Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 13., csütörtök Mi lesz a csurgói szállodával? Koronát az egykori Koronára Erősen kapaszkodtam a terepjáró ülésébe. Ide-oda csúszott a kocsi, az esőáztatta földúton tengelyig merült a kerék. Egy huppanásnál több embemyi magas vízfüggöny csapódott föL A barna-sárga folyadék beterítette a gépkocsit: se előre, se oldalra nem lelhetett látni egy fikarcnyit sem. A (barcsi Vörös Csillag téesz erdészetében jártunk. Az erdészeti és fafeldolgozó főágazat a szövetkezet területének egynegyedén, négyezer hektáron gazdálkodik. Az állami erdészetekhez képest ez a terület közepesnek számít, mégis nagyon büszkék rá a barcsiak. — Ez az erdő a miénk, s eszerint sáfárkodunk vele — mondta Francz Rezső, a szövetkezet elnökhelyettese. Az autó a Dráva holtága mellett haladt. Szabó István a főágazat vezetője segített az eligazodásban. — Vannak területeink, ahol nem éri meg .mezőgazdasággal foglalkozni, de fákat telepíteni igencsak hasznos. Többnyire gyorsan cseperedő növényeket ültetünk. Erdeink harminc-negyven százalékában vannak magasabb értékű fafajok, főképp kőris, tölgy. Nagyobb területen nyár, éger, fűz. akác és fenyő nő. A kőris és a tölgy nehezen ered meg, több mint száz év telik el az ültetéstől a vágásfordulóig. Az ágazat (egyik legfontosabb munkája a csemetetelepítés. Évente nyolcszázezer fiatal fát ültetnék el. Ez ké- Ayes munka. — Amit ültetünk, biztosan nem fogjuk „learatni”. Viszont nagy felelősség nyomja a' vállunkat, hiszen a jövő nemzedéke a mi telepítéseinkből él majd, ahogy elődeink munkája is a mi kezünk alatt érik be. Az esővizes avar párája és a frissen vágott fa illata kavargóit a levegőben, mikor kiszálltunk a terepjáróból. A hűvös szélben a favágók is fáztak, jólesett nekik a szalonnasütéshez gyújtott tűz melege. — A fakitermelés a legnyereségesebb területe az ágazatnak — folytatta Szabó István. — Évente tizenháromezer köbmétert vágunk ki. A további feldolgozás nem minden fajnál éri meg; a jobb minőségű rönköket egyben eladjuk. Magyar építkezés a pusztaság közepén Csillagházak A tengizi tábor Gurjevtől légvonalban nincs messzebb százegynéhány kilométernél. A valóságban jóval nagyobb a távolság: közöttük van a Kaszpi-tenger egyik öble és a mocsarak. Az oda- és visz- szautazás így egy napot is elvesz. Az utak rosszak, egyaránt próbára teszik az embert és a járművet. A tábor a levegőből nézve négyzetes alaprajzú település. Nyílegyenesen halad el mellette az egymással párhuzamos aszfaltos út, a még beszabályozatlan vasúti pálya és magasfeszültségű villamos távvezeték. A település előtt terepegyengetési munka nyomai: itt épül egy kis repülőtér. Amerre a szem ellát: sehol egy fa, bokor, vagy zöld növény. A kerítés mögött racionálisan egyszerű, de tetszetős és szemmel láthatólag jól megépített épületek állnak, illetve újabbak vázszerkezete emelkedik a magasba. Az év végére 2000 fő lakik itt. Végül mór 4800—5000. Egymás után emelkednek tehát a magasba az előregyártott elemekből készülő egy- és kétszintes épületek. Az építők különösen a földszintes „csillagházakra” büszkék. Ezek onnan kapták a nevüket, hogy a közepén elhelyezkedő nagy méretű közösségi helyiséget körülveszik a belőle nyíló két-, három- vagy négyágyas szobák. Minden szobának külön légkondicionáló berendezése vám: e nélkül nyáron a hőségtől nem lehetne megmaradni. Télen a házakat központilag fűtik. A települést először ideiglenesnek szánták. Csak a magyar munkások laktak volna itt addig, amíg fel nem építik a magyar vállalkozás fő objektumát, a földgáztisztító üzemet. Az ideiglenességről már nincs szó, sőt kazah vendéglátóink több ízben és látható örömmel emlegették, milyen szép házakat, milyen csinos települést építettek a pusztaságban a magyarok. A gáztisztító elkészülte után a magyarok elhagyják a települést, és az ottaniak költöznek a helyükre. Kezük nyomaként azonban állandó településként felkerül majd a Szovjetunió térképére az egykori tengizi lakótábor. Ha majd lesz neve, talán emlékeztetni fog arra, hogy több mint egy évezred után a magyarok ismét megfordultak ezen a tájon. Kazah vendéglátóink ugyanis számon tartják közös múltunkat, s nyelvészeti kutatásokra hivatkozva többször említették, a magyar és a kazah nyelvben megközelítőleg ötszáz közös szó található. Ebből az ötszázból lehetne talán egyet a település neveként kiválasztani. (Folytatjuk.) Mese a babócsai patikusról t Egy kutató- és mások tévedései Éltek-e szarvasok a Zselic- ben? A furcsa kérdés talán szóba se került volna, ha egy felületes helytörténet- kutató (?) levéltári böngészése során félre nem értett volna egy régi újsághírt. A hibás tételt aztán publikálta, ezt több kutató is átvette. Így terjedt el. A Somogy című újság 1904. szeptember 10-i számában olvasható a következő hír: „Ritka vadászzsákmány. A yadászszerencse egy párját ritkító szép szarvas hímet küldött ma hajnalban Ba- bóchay Kálmán gyógyszerész útjába, ki éppen a Nádasdi erdőben cserkészett. Babó- chay a vadat egy szerencsés lövéssel leterítette. A szarvas 16 agancsos (ágú), az állat súlya 180 kg.” A kutató, aki úgy látszik, nem olvasta el a lap korábbi számait, ebből azt a következtetést vonta le, hogy ez volt az első szarvas, melyet a Kaposvár-közeli erdőkben elejtettek, tehát korábban nem éltek a Zselic- ben szarvasok. A Somogy előző évfolyamában pontos felsorolást közöl az 1903-ban elejtett vadakról, e szerint pedig 211 szarvast lőttek ki ezen a vidéken. Ahol olyan hatalmas erdőségek vannak, mint a Zse- licben, teljesen lehetetlen, hogy ne élt volna szarvas. Hadd említsek meg néhány példát. 1890-ben a Kotormá- nyi erdőben agancsszedés közben egyonlőttek a vadászok egy embert. 1870-ben egy hideg havas napon szarvasokat hajtottak be a farkasok a Szigetvári utcába. A múlt század krónikása, Gruber János a nyolcvanas években lezajlott nagy szarvasvadászatokról írt, melyek főleg Ropolyban és környékén zajlottak le. (Gruber János, Morzsák az ötvenéves asztalról. 1925. Az én vadászataim.) Látjuk tehát, hogy a „szarvas nélküli Zselic” legendáját elhinteni milyen nagy hiba volt. De még nagyobb szarvashibát követett el Sárvári Mária a Magyar Nemzet 1985. szeptember 27-i számában, ahol így írt: „ ... Ám, ha hihetünk a feljegyzéseknek, a szarvas csak a múlt század vége felé jelent meg itt. Az első szarvastehenet éppen kilencvenöt évvel ezelőtt terítette le a babócsai patikus. Azóta elszaporodtak a fejedelmi állatok.” Tehát ő már nem is bikáról, hanem tehénről írt, és Babóchay Kálmán patikust babócsai illetőségű patikusnak teszi! Következett a másik rossz publikáció. . A Nők Lapja Magazin 1986 nyári számában Rácz Erzsébet tollából olvashattuk a következőket: „A zselici erdőkben. Az első idetévedt szarvastehenet állítólag 1890-ben lőtte Nádas- don a babócsai patikus.” Emlékszem, deákkoromban a tanár úr belesúgott az első padban ülő diák fülébe egy rövid mondatot. Az tovább adta a következő padbélinek, és így ment tovább az üzenetlánc, mígnem a végén egy egészen sületlen dolog lett belőle... Lévai József Szamócák Fertődről A nagyüzemekben és a kiskertekben mind több helyen foglalkoznak a kedvelt gyümölcs, a szamóca termesztésével; viszonylag jók az értékesítési lehetőségek, és az utóbbi években a termésátlagok is nőnek. A Gyümölcs és Dísznövénytermesztés i Fejlesztő VáUaiat térítődi kutatóállomásán nemesítették ki a Fertődi 19-et, amely a MÉM- től megkapta a hivatalos termesztési engedélyt. Ez a szamócaféle a Gorellával egy- időfoen érik, ám gyümölcsének minősége eltér attól, így értékesítése várhatóan nem okoz majd gondot. A tartósítóiparban már régóta várnak már egy új, az ipari feldolgozás céljára is alkalmas fajtát. A másik újdonság az NSZK- ból behozott Hakras Romata, amely szintén a fertődi kutatóállomás közreműködésével gyarapítja majd a hazai választékot. A kitermelés folyamatos. A minőség szempontjából kivágásra a nyugalmi időszak a legkedvezőbb, de az igények olyan nagyok, hogy folyamatosan kell fát szállítani. — Ősszel a legfontosabb feladat az erdősítés. Felújítjuk az elöregedett területeket, csemetéket telepítünk, s pótoljuk az elszáradt növényeket. A betakarításhoz és az egyéb mezőgazdasági munkákhoz rengeteg emberre van szükség, tőlünk is elhívják a munkásokat, így kicsit megkésve fejezzük be erdőbeli ténykedésünket. Nincs már messze a karácsony: a fenyőerdőket végigjárjuk, megnézzük, hogy melyik fát le ■ hét majd kivágni. A csemete termesztéshez szükséges magokat is ilyenkor gyűjtik az erdészek. Az utóbbi években áfonyát is termesztenek Barcs környékén. Először néhány cserjével próbálkoztak, majd a zalaegerszegi hűtőház jelentkezett üzlettársnak, s most 1,9 hektáron érik az édes-fanyar gyümölcs. Különleges tálait igényel az áfonya: enyhén savas, humuszos, alig kötött földet. Zalaegerszeg környékén nem tudták meghonosítani, a hűtőház ezért fordult a barcsi tsz-erdészet- hez. Az áfonya termesztésén kívül cirokseprűkötéssel is foglalkozik a termelőszövetkezet. A melléktevékenység nyereséget hoz. Faragó László Az idősebb csurgóiak még emlékeznek a régi Korona vendégfogadóra, amely hangulatos étteremmel és vendégváró szobákkal fogadta a községbe utazókat. Ma van fizetővendég-szolgálat, és végső esetben kollégiumban is elalhat az idegen. De kellene mindenképpen egy szálloda is. Csurgón néhány éve úgy döntöttek: ha törik, ha szakad, lesz szállodájuk, méghozzá abban az épületben, amely egykor a Korona nevet viselte. Ma a Lilla presz- szó és a Csokonai étterem működik a földszinten. A tervekről, a határidőkről annak idején hírt adtunk. 1986 őszén már nyitnia kellett volna a vendégfogadónak. A csurgóiak már nem bíznak az ígéretekben. Minderről Ángyán Imrével, a csurgói áfész elnökével és Sass Lászlóval, a kereskedelmi főosztály vezetőjével beszélgettünk. — Végtére is mikor lesz szállodája Csurgónak? — Talán a jövő év végén nyithatunk — hangzott a válasz. Az 1984-ben megkezdett munka során tucatnyi nehézséggel kellett szembenéznie a beruházó áfésznek, a kivitelező Komfortnak és a tervező-lebonyolító Terv- szövnek. Sass László mondta: — A tizenhárom millió forintos beruházást három ütemre terveztük. A tetőtér átalakítása után elsőként a fűtést szerettük volna korszerűsíteni. Épp egy évvel ezelőtt kellett volna átadni a tetőtérbe épített kazánt és az egész rendszert. A munkával csúsztak. Ezen a héten talán lesz fűtés. Valamennyi környékbeli egységünket fűteni tudjuk majd innen. Aki Csurgón vendégeskedik, az tudja leginkább, hogy ez mekkora siker. Eddig ugyanis Siesta kályhákkal fűtötték az étermet is, de igazán nem tudták fölmelegíteni. Fogadkoztak a vendéglősök: ha az idén nem lesz fűtés, akkor bezárják a boltot, mert nem hajlandók prüszkölve felszolgálni. Nos: fűtés lesz, de az étterem hamarosan bezár. Azt is felújítják, mint a presszót, illetve a bisztrónak titulált kocsmát. Elkészült egy új helyiség, amit igazi bisztrónak ígérnek. Így csak a presszót kell nélkülözniük a jövő hónaptól a csurgóiaknak. Ha azt átalakították, akkor következik az étterem. Konyhája elavult, s hogy eddig nem zárták be, az csupán a Köjál jóindulatának köszönhető. — Mi lesz akkor, amikor három hónapra bezár a konyha? Ángyán Imre: — Csurgó egyetlen étterme ez, naponta 240—250 ember közétkeztetését vállaltuk. Ha becsukunk, ennyien maradnak előfizetéses ebéd nélkül. Kértük a tanács segítségét, hogy az átmeneti időre találjanak megoldást, ha másként nem, akkor a közületek konyháin. A segítségre ígéretet kaptunk. Az ütemes építkezésre szintén. A presz- szó átalakításával egyidőben elkészül hat zuhanyzófülkés szoba, majd az étterem felújításával egyidőben másik hat szoba is. A Komfort művezetője szerint 1987 végére mindent be tudnak fejezni. Korona kerülhet a Koronára. Korszerű bisztró, borozó, presszó és étterem, tizenkét szoba, illetve egy nagyterem várja majd a Csurgóra betérőket. Nagy Jenő r Áfonya és cirok Erdőművelés á barcsi téeszben
