Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-15 / 294. szám
2 Somogyi Néplap 1986. december 15., hétfő Befejeződött a mezőgazdasági Tanácskozott az úttörővezetők szövetkezetek kongresszusa IX. országos konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) is elemezték. A küldöttek hangoztatták: erősíteni kell a mezőgazdasági alaptevékenységet, fokozva a növénytermelés szakmai színvonalát. Sok szó esett az állattenyésztés helyzetéről, az utóbbi időben a legtöbb gond ebben az ágazatban mutatkozott. A feloldásukra hozott központi intézkedéseket a felszólalók üdvözölték, ám kitértek arra is: tudják, a fokozott támogatás csak akkor lehet igazán eredményes, ha a gazdaságokban is többet törődnek a veszteségek felszámolásával, a kies é- sek megelőzésével. Fontosnak tartották, hogy az üzemi vezetés mindenütt az eddiginél pontosabban határozza meg a szükséges teendőket, és jelölje ki a gazdálkodás új irányait. Az eddiginél erőteljesebben szükséges támogatni azokat, akik készek a vállalkozásra, a kockázatvállalásra, egyáltalán: a megújulás gyorsítására. A kollektívák számára meg kell teremteni a szükséges feltételeket például a teljesítményen alapuló bérezéssel, a munkaszervezés javításával és az üzemi demokrácia elmélyítésével. A tsz-ek munkaerőmegtartó képességét fokozni kell, főleg az állattartó telepeken szükséges az ottani nehéz munkához nagyobb érdekeltséget teremteni. A vitában tükröződött, hogy a tsz-ekben tudják: a megújulás sorsa végül is az üzemben dől el. A siker érdekében jobban kell támaszkodni az értelmiség alkotóerejére és gyorsabb ütemben alkalmazni például a tudomány áitel kínált új megoldásokat — hangsúlyozták többen is. A vitában szót kapott Kovács Ferenc, a tabi termelő- szövetkezet elnöke. Hozzászólása első részében vázolta azokat a körülményeket, melyek következtében a zömében kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó somogyi termelőszövetkezetek gazdálkodásában az átlagosnál is súlyosabb helyzet alakult ki ez évre. Az okokat elemezve épp olyan őszinteséggel szólt az üzemi hibákról, közömbösségről, mint az évek során felhalmozódott hátrányokról, a szövetkezetek döntő többségénél megtorpanást okozó, fokozott elvonásról. A kongresszust megelőző széles körű eszmecserék és viták alapján többek között javasolta: — A támogatások megelőző jellegét kifejezettebbé kell tenni. Ne utólag intéződjenek a pótolhatatlan veszteségek. Nyíljon több lehetőség a vállalkozásra, ahol annak feltételei megteremthetők. Olyan adózási rendszerre van szükség, amellyel minden üzem egyértelműbben minősítheti saját munkáját, s ennek ismeretében határozottan tud cselekedni. Szólt Kovács Ferenc a Balaton térségében működő szövetkezetek többletterhei- ről, hangsúlyozva, hogy ezeknek a gazdaságoknak a gondjai össztársadalmi ügyet jelentenek, így szükséges dönteni támogatásukról is. Foglalkozott a falu lakosságmegtartó képességének fontosságával, az elmaradott területek fejlesztésével, ahol széles körű összefogással található csak meg a nehézségek megszüntetésének módja. Mint mondta hozzászólása befejezéséül: — Nem lenne jó, ha a következő időszakban megismétlődnének ismert hibáink, sokasodnának megoldatlan problémáink. A szövetkezeti mozgalomban megvan az a képesség, hogy lehetőségeinkkel jól bánjunk, túljussunk fejlődésünk nehéz szakaszán. A kongresszus határozatot hozott a termelőszövetkezetek feladatairól és a szövetkezeti mozgalom fejlődésének feltételeiről. A határozat szerint a mezőgazdasági szövetkezeteknek munkájukat továbbra is agrár- és szövetkezetpolitikánk egységére, annak elveire, és a szövetségi politikából eredő elkötelezettségükre kell_ala- pozniuk. A szövetkezeti parasztság tudatában van annak, hogy előrehaladásának biztosítéka az MSZMP XIII. kongresszusa határozatában foglaltaknak az érvényesülése. Ehhez megfelelő feltételekre és a szövetkezetek aktív tevékenységére van szükség. Mindezek útján valósíthatók meg a termelési célök és a szövetkezeti parasztság anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javítása. A határozat a téeszek gazdálkodásával kapcsolatban leszögezi: jobban ki kell használni a termelőkapacitást, a gazdaságszervező munkában növelni kell aminőség és a hatékonyság iránti követelményeket. Szükség van a veszteségforrások megszüntetésére, ám elejét kell venni egyes ágazatok és tevékenységek meggondolatlan felszámolásának. A gazdálkodással szembeni alapvető követelmény a jövedelemtermelő-képesség megteremtése és fokozása. A határozat megállapítja: a VII. ötéves terv céljainak megvalósulása függ a szabályozórendszer alakulásától. Az elvárható üzemi teljesítmények mellett szükség van az újratermelés feltételeinek biztosítására. Véget kell vetni annak a jelenségnek, hogy a szövetkezetek egyes csoportjai nemcsak a tartalékaikat, hanem álló- és forgóeszközeiket is kénytelenek felélni. Foglalkozik a dokumentum azzal is: fontos követelmény a belső érdekeltségi viszonyok állandó tökéletesítése, az önelszámoló részlegek és ágazatok szervezetének kialakítása. A jövedelem felosztásánál az elért teljesítmények legyenek a mérvadók. A határozat egyebek között kimondja: erősödött és teljesebbé vált a szövetkezeti demokrácia. Beváltak a demokrácia közvetlen és közvetett érvényesülésének fórumai. Az önkormányzati szervezetben ezért jelentősebb változtatásra jelenleg nincs szükség. Indokolt azonban a munkahelyi közösségek hatáskörének bővítése annak érdekében, hogy a tagok tulajdonosi és dolgozói jogai érdemibbé váljanak. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumokat. Az országos tanács megtartotta alakuló ülését, amelyen megválasztották a 21 tagú elnökséget és az országos tanács bizottságait, valamint a TOT tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke Szabó István lett, alelnökök: Fülöp László, a bátai November 7. Tsz elnöke és Kéri Lehelné, a rajkai Egyetértés Tsz elnöke. A TOT főtitkárává Eleki Jánost, főtitkárhelyettesévé Lehoczki Mihályt és Poden Gyulát választották. (Folytatás az 1. oldalról.) Csehák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a felszólalásában többek között a konferencia fontosságát hangsúlyozta. Jelentős eseménye — mondotta — abból a szempontból is, hogy döntéseivel, határozataival, útmutatásával befolyásolja azoknak a generációknak életét, tevékenységét, akik az ezredforduló tájékán már bekapcsolódnak a társadalom formálásába. A legutóbbi évek pedagógiai, társadalomtudományi kutatásai, valamint munkánk önkritikus elemzése során — mutatott rá ezt követően a Minisztertanács elnökhelyettese — felismertük, nem elegendő a gyerekekért dolgoznunk, hanem velük együtt kell dolgoznunk! Beláttuk, jobb, ha a gyerekekre bízzuk, döntsék el ők maguk: számháborúzni akamak-e, vagy számító- gépes feladatokat megoldani, jobb, ha hagyjuk, formálják ők a közösségi életüket úgy, ahogy számukra a legkellemesebb. Arra a kérdésre, miként segítheti a legkisebbek szervezetét elkötelezett, korszerű és önállóan tevékenykedő közösségek kialakításában az iskola, a család, a felnőtt társadalom, Csehák Judit a többi között kiemelte az oktatási törvény korszakos jelentőségét. Hiszen ez a törvény a legapróbbaknak is demokratikus jogoaat ad, az általános iskolások játszva tanulhatják meg a „kormányzást”, a politizálást, a gazdálkodást, hogyan kell vitatkozni, érvelni, az igazuk mellett kiállni, jogaikat érvényesíteni. A Minisztertanács elnök- helyettese végül arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatási törvény értelmezésében és végrehajtásában még bizonytalanságok tapasztalhatók. Az irányító szerveknek, mondotta, nagy türelemmel kell elősegíteniük a törvény megvalósulásának folyamatait, ügyelve arra, hogy az elhatározások az iskolában és annak környezetében szülessenek meg. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hozzászólásának elején átadta a Központi Bizottság üdvözletét és Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jókívánságait a tanácskozás részvevőinek. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nagyra értékeli az úttörőszövetség tevékenységét, kiemelkedően fontos feladatnak tartja a gyermekek nevelésének ügyét. A nem túl távoli jövőben, alig 10—15 év múlva a mai úttörők szakmunkások lesznek, pedagógusok, közgazdászok, mérnökök és orvosok. Ök alkotják majd aat a fiatal, remélhetőleg dinamikusan dolgozó derékhadat, amely előbbre viszi apáik ügyét. A Központi Bizottság nemcsak egyetért az úttörőszövetség országos tanácsa előterjesztésében foglalt szándékokkal és a tervek fő vonalával — mondotta Övári Miklós —, hanem támogatja is az úttörőmozgalom rendkívül fontos munkáját. A magyar úttörőmozgalom a társadalmi fejlődés haladó áramlatához tartozik. Ahhoz az áramlathoz, amely célul tűzte ki, hogy megszabadít-. sa az egész emberiséget mindenfajta elnyomástól és minden kizsákmányolástól. A fejlett szocialista társadalom megteremtése legalább olyan bonyolult és nehéz feladat, mint a hatalom kivívása vagy megvédése. Ebben vannak nagyon nagy, fiatalok mozgósítására alkalmas, forradalmi jelentőségű feladatok. Nem az úttörőknek kell ezeket megoldaniuk, de fel kell őket arra készíteni, hogy megfelelhessenek az elvárásoknak. Az úttörőszövetség országos tanácsa beszámolójának az érdekvédelemről szóló gondolataira utalva Övári Miklós rámutatott: a gyermek legfontosabb érdeke a megfelelő felkészülés az életre, mert aszerint fog élni, ahogy ebben a korban tanul. Az úttörőmozgalom nem helyettesítheti a családot és nem helyettesítheti az iskolát, a felelősség a gyereknevelésben közös. A konferencián elhangzottak alapján és a beszámolók ismeretében Óvári Miklós helyeselte, hogy a mozgalom erősíteni akarja a kapcsolatait a családokkal, s hogy az úttörő- mozgalom továbbra is igényli a pedagógusok segítségét. Hangsúlyozta ugyanakkor a pedagógusok személyes példamutatásának, sőt személyes varázsának szerepét. Az MSZMP KB titkára felszólalása végén a Központi Bizottság nevében megköszönte az úttörővezetők és az úttörőcsapatokat segítő felnőttek önzetlen társadalmi munkáját. Vasárnap folytatódott és befejeződött az úttörővezetők IX. országos konferenciája. Az úttörőmozgalom alapdokumentumaival, a kisdobosok hat és az úttörők 12 pontjával, valamint az új működési szabályzattal kapcsolatban az első munkanap plenáris ülésen,, és az azt követően 12 munkacsoportban folytatódó tanácskozáson 600-nál több hozzászólás hangzott el. A vasárnapi plenáris ülésen további 14-en kértek szót. A többségük az Úttörőmozgalom társadalmi kapcsolatainak megerősítésével és a pedagógusok fontos szerepével foglalkozott. Domonkos László, a KISZ Központi Bizottságának titkára a többi között arról beszélt, hogy a gyermekek számára az iskola és az úttörő- mozgalom testesíti meg a társadalmat. Nagyon fontos, hogy ebben a közegben megtanuljanak eligazodni a világ dolgaiban, küzdeni, vitatkozni, vagyis gyakorolni a demokráciát. Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke felszólalásában kiemelte: az ÁISH egyik fő feladata korszerűbbé, össze- hangoltabbá tenni az ifjúsági és a sportügyeket, hogy azok beleágyazódjanak a kormányzati munkába, a társadalmi programokba és a népgazdaság tervezési rendszerébe. Ennek érdekében szoros együttműködésre törekszik minden érdekelt szervvel, szervezettel, intézménnyel. Mind a társadalmi beilleszkedési zavarok, mind a dohányzás, a gyermekek alkohol- és drogfogyasztása olyan problémát jelentenek, amelyek megoldásában, káros hatásuk enyhítésében a maga eszközeivel az ÁISH is részt kíván venni. Molnári Sándor, a CIMEA főtitkára a nemzetközi gyermekszervezet Budapesten tartott VII. közgyűléséről tájékoztatta a konferencia résztvevőit. Az ezt követően sorra került szavazáson a konferencia az úttörőszövetség országos tanácsának beszámolóját, a kiegészítésekkel együtt, egyhangúlag, a szövetség alapszabályát pedig — a jelmondattal, a 6 és a 12 ponttal együtt — szavazattöbbséggel emelte a kisdobosok és az úttörők törvényévé. Ugyancsak szavazat- többséggel fogadták el a küldöttek az új működési szabályzatot. A kisdobosok hat pontjának a szövege a következő: 1. Szeretem hazámat és békében akarok éljii. 2. Örömet szerzek családomnak és közösségemnek. 3. Szorgalmasan tanulok. 4. Segítem és tisztelem társaimat és az idősebbeket. 5. iŐrzöm egészségemet és védem a természetet. 6. Ügy élek, hogy úttörő lehessek. Az úttörők 12 pontja: 1. Szeretem hazámat, a népek barátságát, a békét szolgálom. 2. Cselekvőén járulok hozzá úttörőközösségem fejlődéséhez. 3. Osztozom családom örömében, gondjában, részt veszek munkájában. 4. Képességeim szerint szorgalmasan tanulok, dolgozom, és tisztelem mások munkáját. 5. önmagam és a világ megismerésére, jobbítására törekszem. 6. Kiállók a magam és mások igazáért. 7. Segítem, tisztelem a kisebbeket és az idősebbeket. 8. Megbízható, hűséges barát akarok lenni. 9. Védem a természetet, óvom környezetemet. 10. Egészségesen élek, edzeni testemet. 11. őrzöm a társadalom tulajdonát, gyarapítóm értékeit. 12. Úgy élek, hogy szocialista társadalmunknak hasznos tagja legyek. Az új működési szabályzat az úttörőszövetség 14 éven felüli — ifi- és felnőtt úttörővezető tagjainak szól. Első pontjaiban megállapítja, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége politikai jellegű, társadalmi gyermekszervezet, mely része a világ haladó gyermekmozgalmának: a gyerekszervezet működésének középpontjában a gyerekek érdekei állanak, tevékenységét a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával összhangban, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel együttműködve fejti ki, résztvesz a gyerekek nevelésében és együttműködik a világ demokratikus gyermekszervezeteivel. A szabályzat kimondja, hogy a Magyar Úttörő Szövetség valamennyi tagjának tagdíjat kell fizetnie: a kisdobosoknak évi 10 forint, az úttörőknek évi 20 forint. Az Országos Tanács beszámolóját az úttörővezetői tanácskozás kiegészítette azzal a javaslattal, hogy a közeljövőben meg kell vizsgálni a gyerekkorosztály helyzetét és a tapasztalatokat, hogyan érvényesülnek a gyerekek jogai. Az úttörővezetői konferencia megválasztotta a 111 tagú országos tanácsot és a 15 tagú országos elnökséget. Az úttörőszövetség főtitkára ismét Varga László lett; a titkárai: Friss Péter, Mrázik Mária és Tóth József. A konferencia Varga László zárszavával ért véget. Reális lehetőség „Az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezése folyamatban van. Ebben vannak üresjáratok, de vannak derűlátásra ösztönző mozzanatok is.” Ezeket a szavakat Mihail Gorbacsov pohárköszöntőjéből emeltük ki, mint a jelenlegi afganisztáni helyzet legtalálóbb jellemzését. A hét végén a Szovjetunióban járt Nadzsib, az Afganisztáni Népi 'Demokratikus Párt KB főtitkára — ilyen minőségben első ízben. A tárgyalásokat feszült figyelem kísérte, hiszen a közép-ázsiai országban zajló események már jó ideje világpolitikai jelentőségűek, s a Szovjetunió egyre erőteljesebben sürgeti a politikai rendezés folyamatának felgyorsítását. A harminckilenc esztendős Mohammad Nadzsibullah egy ideje — talán az egyszerűbb kiejtés kedvéért is — csak a Nadzsib nevet használja. Azóta, hogy idén májusban főtitkárrá választották, Kabulban egyre inkább teret nyer a forradalom társadalmi bázisát szélesíteni kívánó itörekvés. Ez mindenképpen ,arra utal, hogy az afganisztáni vezetés készül arra az időre, amikor majd a szovjet csapatok támogatása nélkül kell megbirkóznia az egyetértés megteremtésének cseppet sem könnyű feladatával. Az ANDP-nek Nadzsib bejelentése szerint immár 165 ezer tagja van, nő a kormány katonai ereje is, ezért az j események alapján világos, hogy elmúlt már az az idő, amikor az afganisztáni társadalmi problémákat elsősorban fegyveres ,úton kívánták rendezni. Kétségtelen, hogy a géppisztolyokat még jó ideig nem lehet letenni, de reális esély nyílt — ismét csak Nadzsibot idézve — akár egy nemzeti egységkormány megteremtésére is. Ez lolyan új megvilágításba helyezi az\ afgán kérdést, ami optimista jóslatokra csábítja a kommentátorokat. Diego Cordövez, az ENSZ főtitkárának személyes megbízottja szintén bizakodóan nyilatkozott a közvetítésével februárban újra meginduló afganisztáni—pakisztáni tárgyalások kilátásairól. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és még néhány ország kifejezetten a polgárháborús állapotok fenntartását kívánja és segíti, a két fél igyekszik megkeresni a megállapodáshoz vezető legMihail Gorbacsov és Nadzsib afgán tárgyalásokon rövidebb utat. A legfontosabb megmaradt probléma a szovjet csapatok kivonásának üteme. Erről Gorbacsov is nyíltan beszélt a Nadzsib tiszteletére adott vacsorán elhangzott pohárköszöntőjében. Az • SZKP főtitkára szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a Szovjetunió mielőbb szeretné kivonni csapatait a szomszédos országból, de ugyanakkor azt is leszögezte, hogy kézfogása a moszkvai szovjet— Moszkva továbbra sem lesz közömbös Afganisztán sorsa iránt. A bevezetőben említett üresjáratok ellenére tehát reális lehetőség mutatkozik a holtpontról való elmozdulásra. Ha sikerülne előbbrejutni a probléma békés rendezésének irányába, ez az utóbbi évek egyik legjobb híre lenne az egész világ számára. H. G
