Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
4 T Somogyi Néplap 1986. november 27., csütörtök Ha minden kötél Szakad... ... Csinálnak másikat a kapolyi Haladás tsz melléküzemágában. Mintegy másfél évtizedes múltja van Kapoly- ban a drótkötélfonásnak. Az egykor 5—6 munkást foglalkoztató üzemben ma tizennyolcán végzik kézi erővel ezt a kemény munkát. Kell a kötél. Mindenféle kötél kell. A legvékonyabb, sárkányrepülők által is használt 3 milliméterestől a vastag horgonykötélig. Egy kötélnek elképesztően nehéz súlyt is el kell bírni. A gyengébbek 200 kilós terhet tudnak megtartani, de a legvastagabbak már 25 tonnát is elbírnak. Ilyen kötélre persze kevés helyen van szükség: legföljebb a bányák mélyén és a paksi erőműnél. A kötelek készítéséhez 4 tonna sodronykötél-alapanyagot használnak föl minden hónapban. Ebből 4—5 ezer darab különféle hosszúságú kötelet csinálnak, amelyek hossza együtt eléri a 30 kilométert. A leghosszabbra szabott, 80 méteres darabokra a villamos távvezetékek építésénél csörlőkötélként van szükség. Az alapanyag egy részét importból kell beszerezni, de szállít a miskolci December 4. Drótművek is, amelynek termékét Kapolyban egészen kiváló minőségűnek tartják. A kötélgyártásból 24 milliós árbevételt várnak ebben az évben, és ebből a nyereség 5—6 millió forintot tesz ki. Az itt dolgozókat a tsz különféle kampány munkáknál más területeken is foglalkoztatja. Ilyen lesz télen a favágás. Most azonban a műhelyben fonják a köteleket a hajógyárnak, az építőiparnak, az út- és vasútépítőknek. RÁNG ÉS HANG A jövedelemtermelésről, a szabályozásról Háttérbeszélgetés Természetes dolog, hogy a csoportvezető, a művezető vagy az osztályvezető közelebb áilú beosztottaihoz, mint az igazgató vagy a miniszter. A közvetlen fölöttes a munkakörülményeket, az egyéni gondokat, bajokat és a teljesítmények mögöttes összetevőit is jobban ismeri. Ily módon szívesebben is mondanak véleményt, köny- nyebben nyilatkoznak meg előtte aiz emberek, megértést, iméltányolást vagy csupán meghallgatást várva. Az is az emberi természet jellemzője, hogy sérelmükkel, baj ukkal csak akkor fordulnak a magasabb vezetőkhöz, a munkahelyi szervekhez, ha problémáik lentebb nem nyernék orvoslást, munkájuk nem kap kellő figyelmet, elismerést. A türelmetlen csoportvezető, az úrhatnám osztályvezető vagy a fölfelé hajbókoló, lefelé goromba művezető ismerős figura. Az igazság mégis az. hogy .vállalatainknál, intézményeinkben sokkal több az embenséges, a munkatársaival együtt síró-nevető középvezető, mint a rideg, ér- tetlen főnök. Kérdéses persze, hogy a normális hangnem és a munkában egyenrangú, munkatársi viszony — mint a jó munJkalhdlyi légkör alapja pár-osul-e a szükséges bírálattal befelé, illetve a iogos érdekek és az igazi értékek képviseletében, kelllő kiállással kifelé? Mert — ezt minden rendű és rangú munkavállaló elismeri — hiába a megértő, netán segítő kis- főnök, ha az illető történeGyors ütemben folyik a magyar—osztrák érdekeltségű Győr—Sopron—Ebenfurti Vasúttársaság Győr és Sopron közötti fővonalának villamosítása. Tavaly ősszel Győrnél kezdték meg az oszlopok felállítását, s a szere-' lök már a soproni rendezőpályaudvaron dolgoznák. Fertőszentmiklósig elkészültek a felsővezetékek szerelésével is, miközben zavartalan a személy- és teherforgalom. A 90 kilométeres votesen embereiért egy jó szót is fél kiejteni a nagytó nők előtt. Vagy megfordítva: kápésolatmérgező az a fajta jófiúskodás, amely a kollégáknál tompítani igyekszik a jogos kritikát, de fölfelé gátlástalanul eláztatja a beosztottait. Nyilvánvaló, hogy ideális vezetők -nincsenek, kár is lenne egy számítógép precíz hozzáértését és gépies tárgyilagosságát számonkérni termelésirányítóinktól. Nem is a tévedhetetlenségüket, inkább az emberi -kapcsolatteremtést, a példamutatást és a jel lem ességet hiányoljuk náluk sokszor. S azt a gyarlóságból eredő hibájukat kárhoztatjuk joggal, hogy egyes vezetők, miközben egyre feljebb lépnek a ranglétrán, fokozatosán ve- s*záitik él érdeklődésűiket és méltányossáigukaf. Minden vezetői poszton nemcsak a hatáskörnek és a felelősségnek, hanem a hangnak és a hangnak is megfelelő arányban kell állnia egymássál. Nem a . hangerő növelését vagy hálkulását éntj-ük ezalatt, hanem a hangnem változásait. Az emberi hangvétel, a beosztottak véleményének meghallgatása továbbra is elengedhetetlen a vezetők stílusában, de természetesen a pozíciójukból eredő nagyobb áttekintés, a rendelkezés, az irányítás joga alaposabb körültekintést és szívós következetességet is igényel tőlük. Hogy a vezetőnek ne csak rangja és hangja, hanem szava is llegyen. nalszakaszon összesen 2- ezer oszlopot állítanak fel, és az állomások hálózatával együtt 160 kilométernyi lesz az újonnan felszerelt villamosvezeték. Jó ütemben épülnek a különböző. kiszolgáló létesítmények is, így a Sopront elkerülő 8 kilométer hosszú, 120 kilovoltos villamos távvezeték, a soproni villamos alál- lomás és a fertőszentmiklósi vonalfenntartó állomás. Ezen az estén csaknem megtelt az MTESZ-székház nagyterme. Tanácsi osztály- vezetőtől főkönyvelőkön keresztül mezőgazdasági szövetkezeti elnökig, széles körű érdeklődés kísérte dr. Rácz Albert államtitkárnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének előadását a jövő évtől életbe lépő vállalati jövedelem- és keresetszabályozás változásairól. Izgalmas előadás volt. Elsősorban azért, mert az államtitkár nem magáról, az október 31-én már nyilvánosságra hozott rendelet módosításáról beszélt, hanem azokról a termelési és társadalmi körülményekről, amelyek szükségessé tették a változást. A hátteret világította meg. a gazdálkodókat felelősségteljes önvizsgálatra késztető módon. Valójában arról volt szó ezen az estén, amiről a Központi Bizottság múlt heti ülésén hozott határozatban ez olvasható: „A szabályozás segítse elő, hogy a vállalatok jövedelmezőségükkel arányosan gyorsabban fejlődjenek ... Olyan kereset- és bérszabályozást kell alkalmazni, amely biztosítja a teljesítmények és a jövedelem- kiáramlás összhangját, elősegíti a munkaerő ésszerűbb átcsoportosítását, a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást.” A vonalszakasz villamosítása a járulékos költségekkel együtt mintegy 800 millió forintba kerül, beleszámítva a villamosmozdonyok árát is. A költségek a számítások szerint 8—10 év alatt megtérülnek. Az 1987 május végétől érvényes új menetrendet már annak a figyelembe vételével állítják össze, hogy addigra Győr és Sopron között megvalósul a villamos vontatás, és megrövidülnek a menetidők. Az elvi állásfoglalás korántsem ismeretlen, csakhogy a végrehajtásban lazulások, visszalépések, ellentmondások keletkeztek. Éppen ezért a januártól életbe lépő rendelkezések nem újak, hanem csupán szigorúbbak, a meglevő szabályozás élethez igazított továbbfejlesztését szolgálják. Elgondolkodtató körülmény például, hogy amikor a gazdaságban a teljesítmények messze elmaradnak a kívánt szinttől, a vállalatok az egyik évről a másikra mintegy egy- harmaddal több kereseti adót fizetnek be. Joggal vetődik föl a kérdés, hogy amikor a várttól elmarad a teljesítmény, az eredmény, azzal egyidőben hogyan növekedhet a bérkiáramlás? A szabályozómódosítás következetes határozottsággal ezt az ellentmondást kívánja megszüntetni. Nem a többlet- kereset, a többletjövedelem ellen született, hanem az indokolatlan jövedelem ellen. A szabályozás eszközeivel támasztja alá a Központi Bizottságnak azt az állásfoglalását, hogy „béremelésre mindenütt csak a mór elért eredmények alapján, az anyagi fedezet megteremtését követően, differenciáltan kerüljön sor.” Ez szinte szükségszerűen magával hozza a hatékonyabb munkaerőgazdálkodást. A gazdaságosan termelő vállalatoknak ugyanis lehetőségük nyílik az átlagosnál nagyobb béremelésre, a foglalkoztatottság növelésére, míg a teljesítményüket nem növelők csak szinten tarthatnak vagy mérséklésre kényszerülnek. Másképpen fogalmazva: ? gazdaságosan termelő vállalat valóban vonzó munkahelyet jelent a dolgozóknak. önvizsgálatra és cselekedetekre késztető, izgalmas háttérbeszélgetés volt ez. A holnapért érzett felelősség magyarázza az est iránti széles körű érdeklődést. V. M. Zs. Cs. Vasútvillamosítós Győr és Sopron között 8. A lány felállt, kibontotta — Szép. És könyve hány a hajót. jelent meg? — Ne folytassa! Ezt a stílust én ki nem álllhatom. — Hogyne emlékeznék B. városára. — És az újságírólklubra, az esti beszélgetéseikre, Gyulára a büfésre, az irodalom- történeti előadássorozatára, jogász barátjára, akivel hosszú, Izgalmas vitákat folytattak történelemről, filozófiáról és közben 10—15 fröocsöt ds megittak. — Ó, a jóságos Gyula ... Vajon mi léhet vele? Nem volt jó üzletember, sok hitelt adott, és számtalanszor maga fizette a eehlhet. Nem valószínű, hogy palotája, nyugati kocsija van, minit a legtölbb kollégájának .. És Jóska, a jogász... Vajon megnősült-e azóta? Akkoriban erősen fogadikozott, hogy agglegény marad. — És a főiskolás lányok, akiknek a kollégiuma ott volt a klub szomszédságában ... 1 — Az arcvonásaik már elmosódtak. — Nézzen meg jól, szerkesztő úr. Akkoriban így viseltem a hajaimat. — Csodálatos! — tört ki belőle az elragadtatás, mert „gyöngéje” volt a vállra omló szőke zuhatag, de a lányra ezu/tán sem tudott visszaemlékezni. — Egyszer egy éjszaka bejártuk az alvó várost. Kettesben. Már pirkadt, amikor a folyóparti parkiban leültünk egy padira, és maga erőszakkal megcsókolt. — Erősizaikkal ? — Igenis erőszakkal. Én nem akartam a csuda tudja hányadik szeretője lenni. Láttáim, amit láttam. Kö- rüldongtók a kékharismyák, és ez magának, érthető módon, egyáltalán nem volt ellenére. — Mea culpa, mea maxima culpa! dünnyögte a szerkesztő. — Mondja, hányszor vált el? — Kétszer. — Egy sem. — Még szebb. Ó ha ezt a régi nőcskéi, akik magában a jövő nagy íróját imádták, sejtették volna! Akkoriban regényírásba fogott. Befejezte? — Néhány fejezet után abbahagytam. — És Margit? — Miféle Margit? — Árpádházi szent Margit. Ha nem tévedlek, drámát szándékozott írni róla. A ‘szerkesztő megrázta a fejét. — Regényre, novellára sokszor gondoltam, elismerem. De drámára? — Azon az éjszakán, amikor együtt csavarogtunk, azt mondta, hogy Margit hite, akaratereje annyira lenyűgözte, hogy kénytelen (pontosan így fejezte ki magát) drámát inni róla. Magát akkoriban ez a téma nagyon érdekelte. Szenvedélyesen magyarázta, hogy IV. Béla — a második honalapító — mennyire kisszerűnek bizonyult, amikor fogadalmáról nagyvonalúan megfeledkezve politikai Okiból férjhez akarta adni egykori nagy bajában Istennek ajánlott gyérmékét. Margit, tudatában annak, hogy egy nép életben maradásáért kell vezekelnie,, ellent állt, s e miatt fejére vonta a sértődött nagyúr haragját, szeretett apjáét, aki nem fogta fél. hogy éppen az ő hitelét óvja lánya ko- noksága. Mert bét, könyörgöm — a maga egykori szavait idézem —, ha már a király sem tartja meg fogadalmát, s ezzel azt a látszatot kelti, hogy maga sem hisz a kor uralkodó eszméjében, mit lehet várni a néptől ?! — És azt is ’ mondta — folytatta a lány —, hogy álmában néha meglátogatja a királylány, aki olyankor apáoaruha helyett éitbetsző hálókon tost visel. Egyszer a klubban részegen azt üvöltötte: szeretlek Margit! —, Fantasztikus — nyögte a szerkesztő. — Nos? Megmondaná végre, hol és mikor veszítette él a kardját? (Július 20-a, Rafael napja. A hőség egyre elviselhetetlenebb. Két hónapja nem volt csapadék, a gyep kisült a part mentén, és a villák udvarán, a fák lombjai bágyadt, egészségtelen színű. A városi tanács már két hete elrendelte az öntözési tilalmat, mert fogytán a lakosság és a nyaralók ivóvize.) Ráfi bácsi, a vendéglős megáll a napverte udvaron és elkiáltja magát. (Folytatjuk.) [ A kérdőívet szombaton közöljük! A dijakat adta: Balaton Füszért — Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát —-Balatonmáriai Afész — Délviép — Hírlapiadé Vállalat — Kaposvári Áfész —r^raposvári Húskombinát — Kaposvárp'Tejipari Vállalat — A MÜOSZ megyecsoportja — Mezőgép Vállalat — íQmegyei pártbizottság propaganda és^uuv. o. — Nyomdaipari Vállalat —- Siófok és Vidéke Afész — Somogy KqjN&kedelmi Vállalat — Somogyi Néplap &erkesztősége — Somogy Megyei Lapkú^Wállalat — Sáév — Sütév — Megjjp Könyvtár — Pamutfonóipari Vállalat. A díjak a kaposvári Latinca téri bemutatón láthatók.
