Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

Somogyi Néplap 1986. december 24., szerda GYERMEKEKNEK Karácsonyi hó... Gyermekkönyvekről Derűs sorok SZÉKELY JÁNOS: TÖRD A FEJED! Ezt a könyvet nemcsak az általános iskola felsőtagoza­tos tanulóinak, hanem a kö­zépiskolás diákoknak, sőt még az egyetemistáknak is ajánlja a szerző. A 40 kér­déscsoportban 3000 kérdés és ugyanannyi felelet található. Az összeállításnál a szerző az érdekes, színes témakö­rűikre hívja fel elsősorban a figyelmet. A földrajzi, törté­nelmi, művészeti, irodalom- történeti fejtörők mellett a világűrrel kapcsolatos, a technika világából merített és egyéb természettudomá­nyos kérdések “váltogatják egymást. A könyv első fele a szá­mozott kérdéseket, a máso­dik pedig a feleleteket so­rolja fel. Jellegénél fogva a könyv inkább csoportos fog­lalkozásra, játékra, tanulásra szolgál. De az egyéni olva­sók is jó szórákozást lelnek benne. — Apa, az a sas miért kö­röz egy helyben? — Tem tudom. Talán kifo­gyott a benzinje. » * « — Nagypapa, énekel a tig­ris? — Hát ezt honnan veszed? Csak a madarak énekelnek. — Akkor miért van kalit­kában? * * * — Mi idézi elő az izza- dást? — kérdezi a tanító Vin­cétől. — A tanító bácsi kérdései. f Állatok a lakásban Amint a szaklapok állít­ják, legalább másfél millió­nyi kutya ól a családi ott­honokban. Ennél is több a macskák száma, de halak, teknősök, sünök, aranyhör- csögök ezrei találhatók a fa­lakon belül, a madarakról nem is szólva. De nem elég csak szeretni őket, hanem fej tájuk alapvető életigényei­hez nekünk is alkalmazkod­nunk kell. Barátaink egyaránt nyug­talanok lesznek, ha nincs saját kuckójuk, ahová ked­vük szerint visszavonulhat­nak. Szőnyeg látja a kárát, ha a kutyát nem sétáltatjuk eleget, a macskának nem adunk naponta friss homo­kot. Idegessé válik az aranyhörcsög az örökös né­zegetéstől, szekrény alá me­nekül bármiféle kölyökállat előlünk, ha minduntalan fel- kapdossuik. Az emberek többsége ku­tyabarát. A szeretet azonban nem elég a számára, a la­kásban bélelt kosárra, etető­itatótálkára van szüksége. A kiskutyának meleg tejet is adjunk inni, szilánkos csir­kecsont azobnan még vélet­lenül se kerüljön elébe. An­nál jobban örül valami ki­adós, jókora mócsingnak, amin elrágódhat. Egyen a kutya gyümölcsöt és főzelé­ket is, cukorra viszont nincs szüksége. S ha nem akarjuk, hogy csomókban álljon a szobasarokban a szőr, a ku­tyát, macskát rendszeresen, legalább hetente fésüljük át, szőrét dolgozzuk meg erős­szálú kefével. Városi lakásban sokan előnyben részesítik a macs­kát, miután — kétségtelenül — kevesebb vele a gond. A cica nagyon jól bírja az egyedüllétet napközben, an­nál nagyobb az öröme, ha megérkezik a gazdája. Játé­kot, kislabdát azonban ké­szítsünk oda számára. A macska — rendkívül tiszta, s ha kiskorában megmutat­ják neki, hogy a wc-je (va­lamilyen peremes edényben homok, még inkább zeotrix), amit rendszeresen cserélnek, még véletlenül sem piszkít máshová. Nyers disznóhúst soha ne adjunk semmilyen jószágnak, viszont a tej mel­lé friss ivóvizet is készít­sünk a cirmosnák. Kaphat tojást, húáleveses zöldséget, imádják a főtt kukoricát és a babot. A madarak közül a leg­többen papagájt, pintyet, ka­nárit tartanak. A tollasok többsége magevő, a táplálé­kot a fajtájukra jellemző igény szerint készen lehet az állatkereskedésekben kapni. Megfelelő méretű kalitkára, homokra van még szükségük. A madarak a hőmérséklet- ingadozásra rendkívül érzé­kenyék, különösen • pehezen viselik el a huzatot. Ha rendszeresen kínáljuk őket friss zölddel, esetenként ku- kaccal-féreggel, tojássárgá­val, szárnyas lakótársaink vidám röpködéssel, szemrne’ látható ragaszkodással há lálják meg a gondos törő dóst. Aki élőlényt kíván mag mellé, de amellett szereti csendet-nyugalmat, akvárii mat vagy terráriumot rend be magának. A halakat, kétéltűeket igazán nem s Tolhatjuk az észlények ki mégis aki rendszeresen fc lalkozik velük, meglepve t pasztalja, sajátos életmódj szemlélése sok élményt ad a állatot szerető embernek. i©®@©@0 Tej testvérek 2© © 0 0 © © 3(5)0 0 0 3 © 4® e © 0 0 © 5® ® 0 ® © 0 6® 0 € ® 0 3 7® 0 0 0 0 8© © 0 Egyforma — nem egyforma Az ábrák közül kettő egy­forma. Keressétek meg, me­lyik az a kettő! (A helyes választ megta­láljátok a 15. oldalon.) Unta magát nagyon a jámbor tehén, mert egye­dül lakott az istállóban. Dajkaságba jogadott hát egy kisgidát. Ügy szerette, dédelgette, minden reggel szép tisztára nyalogatta, mintha a saját borja lenne. Egyszer aztán a kisgida azt mondta iieki: — Fogadd be a kismala­cot is. Olyan jól eljátszhat­nánk {együtt! Jól van, a tehén dajka­ságba fogadta a kismalacot is, hadd játszadozzanak. Egy idő múlva azt mondta a kismalac: — Fogadd be a kisbá- rányt is. Olyan keservesen béget szegényke' az udva­ron! Befogadta a tehén a kis- bárányt is, hogy kedvükre tegyen. Akkor meg a kis- bárány szólt: — Fogadd be a tyukocs- kát is. Hadd kapirgáljon itt a szalmában! Hagyta a jámbor tehén, hogy jöjjön be a tyúkocs- ka is, így aztán már négyen voltak tejtestvérek. A tyu- kocska egy nap odasomfor- dált a tehén jászlához. — Fogadd be a kiscsibét is. Ne sipákoljon kint a kertben! Megint többen lettek eggyel, de most meg a kis- csíbe kérlelte a tehenet. — Fogadd be a lepkét, a legkedvesebb pajtásomat is! Nem kellett sokáig kérlel­ni, azt is befogadta a tehén, volt elég hely az istálló­ban. Két nap se telt el, ak­kor meg a lepke rimánko- dott: — Fogadd be a méhecs­két is. Megdermed sze­gényke kint a hidegben! Sűrű pihékben hull a hó, Nagymessze egy szán csilingel. Villámgyorsan közelít, Aztán a távolokba leng el. Köröskörül a földgolyón Béketündér száll az éjszakában, S a gyertyagyújtó szeretet Szikrázik fel nyomában. Gyújtsunk gyertyát mi is, Az örökzöld fenyőfaágon, Míg a béke tündére, Szánkózik át a nagyvilágon. A hópihe dala... Hipp-hopp, kipp-kopp, Itt-itt siklok, Pelyhes szárnyam Csillog-villog! No hát nem is hagyta fagyoskodni a méhecskét, ugyanúgy jó szívvel befo­gadta a tehén. Volt is kö­rülötte olyan zsibvásár, me- kegés, bégetés, visítás, kot- kodács, sipákolás, zümmö­gés, hogy belefájdult a fe­je. De a méhecske sem hagyta békében. — Fogadd be a katica­bogarat is, hiszen mindig szomszédok voltunk! így került' a tehénhez dajkaságba a katicabogár is, de mihelyst megmelen­gette a szárnyait, már kér­lelte a tehenet: — Fogadd be a bolhát is. Mindenhonnan elkergetik szegényt! Még a bolhát is befo­gadta a tehén. De a bolha csúful fizetett a dajka- ságért: éjszaka jól megcsíp- deste, reggelre szétugrasz- totta az egész társaságot. Ha a bolha nyugton ma­radt volna, ez a bolondos mese is tovább tartott vol­na. Játéktár — szünidőre Széllel játszom, Jégen-házon Hempergőzöm, Mégsem fázom! Cseppből lettem Felhőtestem Dobbants, tapsolj! A játékosok körbe ülnek. Kiválasztanak két hangot, mondjuk e-t és az s-et. Ami­kor az egyiket (mondjuk az e-t) hallják, dobbantanak, amikor az s-et tapsolnak. Ezután sorban, minden játé­kos mond egy-egy szót. Pél­dául, ha valaki azt mondja: erő, akkor dobbantani kell. Ha erőst mond, dobbantani is kell, tapsolni is kell. Ha azt mondja, hogy Ede, vagy Elemér, kétszer kell dobban­tani. A sas szóra kétszer kell tapsolni. Aki eltéveszti, zá­logot ad. Csendkirály A játékosak a szobában laza kört alakítanak. Egy Majd ha fagy... Rókavadászat Helyezzetek el a jégen le­hetőleg minél több apróbb tárgyat (akár kartonból ki­vágott róka rajzot). Adott jelre a párok szertefutnak, és az a győztes, aki többet tud összeszedni. A versenyt szer­vezhetitek egy párosnak és több párosnak is. Sőt, ki­eséses bajnokság le lehet be­lőle. Társasfogó Erőt, ügyességet és kitar­tást igénylő játék. Két kor­csolyázó egymás mellé áll, kezüket keresztben összefű­zik, és a harmadik társuk erre ül (gólya viszi a fiát...). Az egyik hármas lesz a fo­gó, nekik kell a többiek kö­zül valamelyik csapatot el­fogni. Azután cserélnek, és az elfogott „hármasfogat” lesz a fogó. széket helyezünk középre. Az egyik játékosnak sötét ken­dővel bekötjük a szemét, és egy jó nagy kulcscsomót te­szünk a szék alá. Kijelölünk valakit, akinek el kell ven­nie a kulcscsomót a szék alól. Ha észrevétlenül sikerül neki, akkor helyet cserélhet a széken ülővel, ha nem, ak­kor a széken ülőt csendki­rálynak kiáltjuk ki, és mind­addig az is marad, amíg va­laki észrevétlenül el nem cseni a kulcscsomót. Ha már ötször leleplezte a tolvajt, akkor nehezítjük a csendfci- rály feladatát: halkan egy dalt kezdünk dúdolni, ezalatt próbáljuk ellopni a kulcs­csomót. Fejtorna A játék az emlékezőtehet­séget fejleszti. Kisebb-na­gyobb társaságban egyaránt játszható, a nehézségi fokot a játékosok kora, felkészült­sége szerint szabhatjuk meg. A legegyszerűbb formája kisiskolásoknak, ha a kezdő játékos mond egy nevet. A következő megismétli, majd újabbat mond hozzá. A har­madik megismétli az első két nevét, hozzátold egyet. A játék addig folytatódik, amíg valaki téveszt, vagy meg­akad. Az illető zálogot ad. Játszható állatnevekkel, vi­rág és növénynevekkel stb. Nagyobbak leggyakrabban híres emberek nevével játsz- szák. Ez már ismereteket fel­tételez. Nem is olyan egy­szerű a tizenkettedik játékos dolga, akinek már 11 nevet kell hibátlanul elmondania, mielőtt hozzátoldana még- egyet. Hóvá válik Ha leestem! S mondjak titkot? Hipp-hopp, hipp-hopp, Nem ütöm meg Magam ... kipp-kopp ... Csendben fekszem, Sok víg gyermek, Hógolyózni Gyertek, gyertek! Szarka Zoltán Kaposvár. VIII. o. tanuló Melyikbe jó? Melyik zárat lehet kinyitni az ábrán látható kulccsal? (A helyes választ ellen­őrizheted a 15. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom