Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

1986. november 24., hétfő Somogyi Néplap 3 Á két nép barátságáról adott számot az MSZBT Vili. országos értekezlete A fizikus téglát rak Támogatják az otthonteremtőket Az FMV-nek megéri (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió mind jobb meg­ismertetésére szolgáló tevé­kenységben, a magyar— szovjet barátság ápolásá­ban. Biztató és a jövő szem­pontjából is fontos, hogy e kollektívák mozgalmi tevé­kenysége mind szorosabban kapcsolódik az üzemek, vál­lalatok, intézmények gazda­sági feladataihoz, s a helyi társadalmi, mozgalmi élet­hez. A továbbiakban Bíró Gyu­la elismeréssel szólt a szov­jet testvérmozgalom, a Szov­jet—magyar Baráti Társaság munkájáról, a szervezetek közötti bővülő kapcsolatok­ról. Mint hangsúlyozta: az együttműködés minden téren tartalmasabbá érdemibbé vált. Ennek kedvező hatása lemérhető a Szovjetunió mai valóságát bemutató MSZBT- tevékenységen, s azon, hogy a baráti szocialista ország­ban megszaporodtak a ha­zánk életéről, népünk törek­véseiről szóló híradások, elő­adások, kiállítások. — A magyar—szovjet ba­rátság ápolásában és elmé­lyítésében a továbbiakban is fontos, sajátos szerep hárul a Magyar—Szovjet Baráti Társaságra. A barátsági te­vékenység tartalmát a jövő­ben is a párt határozatai, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival kötött két- és sokoldalú megállapo­dások adják — hangsúlyozta a főtitkár, s végezetül kije­lentette: a mozgalom kész és képes a kor igényeinek meg­felelő megújulásra. A Szovjet Baráti Társasá­gok Szövetségének elnöksége és a Szovjet—Magyar Bará­ti Társaság országos vezető­sége nevében Zinaida Krug­lova köszöntötte az országos értekezlet résztvevőit. A szovjet—magyar kapcsola­tokról szólva kifejtette: a kontaktusok az élet minden területén — a politika szfé­rájában csak úgy, mint a gazdaságban, a tudomány­ban és a kultúrában — eredményesen fejlődnek. A testvérszervezetek kö­zös munkáját az utóbbi években számos új vonás jellemzi. Ezek sorába tarto­zik az MSZBT helyi tagoza­tai és az MSZBT helyi tag­csoportjai közötti erősödő együttműködés és tapaszta­latcsere. A legközelebbi ta­lálkozót 1987-ben tartják a Szovjetunióban, témája az SZMBT és az MSZBT rész­vétele lesz a szovjet—ma­gyar gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés fejlesztésében. Övári Miklós emelkedett ezt követően szólásra. Átadta az MSZMP Központi Bizott­ságának üdvözletét, s tolmá­csolta Kádár János főtitkár jókívánságait. Beszédében utalt arra, hogy népünk leg­újabb kori történelmében a qaagyar—szovjet viszonyban mindig hűen tükröződött né­pünk sorsának alakulása, kapcsolatunk 1917 óta min­dig egyben a társadalmi ha­ladáshoz való viszonyt is je­lentette. — Napjaink központi kér­dése a gazdasági fejlődés élénkülése — hangsúlyozta. ■— Nem könnyű feladatot je­lölt meg ezzel kapcsolatban a XIII. kongresszus és a Központi Bizottság legutóbbi ülése. Nem egyszerűen arról van szó, hogy többet, hanem jobban, hatékonyabban, ész­szerűbben, kezdeményezőb­ben, magasabb színvonalon kell dolgozni. Ehhez szükség van technikára, s nemcsak a gazdasági szerkezet, hanem a gondolkodás átalakítására is. Ha előbbre akarunk lépni, meg kell gyorsítanunk gaz­daságunk fejlődését. Szovjet barátaink részéről is megvan a segítő szándék és a készség gazdasági kap­csolataink fejlesztésére, új, fejlett együttműködési for­mák alkalmazására: közös vállalkozások létrehozására, közös vállalatok alapítására, közvetlen vállalatok közötti kapcsolatok kiépítésére. Együttműködésünk fejlődé­se tovább gazdagítja majd a magyar—szovjet barátság tartalmát és segíti a társaság munkáját is, márcsak azért is, mert az igaz barátság mindig a közös küzdelemben kovácsolódik, közös munká­ban erősödik. A magyar—szovjet barát­ság nem kizárólag és nem is elsősorban az MSZBT ügye. A szövetség, az együttműkö­dés az MSZMP, a magyar kormány egész politikájának sarkalatos elve, ez a két nép barátságának legfőbb letéte­ményese. Marjai József a Miniszter- tanács nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd leszögezte: a magyar—szovjet gazdasági együttműködésnek ma az ad különös aktuali­tást és sajátosságot, hogy külön-külön és együtt is a fejlődésnek olyan szakaszá­ban vagyunk, amely orszá­gaink elé soha nem tapasz­talt. minőségileg új feladato­kat állít. Az utóbbi negyven év adatai, tényei egyértelmű­en igazolják, hogy szoros kapcsolat van nemzeti jöve­delmünk emelkedése, nem­zetgazdaságunk fejlődése és a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok bővülése között. Vagyis: a magyar gazdaság növekedését, minőségi átala­kulását is csak a magyar— szovjet gazdasági kapcsola­tokra építve biztosíthatjuk. A magyar gazdaságnak vál­tozó és megújuló szovjet gazdasággal kell számolnia — hangsúlyozta a kormány elnökhelyettese. — Mégpedig olyan gazdasággal, amely a mi törekvéseinkkel egybe­eső, azokat segítő, számunk­ra létfontosságú együttmű­ködés fejlődését, előnyeit fo­kozó irányba mozdult el és mozog. Nekünk e változások­ba gyorsan és széles körben be kell épülnünk. — Mind erőteljesebben ér­zékeljük, hogy a szovjet tár­sadalmi, gazdasági változá­sok és a mi törekvéseink azonos irányba mutatnak. A Szovjetunióban az intenzív fejlődési szakaszra való tény­leges áttérés, a radikális vál­tozások, a reformok, az új technikai forradalom megva­lósítása, a gazdasági növeke­dés gyorsítása politikai, gaz­daságpolitikai és közgazdasá­gi tartalmában azonos fel­adatokat jelentenek azokkal, amelyeket pártunk fogalma­zott meg számunkra, és mind­ez közelebb hoz bennünket egymáshoz — mondotta a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Köpeczi Béla hozzászólásá­ban emlékeztetett arra, hogy a társaság, négy évtizeddel ezelőtti megalakulásának első percétől kezdve élvezte a haladó magyar értelmiség bizalmát, az alapító tagok között számos világhírű ma­gyar tudós, művész, író ta­lálható. Az értelmiség akko­ri felismerése ma is tanulsá­gos és a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésére kö­telez. Kósáné Kovács Magda, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának titkára a testület jókívánságait tolmácsolta a magyar—szovjet barátság el­mélyítésén munkálkodó kö­zösségek minden tagjának, majd a szakszervezeti mozga­lom és az MSZBT hagyomá­nyosan jó, szerteágazó kap­csolatainak egyik területéről, a szocialista brigádmozgalom­ról beszélt. A tapasztalatokat ismertetve elmondta. számos, a mozgalomban aktívan te­vékenykedő kollektíva tart fenn szoros kontaktusokat a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság helyi szervezeteivel, s munkájuk jelentősen hozzá­járul a két ország népei kö­zötti baráti szálak erősödé­séhez. Králikné Cser Erzsébet, a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bizott­ságának titkára a KISZ KB és a Magyar Úttörők Szö­vetsége országos tanácsa üd­vözletét tolmácsolta az or­szágos értekezlet részvevői­nek. Az MSZBT Országos El­nökségének beszámolójáról és az értekezlet határozatter­vezetéről folytatott vitában tizenkilencen kaptak szót. A hozzászólók beszámoltak tag­csoportjaik tevékenységéről, hazánk és a Szovjetunió po­litikai, gazdasági, illetve kul­turális kapcsolatainak erősí­tését szolgáló mindennapi munkájukról. A felszólalók ismételten az MSZBT fő céljaként jelölték meg, hogy a párt politikája alapján, más társadalmi szer­vezetekkel együttműködés­ben, a tagcsoportok tevékeny­ségére építve munkálkodjék a két ország barátságának elmélyítésén. Ennek megva­lósítása során a már bevált eszközök mellett — egymás tapasztalatainak átvételével is — mind változatosabb munkamódszerek alkalma­zására kell törekedniük a tagcsoportoknak. Szovjet testvérszervezeteikkel fenn­tartott kapcsolataikban, a hagyományos formákat meg­tartva, egymás megismerésé­nek új lehetőségeit is fel kell tárniuk. Így érhető el, hogy társadalmunk mind szélesebb rétegei kapcsolód­janak be a baráti társaságok munkájába. A személyes él­ményekre, tapasztalatokra építő új kezdeményezések — ilyen például a turizmus kí­nálta lehetőségek jobb kiak­názása — különösen a fia­talok érdeklődésének felkel­tését szolgálhatják. A vitában felszólalók kö­zött volt Farkas László, a Dunai Vasmű nagyolvasztó gyáregységének vezetője, Horváth László, a nagybajo­mi Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, Hernesz Ferenc adjunktus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, Szathmári Gábor, a Népszava főszerkesztőhe­lyettese, Pásztorné Tóth Te­réz, a Kispesti Textilgyár munka verseny irodájának ve­zetője, Hegedűs János, a szolnoki Vegyipari Finom- mechanikai és Műszeripari Szakközépiskola tanulója, dr. Pach Zsigmond Pál akadé­mikus, Veress Miklós költő, műfordító, az Élet és Iroda­lom főmunkatársa, Tímár Geng István, a Taurus Gu­miipari Vállalat MSZBT ak­tivistája és Mészáros Albert, a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottságának titká­ra. Az értekezlet ezután elfo­gadta az országos elnökség beszámolóját, annak szóbeli kiegészítését, valamint a ba­ráti társaság működési elvei­nek módosítására tett javas­latot. Határozatban rögzítette az MSZBT következő öt évre szóló legfőbb feladatait. A küldöttek ezután megvá­lasztották a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 245 tagú új országos elnökségét. A testü­let megtartotta alakuló ülé­sét, amelyen 19 tagú ügyve­zető elnökséget választott. Ugyancsak megválasztotta a társaság tisztségviselőit, va­lamint az elnökség mellett működő munkabizottságok vezetőit. Az MSZBT elnöke Apró Antal, alelnökök: Duschek Lajosné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, Kiss István, a Magyar Kép­zőművészeti Főiskola rek­tora, Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, Ligeti Lajos akadémikus, Nagy Mária, az MSZBT nyugalmazott főtit­kára, Rapai Gyula, a Kossuth Könyv- és Lapkiadó Vállalat nyugalmazott igazgatója, Ta- mássy István, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rek­tora. Főtitkárrá ismét Bíró Gyu­lát, titkárrá Sudár íuánt vá­lasztották meg. A tanácskozás Apró Antal zárszavával ért véget. Pusztai József fizikust a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárának fejlesz­tőmérnökét ismerősei csak úgy emlegetik: a-tudós. Me­sélik róla: ha vasárnap haj­nalban otthon valami eszébe jutott, kapta magát, bement a gyárba, kiteregette papír­jait, műszereit és elkezdett dolgozni. Előfordult, hogy észre sem vette, amikor rá­esteledett. A tudós mostanság nem­igen megy be vasárnapon­ként. Téglát hord, falaz Zse- licszentpálon. Házat épít. Iparost