Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

1986. december 2., kedd Somogyi Néplap 5 Év eleji hangverseny­műsor Az Országos Filharmóniá­nál már elkészült a januári hangversenyprogram: az es­téken elsősorban zenekarok lépnek pódiumra. NSZK-beli turnéja előtt két koncertet ad a Magyar Állami Hangversenyzenekar. Január 4-én a Zeneakadémi­án Lukács Ervin vezényleté­vel, Susanne Calgeer osztrák hegedűművésznő közremű­ködésével Csajkovszkij'He­gedűversenyét és Brahms II. szimfóniáját tolmácsolja. Ja­nuár 7-én, szintén a Zene- akadémián Kobajasi Kenicsi- ro vezényletével, Jandó Jenő zongoraművész közreműkö­désével Liszt Esz-dúr zongo­raversenye, Richard Strauss I. kürtversenye és Brahms I. szimfóniája csendül fel. Két hangversenyt ad a Bu­dapesti Filharmóniai Társa­ság Zenekara is. Január 5- én a Zeneakadémián Lam- berto Gardelli vezényli a koncertet, ezt az estet októ­ber 13-ról halasztották erre a későbbi időpontra. Január 19-én Hans Vonk lép a kar­mesteri pulpitusra a Magyar Állami Operaházban a zene­kar élén: Weber Preziosa- nyitányát, Mozart A-dúr kla­rinétversenyét és Schumann IV. szimfóniáját . vezényli. Közreműködik Kovács Béla klarinétművész. A brigád rendezésében KIÁLLÍTÁS AZ ÜGYFELEKNEK Nemzetiségi népfőiskolák Délszláv nemzetiségi nép­főiskola kezdte meg műkö­dését Drávasztárán. A dél­baranyai falut többségükben szerb-horvát ajkú emberek lakják, a stúdium tehát egyaránt szolgálja a tudomá­nyos ismeretszerzést és az anyanyelv ápolását. A nép­főiskolát hétfőn nyitotta meg Mandity Marin, a Magyaror­szági Délszlávok Demokrati­kus Szövetségének főtitkára, egyben megtartotta a prog­ram első előadását a hazai délszláv nemzetiség és szö­vetségének történetéről. A témának különös időszerű­séget adott, hogy Baranya 300 évvel ezelőtt szabadult fel a török hódoltság alól és mekezdődött a Dráva-menti horvátok letelepedése. A drávasztárai népfőisko­lát a TIT Baranya Megyei Szervezete keretében műkö­dő Pannónia Népfőiskola hozta létre kihelyezett tago­zataként, együttműködve a helyi művelődési házzal, a népfrontbizottsággal és a Dráva Gyöngye Tsz-szel. A részvételt nem kötötték kor­határhoz vagy iskolai vég­zettséghez, csupán nyelvis­merethez, hiszen szerb-hor­vát nyelven zajlanak a fog­lalkozások. A tematika igen széles kö­rű. Az orvostudomány, a néprajz, a földrajz és a me­teorológia egyaránt helyet kapott a programban, s ter­mészetesen nemzetiségi té­mák is szerepelnek. Baranya mint hazánk legnagyobb nemzetiség megyéje kezde­ményezte a nemzetiségi nép­főiskolák szervezését. Az or­szágban elsőként nyílt meg a német anyanyelvű népfő­iskola Mecsekádasdon, amely már a második szemeszteré­be lépett. A nemzetiségi szö­vetségek soíko.ldalú támoga­tást nyújtanak az új közmű­velődési fórumoknak, ame­lyek — éppen a közösségte­remtő voltuk révén — a nemzetiségi közélet fórumai is. Gera Katalin készséggel bo­csátotta alkotásait a bemuta­tóhoz. Igaz, hogy munka­helyről lévén szó, nem olyan környezetbe kerültek az al­kotások, mint a hagyomá­nyos tárlatokon. Ez azonban olyan emberekhez is eljut, akik nem biztos, hogy a „hi­vatalos” helyiségekben ren­dezett kiállításokat fölkeres­nék. Olyan