Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 11., kedd Eduard Sevardnadze sajtóértekezlete KGST-ülésszak Űj követelmények (Folytatás az 1. oldalról) ban sikerült egyszer -és min­denkorra túlíhailadni. Pairtne- reink álláspontjában a leg­meglepőbb az volt, hogy-egy­értelműen tagadni próbálták a 'legfontosabb problémának, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes nuk­leáris fegyverkészlete 10 év alatt történő felszámolásának Reykjavíkban kidolgozott át­fogó megoldását. Ezzel kapcsolatban Eduard Sevardnadze, mint az izlan­di fővárosban tartott tár­gyalások közvetlen résztve­vője emlékeztetett az ottani eredményekre és rámutatott, hogy éppen az „egyetértés csomagja” megmaradt, s en­nek legfontosabb eleme min­dén nukleáris eszköz 10 év alatt történő megsemmisíté­se. Az „egyetértés csomagjá­nak” második eleme a kö­zepes hatótávolságú rakéták­ról elért megállapodás volt. Ez a következőképpen fogal­mazható meg: egyetlen szov­jet és amerikai közepes ha­tótávolságú rakéta sem ma­radhat meg Európában, a jelenlegi szinten be kell fa­gyasztani az ennél kisebb ha­tótávolságú rakéták számát, valamint a Szovjetunió ázsiai részén 100-ra kell csökkente­ni az ilyen rakétákon elhe­lyezett robbanótöltetek együt­tes számát, és ugyanennyi robbanótöltete lehet az Egyesült Államoknak köze­pes hatótávolságú eszközein, a saját területén. A csomag részévé vált a nukleáris fegyverkísérletek kérdése. A Szovjetunió azt javasolta, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a nukleáris kí­sérletek teljes betiltását elő­irányzó megállapodás kidol­gozásának céljával, s ezek menetében kell megvitatni a közbülső megoldásokat: a nukleáris robbantások erejé­nek és számának korlátozá­sát, az 1974-ben és 1976-ban e témakörben kötött szerző­dések további sorsát — mu­tatott rá Eduard Sevardnad­ze. A „hadászati védelem” kérdésében is fontos, elvi je­lentőségű kölcsönös megértés alakult ki arról, hogy a felek 10 éven át nem lépik át a rakétaelhárító rendszerek­ről kötött szerződésben meg­határozott kordátokat. Ebben a témakörben vetődött fel a fő akadály is. Ezt az képez­te, hogy az Egyesült Államok nem értett egyet a program keretében végzett munkála­tok korlátozásával, és min­denáron el akarta érni, hogy a Szovjetunió beleegyezzék a szerződésnek a 10 éves pe­riódus eltelte utáni felmon­dásába. E 10 év alatt az Egyesült Államok előkészí­tette volna telepítésre az űr­fegyverek rendszerét — je­lentette ki a szovjet külügy­miniszter. Eduard Sevardnadze el­mondta, hogy Bécsben ame­rikai részről egyet hangoz­tattak: „habár volt Reykja­vik, mindazonáltal nem olyan volt, amilyennek önök gon­dolják”. A tárgyalásokat ezért vissza kellett helyezni a realitások talajára. A szov­jet fél kezében volt egy elő­re elkészített okmány. Ennek elnevezése: „a nukleáris le­szerelés területén a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között elért megállapodások kulcsté telei, amelyeket to­vábbi munkával elő kell ké­szíteni aláírásra”. A szovjet külügyminiszter ezt az ok­mányt helyezte a bécsi tár­gyalóasztalra. Ez egyfajta „keretmegálla­podás” tervezete volt, ame­lyet ha a miniszterek egyez­tettek volna, az SZKP KB főtitkárának és az Egyesült Államok elnökének kellett volna jóváhagynia. Ennek révén a Genfben dolgozó tár­gyalóküldöttségek számára szilárd alapot teremtettek volna a konkrét megállapo­dások szövegének kidolgozá­sához. A dokumentum a nuk­leáris és úrfegyverzetek kér­déskörének mind a négy irá­nyát érintette. A hadászati támadófegy­verekkel kapcsolatban a Szovjetunió azt javasolta, hogy tekintsék alapnak a Reykjavíkban arról elért elvi megállapodást, hogy 10 . év alatt, vagyis 1991 végéig a felek felére csökkentik mint a hordozó eszközök, mind a robbanóeszközök vonatkozá­sában hadászati erőiket. A csökkentés a hadászati tá­madófegyverek mindhárom típusára vonatkoznék, bele­értve természetesen a Szov­jetunió földrészlközi balliszti­kus nehézrakétáit. A hadá­szati hármasba nem tartozó tengeri telepítésű nagy ható- távolságú robotrepülőgépek kérdésében külön kölcsö­nösen elfogadható megálla- dást kell kötni. A következő öt év során, 1996 végéig fel kellene számolni a két or­szág hadászati támadófegy­vereinek fennmaradó 50 szá­zalékát, ahogy arról Reykja­víkban megállapodtak. Ä do­kumentum tükröEte a felek­nek azt a készségét, hogy a 10 éves időszak során meg­állapodásra jussanak min­den fajta nukleáris fegyver teljes felszámolásáról. A közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó rész megfogalmazása szintén tel­jességgel a Reykjavíkban el­ért megállapodáson alapult. Vagyis, figyelmen kívül hagyva Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris erő­it, a felek megállapodást ír­tak volna alá az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú raké­ták teljes felszámolásáról, haladéktalanul megkezdték volna a tárgyalásokat az 1000 kilométernél kisebb hatótá­volságú rakétákról, amelyek számát a jelenlegi szinten befagyasztották volna. A ko­rábbi megállapodás maradt volna az Ázsiában telepített szovjet és az Egyesült Álla­mok területén telepített ra­kéták vonatkozásában is. Ilyen jelentős leszerelési lépések mellett ki kell zárni annak lehetőségét, hogy bár­melyik fél is katonai fölény­re tehessen szert, ezért a Szovjetunió megerősítette azt a javaslatát, hogy a felek 10 éven át ne lépjenek ki a rakétaelhárító rendszerek­ről kötött szerződés keretei­ből. A Szovjetunió javasolta to­vábbá azt is, hogy dolgozza­nak ki kölcsönösen elfogad­ható megállapodást a mű­holdelhárító fegyverek betil­tásáról. A Szovjetunió megállapo­dást javasolt a negyedik kérdéskörben, a nukleáris fegyverkísérletek betiltásá­nak témakörében is. Sajtóértékezletén Eduard Sevardnadze hangsúlyozta, hogy ezzel a szovjet állás­ponttal szemben az ameri­kai fél más célt tűzött ma­ga elé: a reykjawíki csórna-' got „bécsi csomaggal” kí­vánta helyettesíteni. Ebből a csomagból azonban hiányoz­tak volna mindazoik a nagy horderejű- megállapodások, amelyek Reykjavíkban szü­lettek,. s a maradó részt is fenntartások, feltételek és egyoldalú magyarázatok so­kasága hígította fel. A szovjet külügyminiszter rámutatott: mindazonáltal a bécsi tárgyalások jelentősek, tartalmasak voltaik. A mos­tani sikertelenség nem fel­tétlenül jelenti azt, mutatott rá Sevardnadze, hogy ha sor kerül rájuk, a további ta­lálkozók is terméketlenek lesznek. Elmondta ugyanak­kor, hogy Bécsben nem álla­podtak meg újabb találkozó­ban. Csaknem két órán át tartó sajtóértekezletén Eduard Se- vardinadze részletesen vála­szolt a teremben helyet fog­laló újságírók kérdéseire. El­mondta : a „csomag” ez pset- ben azt jelenti, hogy az egyes részkérd és ékben csak a csomag egészét tekintetbe véve lehet megállapodásra jutni. Reykjárvíktól egyetlen területen sem szabad vissza­lépni. Todor Zsivkov Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államta­nács elnöke hétfőn a moszk­vai Kremlben Mihail Gorba- csovtól, az SZKP KB főtit­kárától átvette az Októberi Forradalom Érdemrendet. A magas szovjet kitüntetést Todor Zsirvkovnak a két oir­A közös piaci külügymi­nisztereknek hétfőn délelőtt mindössze 75 percre volt szükségük ahhoz, hogy áldá­sukat adják az előkészített megállapodásira: Görögor­szág kivételével hozzájárul­tak ahhoz, hogy 11 tagállam nevében sir Geoffrey Howe bejelentse a négypontos brit csomaigterv elfogadását. A brit kormány által leg­fontosabbnak tekintett szank­ció tekintetében a tagálla­mok csak azt vállalták, hogy — meghatározatlan ideig — nem kötnék új fegyvereladá­si megállapodást Szíriával, de ezt a kötelezettséget nem vonatkoztatták a korábbi megállapodásokra, vagy fo­lyamatban levő fegyverszál­lításokra. Az EGK „amti-ter- rorista munkacsoportjára” bízták a Szíriái diplomaták, illetve a sziriai légitársaság személyzetének „szorosabb megfigyelésére” vonatkozó előírás megvalósítását és ösz- szehangolását. Nem szabtak időhatárt a Szíriával való magas szfrrtü látogatáscsere Corazon Aquino asszony, a Füiöp-szigetek elnöke négy­napos hivatalos látogatást tesz Japánban. A hétezer szigetből álló ország (sőt a külföld) közvéleménye még­sem magára az utazásra, ha­nem annak sajátos körülmé­nyeire figyel. Egy nagy ma- nilai napilap fogalmazása szerint ezúttal nem az az igazán izgalmas, hogy mi várja az elnökasszonyt Ja­pánban, hanem az, hogy mi várja a látogatás után — otthon. Emlékezetes, hogy amikor vagy nyolc hónappal ezelőtt megdőlt Ferdinand Marcos diktatúrája, Corazon Aqui­no rendkívül összetett, na­gyon különböző erők mellett vette át a hatalmat. Nem volt nehéz megjövendölni, hogy e sokszínű tábort csak a közös cél, Marcos megbuk­tatása egyesíti, és ha ez megtörténik, a mézeshetek véget érnek. Nos, e folya­mat megindult, sőt az utób­kitüntetése szág népei közötti testvéri barátság és mindenirányú együttműködés fejlesztésé­ben szerzett kimagasló érde­meiért,. valamint a béke és a szocializmus erősítéséhez va­ló jelentős hozzájárulásáért 75. születésnapja alkalmából ítélték oda. is gyakorlatilag a tagállamok értelmezésére bízták ennek a szankciónak az alkalmazá­sát is. Jól tájékozott forrás sze­rint a konferencia üléster­mében nem történt említés Chirac francia kormányfő­nek a The Washington Ti- rnesben közölt nyilatkozatá­ról. Annál inkább az érdek­lődés középpontjába került a tárgyalótermen kívül a brit és .nemzetközi sajtó kép­viselői, a Washington Times itt szétosztott példányaiból ismerkedtek meg'a nyilatko­zat teljes szövegével. Gen­scher nyugatnémet külügy­miniszter sajtóértekezletén általánosságban tagadta a neki és Kohl kancellárnak túl a jd onií to tt vél ernény t, amely szerint a Hindavi-fé- le merényletikiíséríet a Mo- szad műve volt. Nem volt hajlandó megmagyarázni, hogy a francia kormányfő milyen alapon tulajdonította nekik ezt a feltételezést. bi napokban viharos fejle­ményeket is produkált. Érde­kes módon ezek főszereplője az a Juan Ponce Enrile hadügyminiszter, aki sokáig Marcos egyik kulcsembere volt, de aki az utolsó pilla­natban átállt, és ezzel két­ségtelenül nagy lökést adott a diktatúra bukásának. En­rile az NPA nevű gerilla- mozgalommal kapcsolatos ál­lítólagos engedékenységet használta fel ürügyként ah­hoz, hogy szembeforduljon a Malacanang-palotával, az el­nöki rezidenciával. Ezt je­lezték. hogy 1. A napokban beszédet mondott egy húsz­ezres Marcos-párti (!) tö­meggyűlésen és 2. Másod­szor keringenek hírek arról, hogy a hadsereg elitalakula­tait felhasználva, puccsot tervez/ az elnök ellen. Az államfői utazás előestéjén bombaként robbant egy olyan, meg nem erősített hír, amely szerint Enrile meg is kísérelte a hatalomátvé­Az eredmények konkrét, tárgyszerű elemzése, a fo­gyatékosságokkal kapcsolat- haló a kritikai hangvétel jel­lemezte a KGST 42. üléssza­kát. Az egyik legilletéke­sebb, Vjacseszlav Szicfov, a KGST titkára fogalmazott így bukaresti nemzetközi saj­tóértekezletén. A nemzetközi sajtó képviselőinek sok kér­désben megfogalmazott ér­deklődése részben az ismert energetikai szakember sze­mélyének, a szocialista gaz­dasági integrációs szervezet apparátusa viszonylag új, dinamikus, meggyőzően érve­lő vezetőjének szólt. Nagyobb részt azonban annak a tény­nek, hogy a szocialista or­szágok a társadalmi fejlődés új szakaszába léptek, s en­nek megfelelően a szocialista gazdasági integráció elmélyí­tésében is új követelmények fogalmazódnak meg. A 42. ülésszakon csaknem másfél éves munka, a tanács tavaly júniusi, varsói, 40. ülésszaka óta végzett tevé­kenység mérlegét vonták meg. A tagállamok fejlődését érzékeltető számok viszont már fél évtized, a 80-as évek első felének jellemzői három kontinens tíz országáról. Ezek szerint 1981—85-ben a tagországok együttes megter­melt nemzeti jövedelme 18 százalékkal, az ipar bruttó termelése 18 százalékkal, a mezőgazdaságé 11 százalék­kal növekedett. Jelentősen megnőtt az árucsere-forga­lom, 1985-ben elérte a 198 milliárd transzferábilis ru­belt. Tavaly 1984-hez viszo­nyítva a tagországokban a nemzeti jövedelem összesen 3,6 százalékkal, az ipari ter­melés ' 3,9 százalékkal, a külkereskedelem volumene 3,2 százalékkal emelkedett. A termelés növekedésében döntő tényező volt a mun­ka termelékenységének emel­kedése, ennek révén biztosí­tották az iparban az összes többlettermék tölbb mint 80 százalékát. A KGST-tagországok tudo­mányos-műszaki haladásá­nak 2000-ig szóló komplex programja alapján nagy horderejű nemzetközi tudo­mányos-termelési együttmű­ködés bontakozik ki. A ta­valy decemberi moszkvai, 41. (rendkívüli) ülésszakon el­fogadott program az együtt­működés és a szocialista gaz­dasági integráció további el­mélyítésének egyik fő szer­vező ereje lett. A mostani ülésszakon megállapították, hogy e feladatokat gyorsított ütemben kell megoldani. En­nek érdekében a tagállamok aláírták vagy előkészítették a gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködés 2000- ig szóló kétoldalú hosszú tá­vú programjait. A 42. ülésszakon is meg­telt, de helyettese, Fidel Ramos vezérkari főnök — a hadsereg egy másik szárnyá­val maga mögött — meghiú­sította a próbálkozást. Ilyen előzmények után fel­tűnést keltett, hogy az el- nökásszonyt búcsúztató sze­mélyiségek között a repülő­téren megjelent Enrile is, és a gépre szálló államfő az ő jelenlétében kérte -meg, hogy segítsen Rumosnak állapították, hogy a tagálla­mok nagy figyelmet fordí­tanak a gépipari együttmű­ködésre. A gyártásszakosí­tási és kooperációs egyezmé­nyek alapján növekedtek a gépek és berendezések köl­csönös szállításai. A KGST- országok gépipari exportjá­ban 1985-ben a szakosított termékek aránya 40 száza­lék volt. Több gépipari ága­zatban létrehozták az egyes technológiai folyamatok mik­roprocesszoros automatizált irányítási rendszereit. A 42. ülésszakon is rámu­tattak az együttműködés számos hiányosságára, azt a feladatot tűzve a tanács szer­vei elé, hogy következetesen teljesítsék az 1984. évi moszk­vai felső szintű gazdasági ér­tekezlet határozatait, telje­sebb mértékben használják ki a nemzetközi termeléssza­kosítás és kooperáció lehető­ségeit. Nagy figyelmet fordí­tottak a termékek műszaki színvonalának és minőségé­nek emelésével kapcsolatos feladatokra, valamint az or­szágok által vállalt együtt­működési kötelezettségek időben történő teljesítésére. Többen tették szóvá, hogy javítani kell a beruházások koordinálását az egyeztetett együttműködési területekkel és objektumokkal kapcsolat­ban. A mostani ülésszak jóvá­hagyta az atomerőművek és atomfűtőművek építésének 2000-ig szóló programját. Olyan komplex intézkedések kidolgozását irányozták elő, amelyek a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség program­jának megfelelően hozzájá­rulnak az atomenergetika biztonságos fejlesztéséhez. A f?GST-országok fejlődé­sének jelenlegi szakaszában az egyik legfontosabb együtt­működési feladat a termelés­szakosítás és -együttműködés elmélyítése olyan korszerű együttműködési formák fej­lesztése alapján, mint a gaz­dálkodó szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok a tu­domány és a termelés te­rületén, önálló gazdasági elszámolású közös vállalatok, egyesülések, tervező irodák, tudományos szervezetek és egyéb nemzetközi kollektívák létrehozása. Több tagállam­ban konkrét intézkedéseket tesznek a gazdálkodó és a tudományos-műszaki szerve­zetek hatáskörének bővítésé­re, közvetlen együttműködé­sük feltételeinek megterem­tésére, elsősorban a tudo­mányos-műszaki haladás komplex programja valóra- váltásának meggyorsítása vé­gett. A 42. ülésszak arra is jó alkalmat adott, hogy több ilyen, kétoldalú, köztük ma­gyar—szovjet kormánymeg­állapodást kössenek. Pék Miklós „szükség esetén” a rend fenntartásában ... Manilá­ban nyílt titok, hogy Laurel alelnök, tehát a hatalom második embere, aki nem titkolja, hogy maga szeretne elnök lenni, csatlakozott En- rilehez. Állítólag az Enrile- puccs titkos jelmondata így hangzott: „Isten óvja a ki­rálynőt!”. Minden jel arra vall, hogy a fohász indokolt. H. E. EGK külügyminiszteri értekezlet r ELFOGADTAK A BRIT TERVET Londonban Szíria elleni szankciókról tanácskoztak a közös piaci külügyminiszterek, A képen: Howe brit külügyminisz­ter a találkozó előtt tanácsadóival felfüggesztését illetően, vagy­Kedd esti kommentárunk „Isten óvja a királynőt!“ Tokióban kezdett tárgyalásokat Corazon Aquino, a Füiöp- szigetek clnökasszonya, aki a képen Hirohito japán császár­ral látható

Next

/
Oldalképek
Tartalom