Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

8 Somogyi Néplap 1986. október 11., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, ■ m Liszt Ferenc a képző- művészetben Liszt Ferenc fényes pályá­ján csodagyerekként indult, egész élete úgyszólván ref­lektorfényben telt el, nem csoda tehát, hogy képzőmű­vészeti alkotások egész során kísérhetjük végig életútját. Tüneményes sikerei az egész világot elkápráztatták, regé­nyes élete máiig foglalkoztat­ja az írókat és művészeket. Már saiját korában minden idők legnagyobb és legünme- peJtebb virtuózaként emle­gették. A csodagyermeket báró Lüitgendorff Ferdinand Po­zsonyiban készült kőrajza áb­rázolja a herceg Esterházy áltat ajándékozott magyar ruhában,. Doborjáni szülőhá­zát, mely az Esterházy ura­dalomhoz tartozott, Steinac- ker olajfestménye és Grünes raijza örökítette meg. A Párizsiban töltött évek (1823—1835) és a nagy uta­zások idegét (1838—48), a szakadatlan sikerek és ün­neplések sorozatát sok mű­alkotáson kísérhetjük végig, mintegy hiteles krónikaként. Szép, jellegzetes, rajongó te­kintetű ifjúkori arcát H. Lehmann két nagyméretű olajfestménye idézi a met­szetek és műiapok egész sora mellett, melyeket a korabeli sajtó közölt egy-egy fellépte alkalmával. Közülük Krie­huber kőraíjzai tűnnék ki fi­nomságukkal és poetiífcus tartalmukkal, például a Lisz­tet művészbarátai közt zon­goránál ülve ábrázoló, igen elterjedt lap. Magyarországra 1839 de­cemberében utazott az ár­vízkárosultak javára rende­zett hangversenyre. íróink és művészeink magasztalják, a közönség itthon is rajong ér­te. Ekkor kapta meg azt a ki­tüntető díszkardot, melyet végrendeletében legbecsesebb ereklyéi közt. a Nemzeti Mú­zeumnak ajándékozott. Ezt a jelenetet egy barátja örökí­tette meg tréfás rajzban,. Az árvízi hangverseny emlékét őrzi a Liszt ötvenéves jubi­leumára készült arany- és ezüstérem is, hátlapján Vö­rösmarty ódájának kezdőso- rávali. A zongoránál ülő virtuózt több kőnyomat nópszerűsí­MÁTYÁS FERENC: Levél Becehegyre Takóts Gyulának Hull a nyárfalevél, sápad (a ínapsugár, venyigén citeráz szélkezével \az ősz. Mit tehetünk? — a tél utolér, vacogunk, irhába bújt irhánk hiába menekül. A szín, fény, borillat mit ér? — Az est leszáll, naplemente után a pohár kiürül. Hallgat a nyitnikék, borong a kegy jelöl, pincébe totyog melegért a Szívünk. Tavaszon lesz-e rügy? — a gazda körbejár, vén tüke bólogat, kakukk-világ, te szólj. Kék ezemed, ibolya, a fagyban hova tűnt? arany eső-bokor, arcod élkomorul. Meztelen Balaton, csipkéd mutogatva, kiülsz-e velünk még szárítani könnyünk? Senki ße válaszol. Vagy mégis? — Az öreg tüke néhány rügyet kivet, tüze van még? Hozzon is fürtöket, nyíljon a ,mandula. Ugye Te !is hiszel virágjában, Gyula? Munkácsy Mihály Liszt­portréja Borsos Miklós plakettje tette. Legismertebb közülük TyroLeré, amely a Honderű melléklete gyanánt jelent meg. A XIX. század legne­vesebb arcképfestője. Bara­bás Miklós is így örökítette meg 1846-ban készült olaj­festményén, mely a Zene- akadémia tutaj dana. A weiimani időkben, ami­kor 1847-től 1861-iiig a hence­gi udvar torna,gya volt, Kaullbach, a kiváló osztrák festő örökítette meg vonása­it. Másik híres kontiánsa, Lenbacih pedig idősebb ko­rában festette meg arcképét a magyar Than Mórral együtt, amikor évei nagy ré­szét Liszt már Rómában töl­tötte, ahol az alsó papi ren­det is fölvette. Elegáns, kar­csú alakja a fekete abbéru- hában, lobogó fehér hajával felejthetetlen látványt nyúj­tott, ezt arcképed is tanúsít­ják, mint Layrand híres ké­pe 1870-tből. 1875-ben a budapesti Ze­neakadémia elnöke lett. Ide­jét ez időtől fogva megosz­Barabás Miklós képe tot'ta Budapest, Weimar és Róma között, de Bayreuthba is el'látóga,tett. A halál is ott érte egy jótékonycélú hang­verseny alkalmával. Legjobb arcmásai közé tartozik — egyben, a legutol­só ds: Munkácsy Mihály .nagyméretű képe 1886-ból, Liszt halála évéből. A ki­emelkedő értékű arckép zongoránál ülve ábrázolja az idős Lisztet, szintén aibbéru- h álban, arcán bölcs rezigná- cióval. A kép két sokat megélt, kon,géni állás művész összeta­lálkozásénak élményéből született, talán ezért is oly megrázó erejű. Mellszobrát Stróbl Alajos készítette el 1883-ban. Az ő művei a Zeneakadémia és az Operaház homlokzatán elhe­lyezett szobrok isi Művészeti utóélete nagy. Emlékére allegorikus rajz is készült, Weber Gusztáv mű­ve, Liszt apotheózisa cím­mel. A lipcsei Gewandhaus- ban Kiinger által készített mellszobra áll. Megérte a fényképészet hősik,őrét. Fogatommá vált fényképészek örökítették meg élete utolsó szakaszának eseményeit, köztük a weiima- ri Héld, a párizsi Nadar, a pesti Klösz. Emlékkiállítások sora idé­zi emlékét a jubileumi ér­mékkel együtt, melyeket tiszteletére verettek. Brestyánszky Ilona Lesch Viktor, az Abu-Da- biiból hazatért vándoredző, a mester, az Egyesült Kabát és Posztó Művek NB I-es csa­patának, a Hajtókának meg- menitője álmatlanul forgoló­dott az ágyában. Tízszer- százszor is átgondolta már a szombati összeállítást, a sorsdöntő fordulóra a lapos­kai Magyar Tészta ellen, A hamleti kérdés: kiesni vagy bentmanadnd. Igaz, a dollá­ros szerződés most is várja az abu-dabi bajnokságban, de valahogy unta a sivata­got, a tevebőgést és az arab fiúik kétségbeejtő lustaságát. Vágyott a hazai pályára, itt kell bizonyítania — annyi év után, amikor oly dicste­lenül távozott a Kékfestők csapatától. Ha akikor Patai Feri, egykori cimborája nem nyúl a hóna alá az MLSZ- nél, bizony lenyomják a víz alá ... Így viszont vállalhat­ta az önkéntes száműzetést a Hanisah Il-nél. (Három év alatt sem sikerült kideríte­nie, mit is jelent ez az el­nevezés, lévén, hogy sem arabul, sem angolul nem tudott. S aki nem tud ara­busul ... az jobb, ha hall­gat.) De most eljött az ő ideje: letöltve a három kínos esz­tendőt — Patai Ferinek kö­szönhetően —, megkapta a kiesésre álló Hajtókát. És Viktor bátyánk nekilá­tott. Kidolgozta a sajátos „lesch-takti'kát”. Ami a kö­vetkezőkből állott: megbí­zottja leste az ellenfél kapu­ra törő csatárát, és a .gól­szerzés pillanatában ezres bankókat mutatott fél a sze­rencsétlen fiúnak, aki ettől úgy megzavarodott, hogy a bankók felé lőtte a labdát. Vagyis: mellé. Sajnos, a Hamisih Il-nél több volt a dollár, mint a Hajtókánál a forint. A kabát- és posztó­gyár vezetői nem bírták kasszával Lesch Viktor tak­tikai húzásait, így került a szezon végén ismét kritikus helyzetbe a csapat. Amint már mondtuk, a mester álmatlanul forgoló­dott ágyában, (Külön szobá­ban aludt minden sorsdöntő meccs előtt.) Százszor végig­nézte a Magyar Tészta utób­bi mérkőzéseit a képmagnón, vissza-vissza játszotta, külö­nösen a Szélkerék elleni dön­tetlen izgatta, hogyan húzta ki nulla-nullára az esélyte­Max Bill Budapesten A modern képzőművészeti világkép együk korszakos je­lentőségű formálója mutatja be műveit a Műcsarnokban. Max Bill annak az absztrakt geometrikus téralakításnak következetes híve és folyta­tója, melyet a század húszas éveinék elején orosz képző­művészeik terjesztettek el Európában és Amerikában. Műveit ő maga nem abszt­raktnak, hanem konkrétak­nak nevezi, annak kifejezé­séként, hogy a művészet nem a látványon vagy az érzel­meken, hanem a gondolko­dáson, mint a legfontosabb emberi ismertetőjegyen nyug­szik. Max Bill a svájci Win- therthunban született 1908- ban. Először a zürichi ipar- művészeti iskola növendéke, majd a dessaui Bauhausban képezi magát tovább 1927— 29-ben. Tanárai között volit a magyar Moholy Nagy is. A Bauhaus egy életre meg- igézte, azóta állandóan fog­lalkoztatja a művészetek szintézise, amelyben a kar­mesteri pálca az építész ke­zében, van. A művészeteknek a környezetben megvalósuló funkciója, a művészetnek az utcaképben való megjelenése vezérli épületegyütteseinek kialakításában, elméleti és tanári tevékenységében egy­aránt. Építészeti munkája mellett 1933 óta szobrászko- di'k, amellett kiállításokat tervez, fest, plakátokat ké­szít. Jelentős művészetelmé- !eti tevékenysége is. Tanári munkássága korszakos, 1932 óta vendégelőadó Darmstadt- ban. majd a stuttgarti kép­zőművészeti főiskola tanára. 1950-ben életének egyik ál­lomása az ulmfi formaterve­zési főiskola megtervezése, oktatási programjának ösz- szeállítása. Ez intézménynek tanára és rektora is volt az ötvenes években,, amikor a konstruktivizmus új európai hulláma sikerpályája csú­csára lendíti. Nemzetközi nagydíjak, kitüntetések kí­sérik azóta is munkáját. len együttes. A középpályás sort kellene megerősíteni, hátravont V-alakzattal. Si­lány I-et és Silány Il-őt — mondjuk — Pocsékkal. A Tésztánál erre aligha szá­mít a jó öreg Balogh, ö majd Kacstoyt és Ortopédlt veti harciba, a Silány I—II. —Pocsék hármasra abszolút nem számít. Ha most Cset­lőfiit is mintegy hátravontan játszatja, Laflinger III-at pedig ráállítja a nagy Bice­bócára, akkor teljes lesz a meglepetés. így Bámész fel­szabadul a jobbszélen, és megkeverheti a Tészta vé­delmét, akár egyedül is. Na, igen, de mi lesz Csatéval? Ha ő odaáll — C sáléra —, ókkor Bámész sajnos elme­het topáin, i. Nem, nem mondhat le San yar,gátőréi. Az ő keménysége nélkül nincs jó eredmény. De sze­rencsére itt van még Pity- kos és Tréh, adott esetben ők helyettesíthetik az előre (rúgó) futó Sanyargatót. Eb­ben az esetben Kajla is semlegesítve lesz. Aki elöl összeszedi a labdákat, az nem lehet más, mint Lin- key. Linkey kulcsfigura. Ha hozza a formáját, Durung egy percig se érvényesül a Tészta középpályáján. A kapuiba ... Kit állítson a kapuiba? Nincs mese, kockáztatni kell. A fiatal Kálim Pál lesz ezen a csatán a portás. Le­het, hogy a bizalomtól szár­nyakat top ... (Csák gólt ne kapjon,!) Lesch Viktor álmosodni kezdett. Bár még veszettül kergetőztek fejében az ötle­tek, alakzatok, tudta, érezte: megvan az igazi összeállítás. Csak holnapiig nehogy vala­melyik fiú kirúgjon a hám­ból! Akkor a Hajtóka meg­menekült. A Palaibányász ellen mór könnyebb liesz, sókkal. A Palabányász híres meddő rohamairól, amit Si­lány I és Silány II egyma­gáiban is hárítani tud. Po­csék így szabadon marad, és előrelopakodhat. A Csetlő£i —Laliin ger páros pedig megálliííhiatattan,. És lehunyt szemhéja alatt — akár a képmagnó képer­nyőjén — Linkey rohant a labdával. Átpasszolt Bárnész- nak, majd Trogya került já­tékba, szerelte Pisláit. S Lin­key már messze elöl mutat­ta magát, szállt utána a lab­da, mintha hívták volna ... Már csak Tohonyával, a ka­pussal állt szembe. És nem lőtt! Mi van, mi van? — or­dított álmáiban a mester. Ek­kor vette észre, hogy a ka­putól nem messze valaki ez­res bankákat lobogtat (nem a szél), és Linkey lába lö­vésre lendül... Agyonizzaditan felébredt. Sürgősen újra kell gondol­nia az összeállítást. Ha Lin- keyt kispadra ülteti és he­lyette — teszem azt — Gacs- csiossal nyit. Igen, igen, szakítani kell a sémákkal, és a Tészta ki lesz nyújtva... A Hajtóka pedig nagyobb lesz, mint valaha. Péntek. Imre ....... ■ P INTÉR LAJOS: Emlékek madár-röpte Madárröptű emlékek elhagytak fészket, fészert, vacogó tested jjírva tája elhagyott repülőtér. Emlékek pé-alakban, ék-alakban elszálltak, az Eötvös Kollégium fölött cikáztak,, fölszikráztak. Szálltak a Körös fölött, ahol la nyarad felt el, bort ittál, vöröst, halat ettél: csukát, Jcecsegét, harcsát. A neved éles ikéssel belevésted a fába, ha egyszer, ember, arra lépdelsz, állj meg, olvasd el: P. L. Az összeállítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom