Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 1., szombat A tervezett ütemben építik Tabon az áfész presszóját és éttermét. A 17 millió forintos beruházás átadási határideje 1987. augusztus 20. HUSZONEGY ÉV JÁRT A SZAJRÉÉRT A lakásbetörő „szövetkezet” elnémult Az 1985-ben Kapasvár- szerte rettegett lakásbetörő szövetkezet tagjai elnémultak, amikor csütörtökön délelőtt a Kaposvári Városi Bíróságon dr. Halász Lajos tanácsa kihirdette az ítéletet. A büntetés — jóllehet a cselekményekért adható maximum alatt van — példásnak mondható. A tíz vádlott összesen huszonegy év és 10 hónap szabadságvesztést kapott — ki-ki „érdemei” szerint. Mint ismeretes, Cséffai Győző. és társai akcióikat főként a délelőtti órákban és olyan lakásokban hajtották végre, amelyekről feltételezték, hogy jelentős mennyiségű értéket találnak bennük. Előszeretettel látogatták meg a dr.-rel kezdődő nevű lakástulajdonosok otthonait. Ezért is terjedt el úgy a köztudatban ez a cselekménysorozat, hogy „a doktorok sérelmére elkövetett betörések”. A vádirat huszonegy pontban foglalta össze az elkövetett bűncselekményeket s ezek közül a bíróság valamennyit megalapozottnak ítélte meg. Cséffai és társat azonban nemcsak a lakásbetörést kedvelték. Járműlopás, csalás, megrontás, ok- irathaimisítás, devizabűntett, orgazdaság, közveszélyes munkakerülés is terheli lelkiismeretüket. Az általuk okozott kár értéke mintegy fél millió forint, amelynek jó része a vizsgálat során előkerült. Cséffai Győzőt a bíróság 22 rendbeli bűntettben, vétségben találta bűnösnek, s mint többszörös, különös visszaesőt, 7 év fegyházra ítélte. Az orgazda Szabó Bé~ la — aki a lopásokból, betörésekből származó értékek nagy részét átvette — négy évig gondolkodhat a börtönben azon, hogy megérte-e bekapcsolódnia ilyen ügyletekbe. Balogh Tibor — mint többszörös, különös visszaeső — 4 év, 6 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztés büntetést kapott. Suta Lajos 2 évig lesz börtönlakó, a fiatalkorú N. László 1 évet tölt el a fiatalkorúak fogházában. Tóth Edit büntetése 1 év 6 hónap börtön, Csonka Róberté — mint többszörös, különös visszaesőé — 1 év fegyház, Szabó Lajosnéé 10 hónap felfüggesztett szabadságvesztés. Pirity Pétert tízezer, Varga Józsefet tizennyolc- ezer forint pénzbüntetésre vagy ennek megfelelő fogházbüntetésre — ítélték. A bíróság a szabadságvesztés büntetések mellett közügyektől való eltiltást is alkalmazott, személyenként 65 000-től 1000 forintig terjedő elkobzást, Szabó Béla esetében a korábban kiszabott 1 év felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védőik közül többen jelentettek be fellebbezést. Az ítélet nem jogerős. Gy. L. “ Portyák az éjszakában Lőni kell? A nyitott tehergépkocsi indulásra készen várt1. A volánnál: Túrái Mihály őrvezető, aki sorkatona volt, leszerelhetett volna, de öt társával kérte felvételét századunkhoz: — Gépkocsira!,.. Indulás! — serkentett élénkebb mozgásra Bodnár Mihály alezredes, a századparancsnokunk. — Fegyveres banda közeledik a laktanyánkhoz. Gyújtópalack is van náluk. Mindenki nyissa ki a szemét. Tüzet nyitni csak a parancsomra lehet, vagy ha ránk lőnék! — tette hozzá, majd beült a gépkocsivezető mellé. Felkapaszkodtunk a járműre. A teherautó hirtelen nekilódult. Nagynehezen elrendeződtünk. Kétoldalt tüzelésre készen szegeztük az éjszakába géppisztolyunk csövét. A második szakaszba tartozó, korán őszülő Zá- dor Ferenc főhadnagy a század egyetlen golyószóróját tűzkészen a vezetőfülke tetejére féktetve tartotta. — Ott vannak — suttogta vészjóslóan Kótai. A kocsi hirtelen fékezett, s mint a szöcskék, leugráltunk róla. Szemközt kőkerítés. Mindannyian jól láttuk a tövében lapuló sötét alakokat. — Zádor főhadnagy a golyószóróval a gépkocsiról biztosít, a többiek utánam! — recsegett Bodnár parancsszava. Erre nem számíitpttam. Art vártaim, hogy az alezredes bennünket küld előre Keszpéri vezetésével, s ő maga biztonságosabb távolságban marad. Lövésre kész géppisztollyal, csatárláncban közeledtünk. Néhány, lépés után megszámolhattuk őket: három alak kuporgott c. kőfal mellett. Bodnár rájuk kiáltott: — Kezet fel! Adjátok meg magatokat! — Ne lőjenek! — válaszolt ijedten egyikük. Közelebb léptünk. A férfiak mozdulatlanul álltak, de kezük nem emelkedett a magasba. Az alezredes megismételte a felszólítást: — Kezet fel! Ä legközelebb álló megszólalt: — Karhatalmisták!... — Megkönnyebbülten folytatta: — Jöjjenek közelebb, elvtársak. Nem vagyunk ellenfor- jradalmárok. Bodnár felkattintotta zseblámpáját. A három férfi ijedten hunyorgott a fénykévében, Előttük a járdán papírcsomag és vödör, a falnak támasztva rövid nyelű meszelő. Meglepődtünk. Bodnárra pillantottam: „Remélem, nem hagyja átejteni magát. Hiába elvtár- saznak ezek az alakok, kétségtelenül rosszban sántikál- nak.” — Űuugy ... Röplapot rágás ztgatunk? — ismerte fel a helyzetet parancsnokunk. — Igen — válaszolt egyikük. — Kik maguk? — Munkások vagyunk. — Munkások! — vágta rá irónikusan Bodnár. — Derék munkások, mondhatom! Bodnár igazoltatta az ismeretleneket. A kőfalhoz léptem. Zseblámpám fényénél a frissen felragasztott röplapokat fürkésztem. Meglepődtem. — Figyeljetek! Fennhangon olvasni kezdtem az egyik falragaszt. „Az elmúlt hetek eseményei súlyos helyzetbe sodorták országunkat. A rend és a nyugalom helyreállítása, a békés építő munka, a normális élet megindítása az egész dolgozó nép elsőrendű érdeke. Ez a feltétele annak. A harmadik gyerek ingyen üdült Beosztással dolgozik az szb a Kaposvári Ruhagyárban Egy éve kezdték átalakítani a munkatermeket a Kaposvári Ruhagyárban, mivel áttérnek egy mozdulatelemzésen alapuló munkamódszerre. Ennek eredménye, hogy az anyag a legrövidebb idő alatt jut a géphez és onnan el. — Jobbak lesznek a munkakörülmények is — magyarázta Kiss Gyulámé, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. — Jobb rendszerben lesznek a gépek, és a világítás is javul. Most újították fel a kazánházat hatszázezer forintért, ez a fűtésit és a gépek gőzellátását javítja. Sokféle igényt kell kielégítenie a vállalatnak és a szakszervezetnek minden évben. Nem könnyű a bizalmi testület dolga, amikor arról tárgyal az év elején, hogy mire mennyi pénz jusson. — Az idén mintegy .másfél millió forintot használtunk fel jóléti és kulturális célokra. A pénz nem túl sok. még gyakorlott háziasszonyként is nehéz beosztani. A hagyományoknak megfelelően nagy gondot fordítanak arra, hogy a többségében nőket foglalkoztató gyárban és telepein méltóképpen megünnepeljék a nőnapot, gondolnak a gyes-en lévőkre, télapó ajándékot adnak a gyerekeknek, névadó ünnepséget tartanak. A nyugdíjasokról sem feledkeznek mgg. — Az idén nem egy, hanem két találkozót tartunk, műszakonként szervezve — mondta dr. Fenyő István- né, az szb politikai munkatársa. A költségvetésben megtaláljuk a névadóra adott ötszáz forintos betétkönyvek, a nyugdíjasok ajándékcsomagjainak az árát. — Amikor a jóléti és kuL turális alap összegének meghatározásáról van szó, elmondjuk, hogy ezeket az összegeket nem akarjuk csökkenteni, hiszen az itt dolgozók és a már nyugdíjban lévők is megérdemlik a gondoskodást — teszi hozzá az szb-titkár. Üdülésre évente több mint 400 ezer forintot költenek. A fönyódi vállalati üdülőben egyhetes turnusokban 360-an pihentek az idén. NDK-beli csereüdülésen 66-an voltak. A Ruházati Dolgozók Szak- szervezetének alsógödi üdülőtelepén kilencven dolgozó járt. A SZOT-beutaló kevés volt, a téli jegyek pedig nemigen kelnek el. Támogatás a nagycsaládosoknak, hogy a harmadik gyerek ingyen üdül Fonyódon és Gödön. A brigádok szívesen kirándulnak, s ehhez is hozzájárul a szakszervezet. Elsősorban a férfiak örültek annak, hogy felújították a fo- nyódi horgásztanyát. — 324 ezer forint a lakásépítés támogatására szánt pénzünk. A vállalati segélykeret 240 ezer forint, ezt kiegészíti a szakszervezet évi 88 ezer forintja. Az iskolaév megkezdése. előtt mindig gondolunk a nagycsaládosokra, a gyermeküket egyedül nevelőkre. Az üzem- és a fogorvosi rendelés mellett pktóber elseje óta szemészeti vizsgálat is folyik a gyárban, s most kérték újra a nőgyógyászati rendelést. L. G. PIACI KÖRKÉP Virágáradal" A ködös, esőre álló időben is nagy forgalom volt a kaposvári hetipiacon. Piros és sárga léggömböket lebegtetett a szél, s bárhová nézett az em/ber, sárga krizantémok tömegót látta. Halottak napjára készülitek már a koszorúk, 250—300 forintért kínálták, a krizantém száljának ára 15—35 forint között váttoizot't. Sok volt az élőbaromfi, tyúkot 40—45, csirkét 45—50 forintért kínáltak kilónként, hogy minél előbb megvalósuljon a forradalmi munkás- paraszt kormány programja, amely magában foglalja a dolgozók jogos követeléseit... A vidéki városokban már mindenütt megindult az élet... Mindent el keli követni, hogy Budapesten is minél előbb mindenütt meginduljon a munka. Ezt követeli a háza, az egész dolgozó nép érdeke __” V égigolvasta,m a röplapot, majd emelt hangon az aláírást: ,A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Ideiglenes Bizottsága.” Szavaimat csend követte, zavart toporgás. Bodnár arcát fürkésztem. Láttáim, hogy "kissé restelli maigát. Előttünk és a munkások előtt. Csak később tudtam meg bőgj’ a lélekszakadva berontó járőr azzal ébresztette az irodája melletti hálófülkében pihenő alezredest, hogy mintegy húsz főnyi fegyveres csoport közeledik a laktanyához. Érthető tehát, hogy az előzmények után Bodnárt kínosan érintette a váratlan fordulat. Zavartan, bosszúsán pislogott. „Hülyék! Rémekét látnak. A párt röplapjait ragasztó három munkást húsz ellenfor- radalimámak, a ragasztóval teli vödröt gyiújtópalacknak, a meszelőt géppisztolynak nézték. Szép kis karhatalmisták!” Torkát köszönütte. — Gyanús alakokat nem láttak, elvtársa,k? — Senkit — hangzott a felelet. — Miért ilyenkor ragasztják a párt röplapjait? Tud„meztelen’.’ társaik 10—15 forinttal drágábban léitek gazdára. A hízott liba is, hatják, hogy kijárási tilalom van. Egyikük, fiatal. zömök, erőteljes testalkatú férfi gyűrött c i ga rét tacs ornag o t vett elő és sorra kínálgátott bennünket. — Sajnos, az utca még nem a miénk, elvtársak — magyarázta. Csak ott van rend, * ahol maguk járőröz- nek. Egy sarakkal odébb már nincs biztonság. Jobb, ha éjjel dolgozunk. Felesleges kitenni magunkat az ellenforradalmárok dühének és zaklatásának. Fegyverünk sincs. Nekik van. A háttérben álló középkorú férfi, aki eddig egyetlen szót sem szólt, keserűen megjegyezte: — A tisztességes munkásnak nincs fegyvere. Nem vagyunk eléggé megbízhatóak. Pedig nem csak most, hanem októberben is nagyon kellett volna. Ha nekünk is lenne puskánk, géppisztolyunk, könnyebben elbánnánk a felkelőkkel. Bodnár hümmögött. maid határozott hangon válaszolt: — Ragasszák csak nappal a röplapokat. Ha segítség kell, szóljanak nekünk. Egyébként aki fegyvert akar, jöjjön közibénk. Szívesen fogadjuk. Kezet rázott velük, nekünk pedig intett, hogy mehetünk. Visszaindultunk a gépkocsihoz. A fiatalabbik utánunk kiáltott: — Vagyunk ám többen is, elvtársak! Szétszéledtünk hármasával. Nehogy a többieket is ellenforradalmárnak nézzék! borsos ára ellenére, 300—400 forintot kértek érte. Tojásból megfelelő volt a kínálat, általában 2,70—2,80- ért adták, de volt, aki többet remélt érte. Hasztalan. Az eső jót tett a kiskerteknek, sokfélle zöldség kellette magát a pultokon, a sárgarépa ára 10—12, a fehérrépáé 16—18, a petrezselyem- zöld csomója 1—2 forint volt. Burgonyát 6—7 forintért lehetett kapni, káposztát ugyancsak ennyiért árultak, a kelkáposzta viszont drága volt, 15 forintot kiértek érte. Sok és szép karfiol vdlit a piacon, az ára is elfogadható — 20 forint — csaknem a feliére csökkent az előző héthez viszonyítva. A hagyma kilója 15, a fokhagymáé 130 ,—150 forint volt. Lehetett kapni, ha nem iis sok helyen még paprikát, a gyö- szösebbje 15, a húsosabbja 30 forint volt. A hegyes zöldpaprikát 20 forintért adták. Zöldparadicsomot és pirosparadicsomot is láttunk, húsz forintért. A karalábé ára 10 forint volt. Egy-két helyen árultak még szőlőt, 15—35 forint között változott az ára, vevő nem igen akadt rá. Annál inkább a piros delicsesz almára, 16 forintért adta gazdája. Sokan vásároltak halat is. a vízben jókora pontyok kellették magukat, kilója 75 forint volt. Valódi meglepetést jelentett a gomba-stand, sokféle gombát árultak, s az árusok szinte szemérmetlen árat kértek érte. A csiibegambát ■negyven forintért még csak- csak vásárolták, azonban a 100 forintos vargányára nemigen akadt vevő. A szürke pereszkét 50 forintért adták, a rókagomba ára 100 forint volt.
