Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

1986. november 10., hétfő

Somogyi Néplap

3

Szerencsém KITÜNTETÉSEK az üvegesekkel NOVEMBER 7-E ALKALMÁBÓL

Összeállításunkban azoknak a névsorát közöljük, akik a pénteki parlamenti ünnepségen, az országos szerveknél, a megyei pártbizottság csütörtök délutáni ünnepségén és máshol vették át kitüntetéseiket.

Néiha elfog a vágy, hogy álruhában járjam a várost, mint Harun al Rasid, s úgy toppanjak be segítséget kérni némely helyekre. Arra nem vágyom, hogy később igazságot osszak. Csak gyűjtögetném -a tapasztalatokat.

Jó barátaim dicsérnek néha. Azt mondják: olyan kellemesen bárgyú az ábráza- tom, hogy nehéz lenne utánozni. Igazuk lehet. Gondolom ezt abból, hogy árusok, postások, eligazítok, ügyfél-, fogadók és rendfenntartók — egyszóval minden fontos poszt emberei — könnyen és gyorsan elbánnak velem. Nincs, nem lehet, majd máskor... És már megyek is.

Mindez arról jutott eszembe, hogy — ismét — sikerrel jöttem el egy üvegestől. Az ő hivatala a rhűhely. Neki is kiosztottak két szót. S valószínűleg egyet elveszített. A nemet. Hüvelykujjam körménél alig nagyobb üveglapocskát csináltatni indultam. Mostanában valahogy összejöttek az ilyen üvegügyeik. Törzshelyemet vettem célba, ahol a nevemet még egyetlenegyszer sem sikerült jól leíratnom a számlára (mondták is, hogy hívjam magam Kovácsnak). Tehát mindeddig inkognitóban maradtam. Szeretem azt a helyet. Mindig gyorsan és jót kaptam; vagy ha valami nem volt lehetséges, akkor nem hitegettek, nem mondták, hogy nézzek be többször is. Az- ám, de a törzshely zárva volt!

Ettől szem őrá lettem. A szomorúságtól pedig még butább tekintetű, olyannyira, hogy ezt már magam is észrevettem. így óvakodtam be a Széchenyi téri szövetkezeti üvegesek üzlete helyett a közeli Vár utcai maszekhoz. Alaposan meg is leptem a méteres méretekr hez szokott mestert. „Mekkorát?!” Csodálkozott hangosan a centiket meg a millimétereket hallva.

Végigmért. Valószínű némiképp kételkedett is észbeli képességeimet illetően, de mivel nem vicsorítottam, nem mondtam, hogy Napóleon vagyok személyesen, nem a telefonért nyúlt. (Persze nem emlékszem, hogy van-e távbeszélője, de ez most mindegy.) Üveget vett elő, mért, szabott... Majd eltűnt. Már-már gyanakodtam : mégiscsak segítséget hív megfékezni az őrültet, ami minden pillanatban kitörhet. De visszatért.

— Becsiszoltam a szélét

— mondta. És átadta a minimális üvegdarabkát.

— Mennyivel tartozom? — kérdeztem illendően és a zsebem környékén matattam.

— Semmivel, uram — válaszolta. — Nem ebből élünk. Biztosan valami apró, finom dologhoz kell az a kis üveg.

— Ahhoz, ahhoz — motyogtam lenyűgözve. Tán mondtam is, hogy mihez, egy icipici szecessziós képállványhoz, gyerekkoromban törtem össze, most a fém részét megreperáltam, de az üveghez nem értek ...

Később, almikor újra átgondoltam négy-öt üvegestörténetemet (a többit most nem vezetem elő), két okát is találtam annak, hogy miért ért mindig kellemes meglepetés az üvegeseknél. Az első csupán föltételezés. Az üveggel nagyon finoman kell bánni. Törik és vág, egy ideges, rossz mozdulat, és... Türelemre, megértésre tanítja az embert. Átlátszó, tiszta anyag; mégha színes vagy tejüveg is, mindenképpen átdereng rajta a való világ képe, tehát nem tűri a hamisságot. A másodiknak igazában már biztosabb vagyok. Eddigi üvegeseim — az utolsót kivéve — idős emberek voltak. Maguk is sokszor szorultak segítségre. (Az utolsó bizonyára tőlük tanult.)

Van még egy feltételezésem. Sajnos, ez a legvalószínűbb. Mégpedig az, hogy egyszerűen szerencsém volt. S lehet, hogy legközelebb valahol egy másik üveges elküld a fenébe. Ahogy elküldött az egyik cipész és barátságosan fogadott a a másik; ahogy megnehezítette dolgomat az egyik hivatalnok, és ahogy megkönnyítette a másik. Sorolhatnám a szakmákat.

Ez itt a legfőbb baj. A kiszámíthatatlanság. No, meg az, hogy a természetest

— az igent — kell különösen érzékelnünk. S ezért gondolok — ha itt-ott fölismernek — a .mesékre. Harun al Rasidra, igazságos Mátyásra. S ugyancsak rájuk, ha nem ismernek föl. Nem az újságtól jöttem, hanem magamtól, otthonról, a mosógépemtől, a rossz ajtózáramtól ... Mint még ezren. S aki kidob, nem szolgál ki, becsap? ö vajon hon-- nan jött? Mitől?

Nehézen érem föl ésszel. Persze nem csoda. A barátaim szerint kevés bennem a kurázsi. És mindig rosszul kerdezek.

Luthár Péter

Szocialista Magyarországért Érdemrend:

Nádorfalvi Nándor, a kis- gyiaiáni Petőfi Tsz elnöke.

Április Negyediké Érdemrend:

Frankberger Mihály, a fonyódi 512-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Läufer Imre, a babócsai Határőr Tsz elnöke; dr. Rendeki Sándor, a megyei 'bíróság elnöke.

A Munka Érdemrend arany fokozata:

Balogh Lajos, a Somogy Megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója; dr. Bors István, a Kaipos Volán nyugdíjas igazgatója; dr. Domány Sándor, a megyei kórház-rendelőintézet osztályvezető főorvosa; Vass Lajos, a Kaposvár donneri körzeti pártalap- szervezet titkára; Tóth János, a megyei pártbizottság titkára.

A Munka Érdemrend ezüst fokozata:

Bereczk Gyula, a balaton- szárszói tanács elnöke; Decsi János, a kisgyaláni Petőfi Tsz munkavédelmi előadója; dr. Filiszár Tibor, a siófoki tanács vb-<titkára; Hauptmam László, a csurgói pártbizottság első titkára; Horváth József, a pusztaszemes i Űj Kalász Tsz elnöke; dr. Horváth Sándorné, a kaposvári Tóth Laijos Általános Iskola igazgatója; Nagy Lajos, a hetesi Vikár Béla Tsz főikönyvelője; Sórdi Béla, a nagyatádi Ri- nya kisáruház vezetője; Fodor Imre, a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgató-helyettese; Schán István, a Kiosz megyei .titkára; Heindl István, a Kaposigép autószerelője; József Lajos, a textilművek programozója; Kalmár László, a Kapos Volán osztályvezetője; dr. Lukács Tibor, Kaposvár vezető ügyésze.

A Munka Érdemrend bronz fokozata:

Árvái György, a SEFAG fakitermelője; Balogh István, a megyei tanács személyzeti és oktatási osztályvezetője; Darvas Ottó, balatonszentgyörgyi állomásfőnök; Halász Kárölyné, a kaposvári Tejipari Vállalat marcali üzemének művezetője; Herber Lénárd, a somogyszili Petőfi Tsz traktorvezetője; Horváth László, a SEFAG fakitermelője; Kárpáti István, a balatonszentgyörgyi

Dél-Balaton Tsz művezetője; Kuti Kiss József, a látrányi Alkotmány Tsz magtárosa; Márkó József. a .Kaposvári Móricz Zsigmand Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese; Maróti István, a segesdi Űj Élet Tsz traktorvezetője; Miklós Ferencné, a Kaposvári Cukorgyár gazdasági igazgatóhelyettese; Milicz Miklósné, a drávaita- mási szociális otthon, vezetője; Nyúl Sándor, a fonyódi költségvetési üzem vezetője; Ottó Erzsébet, a megyei tanács osztályvezető-helyettese; Papp Károly, a nagyberényi Egyessült Erő Tsz traktorvezetője; Puckert József, a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat termelési vezetője; Potó Ferenc, a Siófoki Állalmi Gazdaság brigádvezetője; Sipos Gyula, a boglárlellei költségvetési üzem csoport- vezetője; Soós József, a tabi pártbizottság titkára; Szabó Ferenc, a marcali Vörös Hajnal Tsz ellenőrző bizottságának elnöke; Szalai István, a Balatoni Halgazdaság ha- lászmestere, Szabó Tibor, a megyei tanács közlekedési osztályának csoportvezetője; dr. Zakariás Zsuzsanna, a Somogy Megyei Illetékhivatal osztályvezetője; Bocska Lajos, a Kaposvári Ruhagyár művezetője, Császár Rózsa, a Sáév munlkaverseny-felelőse; dr. E gerszegi László, az SZMT titkára; Hesz Mátyás, a Kaposgép vezérigazgató-helyettese; Kiss Károly, a Kaposgép tabi csoportvezetője; László Lajos, az inkei tsz nyugalmazott főagronómusa; Mészáros Károly, a Dunántúli Regionális Vízművek vezető gépésze; Sebestyén Jánosáé, a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet varrónője.

Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés:

Dr. Balogh Jánosné, a megyei pártbizottság könyvelője; Babócsay Károly. a bala- tonszárszói Vörös Csillag Tsz pártvezetőségének titkára; Béri Klára, a fonyódi pártbizottság politikai munkatársa; Egyed György, a kutas! párt- bizottság titkára; JeSzenöi László, a balatonkeresztúri pártvezetőség titkára; Kovács István, a siófoki pártbizottság titkára; Monok László, a komiósdi pártaiapszervezet titkára; Nagy József, a látrányi tsz-községi pártvezetőség titkára; Palló Ildikó, a kaposvári pártbizottság politikai munkatársa; dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára; Szakács István, a

bedegkéri Egyetértés Tsz pártalapszervezeti titkára; Szabó Sándor, a kaposmérői pártbizottság titkára; Szilágyi Isttván, a zákány! pártbizottság titkára; Vörös Sándor, a nagyberki pártbizottság titkára.

Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetés:

Süveges Sándor, a barcsi pártbizottság első titkárai; Hemer Endre, a megyei párt- bizottság politikai munkatársa.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvénye:

Bálint János, a Tungsram RT .Kaposvári Elektronikai Gyárának munkavédelmi főelőadója; Kovács IStvánné, a barcsi Erdészeti-Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskola tanára, az MS2BT elnökei.

Pártmunkáért emlékplakett:

Bene Ferenc, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság pártalapszervezeti titkára; Fenyő Tiborné, a siófoki posta pártalapszervezeti titkára; Foki László, a siófoki pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke; Illyés Dezső, a tabi körzeti pártaiapszervezet vezetőségi tagja; Kardos Ferenc, a barcsi Vörös Csillag Tsz párt-végrehajtóbizottságának tagja; Kiss Zoltán, a Kaposvári Oktatási Intézmények Pártbizottsága vb-tag- ja; Kovács István, a kaposvári 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet pártalapszervezeti titkára; Kuzma János, a lengyeltóti pártbizottság politikai munkatársa; Kis gyúr a JózSef, a somogyszobi pártvezetőség tagja, Schulcz Ferenc, a somodori pártaiapszervezet titkára; Szíjártó Gyula, a Kaposvári Erdőfelügyelőség pártalapszervezetének titká- rai;Üst József, a marcali áfész munkahelyi pártszervezeti titkára; dr. Várszegi Erzsébet, a megyei tanács apparátusi pártbizottságának társadalmi titkárhelyettese; Vidék Mihály, a megyei párt- bizottság fegyelmi referense; Bútor József, a szentai tsz- községi pártaiapszervezet titkára.

A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata:

Matuszka József né, a kaposvári Ipari Szakközépiskola tanára; bronz fokozata Ács Lajos, a kaposvári R4r kóczi Sportegyesület atlétaedzője.

A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata:

Rózsás Ferenc, a barcsi munkásőregység parancsnok- helyettese; Posza Lajos, a fonyódi önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka.

A Tűzbiztonsági Érem

arany fokozata:

Aradi József a Dél-somogyi Mezőgazdasági , Kombinát vezérigazgatója; Szabó Sándor kaposvári tűzoltó zászlós. Ezüst fokozata: Wágner János kaposvári tűzoltó főtörzsőrmester.

Ifjúsági Érdemérem:

Zákányi Zsolt (Kaposvár).

KISZ Érdemérem:

IváncSics Lajos (Siófok), Gergely József (Barcs) és Gödör László (Kaposvár).

Kiváló ifjúsági vezető:

Miricsi István (Kaposvár), Sámikné Maries Mária (Ka- posmérő), Lénárt Ernő, Tímár Gyula (Siófok), Ivelics János (Nagyatád).

Gyermekekért Érdemérem:

Varga Kárölyné (Siófok).

Ű ttörő vezetői Érdemérem:

Nagy Kárölyné (Balaton- földvár), Horváth Lajosné (Kaposvár), Tokaji Lajosné (Somogyjád) és Tóth Istvánná (Gamás).

Kiváló Ű ttörő vezető:

Fodor Sándorné (Barcs), Dech Fülöp (Boglárlelle), Maros Sándor (Somogyvár), Kapuváriné Mikei Ilona (Boglárlelle), (Filó József né (Ber- zence). Cziráki Dalma, Sán- tha Istvánná, Szikits Károly- né (Kaposvár), Vass Edit (Kaposfő), Siposs Miklósné (Őrei), Gaál Tiborné (Marcali), Szecsődi Árpád (Réthelyi, Nagyné Bellyei Csilla (Siófok), Baracskai Julianna (Zamárdi), Bor ka József né (Siófok) és Varga Györgyné (Tab).

Kiváló Ifjúvezető:

Pandur József (Barcs), Soós András (Darány), Farkas Sándor (Kadarkút), Kámán Beáta és Molnár Erika (Mar* call).

Az SZMT művészeti díja:

Dr. lby András, a siófoki Perczél Mór Gimnázium nyugalmazott tanára; a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola kórusa.

Az SZMT közművelődési díja:

Körtésiné Tomcsák P. Mária, a Kaposvári Villamossági Gyár közművelődési előadója.

VETÉS, SZÁNTÁS, RÉPASZEDÉS

A hét végén sem álltak a gépek

A száraz őszi heteket, majd az azokat követő — nagyon várt — esős napokát végre olyan időjárás váltotta föl, amilyenre a mezőgazdasági nagyüzemekben — de a kiskertekben, a háztájiban is — szükség van. Ezért aztán a pénteki ünnepnapon, szombaton és tegnap is dolgoztak a gépek a földeken: szántottak, vetettek. Amiről a Kaposvári Állami Tangazdaságban hallottunk: hordták a szállító járművek a csávázott vetőmagot, a répát.

Jövő évet megalapozó és az idei termést betakarító munkáliaitoknaik lehettünk tanúi a hét végén a földeken. Ebből is, abból is van mit behozni a rossz idő beálltáig. Ilyen időben például kevesebb erővel, jobb mun- kákörülimények között kerülhet ki a répa a földből, s juthat a termés a gyárba. Markó Istvántól, a Kaposvári Cukorgyár főosztályvezetőjétől kaptuk tegnap a tájékoztatást:

— Folyamatos az átvétel, nincs különbség munka- és ünnepnap között. Fogadták a szállítmányokat a szigetvári, a szentlőrinci, a dráva- foki, a barcsi átvevőhelyen, s nem tartott szünetet a tá- tomi, a gödiéi állomásunk és a gyári telephely sem. Vasárnap is szedték a répát a somogyjádi, a hetesi, a göllei tsz-ben és a Kaposvári Állami Tangazdaságban. A pénteki és a szombati betakarítást csak azért függesztették föl vasárnapra Szentgáloskéren, mert akkor tartották a faluban a búcsút ... Gyári ütemezés szerint — ez a gazdaságiikkal

egyetértésiben történt — takarítják be a répát partnereink, s azt tapasztaljuk, hogy igyekszenek a jó idő minden óráját kihasználni.

Ha ilyen marad az időjárás, nyolc-tíz napon belül mindenütt kikerül a répa a földből. Befejezték ezt a munkát a kisgyaláni, a mer- nyéi és a toponáni téesz- ben, a nagyberkieké is kint van a földből, csak éppen be kell szállítani a 130—150 vagonnyi termést. A hét elején pontot tesz ennek a tennivalónak végére a somogyjádi, a szentgáloskéri, az igáid és a göllei téesz is. Néhány helyen elkel a segítség, hiszen nem minden gazdaságnak van betakarító gépsora. A Mernyén dolgó- zó cukorgyára gépsor — például — azt követően, hogy befejezte ott a munkát, átment a szentgáloskériekhez, a mernyeiék saját gépe pedig Szentbalázson dolgozik. A somogyjádiak korábban, még a répábetakarítási idény kezdetén a Baranya megyei Egyházaskozáron szedtek ki ötven hektár répát. A kaposvári gyár gépei járják a dombóvári téesz tábláit is: 210 hektár répa betakarításában vesznek részt. Hasonló együttműködés tapasztalható ebben az időszakban a baranyai mezőgazdasági nagyüzemek között is a répa szedésében, illetve szállításában.

A gyár körzetében még mintegy 3500 vagon cukorrépa van kint, de ennek csak a kisebb hányada — 600 hektárnyi területen — szedeitlen, a termés zöme elszállításra vár.