Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
1986. december 23., kedd Somogyi Néplap 5 NDK. Stellet a vásárban AUSZTRIA Hó és határroham Advent első vasárnapján az NDK-ban országszerte nagyon sok lakás ablakában kigyulladtak a karácsonyi lámpaíüzérek. Sok más jellegzetes karácsonyi népszokással együtt ez a hagyomány is az ország délkeleti határán húzódó Érchegységből származik. Az ablakba helyezett lámpafüzérek, gyertyák, lámpát tartó angyalok, bányászfigurák január hato- dikáig árasztanák ünnepi hangulatot. A legtöbb családban elkészítik az adventi koszorút, vagy más ízléses karácsonyi dísz kerül a vendéglátóhelyeken és a legtöbb hivatalban is az asztalokra. Néhány év óta Berlinben a sugárutakon és a bevásárlóutcákon, több tucat kilométernyi hosszan óriási lámpafüzéreket feszítenek ki, s ezék varázsolnak ünnepi fényt az utcákra decemberben. Az ünnep előtti vásárlási láz itt is hatalmába keríti az embereket. Az előrelátó németek jó része időben gondoskodik az ajándékokról. Ám így is óriási roham indul ezekben a hetekben az üzletek ellen, s nem ritka, ha már a bolt bejárata előtt sorba kell állni. Karácsonyig minden decemberi vasárnap délutánján nyitva tartanak az iparcikk- üzletek, s az átlagosnál jobb „ünnepi kínálattal” várják a vevőket. A cipőket és néhány divatcikket kivéve nyugati iparcikkeket nem kínálnak, csak szocialista országokból származó behozatal színesíti a választékot. A „Delikát” üzletekben, amelyek a kiváló minőségű hazai és a nyugati importból származó élelmiszereket árusítják, ilyentájt sokkal több külföldi csemege, édesség, ital között lehet válogatni. Már hetek óta árusítják az üzleték a két jellegzetes karácsonyi édességet, a mandulával és mazsolával ízesített karácsonyi kalácsot, a stollet, valamint a csokoládéval bevont, különböző ízesítésű és formájú mézeskalácsot Berlinben. az idén is a város szívében nyílt meg a karácsonyi vásár. Pavilonok egész sorában népművészek és iparművészek által készített ajándéktárgyakat kínálnak. A színpadokon minden délután hivatásos és amatőr művészek, zenekarok szórakoztatják a nagy számú közönséget. A vásár közepén 35 méteres óriás fenyő magaso- di'K, s körülötte több mint hetven mutatványos csalogatja az embereket. Pach Ferenc Karácsony előtt a nagyvilágban A jórészt idegenforgalmából élő Ausztria év végi „sorskérdése” —, hogy lesz-e az ünnepekre elegendő hó? — a karácsony előtti héten megoldódott. Korábban még az Arlberg majdnem kétezer méter magas lejtőire is csak műhóval tudták csalogatni a vendégeket, de most már minden hegyvidéken bőségesen van hó. A szállodások tehát máris elégedettek, a téli turizmusban nem ( lesz visszaesés. Az ünnepi kereskedelemre felkészült áruházak, boltok, tulajdonosai is . elégedettek — általában —, csak egy nagy bánatuk van: a szak- szervezetek ellenállása miatt még a karácsony előtti időszakban sem sikerült annyira meghosszabbítani a nyitva tartást, amennyire a vásárlók igénye, a forgalom indokolná. A szokásos nyitva tartáson túl az egyetlen többlet, hogy az ünnepek előtti három szombaton stz iparcikküzletek dél helyett este hatig tartottak nyitva. Különösen a hétvégeken a vásárlók tíz- és tízezrei áramlanak a határ túloldalára, ahol nyitva vannak az üzletek. A ) kocsikaravánok Nyugat- és Felső-Ausztriából az NSZK közeli városaiba, Bécsből, Burgenlandból, Al- só-Ausztriából pedig Magyarországra tartanak. OLASZORSZÁG Ki-ki a maga télapóját Az osztrák sajtó, a rádió és a ;tv egész sor riportban számolt be az, osztrákok magyarországi „vásárlási lázáról”, amely osztrák szemmel nézve sem mindig rokonszenves. A jelentős árszínvonal-különbség sok „turistát” mohó, túlzott vásárlásokra késztet, amelynek érdekében semmi fáradságot nem sajnál. A soproni határsorompónál a téli fagyban már reggel 6 órakor sorbaállnak az osztrák kocsik... A várakozás csak a visszatérésnél hosszabb, ám ezúttal már a másik oldalon: az osztrák előírások is csak kis meny- nyiségű ajándék behozatalát teszik lehetővé vámmentesen. Az óriási forgalomban persze a határőrség szerepét is ellátó1, osztrák vámőröknek szúrópróbákra kell szorítkozniuk. Így néhány esetben elkobozzák a tucatnyi szalámirudat, a ládányi pezsgőt. Mások viszont fizetnek: a Magyarországon vásárolt japán rádiók, magnók, a játékok ára még így is jóval alacsonyabb, mint a határ osztrák oldalán. Heltai András Lehet, hogy a jövő télapója? Tény, hogy igen szellemes találmány a kaliforniai szakemberek számítógép vezérelte robottélapója, amely beszélni is tud. Talán egyetlen hiányossága: a gyerekek nem ülhetnek a térdére... NSZK Mesebeli hangulat ANGLIA Pulykával és pudinggal Tíz közül kilenc briit állampolgár a itv-képernyő előtt, tölti karácsony étéjét Mármint azok, akik túlélték az ajándiétovásárlás lelkiét,, testeit, pénztárcát próbáló kézitusáit. S perrsze a hagyományos karácsonyi vacsora semmivel sem kisebb megpróbáltatása iit. Az ünnepet megelőzően a szigetország lakói rengeteg jótanácsban részesültek. Nem kell okvetlenül hódolniuk a pogány szokásnak, hogy 'mintegy 2500 kilokalóriái tápértékét vegyenek magukhoz töltött pulyka és plum puding formájában. Aki tavaly karácsony napjának reggelén szódabikarbónáját hörpölgetve újra megfogadta: „soha többé plum pudingot!”, az most az utolsó pillanatban beszerzi a százféle gyári puding valamelyikét. Mert nem igazi karácsony a karácsony puding nélkül. S persze a pudingba rejtett penny nélkül, ami szerencsét hoz megtalálójának. Feltéve, hogy a harapást nem követi borsos fogorvosi számla. A brit „átlag család” 250 fontot adott ki ajándékokra, vagyis összesen mintegy 5—6 milliárd forinttal növekedett a háztartások adósságállománya. A túlnyomó többség ugyanis „plasztik pénzzel”, azaz hitelkártyával fizetett. Ha minden jól megy, jövő húsvétig letörleszthetik az ajándékok egyenértékét. Ezt nagyon is ajánlatos megtenniük, mert a „pénz nélküli vásárlás” örömeit erősen beárnyékolják a nagylelkű kölcsön 25—30 százalékos kamatai. De hát ezek karácsony utáni gondok. Annál időszerűbb gond viszont a család- látogatásra vándorló britek véralkoholszintjének egyeztetése az ünnepi vacsora és gépkocsivezetés kibékíthetetlenül ellentétesnek látszó követelményeivel. Akinek az „egyeztetés” nem sikerült, a rideg statisztikák szerint még mindig 9:1 arányú esélye van arra, hogy ép testben és ép lélekben éri meg a vízkeresztet. S alighanem még jobb az esélye a britek ama 41 százalékának, amely a karácsony alkalmával inkább a templomlátogatást részesíti előnyben, mint annak az 51 százaléknak, amely kedvenc kocsmájában keres lelki oldódást néhány pint sör vagy jó adag wisky, avagy a kettő közkedvelt keveréke társaságában. Köves Tibor kerekes játékautó is kapható. A karácsonyi vásár évszázados nemes hagyomány. Bonn, a főváros azonban csak szerény helyet foglal el az óriás karácsonyfát felállító nagyvárosok mögött. Az idén Majna-Frankfurt az első: a Römerbergen az NSZK legsudárabb karácsonyfája díszeleg. A zordon északról, a norvég ősrengetegből érkezett, száztíz évet ért meg háborítatlanul a skandináv