Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-20 / 273. szám
1986. november 20., csütörtök Somogyi Néplap 3 A fellendülés jelei Új, nagy összegű kölcsönlehetőség Évi 900 vagon os teljesítménnyel dolgozik a csurgói Zrínyi termelőszövetkezet takarmánykeverő üzeme. Innen látják ed például a Dél- somogyi Mezőglazdasági Kombinát 480 kocás telepét évente 350—400 vagon takarmánytáppal. A többi eleség zömét a háztáji gazdaságokban hasznosítják Csurgón, Somogycsicsóban, Csurgó- nagymartonban, Szántán. A Zrínyi tsz nyolc árusítóhelye ellátja például a por- rogszentkirályi, a zákány!, az őrtilos'i és a gyékényesi gazdákat is. — Minden leszerződött háztáji sertés után 300 kiló tápot előlegezünk. Ennek az árát az álját átadásakor vonjuk le a vételárból — mondta Simon Lászlóné főkönyvelő. — Ez a kedvezmény is födlendítette a hiz- lalási kedvet, s az idén a tavalyinál ötmillió forinttal nagyobb, összesen 20—22 millió forintos forgalomra számítunk a háztáji sertés- értékesít'és'bein. — Mintegy tízmillió forint értékű . tápot értékesítünk a háztáji állattartóknak az idén — vette át a szót Kepler Ferenc főagro- nómus. — Gazdaságunk saját termésű búzája, kukoricája, árpája kerül ezekbe az eleségelkbe. Lucennalisztet a hetesi Vikár Béla Tsz-től kapunk, a fehérjehordozókat — például a szója-, a napraforgó-, a repce-, a hal- és a hús'lisztet — koncentrátumként az Agrokomplextől szerezzük be. — A boltoktól hetente kapjuk a rendelést, ennek alapján készítjük el a tápot. A saját gazdaságunknak szánt eleséget éjszaka keverjük, így két műszakban főijük a munka — tájékoztat az üzemvezető, Baji Sándor. — Partnerünk az iha- rosfoerényi tsiz is; oda baromfinak, pulykának szállítunk tápokat, a berzencei téesznek pedig szarvasmarhatartáshoz való koneentrá- tumot viszünk. Eredetileg hátfélle táp gyártására létesült ez az üzem, most viszont már tizennyolcfélét s vagy fél tucatnyi koncentrá- tumot készítünk. A hozzávalókból folyamatos az ellátás; korpát a Somogy Megyei Gabonaforgalmai és Malomipari Vállalat porrogszentki- rályi malmából hozunk. A térség háztáji gazdaságaiban nő a sertéshizlalási kedv. Ezt mutatják a keverőüzem idei termelési adatai: tavaly háromnegyed év alatt 664 vagonnyi tápot állítottak elő Csurgón, most 690 vagonnál, s ennek megfelelően az értékesítés is 560 vagonról 610 vagonra nőtt, miközben a dél-somogyi kombinát igénye nem változott. Főként a fiatalokra jellemző a vállalkozó kedv, többnyire ők jelentkeznek bérlőként egy-egy kihasználatlan gazdasági épületért a téeszlben, és szinte csak eszmei bért fizetnék ezekért a férőhelyekért Csurgón, Szentán ... A Kaposvári Húskombinátban feldolgozott sertéseknek csaknem egyharmadát a kistermelők adják. Alapvető érdeke tehát az üzemnek, hogy minél több és az exportigényeket is kielégítő, jó minőségű sertések érkezzenek a háztáji ólakból. — Nézzük először a meny- nyiséget — így kezdtük a beszélgetést Hilt Istvánnal, a vállalat termeltetési és felvásárlási osztályvezetőjével. — 1978-tól 1984-ig viszonylag egyenletes fellendülés volt tapasztalható. Ez idő alatt 125 000-ről 168 700- ra emelkedett a 'kistermelői hízóértékesítés. 