Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

6 Somogyi Néplap 1986. november 29., szombat AZ IÉJÉSÁG ÉLETE FELELŐSSÉG ÉS TOVÁBBLÉPÉS & “ WM., ..***?* Ä 1 hlliiillliyiiWMiWh^MP1 ii ''f'ililillffUlliMf' ''—I Tanár és diák együtt dolgozik Mindig történik valami Sej, haj Magda nénin elöl-hátul ráncot vetett a szoknya, s fehér blúza megfeszült, ahogy tisztelgésre lendí­tette a kezét. Vörös nyakkendője csak úgy odavetetten lógott a nya­kában, s látszott rajta, régen túl van már ő az egész úttörösdin, terhé­re van a csapatvezetői tiszt. Tanár bácsi majd­hogynem cinkos mosoly- lyal nézett ránk Magda néni háta mögül, s mo­solyában benne volt: hát igen, így van ez, Mag­da néni számára már elvesztette varázsát az úttörőélet, nyári szélben és téli fagyban egyaránt. Nyolcadikosok voltunk, amikor Magda néni nyugdíjba ment, helyét pedig Tanár bácsi fog­lalta el az úttörőcsapat élén. Majdnem felnőtt­nek számítottuk magun­kat már, s mint rang­idősnek, azonnal megló­dult a fantáziánk, mit és hogyan kellene csi­nálni, hogy izgalmas és érdekes legyen az úttörő­élet. Tanár bácsi, böl­csen, hagyta szárnyalni képzeletünket; nem volt már akadálya a rajok közötti focimeccsnek, s kidobós játéknak, az is­kolaudvaron minden délután zajos volt az élet. Egynémely szülő ugyan csendesen sóhajt­va visszakívánta Magda nénit, látva a szakadt ruhákat, kékre-zöldre zúzott karokat-lábakat, de ez minket egyáltalán nem zavart. Fölfedeztük, hogy a csapatszobában nem is egy, hanem több kétszemélyes sátor, bog­rács és egyéb, kirándu­lásra való készség ta­lálható, s máris előáll­tunk a nagy ötlettel: szervezzünk hétvégi ki­rándulást, akadályver­sennyel és számháború­val ... A gondolatot tett követte. Természetesen csak mi, nyolcadikosok vágtunk neki a nagy túrának. Rögtön a kez­det kezdetén támadtak rajunkban nézeteltéré­sek: ki cipelje a sátrat, a krumplit, a kenyeres­szatyrot. Az erdőben to­vább folyt a vita, me­lyik úton és hová indul­junk, ki pucolja a pap­rikásnak valót, ki rakja meg a tüzet. Feledtünk mi mindent, versenyt és számháborút, füstölgő tüzünk mellett hallatlan igyekezettel égettük a bogrács aljára a krump­lit, kajla szeletekben vágtuk a kenyeret. Ész­re sem vettük, hogy es­te lett. Csak hazaérve derült ki, hogy a bog­rácsot elveszítettük, a sátor kiszakadt, s hogy koromfoltok éktelenítik a ruhánkat.. . Felejthetetlen volt az az év, gyorsan kapott új értelmet a mozgalmi élet, barátságok — úgy hittük, egész életre szó­lók — szövődtek köz­tünk. Azután persze szétszórt bennünket az élet. Volt, akivel azóta sem találkoztam, s volt, akivel hosszú évek múl­va futottam össze vé­letlenül. Pár perc sem kellett hozzá, s mintha sosem váltunk volna el, oldottan és őszintén tud­tunk beszélgetni. — Em­lékszel? — faggattuk egymást, s a mondatok mögül élesen, kicsit cin­kosan mosolyogva kiraj­zolódott a Tanár bácsi arca, aki mindezt hagy­ta nekünk. Aki figyelt ránk, és akinek roman­tikusan szép gyermekko­runkat köszönhetjük. Klie Ágnes A .gyermekekért tenni va­lamennyiünk feladata. Min­den felnőtt felelősséggel tar­tozik az ifjúság neveléséért. Az úttörővezetők VIII. or­szágos konferenciája három évvel ezelőtt kimondta, hogy az úttörőszövétség a társadailom gyermekszerve­zete. Így mindannyiunk fel­adata tenni értük, a vezető­irányító szerepet azonban toválbbra is a párt és a KISZ tölti be. Az úttörő^ szövetség programijával hoz­zájárul a gyerekek viliág- szemléletének, erkölcsisé­gének, szellemi és testi kul­túrájának, közösségi érzé­seinek kialakításához, sza­bad idejének tartalmas el­töltéséhez. A családdal, az általános iskolával, az álla­mi és társadalmi szervek­kel együttműködve fejti ki önálló tömegszervezeti tevé­kenységét. Célja, hogy a szövétség nyitottabbá vál­jon, olyan- szakirányú tevé­kenységgel bővüljön, ame­lyet az iskola nem tud meg­oldani. Ebben segítenek az ifjúkommunistáik, a szülők, a fizikai és szellemi dolgo­zók, a nyugdíjasok, a fegy­veres erők & testületek tagjai. Szabó Jánosné Szegedi Ágnes megyei úttörőtitkár elmondta, hogy a legfonto­sabbnak azt tartják; az út­törőmozgalom legyen ne zárit világ, hanem minél sokrétűbben illeszkedjen a társadalom egészébe. Ehhez az szükséges, hogy minden csapat kidolgozza sajátos ar­culatát. .Mindenki imás adott­ságokkal rendelkezik, s eze­Pap János abban az idő­szakban kapcsolódott be az úttörőmozgalomba, amikor megszületett a határozat: az iskolákban a közösségi ne­velést az úttörőcsapatokra kell építeni. 1968-ig, négy éven át, megyei úttörőtitkár­ként is tevékenykedett. Ér­lelő időszak volt ez, hiszen ekkor kapott lendületet a mozgalom, nemcsak a me­gyeszékhelyen, hanem a vi­déki településeken is. Nagy esemény volt a falvakban az úttörőavatás, rangot jelentett az eszmélő gyermekeknek, ha nyakukba köthették a vö­rös nyakkendőt. Pap János szívesen emlék­szik vissza erre az időszak­ra, de nem nosztalgiázik. Azt mondta: „kiöregedve” a moz­galomból továbbra is az if­júság nevelésével, a fejlődé­si lehetőségek kiszélesítésé­vel foglalkozott, nem té­vesztette szem elől azonban az úttörőmozgalom életét sem. Büszke arra, hogy ma is meghívják a rendezvé­nyekre, kíváncsiak a véle­ményére, tanácsaira. Ma a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ igazgatójaként tesz egyre többet annak érdekében, hogy a „ház” minél több ál­talános iskolás korú gyermek hasznos időtöltésének legyen otthona. Bábelőadások és kü­ket íéihasznállva kell meg­oldani a feladatokat. — A nyolcadik konferen­cia óta az országos úttörő- elnökség épp ezért csak ajánlásokat fogalmaz meg. A csapatok önállóan állít­ják össze programjaikat — tájékoztat a megyei úftörő- tilfikár. — A cél azonban nem változott: harmoniku­san fejlett gyerekekét sze­retnénk nevelni, a csapatok belső demokratizmusának erősítésével. Előtérbe kell helyezni a gyermeki öntevékenységet, a felnőtt csapán irányító le­gyen. Növekednie kell a szö­vetséghez tartozás értékének és rangjának. Ehhez az szükséges, hogy jobban ér­vényesüljön a gyermekek érdeklődése és érdéke az, hogy megtanuljanak élni jogaikkal és tudják a köte­lességeiket is. A folyamat elindult. Az úttörőcsapatok örömmel fo­gadták az új elképzeléseket. S egyre többen vannak, akik segítik munkájúkat. A gyerekek a felnőtt jelenlé­tére vágynak, arra, hogy megismertessék velük a vi­lágot, .segítsenek átélni min­dennapjaik eredményeit és gondjait, hozzájáruljanak sa­ját életük formálásához. Az úttörővezetőik körét ezért olyan embereikkel' kell bő­víteni, akik egyéni képes­ségeiket örömmel hasznosít­ják a .gyerekek érdekében, szívesen segítenek folyama­tosan vagy időszakosan az úttörőközösségek tevékeny­ségének megtervezésében. Horváth Éva lön,bűző, a gyermeki alko­tókedv kialakulását célzó foglalkozások mellett ma már egyre több úttörőcsapat veszi igénybe a művelődési központ színháztermét is. Örömmel, hiszen a nagy színpadon „majdnem fel­nőttelőadásokká” válhatnak a kulturális bemutatók. Pap János úgy gondolja, a néptánc az, amely a legjob­ban megfelel a gyermekek igényeinek. Oktatásával egy­szerre szabadul fel bennük az energia, ismerkednek a régmúlt szokásokkal, a zené­vel, a népdalokkal. A So­mogy Táncegyüttes a pél­da az „Aprók” számára; ez az úttörő-tánccsoport Somo­gyi Aprók néven nem egy rangos bemutatót tartott már. Közösségteremtő a műve­lődési központ munkája, amelyet olyan ember hozott létre, aki maga is tevékeny részese volt az úttörőmozga­lomnak. Tudja hát, hogy a gyerekek legfogékonyabb korában felhalmozott élmé­nyek egész életre meghatá­rozóak lehetnek, s számára nincs nagyobb öröm annál, ha látja: sikerrel dolgozott. A jövő sem közömbös, s újabb ötletekkel szeretné szí­nesíteni a gyermekprogramo­kat. Ilyen lesz majd a Já­Színes lapok, olló, ragasz­tó. Minden készen áll a ját­szóházhoz. Az iskolarádió a szünetben hirdeti: aki maga szeretné elkészíteni karácso­nyi ajándékait, jöjjön el szombaton a játszóházba. Az 578-as Petőfi Sándor úttörőcsapatban mindig tör­ténik valami. A Madár utcai diákok sohasem maradnak program nélkül. Zsovár Mag­dolna csapatvezető és a ti­zenkilenc tagú úttörőtanács tékvár, ahol a gyerekek kö­zösségi játék keretében ver­senyezhetnek egymással. évek óta kiválóan végzi munkáját. S az eredmény: 1978-ban dicsérő okiévéi, az idén pedig megkapták a KISZ Központi Bizottságá­nak vörös selyemzászlaját. — Tizenkét év óta vagyok csapatvezető. A programter­vek nálunk nem a tanáriban születnek. Mindent megbe­szélünk a gyerekekkel, az ő elképzeléseik, javaslataik alapján állítjuk össze terve­inket. Ez a siker titka — vallja a csapatvezető — A mi pedagógusközösségünk a gyerekekért mindent vállal. Tanár és diák együtt dolgo­zik az úttörőcsapatban. Az úttörőszövetség négy munka- területet határozott meg: a társadalmi és közéleti gya­korlatot. az egészséges élet­módot, a műveltség kialakí­tását és gyarapítását szol­gáló. valamint a társadalmi­lag hasznos munkát. Mi ezek közül egyik helyen sem ér­tünk el kiemelkedő ered­ményt, de mind a négy te­rületen egyenletesen jó tel­jesítményt nyújtottunk. Min­den programunkon sok gye­rek vett részt, az érdeklődés mindig nagy. Természetesen vannak ha­gyományos rendezvények is a Gárdonyi Géza Általános Iskolában. Minden évben megtartják a névadók hetét, nyaranta táboroznak Fo- nyódligeten. Szombatonként játszóház várja a gyereke­ket, s rendszeresen meghir­detik a rajok közti hasznos- anyag-gyűjtést. Az érte ka­pott pénzt táborozásra és gyermekek jutalmazására fordítják. Próbálkoznak új dolgokkal is. Ezek mindig a gyerekek kívánságaira épülnek. Min­den javaslatot fontodóra vesz­nek, megvitatják az úttörő- tanáccsal. Üj kezdeményezés a könyvvásár, a használt könyvek eladása és vétele. S aki nemcsak a könyveit, ha­nem a játékait is megunta, hát várja a cserebereklub. Bemutatókat is rendeznek ügyes kezű gyerekek mun­káiból, a kiállított darabokat pedig gyerrftekzisűri értéke­li. Az idén először bababe­mutató is volt, ide a kisdo­bosok hozhatják el legszebb vagy legkedvesebb babáikat. — Szeretnénk, ha az úttö­rőélet nem szorulna az is­kola falai közé. Jó a kap­csolatunk a szülői munkakö­zösséggel, tagjai minden rendezvényünkön ott van­nak. Moziba, színházba kísé­rik a gyerekeket, kirándulá­sokat szerveznek részükre. Elviszik őket saját üzemeik­be, ahol megismerkedhetnek az ottani munkával. A vál­lalatok KISZ-szervezetei sportdélutánokat rendeznek nekünk. Az úttörőélet azonban nem az ötödik osztályban kezdő­dik. A mozgalmi munkába az alsó tagozatosok is bekap­csolódnak. Kisdobos és úttö­rő testvérrajok alakulnak, közösen szerveznek progra­mokat. A kéknyakikendősök- ből nem is olyan sokára út­törők lesznek, s ők tovább­viszik majd azt a sok jó gondolatot, amit ma az idő­sebbektől kapnak. L. R. Bérmentesítve Megyei postahivatal (MEHIY) 7400 Kaposvár I. Játékvárban szeretnék élni

Next

/
Oldalképek
Tartalom