vadonban, míg egy napon egy norvég bankház megbízásából favágók érkeztek s megakadt rajta a szemük. A büszke fa 26 és fél méter magas. Bár vetélytársa a bajorországi Münchenben fél méterrel nagyobbra nőtt, a frankfurti viszont valódi tannenbaum, vagyis jegenyefenyő, amaz viszont „csak” tiroli lucfenyő, még ha százharminc esztendős is és 2000 gyertya árasztja fényét ágairól, beragyogva a városháza terét. Stuttgartnak 19, Essennek 13 méter magas karácsonyfa jutott. Az utóbbin 100 000 /villanykörte fénye izzik. Ám hagyomány dolgában az NSZK városai mind elmaradnak az ősi Nürnberg mögött: ott már a XVII. század deraka óta díszítenek fenyőt. Flesch István Az ezredforduló felé közeledve, a technika térhódítás sának időszakában egyáltalán nem meglepő, hogy a képen látható nyugat-berlini télapó szánkóját elcserélte egy helikopterre. Nemcsak gyorsabb, hanem hómentes időben is alkalmazható A közelmúlt egyik szomorú aktualitása ihlette a képen látható, Rajna menti „környezetvédő” télapót. Emlékeztetőül: a sorozatos vegyi szennyeződések igen súlyos károkat okoztak a Rajna fo- lyónak A bonni belvárosi Münster téren, Beethoven szobra körül felállított karácsonyi vásárosbódékban teljes az üzem. A századvég és a századelő ragyogóan tiszta épületei és a még régebbi idők favázas német házai közt mesebeli a hangulat. A Grimm testvérek történeteinek megannyi kelléke van itt: mézeskalácsból ' palota, kunyhó, Jancsi, Juliska és a boszorka. Mandula- és gesztenyesütők, az utóbbiak közül az egyik igazi »gőzmozdonynak látszó piros alkalmatosságban pirítja áruját. Pékek, cukrászok remekművei, hentesek kolbászkölteményei, a halárusoknál hering, kagyló és a téngerek egyéb gyümölcsei... Játékbazár, amelyben még Magyarországról származó lendfiatal menedzser zseb-fénymásológépet kaphat, az élsportoló foszforeszkáló melegítőt kérhet a fa alá. Az igazi télapót azonban az idén először az olasz postaügyi minisztérium testesíti meg. Az előző években ugyanis a sok jó hiszemű gyerek „üres kútba” dobálta a télapónak írt leveleket, nem volt visszhang, senki sem válaszolt. A postaügyi minisztérium az idén új szolgáltatással lépett színre: vállalta a levelező télapó szerepét. Tíz fiatal nőből álló gárda válaszol minden levélre, s a válaszok személyre szabottak. Sőt: kisebb ajándékokat is mellékelnek hozzájuk. A legtöbb gyerek robotembert, kisautót kér, sokan békét, leszerelést, nyugalmat kérnek a jó öreg télapótól. A középkori érintetlenségű Gubbio városa mellett emelkedő hegyen az idén karácsonykor az egész hegyoldalt betöltő, hatalmas fenyő képe látható, fényekből kirakva. Tíz fiatalember szeptember óta dolgozik rajta. Kétszáz fenyőfára helyeztek el tizenkétezer méternyi villanyvezetéket, négyszázötven darab százas égőt, hatszázötven méter magas fenyő képét rajzolva a hegyoldalra. Garzó Ferenc Betlehemi karácsony A télapó kitartóan keresi önmaga egyéniségét az idei olaszországi karácsony előtt. A római gyerekek bizonyára nem is hisznek télapóban, hiszen a Navona téri karácsonyi kirakodóvásáron legalább egy tucatot látnak a piros palástos öregből. Mindegyik fiatalosan mozog, és pénzéhesen csalogatja a csemetéket a rénszán ülésére — fényképezkedésre. A szülők menekülnek a „rosszarcú” és méregdrága télapók elől. A fővárosi karácsony mindig illúzióromboló Olaszországban, hiszen a csábító neonfények mögött a kereskedelem hiénái lapulnak. A játékkirakatok előtt gyakran hallható füttyentés, különösen, amikor valamelyik szülő meglátja, hogy alig 110 ezer líráért megvásárolhatja az űrállomássá átváltozó dinoszauruszt vagy a szuperszonikus repülőgéppé átalakulni képes robotembert. Már ötmillióért kapható a kisméretű Ferrari játékautó, amelybe a gyerek beleülhet, s az egész szerkezet igazi benzinnel, igazi motorral megy, csak lassan. A háziasszonyoknak kenyérsütő kis kemencét ajánl a furfangos kereskedelem, a Tízezer villanykörte .füzérei világítják meg a zarándokok számára Jézus szülőhelyét. Betlehemben vagyunk, a Jordán folyó izraeli megszállás alatt levő nyugati partján. A főtér környékén a boltosok már december elején távol-keleti importból származó karácsony- fadíszekkel ékített műanyag fácskákat helyeztek a kirakatba. A rendőrség, a katonaság is készülődik: erősítések érkeznek Izraelből. A főtérre tartó zarándokokat személyi motozásnak vetik alá. Eliasz Freidzs, Betlehem 67 éves “polgármestere attól tart, hogy az idén kevesebb lesz a látogató a 30 ezer lakosú, félig keresztény, félig mohamedán városban. „Esett a dollár árfolyama, kevesebb amerikai engedheti meg magának az utazást” — vélekedik. Másokat pedig nyilván a feszült közel-keleti helyzet, az erőszakcselekményektől való félelem riaszt el. „1984, óta egyre kevesebben jönnek, és akik mégis, azok sem nálunk szállnak meg és nem itt költik el a pénzüket” — panaszolja An- vár Szakkah, egy emléktárgyakat árusító bolt tulajdonosa a Születés Templomával szemben. Igaz, a zarándokok számát az idén duzzasztani fogja az amerikai Bainbridge cirkáló és a Nicholas romboló legénysége, családtagjaikkal együtt. A földközi-tengeri 6. amerikai flotta e két hadihajója épp Izraelben vendégeskedik majd karácsonykor. Ám azt senki sem állítja, hogy a külföldi katonák jelenléte különösebben stílusos lenne a béke városában, a szeretet ünnepén. Mindenesetre ciprusfa és fenyőfa lesz bőven az ünnepre, ám fehér karácsonyra nem lehet számítani. Betlehemben utoljára 1891-ben esett hó decemberben. TOKIÓ Drága hagyomány Tokió — bármily furcsán hangzik is — karácsonyi lázban ég. Nem mintha az ünnep vallási eredetéhez bármi köze is lenne a távol-keleti szigetországnak, de Japánban minden alkalmat megragadnak, hogy .ünnepeljenek, jelmezes felvonulást tartsanak, földíszítsék az utcákat, a házakat, és fényárban ússzon minden. Japán azonban — karácsonykor is — hasonlítani akar az Egyesült Államok^ hoz, és persze jó kereskedelmi fogás is az év végi ajándékozásra buzdítás. Az áruházak előtt hatalmas feldíszített fenyőfák, a kirakatokban minden fénylő ezüst- és aranydísztől ragyog. S mit kínálnak ilyenkor? Mindent, a melegítő szőnyegtől a digitális virágóráig, ami 2035-ig van beprogramozva, és másodpercnyi pontossággal mutatja: mennyi az idő föld 27 időzónájának 35 városában. A jen felértékelődése egyáltalán nem érezteti a hatását a hihetetlenül magas fogyasztói árakra. A nemzetközi statisztikák szerint ma Tokió a világ legdrágább városa. Ez az importcikkekre kivetett szigorú adó következménye. A japán piacot még most is a legszigorúbban védik a hazai termelők érdekében, mesterségesen magasan tartva az árszínvonalat. Közgazdaságilag például szinte megmagyarázhatatlan, hogy a tízszer olcsóbb thaiföldi és a hatszor olcsóbb amerikai rizst nem engedik importálni, védve az egymillió-hétszázezer japán rizstermelőt. Így viszont az egész lakosságot rákényszerítik, hogy a legfőbb élelmezési cikkért olyan felárat fizessen, amely egy év alatt — nem tévedés — 25 milliárd dollárra rúg. Az igazi karácsonyi ajándék tehát az volna Japánban, ha megnyitnák a piacot az olcsó külföldi áruk előtt. Trom András
