Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 4., kedd Helsinki mérlege Bécsben (Folytatás az 1. oldalról.) A bécsi konferenciát, amelynek megnyitó hetén va­lamennyi ország külügymi­niszterével képviselteti ma­gát, kedden délelőtt Franz Vranitzky osztrák kancellár nyitja meg, majd Klaus Sahlgren, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ECE) végrehajtó titkára is­merteti Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár üdvözletét. A délutáni ülésen megkezdőd­nek a külügyminiszterek fel­szólalásai, amelyekben kifej­tik kormányuk álláspontját az európai biztonság és együttműködés jelenéről és jövőjéről. Minden jel sze­rint igen tevékeny, kezdemé­nyező szerepet játszanak majd a Varsói Szerződés or­szágainak külügyminiszterei, akik már vasárnap tanács­koztak Bécsben a konferen­cia munkájáról. A sorsolásnak megfelelően Várkonyi Péter magyar kül­ügyminiszter a szerdai ülé­sen szólal majd fel. Ugyan­aznap beszél Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminisz­ter is, aki egyébként hétfőn találkozott Franz Vranitzky osztrák kancellárral és Pe­ter Jankowitsch külügymi­niszterrel. George Shultz amerikai külügyminiszter — tekintet­tel a keddi amerikai kong­resszusi választásokra — csak szerdán reggel érkezik Bécs- be. Aznap délután az ameri­kai, másnap reggel a szov­jet nagykövetség épületében kerül sor a szovjet—ameri­kai külügyminiszteri tanács­kozásokra. Pacta sunt servanda — a szerződéseket meg kell tarta­ni, ezekkel a szavakkal nyi­totta meg hétfői 'bécsi sajtó- értekezletét Vlagyimir Lo- mejko, a szovjet küldöttség szóvivője. S bár a helsinki záróokmány formailag nem szerződés, a Szovjetunió an­nak minden rendelkezését Franz Vranitzky osztrák kancellár fogadta Eduard Sevard- nadze szovjet .külügyminisztert. lelkiismeretesen végre kí­vánja hajtani, s nem külön­böztet meg „fontosabb vagy kevésbé fontos” területeket. Lomejko a nemzetközi sajtó képviselői előtt a helsinki folyamatot „az új politikai gondolkodás” példájának mondotta, s példákkal il­lusztrálta azt, hogy a Szov­jetunió mennyire komolyan veszi Helsinkit. Emlékezte­tett például arra, hogy a finn fővárosban 11 évvel ez­előtt elfogadott tíz' elv beke­rült az 1978-as szovjet al­kotmányba, a Szovjetunió le­mondott arról, hogy első­ként vet be nukleáris fegy­vert, négy ízben vállalt egy­oldalúan nukleáris fegyver­kísérleti moratóriumot és ja­vasolja az összes nukleáris fegyver felszámolását az ez­redfordulóig. A közel másfél órás sajtó- értekezleten Szovjetunióból kivándorolt zsidó nemzetisé­gűek, táblákat felemelve sür­gették a szóvivőt: járjon közbe, hogy családtagjaik is Joaquim Chissano Mozambik elnöke Mozambikban a FRELI- MO-párt Központi Bizottsága Joaquim Chissanót, a FRE- LIMO-párt KB Politikai Bi­zottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát, az ország eddigi külügyminisz­terét választotta a párt elnö­kévé, a repülőgép-szerencsét­lenség következtében két ’ hete elhunyt Samora Machel utódjául. A mozambiki al­kotmány értelmében a FRE- LIMO-párt vezetője egyúttal az állam elnöke és a fegy­veres erők főparancsnoka is. A Központi Bizottság hétfői rendkívüli ülése után Mar- celino dós Santos, a Politi­kai Bizottság tagja rádióbe­szédben ismertette a szava­zás eredményét. Közölte, hogy Chissanót egyhangúlag választották meg. Joaquim Chissano egyik alapítója volt a FRELIMO- nak, amely hosszú felszaba­dító háborút vívott a portu­gál gyarmatosítók ellen. Mo­zambik függetlenné válása óta a politikus Samora Ma­chel elnök közvetlen mun­katársaként vezető szerepet töltött be a hatalmat gyakor­ló pártban és a kormányban. A megválasztását követő első külföldi kommentárok egyöntetűen azt emelik ki, hogy Chissanótól az utóbbi években tevékeny közremű­ködésével kialakított mozam­biki politikai irányvonal folytatása várható. Az új mozambiki vezető 1939-ben született a déli Ga­za tartomány egyik kis falu­jában. Középiskolai tanul­mányait Lourénco Marques- ben, a mai Maputóban vé­gezte, majd 1960-ban a gyar­mattartó anyaországban, Por­tugáliában folytatta tanul­mányait. Alig egy évvel ké­sőbb továbbutazott Francia- országba, hogy csatlakozzon a kibontakozó mozambiki felszabadítási mozgalom ott — legálisan — szervezkedő résztvevőihez. 1962-ben egyik alapítója volt a FRE- LIMO-nak. Tanulmányúit ekkor megszakította, hogy a mozgalom vezetőjének, Edu­ardo Mondlanénak titkára­ként a FRELIMO tanzániai főhadiszállásán dolgozzon. Mondlanét 1969-ben a por­tugál titkosszolgálat meg­gyilkolta, a FRELIMO veze­tését Samora Machel vette át. Az 1974-es portugáliai for­radalom után Chissano egyik vezetője volt annak a FRE- LIMO-küldöttségnek, amely a gyarmati háború befejezé­séről és a függetlenség meg­adásáról tárgyalt az új por­tugál kormánnyal. 1974—75- ben miniszterelnökként irá­nyította a FRELIMO és a portugál kormány képvise­lőiből álló ideiglenes kor­mányt, amely előkészítette az afrikai ország függetlenségé­nek kikiáltását. A hatalom átvétele után külügyminisz­terként dolgozott. Joaquim Chissano a szua­héli és a portugál mellett folyékonyan beszél angolul és franciául is. Nős, négy gyermek apja. elhagyhassák a Szovjetuniót. Lomejko ígéretet tett arra, hogy sürgetésükről beszámol illetékeseknek, de arra is rá­mutatott, hogy a szovjet ha­tóságok most éppen egy új jelenséget vizsgálnak és igyekeznek megoldani: az Izraelbe, vagy például az NSZK-ba áttelepült, s most visszatelepülni kívánó egy­kori szovjet állampolgárok problémáját. Nyugati újságírók az em­beri jogok kérdésköre mel­lett a sajtó- és szólásszabad­ság kérdésében igyekeztek sarokba szorítani Lomejkót és segítőtársait, köztük Alesz Adamovics belorusz írót. Ki­adják-e ismét Szolzsenyicin műveit? — hangzott az egyik kérdés, mire Lomejko kö­zölte: aligha találnak a Szovjetunióban olyan folyó­iratot, vagy kiadót, mely a cárizmus visszaállítását szor­galmazó műveket publikálna. Alesz Adamovics arra hívta fel a figyelmet, hogy mos­tanság, a »szovjet szellemi élet megújulásának jegyében, nemcsak számos, eddig el­fektetett hazai mű kerül a szovjet nyomdákba, de bizo­nyos felülvizsgálatot folytat­nak a világirodalmi művek kiadása terén is. Például Na- bokovot egymással versengve adják ki szovjet irodalmi fo­lyóiratok. A sajtótájékoztatón termé­szetesen „mi várható Reyk­javik után" típusú kérdések is elhangzottak, különös te­kintettel Shultz és Sevard- nadze tervezett két bécsi ta­lálkozójára. A szóvivő leszö­gezte, hogy Reykjavik után az összes szovjet javaslat ott maradt a tárgyalóasztalon. Ö maga azonban nem bocsát­kozott fejtegetésekbe. Eduard Sevardnadze és Franz Vranitzky több mint egyórás megbeszélése után a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a két or­szág kapcsolatai, nemzetközi kérdések és a bécsi találkozó szerepeltek napirenden. A szovjet—amerikai viszony­nyal kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva a szov­jet diplomácia vezetője azt mondotta: szeretné, ha azok olyan jók volnának, mint a szovjet—osztrák kapcsola­tok. Gyökeres változásokat igényelnek a feladatok (Folytatás az 1. oldalról.) A 42. ülésszakot Constan­tin Dascalescu román minisz­terelnök nyitotta meg. A megnyitó beszéd el­hangzása és a napirend elfo­gadása után elkezdődött a Végrehajtó Bizottság beszá­molójának és a hosszú távú atomenergetikai program tervezetének vitája. Felszó­lalt a magyar 'küldöttség ve­zetője is. Lázár György át­adta a tanácskozás résztve­vőinek az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar kor­mány üdvözletét, majd így folytatta: — Ülésszakunk bonyolult, ellentmondásos és feszültsé­gekkel terhes nemzetközi po­litikai és igazdasági viszonyok közepette végzi munkáját. A nemzetközi életben egymás mellett és egyidejűleg érvé­nyesülnek a politikai viszo­nyok enyhítésére, valamint a konfrontáció fenntartására és élezésére törekvő irányzatok. Nem kis aggodalomra adnak ckot a fegyverkezési verseny — s különösen a nukleáris fegyverkezés — fokozására és a versenynek a világűrre való kiterjesztésére irányuló tervek. A 'béke megőrzéséért folyó harcban megkülönböz­tetetten fontos szerepe van a Szovjetuniónak. A haladó emberek és a józanul gon­dolkodó politikai tényezők nagyra értékelik, hogy a Szovjetunió, átérezve a világ sorsának alakulásában viselt felelősségét és az emberisé­get fenyegető veszély nagy­ságát, az elmúlt hónapok­ban újabb nagy horderejű kezdeményezéseket és soroza­tos erőfeszítéseket tett a fegyverkezési hajsza megállí­tása, a béke és biztonság megóvása érdekében. Ebből a szempontból kiemelkedően fontos esemény volt a Reyk- javíkban megtartott munka- csúcstalálkozó, amelyen Mi­hail Gorbacsov elvtárs nagy jelentőségű, átfogó és konk­rét javaslatokat tett a fegy­verzetek korlátozására. A magyar küldöttség veze­tője ismertette a főbb hazai gazdasági feladatokat és hangsúlyozta: — A KGST-ben folyó együttműködési tevékenység továbbfejlesztése sorát — megőrizve mindazt, ami be­vált — megítélésünk szerint még inkább építeni kell az egymást kiegészítő előnyök kihasználására, az országok eltérő természeti-gazdasági adottságainak figyelembevé­telére. Másrészt úgy véljük, minden eddiginél nagyobb fontossága van annak, hogy céltudatosan összehangoljuk szellemi és anyagi potenciál­jaink kihasználását, valamint hogy nagyobb gondot fordít­sunk a döntéseket előkészítő munkára, ennék során a vég­rehajtás feltételeinek tisz­tázására és a garanciák meg­teremtésére. A tapasztalatok szerint az e téren mutatkozó „nagyvonalúság” a legfőbb oka annak, hogy határoza­taink végrehajtása a lehet­ségesnél lassabban halad elő­re. Ami pedig a munkastí­lust illeti, mindenekelőtt a formális és bürokratikus ele­mektől kellene megszabadul­ni. A szónok ezután kifejtette: — A KGST 40. és 42. ülés­szaka között eltelt időszak­ban folytatott tevékenységről előterjesztett beszámoló eré­nyének tartjuk, hogy kiemel­ten foglalkozik a felsőszintű gazdasági értekezleten ho­zott határozatok végrehajtá­sával és azzal a széles körű munkával, amely a tudomá­nyos-műszaki haladás 2000- ig szóló komplex programjá­nak megvalósítása terén folyt. Üdvözöljük, hogy a be­számoló az eredmények is­mertetése mellett rámutat azokra a jelenségekre is, amelyek az adott területen munkánk javításának, a fel­merült nehézségek elhárítá­sának szükségességét jelzik. Ezt a vonást erősítve a be­számolóknak a jövőben még inkább kiindulási alapot kell adniuk a további teendők meghatározásához is. A miniszterelnök a KGST- tagországck 2000-ig szóló atomerőmű- és atomfűtőmű- építési programjának terve­zettét méltatva rámutatott, hogy e téren közös összefo­gással már eddig is igen je­lentős eredmények jöttek lét­re, és a program impozáns fejlődési távlatókat vázol fel. Lázár György tájékozta­tást adott a magyar atom­erőmű-építési programról. Ezután a jelen gondjaira tér­ve hangoztatta, hogy villá­in osenergia-ellátásunk biz­tonságát — amelyben a KGST meghatározó szerepet játszik, mivel Magyarország­ban 30 százalékos, a KGST-n belül messze a legmagasabb arányú az importált villa­mos energia — időről időre nagy mértékben veszélyezte­tik az egyesített rendszer za­varai és egyes partnereink tervszerűtlen vételezései. Az el m ú 11 id ős zakiban b eköv etke- zétt rendellenességek azon­nali, egyes esetekben drasz­tikus kormányzati intézkedé­seket tettek szükségessé, igen komoly veszteségeket okoztak gazdaságunknak. Ezek olyan körülmények, amelyek miatt az együttműködés tervszerű megvalósításának, a kölcsö­nös kötelezettségvállalások teljesítésének számunkra rendkívül nagy fontossága van. A kormányfő emlékezte­tett: magyar részről mindig támogattuk, hogy az európai KGST-országok energiaellá­tásának biztonsága érdeké­ben egyesített rendszert hoz­zunk létre. A rendszert ma is a szocialista gazdasági in­tegráció egyik fontos vívmá­nyának tekintjük, és szűkös beruházási lehetőségeink el­lenére jelentős anyagi eszkö­zökkel veszünk részt annak t ov ábbép Résében. Végül bejelentette, hogy a magyar küldöttség elfogadja a Végrehajtó Bizottság be­számolóját és a 2000-ig szó­ló atomerőmű- és atomfűtő- mű-építési program terveze­tét. Nyikolaj Rizskov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke elöljáróban megálla­Jacobsent szabadon engedték A Fehér Ház szóvivője, Larry Speakes a caliíorniai Santa Barbarában — ahol Reagan elnök tartózkodik — vasárnap, helyi idő szerint röviddel dél előtt jelentette be, hogy fogva tartói szaba­don bocsátották a Libanon­ban 17 hónappal ezelőtt el­fogott David Jacobsent. Ja­cobsen a bejrúti amerikai kórház ügyvezetője volt és állítólag az Iszlám Szent Há­ború nevű szervezet tartotta fogva. Speakes nem közölt rész­leteket szabadon bocsátásá­nak körülményeiről, sem ar­ról, számífanaik-e más ame­rikai túszok kiszabadulására is. A különböző szélsőséges libanoni szervezetek további hát amerikai állampolgárt tartanak fogva. Az elmúlt hónapokban két amerikait, Benjámin Weirt és Lawrence Jencot szabadon bocsátották, korábban egy harmadik ame­rikai megszökött a fogságból. . Speakes Reagan elnök ne­vében köszönetéi fejezte ki „mindazoknak az érintett fe­leknek és közvetítőknek”, akik segítséget nyújtottak Ja­cobsen szabadon bocsátásá­nak előkészítésében. Speakes a leghatározottab­ban visszautasította azt a feltételezést, hogy Jacobsen elengedése „az amerikai po'- litiká'ban bekövetkezett vál­tozás” következménye lenne. A fogvatartó csoport egy bejrúti újságnak küldött le­velében ugyanis utalást tett erre. A szóvivő ismét azt mondotta, hogy Washington nem hajlandó semmiféle tárgyalásra a csoportokkal, amelyek fogva tartanak kül­földieket Libanonban. pítóttá, hogy a szocialista gazdaság minden belső és külső nehézség ellenére az elmúlt években is lendülete­sen fejlődött. A fejlődés üte­me ugyan némileg csökkent, egészében azonban másfél­szer volt magasabb a tőkés gazdaságénál. Különösen fontosnak ne­vezte a szovjet miniszterel­nök a szocialista országok egységének erősítését, mert az lehetővé teszi a igyorsabb előrehaladást, a negatív je­lenségek okainak határozot­tabb feltárását, nehézségeink és fogyatékosságaink leküz­dését. — Az SZKP XXVII. kong­resszusa és a többi testvér­párt kongresszusai által meg­határozott feladatok gyöke­res változásokat igényelnek együttműködésünk rendsze­rében. Ahhoz, hogy egyesít­sük erőfeszítéseinket a gaz­dasági együttműködésben, megtaláljuk a nemzeti erő­források felhasználásának optimális lehetőségeit, ki keli alakítanunk az együtt­működés olyan formáit, ame­lyék megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Közelí­teni kell egymáshoz a gaz­dasági mechanizmusokat, meg keil teremteni a meg­felelő gazdasági, adminiszt­ratív és jogi feltételeket. Az SZKP XXVII. kong­resszusa megerősítette azt a határozott szándékunkat; hogy már a jelenlegi ötéves tervidőszakban új lépést te­gyünk a testvérországokkal együtt a szocialista gozdasá- gi integráció fejlesztésében. A szovjet ipar az idei év el­ső kilenc hónapjában mind termelési, mind termelékeny­ségi előirányzatait túltelje­sítette. Emelkedett a növe­kedési ütem a mezőgazdaság­ban és más népgazdasági ágakban is. A gazdasági fej-1 lődés lendületének növekedé­se kétségtelenül további le*- hetőségeket teremt a kapcso­latok elmélyítésére a test­vérországokkal — mondottá a kormányfő. A Szovjetunióban most dolgozzák ki azt az egységes gazdasági mechanizmust, amely megfelel az intenzifi- kálás követelményeinek. Szerves része ennek a kül­gazdasági tevékenység gyö­keres átalakítása. Az átala­kítás lényege az, hogy a kül­gazdasági . tevékenységhez közvetlenül kapcsolódnak a termelők, és létrejönnek eh­hez a vállalati érdekeltség gazdasági feltételei. E fontos reform végrehajtásával a ko­rábbiakhoz hasonlóan első­sorban a testvéri szocialista országokkal való kapcsolata­ink fejlesztésére törekszünk. Országaink részére a kö­zös műszaki-tudományos po­tenciál kihasználása alapve­tően új lehetőségeket teremt. Ugyanakkor tisztában va­gyunk azzal, hogy erőfeszí­téseink szoros egyesítése csak akkor hozza meg a szükséges eredményt, ha az együttmű­ködés a teljes kölcsönös ér­dekeltségen alapszik, ha hozzájárul a ráfordítások csökkentéséhez, az egymással folytatott kereskedelem növe­léséhez, országaink termelé­sében a műszaki színvonal emeléséhez — jelentette ki a szovjet kormányfő. A szovjet kormányfő rá­mutatott a ma kezdődő bé­csi utókonferencia jelentősé­gére. Mint hangoztatta, ez a tanácskozás előmozdíthatja az államok közötti gazdasá­gi kapcsolatokban a bizalom erősítését, a gazdasági, tudo­mányos—műszaki és környe­zetvédelmi együttműködés felszámolását. Kijelentette: „az európai gazdasági és po­litikai együttműködés széle­sítését szolgálná, ha hivata­los kapcsolatok jönnének létre egyfelől a KGST, az egyes KGST-tagállamok, másfelől az Európai Gazda­sági Közösség között. A két nagy integrációs szervezet közötti munkakapcsolatok megfelelnek mindkét fél ér­dekeinek, segítenék az euró­pai és az egyetemes bizton­ság anyagi alapjának erősö­dését.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom