Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

1986. november 11., kedd Somogyi Néplap 5 Fölmérések falun POLITIZÁLÓ főiskolások A tanszéket szeretik a hallgatók. A pedagógusok a marxizmus tárgyait oktatják. Dr. Horváth Gyula tan­székvezető, a keszthelyi egye­tem állattenyésztési karának tanára szerint a népszerűség oka a következő: — Jó diákjaink vannak, s ezért a kapcsolat is csiak jó lehet. .Kevés a hallgatók szá­ma, így viszonylag jól is­merjük őket. Tudjuk, sok helyről jöttek, sokféle szülői indíttatással, sokféle élmény­nyel, tapasztalattal. Politikai elképzeléseik is sokfélék. Ez azonban nem baj. örülünk, ha önálló véleményük van a diákoknak, s hogy ennek hangot is adnak. Az a fel­adatunk, hogy meggyőzzük őket a helyes útról. Rá kell mutatnunk arra, hogy gaz­dasági és politikai életiünket a ciklikusság jellemzi s hogy vannak olyan idősza­kók, amikor nehezebb fölté­telek között kell dolgoznunk. Fő célunk, a marxista tár­gyak oktatása kapcsán a meggyőződés kialakítása, s annak bemutatása, honnan jött, hol tart, és merre ha­lad a magyar és az egye­temes történelem, mikor mi­lyen a gazdasági és politikai arculata. Igyekszünk jó kö­zépvezetőket nevelni hallga­tóinkból. A végzett fiatalok a termelésben fognak dol­gozni, többségük szülei is termelő munkát végeznek. Ezért az életről való elkép­zeléseik valósághűbbek, egészségesebbek. A politikai nevelésnek ter­mészetesen csak az egyik oldalát adja a marxista tan­szék. A tanulmányi munkán kívül sok más lehetőséget kínálnak a hallgatóknak. Ezek közül kiemelkedik a kollégiumban élő diákok po­litikái tevékenysége. Horváth József kollégiumi igazgatótól megtudtuk, hogy több csoport működik az in­tézmény falai között. A leg­jelentősebb a Társadalom és ifjúság elnevezésű csoport. Az érdeklődők számára szo­ciológiai kört szerveztek. A jövő agrárszakemberei kér­dőívek segítségével ismer­kedhetnek meg a falvak éle­tével. A munkába a tanító­képző főiskola hallgatói is bekapcsolódtak. Fölmérése­ket végeztek többek közt Lábodon, megvizsgálták a Szentbalázson és társközsé­geiben élő fiatalok életmód­ját. Minden évben vannak kol­légiumi kiállítások. Meg­emlékeznek a nevezetes po­litikai eseményekről. Gyak­ran szerveznek fórumokat neves előadók közreműködé- séveli. A részvétel sehol sem kötelező, érdeklődő azonban mindig van. A politikai nevelés fölté­tele, hogy fel kell mérni az igényeket, s arra kell töre­kedni, hogy mindenki meg­találja .. az érdeklődésének megfelélő politikai témát. Alapszabály, hogy azzal kell és lehet hatni a hallgatókra, ami érdekli őket. Ezért igye­keznek az előírt tananyagon kívül nemcsak elméleti, ha­nem gyakorlati példákkal is szolgálni az oktatók. — Mindennapi életünk gondjai, az időszerű kérdé­sek szinte jobban érdekel­nek' bennünket, mint a tan­könyv anyaga — mondta Kovács György harmadéves hallgató. — Előadások nin­csenek a marxizmus tárgyai­ból. Kiscsoportos formában, beszélgetések során dolgoz­zuk fel az anyagot. Gyakori a jegymegajánlás, így sokan megmenekülnek a vizsgák izgalmától. Sokan tevékenykednek a tudományos diákkörben. A politikai tantárgyakhoz kap­csolódva tizenlketten írnak dolgozatot, így önálló társa­dalomtudományi szekció in­dulhatott. Jelentkeztek kül­földi hallgatók is, ők hazá­juk agrárpolitikái arculatát dolgozzák fel. A KISZ-szervezetek tanu­lócsoportonként alakultak. Az idén különösen sok tár­sadalmi munkát szeretnének végezni, hiszen utolsó éve­sek, közeledik a „sárgulás”, s ez nem kevés pénzbe ke­rül. Sókat dolgoznak a fő­iskola kísérleti telepén, az építkezéseken, ahol jó pénzt lehet keresni. Rendszeresen készülnek a forradalmi if­júsági napok rendezvényso­rozatára. A legtevékenyebb KISZ-tagokat fölveszik a pártba. H. É. Építkezés a pusztaság közepén Magyarország 1985. decem­ber 30-án megállapodást kö­tött a Szovjetunióval arról, hogy későbbi földgázszállítá­sok fejében magyar munká­sok felépítenek egy földgáz­tisztító üzemet a Kaszpi-ten- ger észak-keleti partjainál lévő tengizi területen. Tengizt szovjet kőolajbá­nyászati szakemberek Baku­hoz és Tyumenyhez hason­lítják. A Kaszpi-mélyföld kőolajkincsét még a tyume- nyinél is nagyobbra becsü­lik, legalább 30 évre elegen­dő kőolaj található itt. Ten- gizben a geológiai feltételek igen nehezek, a több mint 5000 méter mélyen levő kő­olaj nyomása rendellenesen magas, több mint 800 at­moszféra. Tengizben könnyűolajat termelnek, a tőle délre lévő Mangislak-félszigeten bonyo­lult összetételű, magas para- fintartalmú olajat hoznak a felszínre. A sok parafin miatt az olaj hőmérsékletét^ 30 fok fölött kellett tartani a csőve­zetékekben, máskülönben megdermed. A tengizi kőolaj és földgáz viszont kénben dús, ezért tisztítani kell. Ilyen földgáztisztító üzemet szerelnek majd össze Tengiz­ben szocialista és nyugati országúkban gyártott beren­dezésekből magyar munká­sok. A tengizi magyar vállalko­zás három szakaszban való­sul meg. Az első szakaszban létre kell hozni egy 5000 fős települést a munkások elhe­lyezésére. A második sza­kaszban valamivel távolabb felépítenek egy ipari bázis­telepet. A bázistelep segítsé­gével a harmadik szakasz­ban készül el a tengizi vál­lalkozás fő célja: a telepü­léstől húszegynéhány kilo­méternyire létrehozandó földgáztisztító üzem. Bizton­sági okokból került ilyen tá­volra a lakótábortól. A munka 1986-tól 1992-ig tart. A 758 millió rubeles be­ruházás és a befektetés ka­matai fejében a Szovjetunió 1989-től kezdődően fokozato­san növelni fogja földgáz- szállításait Magyarországra — a rendes éves mennyisé­gek fölött. 1989-ben ez a többlet 0,5, 1990-ben 1, 1991- ben 1,5, 1992 és 1998 között pedig 2 milliárd köbméter lesz. További tíz évre pedig évi kétmilliárd köbméter földgáz megvásárlására ka­punk jogot. Megújul a TIT Természet- tudományi Stúdiója Befejeződéséhez közeledik a TIT Természettudományi Stúdiójának felújítása, a megrongálódott épület hely­reállítása. Mint ismeretes, a IX. ke­rület Bocskai úti épületen tapasztalt nagymérvű állag­romlás, szerkezeti károsodás következtében a stúdió üze­meltetése életveszélyessé vált, ezért az év elején be kellett zárni. Minthogy a tetőszerkezet csaknem teljes egészében tönkrement, a beázások pe­dig megrongálták az elektro­mos vezetékeket, így a fel­újítási munka az egész-épü­letre kiterjed — tájékoztatta\ dr. Préda Tibor, a TIT gaz­dasági igazgatója az MTI munkatársát. A tetőszerkezet felújítása utolsó szakaszához érkezett; a tetőt befedték, jelenleg a bádogosmunkákat és az egyéb kiegészítő javításokat végzik. Az épület belső te­reiben előreláthatóan a jövő év elején fejeződnek be a munkálatok. A második eme­let műszaki átadása már megtörtént, az első emeleten várhatóan november közepét re, a földszinten pedig 1987 februárjára készüjnek el a munkával. Ezt követi a fes­tés, mázolás, a (kisebb kőmű­vesmunkák elvégzése, majd az utolsó szakaszban a be­üzemelés, a berendezések ki­próbálása. A tervek szerint az épületet 1987 első félévé­nek végén adják át. A jövő év második felében azonban nemcsak felújított, megszépült épületet vehet­nek birtokukba a látogatók, hanem modernebb eszközök­kel felszerelt kiállításokkal, s korszerűbb modellekkel is találhozhatnak. Az épület re­konstrukciójával párhuzamo­san ugyanis lecserélik az el­avult demonstrációs eszkö­zöket. 1# r f r ■ ■ I#/ # ■ I#/ ## f Várakozási idő es időszerűség Az utak és az ellenőrzés Filmjegyzet A szovjet filmek fesztivál­ja alkalmából több új filmet mutattak be hazánkban. Ezek között kissé meglepődve ta­pasztalhattuk, hogy Alekszej German Ellenőrzés az uta­kon című alkotása, amely 1971-ben készült, is ott sze­repelt a kínálatban. Mielőtt azonban arra gon­dolnánk, hogy a lapok ha­sábjain sokat bírált honi filmforgalmazók ismét nem álltak feladatuk magaslatán, s csak jókora fáziskéséssel ismerték föl: jó filmről van szó, el kell mondanunk: a késésnek prózaibb okai van­nak. A múlt évben mutat­ták ugyanis csak be a Szov­jetunióban is ezt a második világháborúban játszódó tör­ténetet. Filmet ennél pagyobb csa­pás nem is érhet, hiszen másfél évtized olyan tetemes várakozási időnek tűnik, amelyet legyőzni még a ko­rukban legnagyobb alkotá­soknak is csak álig sikerül. Az Ellenőrzés az utakon vi­szont nem veszített ez alatt az idő alatt sem azokból a leghangsúlyosabb mondani­valókból, amelyek miatt Ger­man vállalkozott arra, hogy megfilmesítse édesapja há­borús epizódját. Az alkotás azon filmek so­rába tartozik, amelyek több rétegű értelmezhetőségük miatt nem veszítenek idő­szerűségükből. German — főként ha fi­gyelembe vesszük a forgatás időpontját — a szovjet há­borús filmek sorába új mo­tívumot hoz. A háború bor­zalmai nála is megjelennek — ám előtérbe mégis az emberi jellemek vizsgálata kerül. Olyan időben tehát, amikor minden a visszájára fordul, másként működnek a jellemet meghatározó erők is. German azt vizsgálja, hogy-lehetséges-e olyan hely­zet, amikor az elkövetett bűn megbocsáttatik. Lazarev, a békeidőben ta­xisofőrként dolgozó ember tipikus munkás, aki nem arra készült, hogy valaha is hős legyen, életre-halálra menő harcokban tüntesse ki magát. Csak a film láttán elgondolkodva juthatunk tu­datunk mélyén olyan követ­keztetésre: vannak szituáci­ók, amikor az árulás bűne elfelejtődhet. Lazarev ugyan­is /szándékoltan esik a hon­védő harcot vívók fogságá­ba, lélekben fölkészülve min­den büntetésre. Ügy akar azonban a világ elé állani, hogy megszabadulhasson vét­keitől. Ez a feloldozás azon­ban késik. A partizánok kö­zé került Petuskov őrnagy ugyanis az árulással arányos gyanúval szemléli a megtért Lazarevet, s még a gondola­tát is elveti annak, hogy újra hasznos katonája válhat be­lőle a hadseregnek. Kitűnő-, en formálja meg ezt az ala­kot az azóta elhunyt Anato­li) Szolonyicin. Lazarevet ezzel a figurával szembeál­lítva olyan helyzet teremtő-, dik, amely nagyon alkalmas fontos etikai kérdések fölve­tésére. German jó érzékére vall, hogy ezt a húrt nem feszíti túl, meglehetősen visz- szafogottan ábrázolja az el­lentétet. Olyan hatást ér el ezzel, amely mértéktartásá­ban hordozza a drámaiságot. A leírt erkölcsű hajdani áru­ló azonban tetteivel bizonyít, ad választ a kérdésekre. Hő­siessége súlyos veszteséget okoz a német csapatoknak. S ebben az esetben nem tűnik közhelyesnek a befejezés sem. A főhős, aki eleget tett küldetésének holtan rogyik össze a síneken.* A vonat azonban elindul a jövőbe, (boldogságba, bi ztonságba ?) vivő vágányokon. Adott helyzetben ugyanis valósá­gosnak is elfogadhatjuk eze­ket a képsorokat. Hiszen van­nak idők, amikor hősnek lenni kötelesség. Varga István A magyar dal fejedelemasszonya Basilides Mária „A magyar dal fejedelem­asszonya” — így nevezték a század derekán Basilides Máriát, az alténekesnőt, Ope- ra;házunk örökös tagját. Száz évvel ezelőtt november 11- én született. A csodálatos tehetségű művésznő 1946. szeptember 26-án, egy év­vel Bartók Béla halála után hunyt el, s meggyászoltta őt az egész magyar zenei világ. Basilides Mária a Zene­akadémia énektanszakának elvégzése után .először a Népopera (mai budapesti Er­kel Színiház) tagja lett, ahol a Carmen címszerepében tűnt fel, majd a Mignont énekelte. 1915-ben szerződ­tették az Qperabáz társula­tához, ahol 1917-ig ösztöndí­jasként működött, Kern Aurél igazgatása idején. Tudjuk jól, elenyészik lassan a természeti tüneménynek számító hangnak az emléke is, hiszen kortárs-műélvezők már alig vannak, elhunyt azóta férje, dr. Péterfi Ist­ván, a nagy tehetségű zene- kritikus is, aki hírlapi te­vékenysége után a Magyar Népköztársaság Zenei Alap­jának volt az (igazgatója. Sajnos, lemez alig maradt Basilides Mária után, han­gosfilm sem örökítette meg. A legjobban Tóth Aladár jellemezte: „<5 volt Opera- házunk egyik legfőbb büsz­kesége. A nagyok közt is egyike a kiválasztottaknak, aücik csodálatos teljességgel tudták betölteni hivatásukat, akik a művészeti élet bel­ső és külső küzdelmein, megpróbáltatásain keresztül eljutottak a beteljesülés bol­dogító harmóniájához.” ( Egy személyes emlék ide kívánkozik. Valamelyik in­terjúm során Basilides Má­riát Eötvös utcai otthonából elkísértem az Operaházig. emlékére Amikor odaértünk, ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Én a Hajós utcai mű­vészbejárón át mindig rej­tett izgalommal és megha­tottsággal lépek be az épü­letbe. Szentnek tartom a he­lyet, ahol a művészetet szol­gálhatom. Soha nem pályázott köny- nyű sikerre. Akkor állt oda Bartók és Kodály művészete mellé, amiikor ez a szolgálat még nagyon is hálátlan erő- pazarlásnak tűnt a közvéle­mény szemében, ö vitte ki külföldre népzenénk leg­szebb remekeit, ő bizonyítot­ta be, hogy Bartók és Ko­dály művészete egyenrangú bármelyik klasszikus meste­rével. Basilides Mária volt például Kodály Székelyfonó­jának Háziasszonya. Számta­lan dalestjén énekelte a Ze­neművészeti Főiskola nagy­termében, vidéki városokban és országhatárainkon túl Bartók dalait. Dörgő tapssal fogadta lelkes közönsége a Reimitz Béla komponálta Ady-dalok előadását is. Az idő távlatából hadd említsünk néhány különösen kiemelkedő produkciót. Ilyen volt például számos, Kosa György zongorajátékával kí­sért Bartók-estje, vagy ami­kor elénekelte a Magyar históriás énekek című soro­zatot. Felejthetetlen volt a Hovanscsina női főszerepé­ben, ahogy Hannaként is, Händel utolsó oratóriumá­ban. Mély' hatást gyakorolt mindenkire, amikor Friekát énekelte Wagner Richard Walkürjében. Szólistaként működött közre többször is a Magyarországi Munkásdal- egyleték Szövetségének kó­ruskoncertjein, pedig ezt a hivatalos körök nem nézték jó szemmel. Pompás Azuce- na volt, és Monteverdi Or­feójának Hírnöke is. Egyet­len próbát nem mulasztott. Előadást nem mondott le, miközben szerény, egyszerű asszony volt, jó feleség és példás családanya. Nagy művész volt, talán a legna­gyobb, de olyan egyszerűen élt, mint a dolgozó emberek bármelyike. Az Operaházban olyan szerényen, jóformán észrevétlenül járt a folyosó­kon, mintha a legkisebb lett volna. A jolsvai születésű éne­kesnő hangját sokan ele­mezték. Altragisztere teljes terjedelmében nagy vivőere­jű, kiegyenlített és nemes zengésű volt, .előadásmódját pedig rendkívüli meggyőző erő jelleplezte. A karmesterek — Kerner Istvántól Sergio Failonáig — valamennyien becsülték és szerették Basilides Máriát. Soha vitájuk nem volt vele. A művésznő a felszabadulás után már ritkán .lépett a nyilvánosság elé, de akikor is minden alkalommal mara­déktalan sikerrel. Noha már kortársai, kol­légái, tisztelői tudták róla, hogy alakja eszmei magassá­gokba emelkedett, utcatábla mégsem örökíti meg a ne­v®t' ‘ ’ Kristóf Károly Rousseau és hazánk A franciaországi Montmo- rencyiban. magyar hónap kez­dődött. Vasárnap emléktáblát avatták a Párizsitól északra fekvő kisvárosban, festmény­adományozásra került sor, kiállítások nyíltak, előadások kezdődtek. A századok folyamán ideve­tődött magyar emigránsok emlékét őrző Montmorency tanócsaapárizsi Magyar In­tézet közreműködésével a magyar történelem és kultú­ra, a francia és magyar kap­csolatok hosszú idő óta leg­gazdagabb franciaországi be­mutatóját hozta létre. A magyar hónap a hétvé­gén kezdődött a nagymúltú francia kisvárosban. Benda Kálmán professzor a helyi múzeumban élénk érdeklő­déstől kísért előadást tartott Rousseau és Magyarország címmel. Vasárnap délután a Teléki család leszármazottai, a négy De Gerando testvér becses történelmi emléket adományozott a Magyar Nép­köztársaságnak : Brunswick Teréz és nővére, Charlotte fiatalkori pasztell képmását. Az • adományozást rögzítő szerződés aláírása után a polgármester, Albert Maga- rian és Palotás Rezső nagy­követ a Saint-Jacques utca 7. számú ház falán emlék­táblát leplezett le. Az em­léktábla Teleki Lászlónak, Horváth Mihálynak és Vu- kovics Sebőnek állít emlé­ket, akik, mint a felirat közli, „itt folytatták harcu­kat az 1848-as forradalom bukása után ...” A városi könyvtárban ma­gyar népművészeti és könyv­kiállítás nyílt — az előbbi a párizsi Néprajzi Múzeum anyagából, az utóbbi magyar összeállítás. A későbbiek folyamán Ba­jomi Lázár Endre előadást tart Montmorency és Ma­gyarország múltszázadi kap­csolatairól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom