Somogyi Néplap, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

1986. december 2., kedd

Somogyi Néplap

3

Szolgáltatás a 80-as óvókban

A fogyasztó a sor végén kullog...

A kitört ablaküveget pótoltatni, az elromlott televíziót, hűtő- va/gy mosógépet, illetve autót megjavíttatni nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé.

Szilas Páltól, az Qrsziágos Tervhivatal főtanácsosát, a Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság titkárától kérdeztük: miként látja a

hazai fogyasztási szolgáltatások jelenlegi helyzetét.

— A fogyasztási szolgáltatások — mely kategóriába beletartozik a cipőjavítás és a gépkocsi szervizelése ép- panűgy, mint a vízvezeték- szerelés vagy a hajvágás és ruhatisztítás — értéke tavaly megközelítőleg 50 milliárd forintot tett ki. Ennek kétharmada a lakosság részére nyújtott szolgáltatás volt. A szolgáltatások meny- nyisége — összehasonlító áron számolva — az elmúlt fél évtizedben, azaz 1935-re 20 százalékkal emelkedett az V. öttéves tervben- elért színvonalhoz képest. Az áremelkedés mértéke pedig mintegy 40—50 százalék volt. Mindez a:zt jelenti, hogy a már említett 50 mil- liáirid forint 75 százalékkal haladta meg — az elmúlt évben — az V. ötéves, terv hasonló .mutatószámút.

— A különféle szolgáltatásokat jelenleg 3400 vállalat és szövetkezet — ez a szocialista szektorban hozzávetőlegesen 18 ezer egységet jelenít —, valamint körülbelül 100 ezer kisiparos végzi. Tehát pillanatnyilag a szolgálltatásban dolgoztok száma 200 ezer. Harminckilenc százalékuk építőipari, harmincnégy százalékuk más ipari tevékenységet folytat, míg huszonhárom százalékuk a ^közlekedésben vállalt munkát.

— Az elmúlt öt évben, vagyis a lezárult tervidőszakban milyen változások mentek végbe a szolgáltató „ágazatban”?

— A szolgáltatásban is új „időszámítás” kezdődött. Az volt a cél, hogy egy piaoérzékeny, a kereslet-kínálat törvényeit figyelembe vevő, sok kis egységből álló szolgáltató hálózat alakuljon ki, s álljon a fogyasztók rendelkezésére. Ezt a folyamatot indítottuk el a szolgáltatás szervezetének korszerűsítésével 1980—82- ben, amikor a nagy vállalatokból kisebb önállóan gazdálkodó egységeket hoztunk létre. Ezzel megteremtettük a valóságos piac egyik alapfeltételét, a konkurrenciát.

után megkönnyítették a szolgáltatók gazdálkodását. Az esélyek egyenlősége hozta magával a szervezetek differenciálódását, a kon- kurrenciaharcot is. Van olyan gazdálkodó egység, amely adott feltételek között prosperál, míg a másik segítségért kiált.

— Kialakulóban van tehát a versenyszellem az állami szektoron belül. Létezik-e ugyanez az állami vállalat és a kisiparbsok között?

— Gazdasági szempontból

nem szeretem ezt a megkülönböztetést, nem vagyok híve annak, hogy éles határvonalat húzzunk a magán-, a szövetkezeti, az állami széktor közé. Itt egy megközelítés lehetséges, mégpedig az, hogy milyenek a szolgáltató szervezetek,

vizsgálva a dolgot, kiderült, hogy a kisebb szervezetek — ide értem a kisiparosokat is — gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci, a fogyasztói igényékhez. Ezt bizonyították az utóbbi évek, amikor ezek az egységek nyerték teret a szolgáltatási ágazaton belül a nagyobb szervezetek rovására. Mert senki sem azért megy a kisiparoshoz, mert az maszek, hanem mert gyorsabban és jól dolgozik, s ha egy szövetkezet csinálja ugyanezt, akkor az ugyancsak tisztességesen megél.

— Mit tant neuralgikus pontnak?

— Mindenekelőtt tovább kell folytatni a szolgáltatási szférában a szervezeti korszerűsítést. Még több szolgáltató egységet kell létrehozni, vagyis növelni kell a kínálatot. Részben úgy, hogy az állami és szövetkezeti vállalatokról újabb kisebb egységek válnak le, újabb gmik-lk alakulnak, résziben úgy, hogy a kisipar fejlődik. A belső működési rendszere pedig kedvezzen a vállalkozói széliemnek. Ne várja meg senki ölbe tett kézzel, míg a fogyasztó megkeresi, hanem igyekezzenek elébe menni. Végül, de nem utolsó sorban az anyag- és alkaitrészellátási gondokon váló enyhítést tartom fontosnak, ami csak részben függ magúiktól a szervezetektől, részben külső körülményék befolyásolják. Ha az említett tényezőkön sikerül valahol változtatni, már kevesebb lesz a neuralgikus pont.

Csávás Sándor

Vízi erőmű épül a Dunán

A közös magyar—csehszlovák beruházásként megvalósuló bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer egyik elemeként készül a hősi vízlépcső: az erőmű, a hajózsilip. Jelenleg az Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű építkezése. A bősi vízlépcső a Dunakilitinél épülő víztárolóból kiinduló 25 kilométeres csatornában létesül. Az összesen 720 megawatt teljesítményű vízi erőmű első egysége 1990-ben kezdi meg az áramszolgáltatást. Teljes elkészülte után egy átlagos vízhozamú évben 2600 gigawattóra energiát termel majd.

MTI-fotó: Balaton József

Élelmünk vigyázója

Szabványújító vegyészmérnök

Néhány éve ecethiány volt a boltokban. Nem tartott sokáig, bajt sem okozott; alig emlékszünk már rá. Előidézőjére is véletlenül bukkantam rá, egészen más ok miatt kerestem. Amint a hiányt is véletlen okozta. Stágl József a megyei köjál élelmiszerkémiai laboratóriumának vezetője, ő volt a „ludas” ecetügyben.

— Egyszer diákkoromban

formaldehiddel megtréfál- tak. Nem részletezem: elég aTiíYyvb.Qgy azóta is száz méterről, elíenszéui&ftr H>e.gér- zem a szagát. Az ecetbe véletlenül szagoltam bele. Senki más nem érezte, de én rögtön mondtam: ebben formaldehid van. Megvizsgáltuk, volt is benne. A magyar szabványban viszont nem! Azóta engedélyez az előírás egy kis formaldehidtartalmat. De azt az ecetet mindenképpen be kellett vonni!

A laborvezető halk szavú fiatalember. Vegyészmérnök és kitüntetett újító. Elsősorban emiatt kíváncsiskodtam nála, így került szóba az ecetügy. S így adódott a kérdés:

— Mennyi a hasonló eset?

— Szinte nincs is ilyen. A magyar élelmiszerszabvány rendkívül szigorú és a termelők be is tartják. Nekünk az a dolgunk, hogy a boltokból szúrópróbaszerűen behozott élelmiszereket megvizsgáljuk és keressük bennük az egészségre káros anyagokat. Vigyázunk rá, hogy mit eszik az ember.

— ön hogyan vásárol?

— Bátran. Nincs baj az élelmiszerekkel. És mind több a tartósító szer nélküli konzerv, gyümölcslé, amelyben még az engedélyezett vegyi anyagok sem találhatók meg. Nem mondom, hogy a biokertészet és a biotáplálkozás megszállottjai köny- nyedén találnának meggyőződésüknek megfelelő dolgokat az üzletekben, de agyon- vegyszerezett élelmiszerek sincsenek. Elmúlt már az az idő, amikor olyan bambit ittunk, amit tömény kátránynak is csúfoltak.

— Mit lehet ebben a munkában újítani? *

— A vizsgálat maga meg- . lehetősen unalmas rutinmunka. Nekem nem elég. A vizsgálati módszert is szabvány írja elő. Nos, én azzal próbálkozom, hogy egyszerűbb, gyorsabb módon érjem el ugyanazt az eredményt. Jó néhány dologgal kísérletezem. Sok nem sikerült vagy félretettem néhány hónapra, mert nem jutok tovább, de néhány újításomat már elfogadták, és a vizsgálati szabványt az én módszereim szerint módosítják.

— Díjat hozott a legutóbbi dél-dunántúli kiállításról, második díjat kapott az egészségügyben dolgozó diplomások megyei pályázatán. Ezek szerint elégedett?

— Igen is, meg nem is. Jelenleg csak a végterméket vizsgáljuk, s rengeteg étel kerül be hozzánk. Olyan sokféle munkát ad, hogy igazán nem is lehet mindegyik részletében elmélyülni. Ezért szeretnék a gyártókhoz kijutni és már ott megnézni, hogy mi okozhat hibát. Szerintem módosítani kellene a szervezést. Most finden megyei köjál mindent 'élzSgéi- Logikusabb volna, ha a megyei köjálok a maguk megyéjében készülő termékeket elemeznék, mert akkor szakmailag jobban felkészülhetnének, alaposabb lenne a munka. És az lenne a cél, hogy már a megyéből se jusson ki olyan élelmiszer, amilyen nem felel meg az előírásoknak. Említettem: alig akad ilyen, de ez esetben legjobb ezerszeres biztonságra törekedni. Tehát ha már a megyehatárokon megállítanánk mindent, ami esetleg nem jó, az lenne a leghatásosabb megelőzés. Ezt el is mondtam egy országos konferencián, és próbálok többeket megnyerni e reformtervnek.

— Külföldön is szigorúak a vizsgálatok, mégis volt borbotrány.

— Ez máig nem megy a fejembe. Hogyan merték? Egyáltalán hogyan gondolták azt a borhamisítók, hogy ez nem derül ki. Ha már az nem jutott eszükbe, hogy embereket mérgeznek meg... Azt hiszem, nálunk, Magyar- országon, ilyesmi nem fog előfordulni. Nem tudom elképzelni, lehetetlennek tartom.

— Ez megnyugtató. És az import áruk?

— Azokat is vizsgáljuk. A szűrő többszörös. Akad még ország, ahol kevésbé szigorúak az előírások. Például DDT-t is használnak még itt-ott. De tudjuk, s figyelünk rá. Egyrészt már be sem jön a határon, ami gyanús, másrészt pedig még a forgalombahozatal előtt is megvizsgálják. Azután itt vagyunk mi.

— Elégedett a munkájával?

— Vigyázok az élelmiszerekre, s így az embereikre. Ez a kedvtelésem is. Néha anyámnak segítek a szegfűházban. A feleségem gyesen van. Nemrég született a második gyerekünk. Nagyjából rendben vannak a dolgok itt is, otthon is.

L. P.

Egymásnak adták a kilincset

Ügyfélfogadás a munkaorő-kőzvotítőbon

— A másik feltétel a reális árak kialakítása. Bármennyire is nem tetszik nekem, mint fagyasztónak, hogy magasak a szolgáltatások árai, mint közgazdász azt kell mondanom, hogy ezek az árak alacsonyak, mert az általános árviszonyoktól elmaradtak: magas az üzletbér, sokba kerül az energia, a szállítás és más olyan költségek is folyamatosan emelkednek, amelyek befolyásolják ezeknek az egységeknek a gazdaságos működését. És ezenkívül még valamit figyelembe kell venni, nevezetesen, hogy a fogyasztói árakhoz képest is olcsók a hazai szolgáltatások. Így a szolgáltatást végzők jövedelemtermelő képessége kicsi, ezt támasztják alá a mérlegadatok is.

— Mi a kibontakozás útja?

— Illúzióink nem voltak, láttuk, hogy a szolgáltatási szektor új pályára állítása csak hosszabb folyamat eredménye lelhet. Ehhez pedig meg kell teremteni a feltételeket, mindenekelőtt az esélyek egyenlőségét. Ennek érdekében folyamatosan — az elmúlt öt évben háromszor — változtattuk meg a szabályozókat, amelyek azTöbb mint három éve hozták létre a Somogy Megyei Tanács Munkaerő-szolgálati Irodáját Kaposváron. Hetente 60—80 érdeklődő keresi fel őket személyesen vagy telefonon, s ez már önmagában is jelzi, hogy szükség van a munkájukra. A munkalehetőségekről igen sok adatot tartanak nyilván, kapcsolatban állnak valamennyi munkahellyel, s az utóbbi időben már a számítógép segítségét is igénybe kellett venni a napra kész információkhoz.

Ezúttal azonban arra voltunk kíváncsiak egy találomra kiválasztott fogadónapon, kik és milyen ügyben fordulnák segítségért a közvetítőkhöz?

Általános következtetéseket nehéz levonni. Hiszen a legkülönbözőbb korosztály, a legkülönfélébb kérésekkel, igényekkel kopogtatott be. S a legtöbben nem jöttek hiába.

Már a hivatalos félfogadás kezdete előtt fél órával érkezett egy idős férfi, aki a to- ponári házára felvett tataro- zási kölcsön visszafizetését szeretné plusz munkával könnyebbé tenni. Két felnőtt lányától — az egyiknek három, a másiknak négy gyereke van — nem akar segítséget kérni.

— Ketten vagyunk a feleségemmel, s bizony nem sok a nyugdíjunk. Bár az asz- szony tiltakozik ellene, mégiscsak szeretnék valamilyen könnyebb munkát — mondta.

Somlyai Károlyné előadó a kartonokat máris kiválasztotta, s miután feljegyezte a munkavállaló adatait, sorolta a lehetőségeket.

— Éjjeliőrt, kazánfűtői, be- vásárló-udvarosi munkát tudunk ajánlani. Felírom a címeket is, tessék felkeresni azt a vállalatot, ahol az ajánlat megfelel.

— Talán az az óvodai bevásárló, udvarosi munka lenne a legjobb, azt nézem meg legelőbb — mondta a férfi. Tudja, nem félek a munkától, de mivel délelőtti elfoglaltság, talán a feleségem is könnyebben megbékél.

Épphogy elbúcsúzott, már újabb ügyfél érkezett. Egy fiatalasszony keresett új munkahelyet, mivel az áruházban megszűnt az az osztály, ahol addig dolgozott, s egészségügyi okolk miatt más munkakört nem tudott elvállalni. Mivel különlegesek igényei, nem volt köny- nyű segíteni, de biztató szavakkal köszöntek el tőle. — Néhány nap múlva érdeklődjön telefonon — mondták neki búcsúzóul.

A szusszanásnyi szünetben Kardos Imréné, az iroda vezetője elmondta: nem általános, hogy a nyugdíjasoknak ilyen sok állást tudjanak kínálni, mint most.

— Kevés az idősebbeknek ajánlható hely, mint ahogy az egészségügyi problémákkal küzdők és a szakmával nem rendelkezők elhelyezése is gondot okoz.

Mintha csak fenti szavait igazolták volna, két fiatalember állított be. — Állás kellene — mondták. Mivel először voltak ott, a szokásos adatfelvételkor azonnal kiderült, hogy csak a segédvagy rakodómunka vehető számításba.

— Az ipartelepet ne is tessék mondani — szólt közbe egyikük. — Ott már jártunk, és azt mondták, nincs felvétel.

— Persze, nem is egyszerű dolog munkát találni, ha ilyen sok a bejegyzés a személyi igazolványában, és ráadásul nemrég szabadult a börtönből — jegyezte meg az előadó halkan.

— Azért felírtunk maguknak vagy nyolc munkahelyet — adott át nekik egy címlistát az iroda vezetője. Az a kérésem, hogy feltétlenül keressék fel valameny- nyit, és ha sikerül elhelyezkedniük, próbáljanak ott is maradni.

— Nem tudom, sikerül-e munkát találniuk — nézett a távozók után Somlyainé. — Bár a társát nem féltem, neki van erkölcsi bizonyítványa, ő könnyebben talál munkát.

Nem sok időnk volt a beszélgetésre, mert az ügyfelek egymásnak adták a kilincset. Míg az előadó velük foglalkozott, az irodavezető telefonon tárgyalt, kért, intézkedett és válaszolt az érdeklődőknek.

— Van, aki szégyelli, hogy hozzánk fordul — mondta közben —, s így személytelenül egyszerűbbnek véli a dolgot. Másoknak ugyan van állásuk, de könnyebb vagy többet fizető helyet keresnek. Sokan szeretnének bedolgozói vagy négy- és hatórás munkát. Ebből van azonban a legkevesebb.

Bennem már néhény óra múltán keveredtek az arcok, gondok, nevek. ök ketten nem látszottak fáradtnak. Aki már — akár csak egyszer is — volt itt, azt név szerint szólították, s pontosan tudták, mi járatban van. Azon gondolkodtam, ha az ő állásuk üresedne meg, ki tudná betölteni a helyüket.

— Valóban nem könnyű ez a munka — mondta az irodavezető —, hiszen ide nem örömüket megosztani jönnek az emberek. Mi sokszor még hetekkel később is egy-egy ügyfélről beszélünk. Vain, aki visszajön vagy ideszól telefonon és megköszöni, hogy segítettünk. Ez mindig nagyon jólesik. Olyankor érezzük igazán, hogy nem dolgoztunk hiába.

N. Zs.