeget ütött fejében a gondolat, így szólt Ciceróhoz : — Rendben van, szerzünk maguknak néhány fácskát. De beállnak közénk betlehemesnek egy órára. Igazi Angyal képe van. Mi meg úgysem tudnánk így ájta- toskodni. Pásztornak vagyunk valók iga- zábul. — No de kérem, én még sohasem csináltam ilyet... — Nem baj, gyorsan megtanulja. A barátja, a fiatalember pedig nyissa ki a száját. Mondja azt, hogy „ááá”. Na, így. Szép mély hangja van, jó lesz vén Da- dónak. Itt a furkósbotja, amott a kucsma; fordítsa ki és ragasszon bajszot is. A bakancsos magára rántotta az éjjeliőr kifordított subáját, bajuszt kötött az orra alá: a kajla bajszú szakállt eresztett és lópokrócot terített a vállára. A keszeg — kiről kiderült, hogy raktáros és a légvédelmi megfigyelőknél szolgált — átszólt a másik szobából: itt az idő, indulni kell! Cicero kezébe nyomták a kisebb kutyaólnak is beillő, gyertyával világított dobozt. Két lepedőből készített „fátyolt” húzták rá, s aranypapírból kivágott süveget illesztettek a fejére. — Maga azt mondta, hogy latinszakos, ugye? No, akkor énekeljen valamit latinul. Mindegy, hogy mit, a miniszteri biztos úr úgy sem fogja érteni, mert ő sváb. Mikor végzett, hívja az első és a második pásztort! Nyílt az ajtó és a portás tűnt fel, megrökönyödve: — Nyugodtan elárulhatták volna, hegy a színháztól jöttek! — nevette el magát miután tetőtől talpig végigmérte a ven dégeket. És megindult a menet. Elől lépdelt a lágy hóesésben Cicero angyali glóriával, a betlehemi kisjézus jászolával, mögötte a két pásztor és a vén Dadó. Az erőmű kutyája csak az angyalt és a vén Dadót ugatta, a két pásztorra a farkát csóválta. Cicero útközben lámpalázasan töprengett szerepéről. Végül úgy határozott, hogy mivel egész latin tudásában a gyeSzirmay Endre Mikor éred el? Verettél-e csöndet színezüstből ringattál-e (reményt (zöld mizen zúgattad-e az időt érckürtön hallod-e a szél most mit üzen? Pillognak u itüzek a messzeségben szuszog a köd, árnyékokat iterel a ésillag ágát lmegmarkolhatod már de önmagadat mikor éred el?