művei szerepel­nek itt Gera Katalinnak, mint a Parasztasszony, a Mártír, az Ifjúság vagy a Gólyakalifa. Mélyen átgon­dolt, nagy szigorúsággal és szakmai hozzáértéssel elké­szített alkotás valamennyi. A nézőknek ezen a helyen azonban nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem rövidebbé teszik az ügyinté­zés várakozási idejét is. NYERESÉGES TÖRTÉNETEK Sokan összenéztek, amikor az idei magyar filmek fesz­tiválján egy olyan alkotás kapta az első díjat, amely a szó szoros értelmében nem tartozott a játékfilmek közé. Bár az alkotói névsor: Sára Sándor, Csoóri Sándor és Hanák Gábor neve olyan „védjegy”, amely látatlanban is garancia a minőségre, mégis kíváncsisággal töltött él bennünket: mi történt Bá­bolnán, mit lehetett ott olyasfélét forgatni, amelyek komoly érdeklődésre tarthat­nak számot. A televízió szombaton kezdte meg a sorozat sugár­zását, s már az első két rész megnyutathatja a kételkedő­ket — ha voltak ilyenek —, méltán vívta ki a film a szakemberek elismerését. A napjainkban oly sokat hangoztatott nehézségek kö­zepette sokadszor bebizonyo­sodott; olcsón is lehet na­gyon érdekfeszítő és színvo­nalas alkotásokat létrehozni. Ki hinné ugyanis, hogy ha a képen több mint másfél órán keresztül egyetlen em­ber — Burgert Róbert — be­szél, az hordoz közelmúltunk történelméről annyi drámai mozzanatot, feszültséget, mint a legrafináltabb drama­turgiai fogásokat alkalmazó és méregdrága technikával forgatott játékfilm. — Lehet, hogy meglepő konyhai gondolatmenet ha­sonlítani ezt a sorsot — mert sorsról van itt szó — egy másik, csak éppenséggel ré­gebben forgatott filmmel. Azt Kása Ferenc rendezte,, s Balczó Andrásról szólt. Egyetlen tanulságát nagyon emlékezetembe véstem: a minden idők legjobb öttusá­zójának tartott Balczó mond­ta szülőföldjén, hogy aki mélyről indul, annak mesz- szebb kell eljutnia, hogy ugyanúgy értékeljék, mint szerencsésebb vetélytársait. Mert emlékezzünk csakvisz- sza — hozta a példát: aki az iskola mellett lakott, min­dig később érkezett meg az osztályterembe, mint a bejá­rók. A cél közelsége ugyanis lehetővé tette, hogy az utol­só pillanatban ébredjen föl. Számomra Burgert Ró­bert sorsa is a messze lakók tipikus sorsa. Olyan szemé­lyiséget ismertünk meg, aki célokat meghatározva él, s az utat tudók magabiztossá­gával és elszántságával dol­gozik. Tudja azt is: az em­ber bármit kitalál, akármi újjal előáll, híveket toboroz, ám ugyanakkor ellenségeket is szerez magának. Bábolnának egykor szép története volt, ám nyeresége semmi. Burgert Róbert fel­adatául tűzte ki, hogy a tör­ténet mellé nyereséget is produkál. Anélkül, hogy túl­ságosan gazdasági szempont­ból közelítenénk: a modellt kell észrevennünk gondolko­dásában. Tudnunk kell azt is, hogy egy akkora appará- tusú intézménynek, mint a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a • sikere nem pusztán egy ember nevéhez fűződik, hiszen a meghirde­tett célokat meg is kell való­sítani. Ám talán nem téve­dünk nagyot, ha azt állítjuk: a feladatokra szövetkezett akarat felülről jött mindig. Burgert képes volt elhitetni az emberekkel, hogy a szal­monellát terjesztő patkányok kiirthatok, hogy olajkályhát manufakturális eszközökkel is lehet készíteni, de volt bá­torsága felszámolni az első­sorban adminisztráció bonyo­lításával kirukkoló külkeres­kedelmi osztályát is. A Bábolna történetéről szóló filmet nagyon jó érzék­kel mégsem Bábolna dicsére­téről forgatták az alkotók. Példát mutattak csak be, bi­zonyítva : a nagy eredmé-' nyék elérése mindig az em­berektől függ. Azt meg- mi reméljük, hogy némelyik gondolkodásmód ha nem is tanítható, de tanulható. Varga István Közművelődési díj a jutalom Népművelő lett a versmondó 12. De ehelyett a főorvos úr elfecsérli a tudományát, ingyen gyógyít mindenkit, gazdagot és szegényt egy­aránt (az „éjjeli menedék­hely” lakód is hozzá fordul­nák panaszaikkal), ugyanak­kor a gyatrább képességű kollégád palotát építenek, nyugaltd kocsin furikáznak: Ráfi bácsi kétségtelen, jó- szándékú érveléséit udvaria­san, egyetlen közlbevetett megjegyzés nélkül hallgatta végig a kórboncnok, de meg­győzni nem hagyta magát. Meghitt beszélgetésüket izgatott férfihang ziavarta meg. — Idegen ellenőrök jár­ják a boltokat! Az ablak mellett ülő ke­reskedők összerezzentek. — Biztos, hogy idegenek? — Egészen biztos — je­gyezte meg Ráfi bácsi. — A belyibediekltől fülest kap­tunk volna. — Valaiha tegeződtünlk — mondta a lány. — Akkor tegeződjünk most is — így a szerkesztő, és benyitott a vendéglőibe. Ildikó nem volt szerel­mes a szerkesztőbe, tulaj­donképpen nem is tetszett néki, kizárólag szexuális vonzalmat érzett iránta. („Jó vele az ágyban, ennyi az egész, a vőlegényem pedig nem képes vagy nem akar kielégíteni”, közölte minden köntörfalazás nélkül az ap­jával, miután az óvatosan figyelmeztette, hogy plety­kálnak róla a városiban, s az efféle szóbeszéd megakadá­lyozhatja tervezett házassá­gát Jósikával, a szépremé­nyű sebészjelölttal. Ildikó igyekezett megnyugtatni szo­katlanul nyers, ám őszinte válaszától elképedt apját: „Ne aggódjon a Jóska' mi­att, ha én akarom (márpe­dig akarom), hogy Jóska a férjem legyen, a házassá­gunkat semmiféle pletyka nem fúrhatja meg. Jóska már négy esztendeje fülig szerelmes belém, rajtam kí­vül nő nem létezi^ a számá­ra, azt hiszi el, amit én mondok neki, azt teszi, ami­re én kérem. Majd bolond lennék egy ilyen ritka érté­ket elszalasztani egy csóró, öregedő . szerkesztő miatt. Nem szalasztóm el, ne fél­jen, de úgy gondoltaim, mi­előtt végleg lékötöm magam hozzá, egyszer-ikétszer olyan férfiúkkal is lefekszem, akik ki tudnak elégíteni. Ehhez jogom van, nem igaz? Eny- nyit mondott a döbbent Rá­fi bácsinak , aki nehéz só­hajjal vette tudomásul lá­nya sajátos gondolkodásmód­ját, és többé nem tett meg­jegyzést a pletykáról. Amikor a szerkesztő,. nyo­mában a lánnyal, . belépett a vendéglőbe, (az üvegajtón át . rögtön 'észrevette) nem érzett féltékenységet. Való­színű, egy interjúalany, vél­te a lányról, s méltán, hi­szen a szerkesztőt régóta nem kényeztette a sors iga­zán jó nőkkel. Biztos volt abban, hogy nálánál külön­bet nem találna s hogy csakis az ő kényétől-ikedvé- től függ, meddig tart a kap- csolátuik. f Folytatjuk.) Az SZMT közművelődési díját az idén Körtésiné, Tomcsák P. Mária kapta. — 1978 óta dolgozom a vil­lamossági gyárban. Tervelő­adóként kezdtem, de mert ehhez inkább kedvem volt, megpályáztam at időközben megüresedett közművelődési előadói állást. — Nem félt az újtól? — Érdeklődésemnek meg­felelt. Korábban versmondó voltam: néha még most is vállalkozom rá. Részt vettem már a ködművelődési mun­kában is. Előzőleg Taszáron KISZ-titkár voltam. A helyiség, ahol Körtésiné, Tomcsák P. Máriával beszél­getünk, viszonylag kicsi te­rem: a gyár könyvtára. Bár ez a meghatározás így nem pontos, hiszen kettő is mű­ködik itt. — Ez, ahol most vagyunk, az SZMT letéti könyvtára. A könyveket a központi könyv­tártól kapjuk. A kölcsönzési idő két óra, de a nyitva tar­tás rugalmas, azt szoktam mondani mindenkinek, jöjje­nek bátran, itt mindig meg­találnak. Szó volt arról, hogy önálló legyen a könyvtár is, de a kölcsönzés csak egy igen kis része a teljes mun­kának. Az előadói munkába az író—olvasó találkozók szervezésétől a politikai könyvnapokon kérész cül, a vetélkedők megszervezéséig minden beletartozik. Lassan hagyomány, hogy a politikai könyvnapok keretében kül­politikai fórumot tartunk dolgozóink részére. Ezekre ismert személyeket hívunk meg. A politikai évfordulók kapcsán vetélkedőket szerve­zünk brigádok és egyéni je­lentkezők számára is. Fon­tosak a kiállítások. Rendsze­res kiállítóink közé tartozik a fazekas háziipari szövetke­zet. Léteznek a brigádok számára más programok is. Ilyen például a Somogyi Tü­kör vagy a Tiszta szívvel el­nevezésű vetélkedő. A rendezvények megszer­vezése vagy akár a könyvtári munka néha sok előre nem látható gonddal jár. Ezek megoldásában nagy segítsé­get kap a közművelődési bi­zottság tagjaitól, de bátran támaszkodhat az SZMT köz­ponti könyvtárára is. Körtésiné Tomcsák P. Má­ria nemcsak a villamossági gyár közművelődési rendez­vényeinek, hanem a Latinca Sándor Művelődési Központ­nak is szervez műsorokat. — Lehetőség nyílott arra, hogy a kaposvári és a kör­nyéken található vállalatok hasonló programjait is meg­ismerhessük. A munkahelyi művelődési szakbizottság tagjaként van erre lehetősé­gem. Saját elhatározásából ta­nul könyvtár-pedagógia sza­kon az egri tanárképző főis­kolán. — Az iskola elvégzése se­gít feladataim végrehajtásá­ban. Kellemes meglepetés volt ez a díj: Ügy érzem, ezzel nemcsak éhgem, hanem a közösség munkáját is elis­merték. Balogh Ferenc Érdekes színhelyen nyílt tegnap kiállítás Gera Katalin szobraiból. Az Állami Bizto­sító Dózsa György úti épüle­tében tíz napon át láthatják az ügyfelek azt a tizenkét szobrot, amely a művésznő alkotásai közül méretével be­leillik ebbe a kiállítóhelyiség­be. A bemutató rendezője a Vályi Péter szocialista bri­gád, amelynek tagjai évek óta megkülönböztetett figye­lemmel kísérik a fiók köz- művelődési munkáját. Bizo­nyára ennek is szerepe volt abban, hogy a közösség két­szer érdemelte már ki az ezüstkoszorús brigád címet. Nem ez az első ilyen jellegű rendezvénye a fióknak, hi­szen volt már itt kézimun­ka- és hobbikiállítás, biztosí­tás-történeti emlékeket is bemutattak, de a dolgozók rendeztek utazási kiállítást is. Szobrok azonban most ke­rültek először az épületbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom