Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-21 / 274. szám
4 Somogyi Néplap 1986. november 21., péntek „Agyépítés 11 a villamossági gyárban EGY ÖNÁLLÓSULT VÁLLALAT ELSŐ LÉPÉSEI Az idén önállósult a Kaposvári Villamossági Gyár. A VBKM felosztását régóta vártáik a somogyi megye- székhelyen, a gyáriak úgy látták: önállóan sokkal nagyobb eredményeikre lesznek képesek, mint a tröszt egyik „gyarmataként”. Varga József igazgatót most arról kérdeztük: bevált-e a számításuk, lesz-e föllendülés azután, hogy a maguk urai lettek. — Ez a gyár korábban is teljesen önállóan intézte dolgait. A termelés, az anyagbiztosítás, a fejlesztés, az értékesítés mind a mi feladatunk volt, csupán a pénzügyekről döntött a központ, magyarán minden fölött rendelkeztünk, csak afölött nem, amiért dolgoztunk, hiszen a nyereség fölhasználását nem ránk bízták. Az utolsó pillanatban nyertük el a lehetőséget, mert a gyári hangulat már olyan rossz volt, hogy az emberek tömegesen készültek elhagyni a céget. Mindenki azt kérdezte: a világban minden nyitott, mind többen lesznek önállóak, mért épp mi nem dönthetünk a magunk dolgairól? — Ennyire kiélezett volt a helyzet? — Igen. A gyár dolgozói tudták, hogy mi jelentős nyereséget termelünk, s azt is tudták, hogy ehhez képest ide alig jut fejlesztési pénz, itt a legkisebbek a bérek. S ha valaki nem látja, hogy becsületes munkával előrébb juthat, akkor veszi a kalapját és továbbáll. — Az önállóság megállította az elvándorlást. Ezek szerint minden jóra fordult, a villamossági gyár gondjai megszűntek? — Roppant rövid az idő hozzá, hogy mélyreható elemzést készíthessünk. Gondunk is bőven van még. De mégiscsak alapvetően megváltozott a helyzet. Nem kell tehetetlenül néznünk külső döntéseket. Tőlünk függ, hogy mire jutunk. Ez a tudat elegendő volt ahhoz, hogy a gárda együtt maradjon. És bizonyítja azt is, az emberek dolgozni, alkotni akarnak, csak lehetőséget kell adni, hogy kiteljesíthessék magukat. És persze tisztességesen meg kell fizetni őket. Nem titok: fölemeltük a béreket, amennyire lehetett. S most már látjuk: nem hazárdjátékot játszottunk. Szinte minden ember a korábbinál jobban és többet dolgozik, megtérül tehát, hogy többet fizetünk. így tisztességesek a „játékszabályok”. — Pedig az önállóság ellenére sem úgy kezdték ezt az évet, hogy kicsattantak a derűlátástól. — Május végéig nem volt egyszámlánk, öt hónapig a régi nagyvállalati számla élt, úgy összekuszálódtak a pénzügyeink, hogy alig győztük kibogozni: mi jár nekünk és mit kell fizetnünk. A VBKM jogutódja a Villamos Állomásszerelő Vállalat. 420 millió forint hitelt akartak ránk testálni. Ezt nem vállalhattuk. Mi 220 milliót tartottunk a magunkénak. Éles viták során jutottunk közös nevezőre. Azaz: majdnem közös nevezőre, mert negyvenmillió forintunk még mindig „lóg a levegőben”. Alapító mérlegünk még mindig nincsen, ennek hiányában pedig elesünk több kedvezménytől, amely az alapítással jár. Roppant nagy hiba ez. Főhatósági döntés kellett volna, de csak azt kaptuk: egyezzünk meg szépen a többi érdekelt féllel. Ez nemigen megy. De szerintem nem is volt várható, hogy több alapvetően egymás ellen hangolt, s kibékíthetetlenül ellentétes érdekeltségű utód simán megegyezzék. Ebből a szempontból még ellenfeleinket is megértem: magam is azon igyekeznék a helyükben, hogy mind több terhet hárítsak át má9ra. — Ilyen zaklatott viták közepette jutott-e elég erő, elég figyelem a termelésre, a piaci munkára és a fejlesztésre. — Jutott. Muszáj volt jutnia. Idei termelési- és nyereségtervünk teljesül, de legalábbis megközelítjük a tervezett számokat. Több szervezeti változtatás történt a gyárban, ehhez igénybe vettük a miskolci egyetem tudományos kutatási eredményeit is. Igyekszünk a termelést korszerűsíteni. Néhány héten belül itt lesz az ország egyik legkorszerűbb termelőberendezése: egy japán szikraforgácsoló gépet lizingelünk. Ez forradalmasítja szerszámgyártásunkat. Termékeinkbe mind nagyobb arányban beépül a korszerű elektronika. Néhány öreg gyártmány termelését megszüntetjük. Büszkék vagyunk rá, hogy japáp cégek előtt nyertünk versenytárgyalást egy közel-keleti munkára, s rekordidő alatt be is fejeztük ezt. Kicsit tán csapongva soroltam a fentieket. A legfontosabb: minden gyártmánycsaládunk fejlesztéséhez megvannak az alapvető elképzeléseink. De a régil sem lehet egyik napról a másikra kiszórni, fokozatosan, folyamatosan kívánunk változtatni. — Van-e elég szellemi erő a gyárban a fejlesztési elképzelések megvalósításához?. — Minden területen megvan a „gondolkodó mag”, de még körül kell venni a megfelelő „burokkal”. Fiatal diplomásokat keresünk, várunk, csábítunk. Viszonylag jó fizetést tudunk adni és reméljük, az is vonzó lesz, hogy pontosan meg tudjuk mondani: mit várunk tőlük, részletesen tájékoztatjuk őket teendőikről', bátran ígérhetjük, hogy végzettségüknek, ambícióiknak megfelelő feladatot kapnak nálunk. L. P IMÜM KÜFÁROK NYARA | 3. A sajtótájékoztató stenci- lezett szövege előtte hevert az asztalon. A tóról szólt, „Közép-Európa legnagyobb édesvizű taváról”, amely innét, az ötödik emelet tetőteraszáról nézve lenyűgözően hatott; a szerkesztő, mint mindig, ha valamely magaslatról pillanthatott a víztükörre, valósággal berúgott a látvány szépségétől; szerette a tavat; magányos iszogatá- sok közben, lebegő hangulatban sokszor elhatározta, hogy 'egyszer majd erőt vesz magán, kilábol az évek óta tartó másnapo'sságból és ír valami fontosat erről a tóról; egyelőre csak a szándékig jutott el, a munkát hétről hétre, hónapról hónapra halogatta, életének valami szerencsés fordulatában reménykedve, amely meghozná számára az alkotáshoz szükséges lelkiállapotot, nyugalmat. Nézte a tájat. A túlsó part halványkék hegyei a tó leheletében lebegtek. A tekintete egy távoli vitorlás szárnyára tapadt, s nem vette észre, hogy közben megkezdődött a sajtótájékoztató. Az újságírók már szorgalmasan jegyeztek körülötte. A vitorlás megpróbált a levegőbe emelkedni, nagyokat csapott a szárnyával, mire kétségbeesett sirályok kezdtek körözni fölötte. A szerkesztő szerette volna, ha a vitorlásnak sikerül felszállnia a felhők fölé, a szárnyára- tapadt tekintetével. „Jó volna olyan magasról nézni a tavat!” Az előadó idegenforgalomról, valutáról, üzletről beszélt. Kifejtette, milyen korszerű módszerekkel lehetne jó pénzért eladni a tó vizét, s a vízben a halakat, a levegőt és a levegőben a sirályokat, a partot, s a partoh a százéves platánokat, nyáriakat, a puha, kelmeszerűen lebegő hegyeket, a hegyeken a szőlőtáblákat, a táblák végében az elaggott pincéket, a pincékben a könnyfoltos nemespenészt, a pinceszerek holdfény- és musüncapermetes nótáit. A vitorlás — hiába erőlködött — nem bírt felszállni. A szerkesztő- megunta nézni vergődését, lankadó szárnyait, kedvetlenül fordult el tőle. Ekkor megpillantotta az álmában látott templomot. Újra látta a szájtépő árusokat, a vásárlók izgatott csoportjait, az embererdőn átsuhanó papi talárokat, hallotta a pénzváltók csörömpölését, a becsapottak ádáz szitkait. Aztán hirtelen elült a zsi- valy, döbbent csend támadt. A templom bejárata előtt a mozdulatlanná nyűgözött tömeg folmorajlott, s utat nyitott a Mester elcsigázott, porverte szamarának. * * * Az árusok arcán riadalom és áruik mocska. Elkenődött paradicsom a homlokon, a haj ragacsos a kiömlött étolajtól, a szemhéjon összetört tojás sárgája, az inggallér és a nyak között véres húscafatok. A szemek és a sziijak tágra nyíltak, de egyetlen hang sem hallatszik, kussol mindenki, sunyítva tussolnak, csak a tekintetek sejtetik, hogy most ölni szerelnének, legszívesebben meggyilkolnák azt a felhe- vült, dühtől szikrázó aranybarna arcú férfit, aki feldöntögette pultjaikat, széthányta és megtaposta portékáikat, a falhoz csapkodta a pénzzel púpozott tányérokat, a bankócsokrokat kikapta a mohón begörbülő újjak közül és a légbe szórta. Mint a hirtelen kerekedett balatoni vihar, rontott közéjük ez a felháborodástól reszkető, kötélostorát csattogtató idegen ember, mintha egy hatalmas erejű szélroham törte-zúzta volna szét az évek során lassan, szinte észrevétlenül felépült bazárt, a recsegve-ropogva elomló deszkaalkotmányok alatt, mint csapdába esett állat nyüszített a kapzsiság; „micsoda népség, micsoda banda!” ordított magából kikelve ez az égő szemű, porszürke köntösű férfi. (Folytatjuk.) JOGI TAKÁCSOK Mozgássérülteknek Űj jogszabály lép hatályba 1987. január 1-jén, amely szabályozza a mozgáskorlátozottak részére biztosított üzemanyagköltség-hozzájárulást. (Megtalálható a Magyar Közlöny 33. számában.) A rendelet mind a mozgáskorlátozott gépkocsi- . tulajdonosoknak, mind pedig hozzátartozójának biztosítja a kedvezményt a következő feltételekkel. A tulajdonos, ha 2000 (kétezer) köbcenti-' méternél nem nagyobb lökettérfogatú személygépkocsit, segédmotort vagy más személyszállításra alkalmas, benzin üzemeltetésű más járművet működtet, kérelmére anyagi támogatásban kall részesíteni. Az a nem mozgáskorlátozott járműtulajdonos is igényt tarthat erre a kedvezményre, aki a vele állandó jelleggel együttélő mozgáskorlátozott szülőjét, házastársát, gyermekét, testvérét rendszeresen szállítja a saját maga gépkocsiján munkába, gyógykezelésre, rehabilitációs foglalkozásra, iskolába stb. , Az elmondották még egy fontos feltétel fennállása esetén érvényesek: ha a gép- járműtulajdonos szociális helyzete indokolttá teszi az üzemanyag-hozzájárulást. Ha a saját, valamint a vele közös háztartásban élő, élőbb felsorolt közeli hozzátartozóinak egy főre jutó havi átlagos jövedelme a munka- viszonyon alapuló, saját jogú öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét nem haladja meg, Kivételesen indokolt esetben az egyéni körülmények (például az egyedül- élés) figyel emfoev étölével üzemanyagköltség-hozzájárulást kaphat az is, akinek jövedelme legföljebb 25 százalékkal magasabb. A kérelmet minden év elején (január 31-ig) kell benyújtani a kérelmező lakhelye szerint illetékes tanács szociálpolitikai feladatokat ellátó szervéhez. Az igény benyújtásakor be kell mutatni a gépjármű forgalmi engedélyét, a gépjárművezetői engedélyt (a sajátját vagy a hozzátartozóét), az igénylő és hozzátartozójá keresetére vonatkozó iratokat. Ismételt igény esetén az utóbbit csak akikor kell mellékelni, ha a mozgáskorlátozott személy állapota nem végleges és \ annak bemutatását a helyi szakigazgatási szerv kéri. A szakiigazgatási szerv az üzemanyagköltség-hozzájárulást a meghatározott évi keret fiigyelmbevételéved legfeljebb egy évre határozatban állapítja meg, s év elején egy összegben folyósítja. A hozzájárulás mértéke évente 100—420 liter normálbenzin mindenkori árával azonos. Ha az igényjogosultságot év közben állapítják meg, akkor csak időarányos támogatást kap a kérelmező. Dr. K. É. Tsz-pénzintézet alakul A Minisztertanács hozzájárult, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szakosított pénzintézetet hozzanak létre részvénytársaság formájában. Erről tájékoztatta az újságírókat Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese csütörtökön, a tanács központjában. A pénzintézet alapításával a szövetkezeti mozgalom közvetlen részese és alakítója lesz a korszerűsödő magyar bankrendszernek. A pénzintézet — az engedélyezett tevékenységi körben — nyereségérdekeltségű szervezetként működik. Alaptőkéjét mintegy 1 milliárd forint öszszegre tervezik. Az alapítók egyenként 50 ezer forint névértékű részvénnyel vesznek majd részt a részvény- társaság üzleti tevékenységében. Tevékenységével mindenekelőtt a mezőgazdasági szövetkezetek fejlesztéseit segíti. Versenyképességét attól is reméli, hogy miután a tagok termelőszövetkezetek, jól ismerik a fejlesztési lehetőségeket, és várhatóan ott veszik majd igénybe a banki pénzforrásokat, ahol azok a legnagyobb nyereséggel biztatnak. A pénzintézet még az idén megalakul. Növényvédelmi tájékoztató Tudnivalók a babzsizsikről A tárolt bab veszedelmes kártevője a babasizsik. A tárolás során több nemzedéke is kifejlődi!k. A károsított érett babszemen — több szabályos, kerek lyuk található, amelyeket bogarak távozása előtt hártyaszerű készítmény fed. Erről könnyen felismerhető a fentőzött, lárvákat tartalmazó szem. A babzsizsílk szabadi öld ön is előfordul, és esetenként a szabadban is áttelel. Különösen veszélyes házikertekben, illetve olyan helyeken, ahol a babot kukorica közteseként termesztik, mert szabadi öldön az összerakott kukoricaszárak védelmében kiváló áttdlelési lehetőséghez jut. A nőstények az érő bab- hüvelyekre rakják tojásaikat, a lárvák pedig még a betakarítás előtt kikelnek és befurakodnak a magvakba. A tárolás megkezdése előtt a magvakon a fertőzés még nem vehető észre. Nagyüzemekben a tárolás megkezdése előtt kötelező a termény gázos fertőtlenítése. Az étkezési báb jelentős részét azonban a kiskertekben termelik, s ott ez a védekezési eljárás nem oldható meg. HáZikertekben a fertőzés kialakulása azzal előzhető meg elsősorban, hogy nem tárolják évekig a babot. Ha fertőzést tapasztalunk, a babot haladéktalanul főzzük meg vagy ledarálva takarmányozási célra hasznosítsuk. Az erősen fertőzött tételeket elégetéssel kell megsemmisíteni. A károsító rovar melegigényes, hidegre érzékeny, elszaporodásával ott kell számolni, ahol meleg helyen tárolják a babot. Akármilyen kis tételről van is szó, az étkezési bab tárolóhelyéül mindig alacsony hőmérsékletű helyet kell kijelölni. A padláson vagy más hasonló helyiségben tárolt és vékony rétegben szétteregetett babban a kártevő elpusztul, ha a .hőmérséklet tartósan fagypont alá kerül. A ráktártér gondos tisztántartásával, továbbá azzal, hogy csák zsi- zsikimentes babot raktározunk, jelentősen csökkenthető a kártétel. A boltokban vásárolt babot előzetesen fertőtlenítették, tehát fertőzésmentes.