1985-ben meglehetősen nagy zuhanás következett be: mintegy huszonegyezerrel kevesebb hízót vettünk át. Az idén ismét tapasztalhatók a fellendülés jelei, várhatóan 155 000 hízót kapunk ettől a szektortól. — Ahogy a nagyüzemeknél, bizonyára itt is szerepe van az időköziben hozott központi intézkedéseknek. — Kétségtelenül, hiszen a felvásárlási ár az egyik leglényegesebb ösztönző. Ebben az évben a 95—125 kiló közötti hízókat átlagosan 39,30 forintért vettük át, jövőre a fehér hússertésekért 95—120 kilós súlyban átlagosan 41,20-at fizetünk. Ehhez jön a mennyiségi és az év első negyedében az Időszaki felár, ami azt jelenti, hogy kilónként 43,20-at fizetünk átvételkor azonnal és min- dékinek. Annak is, aki kéri az értékesített sertések hasított minősítését. A tapasztalatok szerint ezt, sajnos, kevesen igénylik még, jóllehet ilyen esetben az első osztályú sertések után 5,80-at, a másodosztályúért 3, a harmadosztályúért további 1,20 forint felárat fizetünk. — A felvásárlási árakon kívül mi ösztönzi a kistermelőket a minőségi sertés- hústermelésre? — Exportérdekeltségünk miatt a központi intézkedéseken kívül saját erőforrásból is támogatjuk a termeltetést. 1984-ben ötmilliót, tavaly hatot, az idén várhatóan " hétmillió forintot fordítunk erre a célra. Ennek nagyobb hányadát a tenyészállat-kihelyezésre fordítjuk. 1984-ben háromezer, az idén ötezer-háromszáz tenyészLegfontosabb az állatszeretet Évente 40 ezer hízósertést értékesít vágásra saját hizlaldájából a Böhönyei Állami Gazdaság. Az áru egy részét — 14 ezer hízót — élőállatként a Kaposvári Húskombinát kapja. Ennél néhány ezerrel többet maguk vágnak le a böhönyei vágóhídról tőkehúsként, 7—9 ezret pedig a marcali feldolgozóból húsipari termékként hoznak forgalomba a kereskedelmi szervezetek — így például a Kaposker, a somogyi Zöldért és az áfészek — közreműködésével. Nyáron az ellátási terület kiterjed egészen Boglárlelléig, de az állandó „terítési kör” a régi marcali járás térségét foglalja magába. Böhönyén tőkehús készül és részben a csontozást végzik; 900 tonna tőkehúst visznek innen a gazdaság gépböhönyei gazdaságból kocasüldőt adtunk a termelőiknek ezarforintos kedvezménnyel, a kamatokat átvállalva. Jövőre annyi lesz a változás, hogy vemhes kocát kamatmentes hitellel hétezer .forintért kaphatnak a termelők; aki viszont készpénzért veszi meg azt, az hatezer forintért hozzájuthat a tenyészanyaghoz. A magas tenyészértókű háztáji állomány kialakítása ér- dékében az országban az elsők között már 1984-ben megkezdtük a kankiihelyezé- seket. Rendkívül kedvezményesen, hatezer forintért eddig összesén háromszáz tenyészkan került így a gazdákhoz. — Ezek szerint a kistermelésben figyelemreméltó minőségi fajtaváltás indult meg. — Az első eredmények máris kimutathatók. Amíg öt évvel ezelőtt a kistermelőktől. származó hízók fele fekete-tanka, zsírjéllegű volt, ma már eléri a kilencven százalékot a fehér hússertések aránya. A minőségi pontszámok szerint is jelentős a javulás. — A kistermelő, ha sertéssel foglalkozik nyilván nem egy évre rendezkedik be. Milyen kilátásai vannak a jövőre nézive? — A jó minőségű sertésre a húskombinát biztos piac, és nem százötven-, hanem akár kétszázötven ezer minőségi sertést is átveszünk a kistermelőktől. Az a célunk, hogy ne csak a te- nyészanyagot, hanem a tartást és a takarmányozást is komplex módon szervezzük, segítsük, támogassuk. A tenyészállat-kihelyezést nem akciónak, hanem folyamatos feladatnak tekintjük. A több irányú kezdeményezés közül megemlítem, hogy a nálunk keletkezett- melléktermékekből a kaposvári agrárkutató vállalat közreműködésével a szekszárdi kombinát Promivit néven fehér- jekoncentrátumot gyárt, s ehhez a nagyüzemeken keresztül a kistermelők is hozzájuthatnak. így fontos állati fehérjével csökkenthetik a hizlalás költségeit. A másik, egészen friss lehetőség: a közelmúltban megállapodást kötöttünk az OTP- vel. A pénzintézet százötven- ezer forintig nyújt hitelt a kistermelőknek istállóépí- tésre, felújításra, korszerűsítésre, technológiavásárlásra, valamint tákarmány- és te- nyészanyag vásárlására. Ez utóbbi kettőt kivéve vállalatunk öt évre vállalja a hitel kamatait. A kistermelő ennek ellentételeként ötéves értékesítési szerződést köt a húskombináttal. A tényék a támogatási formák szélesedéséről tanúslkodnak. Ám a- főosztályvezető hangsúlyozta: azokat a kistermelőket támogatják, akiknél a termelés feltételeihez a kellő szakszerűség és nem utolsósorban jószágszeretet párosul. az állatot és értsen hozzá. S végül megtalálja a számítását. — Ehhez a piaci igényre is figyelemmel kell lennie. — Kezdetben nem számított a fajta, csak azt néztem, minél olcsóbb legyen. Aztán elterjedt, hogy jobban fizetik a fehér, nem zsíros hízókat. így aztán kezdtem fokozatosan átállni, először két kahyb kocasüldővel, aztán tokozatosan kicseréltem az egészet. Most már csak fehér hússertésem van. Míg jártuk a gondozott, nagyszerűen felszerelt portát, dicsért és bírált. Elismeréssel szólt a húskombináttal, az inszeminátorral való kapcsolatáról, a gabonaforgalmi takarmányellátásáról, ahonnan havonta legalább egyszer meglátogatják, szaktanácsot is adnak. — Az ö javaslatukra kezdtem használni a laktostarter nevű malactápot. A kistermelők, sajnos, ezt nemigen veszik igénybe, mert drága; de nagy hasznát látom. Egyetlen gondom, hogy nem mindig biztonságos a takarmánybúza-ellátás. Ha ezt megoldanák... Csak mozdulattal és tekintettel jelezte, hogy akkor nagyszerű lenne minden. Tizennégy-tizenhat órát, olykor ennél is többet dolgozik naponta. Jó szívvel, szeretettel. S elégedett. Sertéshús a kocsijain a már említett terület településeire. Horváth Gyula, az állami gazdaság termelési igazgatóhelyettese elmondta: háromezer hízó azokból a malacokból „hízott vágásra kész”-re, amelyeket a gazdaság szerződéssel bérhizlalásra kihelyezett a háztájiba; az állatokat a gazdaság visszavásárolja és saját üzemében levágja, illetve feldolgozza. — Többnyire saját dolgozóink hizlalják ezeket, de akadnak más vállalkozók, még Zala megyeiek is a partnereink között — mondja az igazgatóhelyettes. — Húsz—száz sertés hízik egy gazdánál. Az „alapanyag” kihelyezését, a megállapodások megkötését természetesen helyszíni vizsgálódás előzi meg, hogy biztonságban tudjuk a kiadott állatokat. Vörös Lajos háztáji ágazatvezető koordinálja az egész tevékenységet, az alapanyag kihelyezésétől a takarmányellátáson át a „készre hízott” állatok összegyűjtéséig, az átvételig. Nagy szervezettséget kíván az igények és a kinálat- egyeztetése, hiszen időszakonként változik a kereslet tőkehúsra és más termékekre. Tőkehúsnak a 120 kilós állat az ideális — a kombinát viszont 100—105 kilós hízókat vár, s a háztájiból többnyire ilyen érkezik. A háztáji takarmányozás nyomán főként korosabb és zsírosabb sertéseket kap az évi 220—250 millió forint termelési érték előállítására képes böhönyei vágóhíd, ezeknél magasabb az úgynevezett fehéráru hányada, az értéktelenebb részek aránya. A háztájiból kapott 3000 hízóból élőállatként egy sem kerül a húskombinátba, csak a böhönyei vágóhídra, s onnan tőkehúsként a boltokba, illetve továbbfeldolgozásra a marcali üzembe. Naponta 40 sertés „indul útnak” ily módon a böhönyei vágóhídról... — Az idén háromezer, tenyésztésből kiselejtezett kocát is megvásárolunk a környező falvakban. Ezt a munkát a Kaposvári Húskombinát szervezi, mi gyűjtjük össze az állatokat a háztájiból, Csurgótól Marcaliig. Miután levágtuk ezeket a sertéseket, a csontozott húst a budapesti Globus ' konzervgyárba szállítjuk továbbfeldolgozásra. A háztáji sertéstartók munkáját segítik ezzel is, hiszen az elhozott kocák helyére újabb, teljes tenyész- értékű egyedeket állíthatnak a gazdák, s így gondoskodhatnak további hízóalapanyagról ... Kelendő a csurgói takarmánytáp A daráló zúgása messzire hallatszott, majd elcsendesedett. A szobában iratok fölé hajolva halkan tanakodott Keresztes Gyula hetesi kistermelő és Kárpáti Zoltán, a húskombinát körzeti felvásárlója. — Ilyentájt mindig azt szoktam mondani — jegyezte meg a gazda —, na, jól van, ez az év lefut, de jövőre kevesebb hízót nevelek. Aztán mégis mindig több lett! Úgy gondoltam, Zoli, csinálok még egy férőhelyet, aztán jövőre az idei kilencven helyett kössünk szerződést száztíz hízóra! Keresztes Gyula éppen egy évtizede partnere a húskombinátnak. Valamikor nyulak- kal foglalkozott nagyban, aztán úgy gondolta, kifizetődőbb, ha áttér a sertéstenyésztésre. A valamikori két vemhes koca helyett ma már hat tenyészállat utódait neveli a portáján, amely olyan, mint egy korszerű „mini nagyüzem”. Szállítórendszeren kerül a padlásról a takarmány a darálóba, maga készítette takarmánykeverője van, s központi fűtés az elletőben, ahol a rekeszek pillanatok alatt hizlalóvá alakíthatók. Nem véletlenül beszélnek úgy Hetesen Keresztes Gyuláról, hogy ezermester. Főfoglalkozásában — gondnok a tanácsnál — is ezt a képességét kamatoztatja a település javára. — Elvégzek minden kőművesmunkát — mondta —; most építettem a hatósági vágóhíd mellé egy tízköbméteres szennyvízgyűjtőt, a gázszereléskor az általános iskolánál beépítettem a szellőzéseket. A faljavítást, a csempézést is megcsinálom, mindent, amit kell. Vasárnap dolgoztam le a mai itthoni napomat: ajtózárakat szereltem az új fogorvosi rendelőbe. — Ez a munkakör tehát jól egyeztethető a háztáji gazdálkodással. — Nem vagyok egyedül; a feleségemmel ketten csináljuk. Egyedül nem lehetne boldogulni ennyi állattal. Meg aztán — tette hozzá egy kis szünet után — a tizenöt éves lányom is sokat segít. Érdeklődik, van hozzá kedve. Remélem, lesz, aki folytassa a gazdálkodást! A portán meglátszik, Keresztes Gyula nem egy évre rendezkedett be. De vajon mennyire hasznos ez a mellékfoglalkozás? Tételesen sorolta a szerényen számított költségeket. A végeredmény — a munkájukat nem számítva — egy hízón hat-hétszáz forint tiszta haszon. — Ezért megéri a fáradozás — mondta meggyőződéssel. — Ügy tartom, az az első, hogy az ember szeresse „A vágósertések több mint felét eddig is a kistermelők adták Somogybán. A szervezettség javításával, az integráció szélesítésével, az érdekeltség fokozásával a jelenleginél sokkal több és jobb minőségű hízósertés-értékesítést lehet elérni. Szükség van ehhez a húsipar termeltetési tevékenységének fokozására, a rendszerek hatékony közreműködésére, a folyamatos és jó minőségű tápellátásra” — olvasható a megyei hetedik ötéves terv termelés- politikai céljaiban. Összeállításunkban néhány jellemző példával arra kerestük a választ, milyenek a kilátások, hol tartunk a tervidőszak első évének a végén.