nem fogad, arra nincs pénze. — Ácsot majd kell keres­nem; arra a munkára nem merek vállalkozni. A kutat magam ástam, villanyt sze­relni is tudok, semmitől sem ijedek meg, de a tetőszerke­zetnél megáll a tudományom. — Olcsó háza lesz így. — Volt kétszázharmincezer forintom, mert géemkáztam, adott az OTP háromszáz­nyolcvanat, és adott a vál­lalat százezer forint kamat­mentes kölcsönt. A hétszáz- tízezer anyagra, fuvarra és ácsra elég. Több meg nin­csen. — Nem érzi megalázónak ezt a helyzetet? — A munka soha sem le­het megalázó. Sőt: használt az egészségemnek. Nem is fogok leszokni róla. Lesz kertem, ott túrom majd a földet. Házat persze nem épí­tek még egyet. De az igenis nagyon zavar, hogy néha tég­lahordás közben ha jön egy jó ötletem, nem dobhatom le a terhet, nem roboghatok be a céghez, hogy kipróbáljam, mit ér a gondolatom a va­A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál sajtó- tájékoztatón mutatták be a tsz-ek szakosított pénzinté­zetét, a Mezőbank Rész~ vénytársaságot megalakulá­sa alkalmából. A decembe­ri alakuló közgyűléssel egy sajátos feladatú, új pénzin­tézet kezdi meg működését. A Mezőbank Részvény- társaság új forma. Működé­se azonban egy, már több próbát kiállt, jól bevált alapra — a szövetkezetek kölcsönös támogatási alap­jára — épül. A mozgalom lényegéből adódóan indult el jó egy évtizede az a kez­deményezés, hogy átmeneti­leg szabad pénzeszközeiket a területi szövetségek szer­vezésében közös alapba he­lyezik a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, s ebből segítik nehézségekkel küzdő társaikat vagy hozzájárul­nak egy másik szövetkezet fejlesztési céljainak elérésé­hez. A kölcsönös támogatási alap születésétől jó célokat szolgált, s mint maga a szö­vetkezeti mozgalom, a gaz­dálkodás, az évek során ez is fejlődött. Alkalmazko­dott a változó körülményed­hez, gyakorlata, jelentősége szélesedett és nőtt. öt éve a szétaprózott területi alapok lóságban. Tavasszal be sze­retnénk költözni. Pusztai József második ott­honát teremti meg második családjának. Százezer forin­tot kölcsönzött neki ehhez a munkaadója. Láttam a kör­nyezettanulmányt, amit a vállalati társadalmi bizottság készített jelenlegi lakóhe­lyükről ... Molnár László, a gyár igazgatója: — Nekünk kellenek a jó szakemberek: munkások, mérnökök, közgazdák ... Ezért támogatjuk a lakás- vásárlást, a lakásépítést. Azoknak igyekszünk kölcsönt adni, akik már bizonyítottak nálunk és akiket szeretnénk még hosszú ideig a gyárhoz kötni. A kölcsön fejében per­sze aláírnak 5—15 évet, az összegtől függően. Annyi időt kell nálunk tölteniük, amennyi alatt lejár a tör­lesztés. Van, aki így is el­megy, ezt kár volna tagadni. Sokféle lehetőség van ma, sok helyütt ígérnek több pénzt, de mégsem mondunk le a lakásépítés támogatásá­ról. A többséget csak-csak ide köti. Az idén ötszázhatvanezer forint kölcsönt adott a gyár. Ki harmincezret, ki százez­ret kapott. A feltételek szi­gorúak, a pályázatokat több lépcsőben bírálják el: meg­járják a társadalmi bizott­ságot, a gyári „négyszöget”, a szakszervezeti bizottságot. Arra érdemtelen még nem kapott pénzt. Kiss Attila hőközpontkeze- lő és a felesége, aki marós, Csombárdon épít házat. — Én dolgozom a házon meg a hatvanhat éves apó­jobb hasznosítása érdekében létrejött az országos támo­gatási alap, mód nyílott ar­ra, hogy a szövetkezők ne csupán a megyéken belül, hanem a közigazgatási ha­tárokon túl is segíthessék a rászorulókat. A közelmúltban a somo­gyi szövetkezetek küldöttei­nek tisztújító közgyűlésén Erdélyi Lajos somogysárdi elnök értékelte a kölcsönös támogatás megyei tapaszta­latait. Adatokkal támasztot­ta alá, hogy a szövetkezeti mozgalom, a szövetkezeti gazdálkodás szerves részévé vált ez a tevékenység az évek során, hasznát mind többen ismerik el, és mind szélesebb körben élvezik előnyeit. Az adatok közül csupán a legjellemzőbb: az előző tsz-kongresszus óta a kölcsönös támogatási alap­ból Somogy hetvenkét tag­szövetkezete részesült, ösz- szesen hétszáztizenegymil- lió forintot kaptak pénzügyi nehézségeik áthidalására, fejlesztési elképzeléseik megvalósítására. „Megítélé­sünk szerint — mondta a somogysárdi elnök a köz­gyűlésen — ez a kölcsönös támogatási forma megérett a továbbfejlesztésre; jól fel­fogott szövetkezeti érdek, hogy szakosított pénzinté­zetté alakuljon.” som. Mi iparosokat is fo­gadtunk. Százezret kaptunk a cégtől; enélkül nem ment volna az építkezés. Ha újra kezdeném, szuterént sem épí­tenék, meg tetőtérbeépítés sem lenne, csak egy egysze­rűbb padlás. Csinálnék egy szép házat. Igazi paraszthá­zat. De most már áll, csak a tetőtérbeépítést halasztot­tak későbbre. Azért nem lesz rossz. — A felesége nevén van a kölcsön. Nem félt tizenöt évre lekötni magát? — Ő nem. Én sem féltem volna. Nem vagyunk vándor- lósak. Két gyerekünk van, s még egyet vagy kettőt sze­retnénk, akkora családdal pedig már nem ugrál az ember. Együtt maradunk az öregekkel; ők szintén nem mozdulnak, ez természetes. Kovács Zoltán szakszerve­zeti titkár: — A fizetéseket nem tud­nánk nyakló nélkül emelni. Nem is célunk ez. De ma már minden vállalatnál ki kell találni, hogy a béren kívül még mivel lehet meg­tartani a jó szakembereket. Elég nagy a lakáshiány, te­hát a támogatás „ütőlap” a cég kezében. Meg is térül! Csak azért fáj' a fejünk, mert nagyon sok a rászoruló és mindenki nem kaphat köl­csönt. Annyi pénzünk nincs. Pusztai József: — Két választásom volt: vagy olyan házam lesz, ami­lyet szeretnék, vagy kisebb, csúnyább, rosszabb. Az előb­bit választottam. Ezért ástam, ezért falazok, ezért szerelem a villanyt. ' Hát igen. Mihez ne értsen egy fizikus? A villanyszere­lés pedig „egyenesen a szak­mája” ... Luthár Péter E véleménnyel egyetértet­tek a somogyi szövetkezetek küldöttei. S bizonyára ha­sonló vélemények jellemzik az ország más megyei szö­vetségének állásfoglalását; ezért született meg az elha­tározás a Mezőbank Rész­vénytársaság létrehozásáról. A pénzintézet alaptőké­jét az országos támogatási alapban elhelyezett betétek jelentik. Természetesen a szövetkezetek döntésétől függ, hogy ezeket a pénzesz­közöket átallakít ják-e rész­vényekké. Bizonyos, hogy az elhatározás kimenetelét be­folyásolja az a körülmény, hogy a megalakuló rész­vénytársaság nyereségérde­keltségű, vagyis az alaptőke után a tiszta nyereség nye­reségből osztalékot fizet. Emellett természetesen je­gyezhetnek részvényeket az országos alaphoz eddig nem tartozó szövetkezetek, jogi személyek. Az előzetes fel­mérések szerint a decembe­ri alakuló közgyűlésen több mint ezer tulajdonos leg­alább egymilliárdos alaptő­kével alakítja meg a szö­vetkezetek szakosított pénz­intézetét, dönt a társaság alapszabályáról, megvá­lasztja igazgatóságát, veze­tőjét. Csupán egy magvacska volt a kölcsönös támogatás, amit a szövetkezők vala­mikor elhintettek. A szélső­séges, aszályos évek ellené­re szépen fejlődő „kultúra” lehet hogy most érkezett teljes virágzásához. Vörös Márta Volt elődje is Bank a tsz-eknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom