Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1986. december 20., szombat 5 KISVÁROS A FŐVÁROSBAN Marcali bemutatkozott Á baráti Icör segíteni kész sunkhoz. Videokazettáról mutatták be a tájat, a fejlődés bizonyítékait; Lengyel József és Bernáth Aurél műveinek részleteivel mondták el, hogy mit gondoltak, mit mondtak ők Somogy e térségéről, s a hagyományápolást nemcsak szobrok, emlékek, hanem a szőcsénypusztai asszony- kórus gazdag műsora is bizonyította. Nos hát, értelmes, előrevivő találkozás volt ez. Marcali bemutatkozott a fővárosban. Azt gondoljuk: hatását is Marcali és környéke érzékeli majd. Kata most negyvenéves. Már negyedszer költözik. Ilyenkor szinte terhes, hogy olyan sok könyvük van. Csomagolás közben kezébe akad Tamási Áron Ábel a rengetegben című olcsó kiadású könyve. Felüti a puha táblát, és az első lapon dátum nélkül ez áll nagy, nyomtatott betűkkel: KATÁÉ. A hivatalos adatok szerint újév 1. napján született, pedig az óév utolsó napján bömbölte világra magát anyja és a falusi bábaasszony segítségével. Ez volt a háború utáni első szilveszter. Negyedik gyermek volt. 3 éves, amikor meghalt az apja. Sohasem voltak gazdagok, de az apa halála után igazán szegélyek lettek. Karácsonykor — szép falusi szokás szerint — „ösz-< szeénekelte” egy hónapra való kenyerüket — mert a megkeresett pénz értékét a kenyér ára határozta meg — de rossz cipője átázott, és a Jézuska mindig lázzal és fuldokló hörghuruttal ajándékozta meg. Mielőtt iskolás lett, tehetős szomszédjuk libapásztora volt. A gúnár úgy sziszegett feléje a tarlón, hogy sokszor sírva ment haza. Egész nyári fizetsége egy piros, fehér, zöld kockás ruhaanyag (no meg az ebéd, mert egy kosztossal így kevesebb volt otthon), melyből az anyja szoknyát varrt neki. Ez volt az első új ruhája, mert a többi gönceit a nővérétől örökölte. Büszke boldogsággal vette fel az iskolába az új szoknyáját, de ahogy leült benne, a szoknya szánalmasan meggyűrődött és ismét oda volt az öröme. Az iskolát szerette. Könnyen és gyorsan tanult, miután megtanították olvasni, barátokra talált. Bebújt a konyhaasztal alá — hogy ne vegyék észre — és amíg a világosság engedte, olvasott. Kitűnő tanuló volt. Anyja vallásosnak / nevelte, következésképpen második osztályos korában levelet írt a Jézusnak, s arra kérte, hozzon neki könyvet is már egyszer, ne csak mindig patent harisnyát, melegítőt. És eljött a karácsony. Végigénekelte kistestvérével a falut. Kettőt- hármat is fordultak, hogy anyja számára kiürítsék zsebeikből a forintokat. És megint jött a köhögés, a hörghurut okozta fulladás és a láz. Álmában könyvet kapott. Amikor felébredt, és megmutatták neki a karácsonyfát, meg az ajándékokat, lázasan kereste a könyvet. De számára csak a szokásos mackónadrág és patentharisnya volt a fa alatt. Vékony testében ekkor hirtelen nagy erőt érzett, és teli torokból elüvöl- tötte magát: nincs Jézus! Csak kitaláltátok! Becsaptatok! Most jó voltam, jó tanuló, és még egy könyvet sem hozott nekem! Anyja dermedten nézte. Visszaparancsolta az ágyba, és sokszor el kellett mondania, hogy Jézusom, bocsáss meg nekem. Jézus bocsáss meg ... Megbocsát — mondta az anyja, hoz majd könyvet is, de szegénynek most még annyi a dolga, hogy eddig nem ért rá megvenni. A sírás és a láz gyorsan hozta a békítő álmot. Mivel másnap sem volt könyv a fa alatt, megértette, hogy bocsánatra nem számíthat. A karácsonyi ünnepek utáni első hétköznapon délután álmából ébredt. Anyja szokatlan meleg mosollyal hajolt föléje. — Szaladj kislányom a karácsonyfához! És ő szaladt. A fa alatt barna vászonkötésben ott találta Tamási Áron Ábel a rengetegben című könyvét, s a belső oldalon, csupa nagybetűvel: KATÁÉ. Csak később, évek múltán érzett lelkifurdalást, mivel a kikövetelt könyv 6 forintba került. Hat forint akkor két kiló kenyér ára volt. Sz. Molnár Irma Sűrűn hullt a hó fővárosunkban, de a „somogyi tü- kék”, a meghívottak és érdeklődők nem zavartották magukat az időjárástól. Jöttek kíváncsi érdeklődéssel, hogy bepillantsanak a szülőföld egyik kisvárosának életébe, hétköznapjaiba; rácsodálkozzanak fejlődésére, átéljék gondjait, törekvéseit, s ahol tudnak, segítőkészségükről biztosítsák őket, később tetteikkel igazolják kötődésüket. Talán így lehetne összefoglalni annak a ''sikeres budapesti találkozásnak a lényegét, amelyet a Somogyiak Baráti Köre készített elő és szervezett Vas Imrének, a kör titkárának vezetésével, s amelynek egy másik jól ismert somogyi: dr. Kovács Ferenc akadémikus, az Állatorvostudo- mányi Egyetem rektora adott otthont, vállalva a házigazda szerepét az intézménye csodálatos aulájában. Hogy mi volt, mi lehetett a cél? Az elszármazott somogyiak lehetővé tették, hogy fiatal városunk kitárulkozzon a nagyobb nyilvánosság előtt; megmutassa önmagát, s aztán — nem titkolt szándékkal — szövetségeseket nyerjen meg Marcali és környékének fejlesztéséhez, az emberek életkörülményeinek javításához. Mint már annyiszor, ezen a napon is ismeretségek, barátságok szövődtek rég volt és mai somogyi emberek, vezetők között. S hogy teljes legyen a program, mielőtt megkezdődött volna a bemutatkozás nyíltszíni eseménysorozata, tartalmas és lényegre törő tanácskozás előzte meg a kiállítása - kal, tájékoztatókkal, színes műsorral tűzdelt esti találkozást. Marcali bemutatkozott. Délután háromkor több mint negyvenen ültek/ a tárgyalóasztal körül. Köztük nemcsak a megye, a kisváros képviselői, a Somogyból elszármazottak, a kör tagjai, hanem olyan vezetők is, akik leányvállalataik, gyáregységeik révén érdekeltek Marcali és környékének továbbfejlődésében, az emberek munkalehetőségeinek megteremtésében és életkörülményeik javításában. Véleményt cseréltek. Dr. Grübl László, a városi . pártbizottság első titkára avatta be őket sikereik, gondjaik világába. Történelmi visszapillantást adott, de leginkább arról beszélt, hogy milyen újabb lehetőségek fedezetének (és nemcsak anyagiakra gondolt!) megteremtésével jyt- hatna előbbre Balaton-kö- zeli kisvárosunk. Csaknem lehetetlen felsorolni azokat a megalapozott ötleteket, amelyekkel gondolkodásra és állásfoglalásra késztette a résztvevőket. A krónikásnak talán nem is ezekről „illik” beszámolnia, inkább az első titkár szavainak fogadtatásáról. Érdeklődést és megértést, együtt gondolkodást és segítőkész- séget váltottak ki. A felszólalók közül többen is hangsúlyozták, hogy könnyebb segíteni ott, ahol az elszármazottak, a különböző cégek vezetői, a fejlesztésben érdekeltek és lehetőségekkel rendelkezők konkrét tervekkel és elképzelésekkel, fogadókészséggel találkoznak. S bár az „elismerés” szót senki sem mondta ki; megjegyzéseik, mondanivalójuk erről árulkodott. A tanácskozás vezetője sokkal részletesebben, de lényegét tekintve így foglalta össze a találkozó mondanivalóját: — A kezdeményezőkészség, a lehetőségek felkutatása, a vállalkozás és öntevékenység helyi, azaz Marcali feladata. Megvalósításukra — mint a felszólalásokból kiderült — eszközöket is lehet találni. Nos hát, ezért volt értelmes és előremutató ez a szűkebb körű eszmecsere. Az aulában már nemcsak mondta életérzését, hanem meg is mutatta magát Marcali. Tele voltak a széksorok, s az eszményi környezetben „mini-kiállítások” sora árulkodott a város és környékének eredményeiről. Színes fotók sokasága mutatta be látványosabb értékeiket, mozgalmi múltra támaszkodó előrejutásukat. A helyi népművészet remekei, nagy szülötteik mellszobra és alkotásai hívták föl magukra a figyelmet. Termékbemutatót láthatott a közönség — köztük a tsz-ek melléküzemágainak tevékenységét is —; díjnyertes agancsok a vadászok sikereiről árulkodtak, s ezzel még nem zárult le a látványok sora. Dr. Kovács Ferenc akadémikus, a házigazda megnyitója (amelyből kiderült, hogy az egyetemen jó- néhány munkatársa is somogyi ...) után Szirmai Jenőnek, egykori első titkárunknak, a kör elnökének szavai, és dr. Ress Zoltán városi tanácselnöknek a képeknél és tárgyaknál is többet mondó tájékoztatója — és nem egészen „idegen- vezetői” mondanivalója — közelebb hozta a fővárosiakat szépen fejlődő kisvároPROGRESSZIV SZELLEMBEN A megújuló oktatás Számadásnak nevezte sajtótájékoztatóját Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter, amikor az oktatási törvény bevezetésének tapasztalatairól, a VII. ötéves terv fontos célkitűzéssé! rőt beszélt, Világszerte az érdeklődés középpontjába került az oktatásügy az ezredforduló nagy várakozásában. Az emberiség békében kíván élni, előre tekintve a holnapért munkálkodik. Ismerünk úgynevezett bűvös számokat, de nem kell ilyennek tekinteni a kétezredik esztendőt, ám á jövő század- 'á föl kell készülnünk. Az oktatás ügyének megújító szándéka már a hetvenes évek elején nyilvánvalóvá vált, hazánkban párthatározat jelölte ki a feladatokat. A nyolcvanas évek elején újabb lendületet adott az oktatás és nevelés fejlesztésének programjához az Országgyűlés, tavaly pedig megszületett az oktatási törvény. Az 1986 87-es tanév elejére készültek el azok a jogszabályok, .végrehajtási utasítások, melyek a törvény szellemében újabb lehetőséget adnak az iskoláknak az általános műveltség további gyarapítására, a gazdaság és az oktatás kapcsolatának szorosabbá fonására, az új módszerek elterjesztésére, az oktatási intézmények belső világának formálására, az önállóság fokozására — szem előtt tartva az iskolai demokratizmus fejlesztését, a diákönkormányzat életképességének biztosítását, az irányítás korszerűsítésének feladatát. Az oktatási törvény szelleme műhelymunkára sarkallja az oktatási .intézményeket. Alkotó módon igyekeznek feldolgozni sajátos feladataikat. A törvény progresszív szelleméből fakad, hogy az iskolák maguk készítik el belső 'szabályzatukat. Az oktatási törvényt jól előkészítette számos korábban bevezetett tartalmi változtatás. Az általános iskolák alsó tagozatának tantervi korrekciója folyamatban van, hetven technikumban folyik új képzés, a vállalatok érdekeltsége fokozódott a szakmunkásképzésben. Előtérbe került az oktatási intézményekben a számítástechnika bevezetése és a tehetséggondozás. Mindezek — újabban a ^kétnyelvű gimnáziumi oktatásban — a hatékonyabb, a korszerűbb megvalósítást teszik lehetővé. Az oktatási törvényből fakadó feladatok tovább erősítik ezt a folyamatot. Nyitottabbá kell válniuk az oktatási intézményeknek. Nem fogadták ugyan fenntartás nélkül a pedagógusok az ; iskolatanácsok megalakítását, ám látni kell belülről és kívülről, hogy — szem előtt tartva az iskolák alapvető feladatát — ez az új „intézmény” a haladás ügyét kívánja szolgálni. iA szülők szerepe is növekszik. Jól éltek a pedagógus- képző intézetek azzal a lehetőséggel, hogy maguk készíthették el fejlesztési elképzelésüket. Többségük a gyakorlati feladatokat állította előtérbe. A VII. ötéves tervben jól. érzékelhető, hogy az oktatás feltételeinek javítása fontos társadalmi program. Hazánkban a Következő években mintegy négyezer új általános iskolai és kétezernél több középiskolai tanterem épül. A .személyi feltételek fokozatos javítása nagy terhet ró a pedagógusképző intézményekre. Az oktatás tartalmi korszerűsítése együtt kell, hogy járjon a képzés színvonalának emelésével, a személyi feltételek hiányának felszámolásával. Horányi Barna ÁBEL Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LaPTA
