Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
1986. október 10., péntek Somogyi Népiap 5 Vasutas képzőFonyódon A Sípos-hegyen napról- napra színesebb az erdő. A tó tükrében apró hullámokat ver, a halra lecsapó sirály. Egy festő ül a mólón. Előtte az állványon kifeszített fehér akvarellpapír. A vázlatfüzetben lapoz, az ösz- szegyűjtött skicceket rendezgeti, mielőtt az ecsethez, a festékhez nyúl. Fonyódon ütötték föl őszi táborukat a vasutas képző- művészeti szakkör tagjai. A sínek melletti faházakat nemrég újították föl. A nyáron nyaralóvendégek lakják ezeket, ősszel a festők, szobrászok tanyáznak itt. Az udvaron több kép tanúskodik arról, hogy szorgalmasan dolgoznak a telepen. A vezetőjük — talán éppen kikapcsolódást keresve a tájképfestés után — egy csendéletet állított ösz- sze az ősz virágaiból. Veréb László, Budapesten a MÁV-nál csoportvezető. Ö beszélt a vasutas képzőművészeti szakkör tevékenységéről. — Több mint negyven éve működik a vasutas dolgozók képzőművészeti szakköre, a központja Budapesten van. Több megyében működik csoportunk. Budapesten a szakkörben száznyolcvanán tevékenykednek, vidéken négy—ötszázan. Tavaszonként Keszthelyen ütjük föl a táborunkat. Fonyódra is szívesen jöttünk új témákat keresni, földolgozni. Tizennyolcán, festők és szobrászok, nők és férfiak, kétkezi és szellemi dolgozók alkotnak ezekben a napokban Fonyódon. — Nemrég kerültünk át Keszthelyre, az elmúlt évtizedekben tavasszal is Béla- telepre jöttünk. Itt volt a mi művésztelepünk, most visz- szajöhettünk. A pécsi igazgatóság felújíttatta a faházakat, kellemes környezetben dolgozhatunk. Gyakran kirándulunk a túlsó partra. Nézzen körül, hány kép született a hegyes tájon. Jártunk Tihanyban, Badacsonyban, most itthon dolgozunk. Országos hírű a vasutas képzőművészek kiállítása, melyet minden évben megrendeznek Budapesten, a Népszínház utcában, a kör otthonában. Az országos tárlatra bizonyára több alkotás kerül az őszi, fonyódi művésztelepen készült festményekből. Nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetnek néhányan, többen rendeznek önálló kiállítást. H. B. PÉLDÁT MUTATNAK A VÉRADÓK Egészséges dolgozókkal a hatékonyabb termelésért Az önkéntes véradók megbecsülésének szép példájaként nemrégiben bensőséges ünnepséget tartottak a Sefag csurgói gyáregységében. Negyvenhatan kaptak elismerést, harmincszoros véradásért négy dolgozót jutalmazott meg a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége, negy-venketten kiváló véradó kitüntető jelvényt kaptak. A mintegy hétszáz dolgozót foglalkoztató gyáregységben ilyen ünnepségre ugyan ritkán kerül sor, ám évtizedekkel mérhető a munkahelyi vöröskeresztes alapszervezet eredményes működése. Nemcsak az alapszervezet tartja számon, hogy milyen eredményeket értek el a véradás szervezésében, az egészségügyi felvilágosítás terén, az elsősegélynyújtó tanfolyamok rendezésében. A munkahelyi szakszervezeti bizottság sem fukarkodott az elismeréssel. A gyáregység igazgatója sem győzte sorolni érdemeiket, amikről a helyszínen gyűjtöttünk tapasztalatokat. A gyáregység vöröskeresztes alapszervezetének új titkára egy hónapja tölti be ezt a tisztséget, az alapszervezetnek azonban 1974 óta tagja. Elsőnek ő tájékoztatott tevékenységükről. Csupán a megbízatása új, a feladatokat régtől jól ismeri. Százötven dolgozó tagja az alapszervezetnek, többségükbe^ — ez gondolni való — a gyáregység női dolgozói veszik ki részüket a vöröskeresztes munkából. Báli Lajosné, a gyáregységi alapszervezet elnöke 1967 óta követi nyomon a Vöröskereszt munkáját. A tervekről ői beszélt. — Szervezettségünk tovább javítható. Megbeszéltük a feladatokat az új titkárral, dolgozóink körében tovább népszerűsítjük a vöröskeresztes munkát. Erre annál inkább szükség van, mert többet kívánunk törődni az egészségneveléssel. Az üzemorvosunk hetente két órát rendelt eddig, a cél az, hogy a hét minden munkanapján nyisson ki a rendelő. A Sefag csurgói gyáregysége vöröskeresztes alapszervezetének a vezetőségével beszélgetve a gondokról is szó volt. A nagyközségi alapszervezet az elmúlt években Magyar intézetek és a WHO együttműködése Az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Világszervezet Európai Területi Irodája az 1986—1987. évre meghosszabbította együttműködését. A nemrég aláírt munkatervben is, miként az előzőiben, azokat a tevékenységeiket irányozták elő, amelyekkel elősegíthetik országunk lakosságának egészség- védelmét és a hazai egészségügyi feladatok megoldását, az „Egészségét mindenkinek 2000-re” elnevezésű WHO stratégiában megfogalmazott célok elérését. Az Országos Onkológiai Intézet modell-progiraimofcat dolgoz ki egyes rákbetegségek korai felderítésére, gyógykezelésére, klinikai ellenőrzésére. Az Orvostovábbképző Egyetem trópusi tanszéke és a László kórház fertőző betegségek — köztük a malária — megelőzésének módját alakítja ki. E munkássággal is azt kívánják elérni, hogy a járványos gyermekbénulás, a kanyaró, a malária, az újszülöttkor! tetanusz, a veleszületett rubeola, a diftéria, a szifilisz az ezredfordulóig eltűnjön az európai_országokból, így Magyarországról is. Az Országos Stomatológiai Intézet irányításával felmérik a lakosság száj- és fogegészségi állapotát, elemzik a fogászati ellátás tapasztalatait. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet részt vesz a gy ógys zermel lékftiaitásdk és gyógyszerártalmak, valamint a gyógyszerkészítményék bomlástermékei össze- függéseinék vizsgálatában. Közreműködik új, fejlettebb gyógyszer-információs módszerek kidolgozásában, a fejlődő országok gyógyszerész szakembereinek képzésiében. A halálozás kutatásban közreműködik a Központi Statisztikai Hivatal: tanulmányozza a halálozás társadalmi, gazdasági, foglalkozási tényezőit, és azokat összehasonlítja a közép- és kelet- európaii országokéval. E helyzet feltárásával azt a célt szolgálja, hogy 2000-ig legalább 75 év legyein a születéskor várható élettartam Magyarországon. A népművészet legifjabb mestere KARÁDI ÖRÖKSÉG Farmernadrágjában, sötétkék köpenyében semmiben sem különbözik társaitól. Ám ha dalolni kezd, mindenki ,rá figyel. Kurják Tímea tizenhat éves, és nyár óta a népművészet ifjú mestere. A cím egyik legfiatalabb viselője. — Június közepén Budapesten, a KISZ Központi Művészegyüttesének székházában rendeztek egy versenyt — emlékszik vissza Tímea, a Munkácsy Mihály Gimnázium I-I/'c osztályának tanulója. — Különböző kategóriákban, szövésben, fafaragásban lehetett nevezni. Én a népdaléneklők; közé tartoztam. Két csángó népballadát adtam elő. Évek óta ismertem már ezeket a dalokat, a próbák során csupán csiszolni, finomítani kellett Dorogi István tanár úr segítségével. Tímea szép szoprán hangját a szüleitől örökölte. — Édesapámnak tisztább hangja van — mondja —, édesanyám viszont többet foglalkozik énekléssel. Kezdetben ő segített nekem a felkészülésekben. Karúdról költözött Gamásra, és sok népdalt hozott onnan magával. Ezeket mind megtanultam, azonkívül a Zengő együttestől is kaptam eredeti csángó népdalfölvételéket. A rádióból és lemezekről is gyakran veszek föl dalokat. Tímeának nem ez volt az első versenye. Tavaly Kaposváron elnyerte a „Hajlik a meggyfa” népdalverseny nagydiíját. Általános iskolás korában az országos mohácsi népdalén eklő versenyen második helyezést ért el. — Általános iskolás korom óta énekelek, de ennyire táléin még egyetlen versenyen sem izgultam — vallja meg Tímea. — Körülbelül harminc versenyző indult a népdaléneklő kategóriában. Többségük fiatal énektanár volt. Nem sok esélyt adtam magamnak. Az első hét helyezett kapta meg a népművészet ifjú mestere címet, de első próbálkozásra ez nemigen sikerült senkinek. Ezért ért engem óriási meglepetésként a díj. Nagyon örültem neki,, bár az oklevelet már nem tudtam átvenni, mert akkor utaztunk a gimnázium kórusával Finnországba. H. É. sokat segítette a kisebb, munkahelyi alapszervezeteket. A munkakapcsolat számos sikert hozott a Sefag vöröskeresztes aktíváinak is, tájékozottak voltak a Vöröskereszt akcióiról. Az utóbbi időben a' nagyközségi alapszervezetben akadozik a munka, ez kihatással van a munkahelyi csoportok tevékenységére .is. A gyáregység szakszervezeti bizottságának a titkára is jelen volt a beszélgetésen. A szakszervezet és- a Vörös- kereszt között példás a munkakapcsolat, a feladatokat megbeszélik, egyeztetik, végül is eggyé forrva látja el munkáját a két testület. Ha a Vöröskeresztben az elsősegélynyújtó tanfolyam megszervezéséről beszélnek, a szakszervezetben a munka- védelem elősegítését szorgalmazzák. — Egy udvarban, egy célért dolgozunk — mondta Németh Tamás szakszervezeti titkár. És hozzáfűzte: — Egészséges emberekkel minél jobb eredményt kívánunk elérni. — A véradásból sok gyári dolgozó veszi ki a részét. Évente kétszer adnak vért. Egy-egy alkalommal harmincöt, negyven- liter vér gyűlik össze a csurgói gyáregységben, Vannak, akik több mint harmincszor nyújtották karjukat. Úti Istvánná a helyi vöröskeresztes alapszervezetben a véradásszervező. Tizenötszörös véradó. A Vöröskereszt aligha végezhetne eredményes propagandát az önkéntes véradás érdekében, ha nem segítenék a szervezőket a gyári vezetők. Különösen a mű- szafcvezetők tehetnek sokat azért, hogy a véradónapokon nagyobb körültekintéssel szervezzék meg a munkát. Az üzemvezetők is példát mutatnak a véradásban-. Horányi Barna Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban ma este a Táncsics gimnázium bálja várja a fiatalokat. Holnap d-élután három órától a tinik disz- kózhatna-k, este héttől pedig az idősebbek. Vasárnap este a mezőgazdasági főiskolán a holland táncháziban szórakozhatnak a fiatalok. A fila-telistáknak két programot is tudunk ajánlani e hét végén. Ma a Kiliánban délután öt órakor bélyegkiállítás nyílik, vasárnap pedig délelőtt tíz órakor a La- iinca művelődési házban Halmos László tart előadást. A carte maximumok címmel. Több helyen, lesz szüreti felvonulás. Holnap délelőtt például Gálosfá-n. Vasárnap tartják Szennában a hagyományos búcsút. A program délelőtt tíz órakor kezdődik, a legfiatalabbakat várják a rendezők a falumúzeumba, ahol játszóházban- szórakozhatnak. Délután két órakor a művelődési házban a kaposvári Petőfi általános iskola színjátszó csoportja 1-ép föl egy humoros produkcióval. Utána kezdődik a szüreti felvonulás, azután próbára tehetik ügyességüket a legények a szőlőlopásban meg a táncban. A rendezvényt bál zárja, ahol a kaposvári Mozaik együttes muzsikál. Több rendezvény lesz Nagyatádon is. Holnap a fiatalok táncháza délután öt órakor kezdődik a Gábor Andor Művelődési Házban, ahol videovet-ítésen nézhetik meg az érdeklődők a Tomboló ököl című hongkongi filmet. -Ezt követően Si-m- ly-show címmel vidám kabaréműsor kezdődik. Vasárnap délelőtt ugyanitt képzőművészeti vásár lesz, a nagyatádi vásárcsarnok előtt pedig térzene szórakoztatja a lakókat. A zenét a csurgói zeneiskola fúvósai szolgáltatják. Rossz idő esetén a művelődési központban lesz ez a rendezvény. Barcson ma délelőtt két alkalommal is föllép a pécsi Bóbita bábszínház. A -kíváncsi elefá-ntkölyök című bábjátékot adják elő. Este már a valamivel idősebb iskolásoknak ajánljuk a Diá-kta- nyát. Üj kezdeményezés ez Barcson, amelynek keretében lesz diszkó, videovetítés, valamint közönségtalálkozó a Dolly Roll együttes tagjaival. Vasárnap este ifjúsági táncest lesz, a Pax •együttes lép föl-. Diszkó várja a fiatalokat vasárnap este Nagybajomban. Végezetül egy kiállításra hívjuk föl képünkkel az érdeklődők figyelmét. Rinyabe- senyőn Kiss József cigány festő képeiből nyílt kiállítás. Illés Endre: Ezüstpénz KÖNYVESPOLC Fájdalmasan ritkul a- magyar irodalom öregjeinek erdeje. A közelmúltban kidőlt az egyik legnagyobb óriás. -Eltávozott Illés Endre is. Szinte lehetetlen elképzelni irodalmi életünket Illés Endre jelenléte nélkül Szelíden, söha-sem hangoskodva, de mindig jelen volft. Buzdította a tehetségeseket és elítélte a talmit. Szervezett, irányított, állandóan a jobbítás szándékától vezérelve. Mint a hegycsúcson álló fenyő, belátott mindent. Magasra tört, de sohasem volt megközelíthetetlen. Magányosnak látszott. Talán az is volt. Egy életre elkötelezte magát az irodalom szolgálatára. Roppant igényesség jellemezte -magával szemben is. Hatalmas életművet hagyott hátra, de szigorú rostának vetette a-lá. 1979-ben ő -maga kezdte el rendezni életművét. Minden évben megjelent egy-egy Illés Endire-kö- tet. Át- meg átcsoportosította a régebben és újabban született alkotásokat, hogy a sokszínű szellemi palettán új fénnyel ragyogjanak. Az idei könyvhéten vehettük kézbe -utolsó válogatását, az 'Ezü-stpénz című novellaciklust. Még ő sem sejthette, hogy ez lesz az utolsó. A tavaly megjelent Méhra j zás párjának szánta, amely félszáz -arctoépvázlatot ny-új-tott át a nőkről. Az Ezüstpénz e szín-es, gazdag kötetnek méltó párja. Féliszáz arcképvázlat — ezúttal férfiakról. Egyéni hangú visszaemlékezések, vitriolos szatírák, feszes szerkezetű novellák, fényképekként felvillanó miniatűrök. Illés Endre íróként is valami egészen különlegeset tudott, önmagával is szembeni szigorúsága segítette, hogy a legnehezebb műfajban, a novellában is remekeket alkosson. Kérlelhetetlenül feltérképezi emberi gyarlóságainkat, kicsinyességünket. Azt mondták rá, ezt a szigorúságot orvos korából őrizte meg. Rámutat a gennyes gócra. Csak ennek kivágása után bízhatunk abban, hogy egészségesek leszünk. A kötet első ciklusa az Orvosok. És a Szigorlat című novellában — amely tulajdonképpen visszaemlékezés az ifjúkorra már megfogalmazódik az Illés Endre-i ars poetica: „Felnőttek vagyunk. Nekünk már nem adatott meg a kegyelem, mint az ár-tátla-noknak. Minden tettünkért vállalni kell a felelősséget, semmi alól nincs feloldozás.” Az ítélet a kötet második fejezete. Talán legemlékezetesebb novellája az örvények között. Súlyos helyzetekben a s-egítő szándék is tragédiába torkollhat. És hányszor torkollik is. Sokszor évtizedek múlva, véletlenül hull le róla az árnyék. Nem tehetünk róla, de a tény akkor is tény marad. „Forró örvények között telik el az életünk.” A könyv harmadik ciklusának a Gyerekek fejezetet adta az író. Legszebb benne: az Apám című hosszabb visszaemlékezés. Mindamnyi- unknak megszívlelendő, nagyon aktuális figyelmeztetés olvasható ki belőle. A kütudna-k egymás mellett élni — de egymás nélkül sem. Kikívánkozik belőlünk az érzés, az érzelem, de valami különös daccal magunkba fojtjuk. És hallgatunk. Amikor pedig megnyílnánk, sokszor már késő. Atoi't szeretünk, már nem tud megszólalni. A Rézkarcok a már említett villanásnyi miniatűrök. De milyen élesek! Szinte valónkat karcolják. Az egyik legrégibb érzésünket, a félelmet veszi górcső alá az író. Valamitől mindig félünk. A félelem taszít, riaszt és vonz -is egyszerre. Kísérője és meghatározója életünknek. Vajon van-e belőle feloldozás? Az író az egyéni sorsok színes áradatában ránk bízza a választ. A kötet az írók című ciklussal zárul. Azoknak a mestereknek, barátoknak a portréiból állította össze -az író, akiktől a legtöbbet tanulta. Egys zerre i-rod-alomtörtán e t és vallomás. Színes arcképek és az alkotóik életmű-mozaikja. Csak egyet sajnálhatunk. Hogy Illés Endre nem írta meg az egész magyar irodalom történetét. Maii korunkban nála méltóbb senki nem lett volna rá. Illés Endre elment. Gazdag örökségével nekünk kell jól sáfárkodnunk. Utolsó kötetének címlapján is az író arcképét látjuk. A rokonszenves, derűs mosolygásű arc Dsiid-a Jenő hallhatatlan sorait villantják fel bennünk: „Megtettem mindent, amit megtéhettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedtem minden-ki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását.” Dr. Sípos Csaba HÉTVÉGI jfó.joló