Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 29., szombat Egy példa már akadt Meghosszabbított felmondás, elhelyezkedési támogatás Nem ügyeskedhet a fuvaros Elegendő lesz a szén Mintha kisebb volna a sorbaállás a Tüzép 'kaposvári eladási irodája előtt. Kevesebb az ingerült ember is. Szénből van-e több vagy beletörődve a szénihiányba alikalimazikodtunlk ? Is, is. Haller József például már nem idegeskedik: van annyi tüzelő a kamrában, hogy a nagyja telet kibírják, januárban pedig majd ismét vásárod. — Azt mondja a kis hölgy — mutat a pulit felé —, nem lesz fennakadás az ellátásiban. Igaz, többet kell bíbelődni a fűtéssel, mert kevert szenét használunk, de így volt ez tavaly télen is. Hesz Mátyásné, a Dél- dunántúli Tüzép Vállalat kaposvári telepének vezetője egy kis lélegzethez jutott az utóbbi napokban. Enyhült a roham már a megyeszékhelyen. A vidéki telepeken már a hónap elején is csendesebbek voltak a napok. Koma reggel van, teherautók és lovas fogjatok várakoznak a szénhalmok előtt. Gyorsan megy a rakodás, egymás után fordulnak ki a szállító jármű.vek a telep kapuján. A fuvaros nagy úr manapság, sok helyen várják izgatottan, mikor érkezik és milyen szenet hoz. Beszédtéma ez mostanában, lesz-e elég és jó minőségű fűtőanyag, milyen kazánban mivel fütsünk. Szó járja arról is, az ügye- sebbje könnyebben jut szénhez, nem ácsorog az eladási iroda előtt, rögttiön a fuvarossal tárgyai, ha többe is kerüli így a fűtőanyag, de legalább Alizt osan van. Hesz Mátyásné ingerülten és haragosan reagál erre, pedig nem ez az első (s talán nem is az utolsó) vádaskodás. De ha beszélik, hát körbejárjuk a témát. A telepen nincs árusítás, a vevő az eladási irodán rendeli meg a szenet s fizeti ki az árát, intézi el a szállítást. A fuvaros sem tud többet és többször befizetni, mint más. És ugyan ki lenne saját maigának ellensége, hogy többet fizessen a szénért, mint amennyi jár? Meiszter Péter szervezési igazgatóhelyettesinek azonban voltak ilyen tapasztalatai. Pécsen előfordult már ilyesmi, de könnyen „fülön- csíphető” az ügyeskedő fuvaros. Az eladási irodán föltűnik, ha ugyanaz a személy rövid időn belül többször vásárol fűtőanyagot. Szólni, megtiltani nem lehet, ám jelezni a gazdasági rendőrségnek igen. Az eredmény pedig ezután nem lehet kétséges. — Nincs is szükség ügyeskedésre — mondja Hesz Mátyásné. — Nem rózsás ugyan a helyzet, de azért azt mondhatom, jobb a szénellátás, minit tavaly. Megszokták az emberek is, hogy szükség van koimpr amiss zumókra; az import szenet a hazai szénnel keverik. Ennek is van olyan jó fűtőértéke, mintha csak egy fajtát használnának, s kíméli a kazánokat is. A hónap végére várunk nagyobb szállítmány import szenet, az NSZK-lból. Jugoszláviából 4?00—4800 kkal mázsa fűtőértékű barnaszén érkezik, ez önmagában is megfelelő, jól használható kazánszén. Darabos hazai széniből hiány van, a dió illetve daraszénellátás megfelelő, brikettből is ki tudjuk elégíteni az igényeket. Iszapszén korlátlan meny- nyiségban kapható, fűtőértéke 3500 kkal/mázsa, kazánokban és cserépkályhákban egyaránt jól használható. A tapasztalatok szerint decemberiben kevesebben vásárolnak fűtőanyagot. A zselici erdészettől érkezik a fa, ^ szénből is megfelelő készletet tudnak biztosítani januárira. K. A. Alighogy megjelent az Állami Bér- es Munkaügyi Hivatal tájékoztatója a meghosszabbított felmondási időre és az elhelyezkedési támogatásra vonatkozó szabályok végrehajtásával kapcsólátos feladatokról, a megyei tanács Munkaerőszol gálaíi Irodája rögvest érvényt szerezhetett neki a gyakorlatban. — Melyek az új szabályok főbb vonásai? — erről kérdeztük Kardos Imrét, az iroda vezetőjét. — Tulajdonképpen mi is moslt ismerikedünik az új rendelkezésekkel1, s hogy már van konkrét esetünk is, az bizonyára meggyorsítja az áttekintést. A szabályok egyértelműek, bár van néhány eddig még tisztázatlan kérdés. Ilyen például az is, hogy végül is kitől kapják kézhez a dolgozók a járandóságukat. Reméljük, hogy az ÁBMH-tól mielőbb erre is megkapjuk az utasítást. — Kedvezményekben természetesen csak azok részesülhetnek, akiknek van munkaviszonyuk, és ugyanAz albérlet drága volt és a szórakozáshoz is több pénz kelltett, mint amennyi Toldi Annamária és Hegedűs Krisztina 16, illetve 15 éves miskolci lakosoknak volt. Ezért a nyár elején a két lány úgy határozott, hogy leutazik a Balatonra szerencsét próbálni: Először egy maszek borozóban vállaltak munkát. Otí- elemelfék a tulajdonos feleségének az aranygyűrűjét. Nem sokáig örülhettek azonban az ékszernek, mert a rendőrség hamarosan kiderítette, kik jártak a lakásban, sőt elő -is állították őket. Így kerülitek Kaposvárra', a „Gyivi” átmeneti intézetébe. Ott ismerkedtek meg a 15 éves Bogdán Józseffel, aki már tizenötször szökött meg az intézetből. Most közösen tervezték a következő szökést — akkor- ras amikor Budapestre szállítják őket, természetesen felügyelettel. Bogdán már Kaposváron „(lelépett’, a lányok később. Szenyérre, a fiúk lakóhelyére mentek, s attól a cégtől legalább tíz dolgozót bocsátanak el leépítés, felszámolás vagy egyéb okok miatt. — Feltétlenül. Már mi is hallottunk olyan megjegyzéseket a munkaviszonnyal nem rendelkezőiktől, hogy megvárjuk a januárt és akkor majd munkanélfcüld-se- gélyt kapunk. Nem erről van szó! És a rendelkezések azókra sem vonatkoznak, akiknek esetileg mondanak fel. — Mi az önök szerepe az új szabályok gyakorlati érvényesítésében ? — Azok a dolgozók, akiket megillet a háthónapos felmondás és erre az időre támogatást is kapnak, kötelesek jelentkezni nálunk, s az új munkahely keresésében együttműködünk. Minden hónapban egyszer el kell jönniük, hogy tájékozódjanak, illetve tájékoztassanak bennünket, sikerült-e esetleg tűlünk függetlenül munkát találniuk. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy támogatásban részesüljenek. még azon az estén Bogdánnal és Orsós Istvánnal a helyi diszkóban éjjel egy óráig mulattak. Zárás után azon tanakodtak, hová menjenek- Hideg volt, fáztak; s meglátták, hogy a vasút melletti raktárban ég a villany. Bogdán régóta ismerte az idős éjjeliőrt, s megkérte, hogy nála melegedhessenek. így jutottak be 1986. június 7-én hajnalban a kis őrházba. Toldii Annamária már a diszkóban hangoztatta, hogy mindenáron pénzt fog szerezni. Most úgy látta, hogy elérkezett azalkalom. Kulcsra zárta az ajtót, majd Orsós segítségével ütni kezdte az öregembert. Közben elvették a pénztárcáját is. Ezután elszabadult a pokol. összekötözték az éjjeliőr kezét-lábát, a priccsre löktök, többször a gyomrába tapostak. Toldi Annamária az őr kaibáltjából leszakított egy darabot, a kályha méllőil néhány bri- kettdarabot csomagolt be— S ha a dolgozó ezt nem vállalja? — Ahhoz is joga van. Ez esetben a felmondási időre járó támogatás folyósítását megszüntetjük. — Köteles-e minden munkát elvállalni a támogatásban részesülő dolgozó ? — Természetesen nem. Olyan munkát kell felajánlanunk, amely megfelel, képzettségének — az esetleges átképzést is figyelembe véve —, illetve egészségügyi állapotának. Várható átlag- keresete a rendelkezések szerint a meglévőnél legföljebb tíz százalékkal lehet kevesebb, s a napi munkába járás ideje — tömegközlekedési eszközzel — nem haladhatja meg a két órát. Ettől azonban a munkavállaló beleegyezésével eltérhetünk. Azt már a gyakorlat is igazolta, hogy szükség volt erre a rendelkezésre. S bizonyára még további hasonló esetekkel is találkoznak munkájuk során. N. Zs. le, s a megkötözött ember szájába nypmta. Aztán egy övvel a nyakánál fogva az ágyhoz kötözték a szerencsétlen embert. Mielőtt elmentek volna, Toldi a sze- neslapátt-al még fejbe is ütötte az éjjeliőrt. Az idős ember nem sokáig bírta az embertelen szenvedést, a tettesek távozása után nemsokára meghalt. A fiatalkorú bandának a rendőrség hamar a nyomára jutott. Az ügyiben a Megyei Bíróság, dr. Űjkéry Csaba tanácsa hozott ítéletet. Toldi Annamáriát kétrendbeli rablás, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettéért 15 évi, a fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte; Orsós Istvánt 10 évi, Bogdán Józsefet hatévi, Hegedűs Krisztinát nyolcévi szabadságvesztésre. Az ítélet nem jogerős. A vádlottak és a védők enyhítésért fellebbeztek, az ügyész súlyosbításért. F. F. L. Szenet tömtek az éjjeliőr szájába BELEHALT A KÍNZÁSBA I _______________PIACI KORKÉP________* I N agy a választék rius panasZkodók. Egyszer az a bajuk, hogy a hízóim büdösek, máskor meg, hogy maguk gajdodnak. Na jól van, menjenek! A két' hadfi az „éjjeli menedék” felé vette az irányt, Ráfi bácsi pedig bement az üzletbe. — A forgalom nulla — mondta a lánya, Ildikó, aki ma a szabadnapos pultost helyettesi tetté. — Ne csodálkozz, annyi már itt a kocsma, mint égen a csillag — mondta elkedvetlenedve. — Pénze meg csak a nyugati vendégnek van, de az meg bolond lenne idejönni, a hátsó városba, amikor a parton egymást érik az üzletek. Ott aztán aratnak, ne búsulj! Szépen kipingjálják a lerobbant boltot, kiírják, hogy első osztályú meg osztályon Az étteremben, az utcai bejárathoz közel eső sarok- asztalnál, a törzshelyén ült a boncolóorvos, és vodkát ivott. — Csakis a szerkesztő kedvéért — mutatott a poharára, miután Ráfi bácsi i llő tisztelettel engedélyt kért, hogy letelepedhessen melléje. — Én,' mint ismeretes, fröocsös vagyok, a laza vörös fröccsöt szeretem és ritkán fogyasztok töményét. De a szerkesztő folyton azzal nyaggat, hogy igyák kisüsti pálinkát vagy vodkát, mert állítólag egy kórboncnoknak erős ital való. — Megszívta cigarettáját, halványan elmosolyodott. — Hogy miért mondja ezt, fogalmam sincs. Magyarázattal nem szolgál, csak makacsul ismételgeti: egy kórboncnok igyák vodkát. Hát jó. Elhatároztam, hogy ma teljesítem a kívánságát. Ha bejön, elégedetten konstatálhatja: a boncolóorvos vodkát iszik. Ráfi bácsi hívta a pincéid, magának két deci kékfrankost, a doktornak vodkát rendelt („ha megengedi, a főorvos úr, ugyanis ma van a nevem napja”); koccintottak („hát, isten-isten, arra igyunk, hogy miniéi később kerüljünk föl arra a bizonyos asztalra”), majd Ráfi bácsi részletesen szolt egészségi állapotáról, különös tekintettel fájós derekára és viszeres lábára-. (Folytatjuk.) — Ne ordítozzon, százados úr! — dörrent rá Ráfi bácsi, majd ismét a farzsebében dagadó pénztárcájához nyúlt, és a zöld meg a kék bankók között keresett még két pirosat. — Itt van, tegyék el, de aztán kuss legyen. — Az lesz — csapta ösz- sze a bokáját a százados. — Isten éltesse a főnök urat! — Na jól van ... Hanem idefigyeljenek! Nem- szeretném, ha az éjszaka megint randalíroznának. A szomszédok panaszkodtak, hogy nem tudtak aludni magiuk miatt. Mert hol a Hargitán posztóié honvédről, hol pedig a Tisza partján portyázó ávósokról .gajdoknak. A szomszédok egyébként notó— Megmond tad, meg- mondtad. Anyád mag folyton rágta a fülemet, hogy öregségünkre jöjjünk haza a szülővárosunkba. — Én sosem fogom megszeretni ezt a várost... ezt a házat... — Dehogynem, kislányom — Ráfi bácsi eliágyulva nézte aranyékszerekkel gazdagon felékesített egyetlen gyermekét. — Ha nem volnának aranyaid, akkor is te volnál a szépségkirálynő — mondta és megsimo gáttá az arcát. Az enyhe időben sokan és sokféle árut kínáltak a hetipiacon. Az árak is mérséklődtek valamelyest, ez leginkább a tojásnál látható: niéhányan próbálták csak 3 forintnál drágábban adni->ven ni portékájukat — nem sok sikerrel. Az élőba- romfd-piaeon a kacsa 60, a tyúk 45, a csirke 60 forintot kóstált kilónként. A vágott baromfit drágábban adták, a kacsa kilója 80, a tyűké 55—60, a csirkéé 70—75 forint volt. A halat kedvelők nem válogathattak: busát árultak csak, kilónként 40 forintért. Változott a burgonya ára. Már 2,80-ért is lehetett vásárolni egy kiilónyilt, azonban a szebbekért elkértek 6—7 forintot is. A sárgarépa 10— 12, a fehérrépa 16—18 forint volt. Árulták feketeretket csomónként 12-ér(t, a hónaposretek öltdarabos csomója 10 forinít volt, a zöldhagyma csokrát 3—4 forintért árulták. Sok volt a káposzta kilónként 7-ért, a kel ára 15, a karfiolé 20 forint volt. A sütőtök gerezdjét 5—6 forintért adták. Primőr paradicsom piiros- lott az asztalokon, borsos áron: kilónként 70—80 forintért. Ugyanennyit kértek az uborkáért is. A paprika ára változó volt: kilójáért 50—60—70 forintot kértek. A héjas dió kilóját 50, a mákét 100 forintért mérték. Sók volt a gyümölcs, de csak alma és körte. Állmát 12—16—18—20 forintért láttunk, a körte kilója 20—22 forint volt. Aki a gombát szereti, válogathatott. Különlegességnek számított aiz a hat darab őzlábgomba, amelyet tulajdonosa darabonként 5 forintért adott. A termesztett laska kilója 70, a ddófeigéva- gorrtba 60, a fenyőpereszke ugyancsak 60 forintot kóstált. K. Á. felüli, aztán hoci a 400 százalékos haszonnal. Marha voltam, hogy itt építkeztem. Most már tudom, de hát mit csináljak! — Én megmondtam, apám, hogy ne hagyjuk ott Pestet.
