Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-09 / 238. szám
Somogyi Néplap 1986. október 9., csütörtök EGYSÉGES SZEMLÉLETTEL Csurgón is csak csordogálnak a lehetőségek munkaképességük ötven száA magyar lótenyésztés holnapjáról Ha azt ,mondom, hogy rászorulóik, kérdik, hogy miért azok. Ha azt mondom, hogy miért különböző osztályok foglalkoznak a rokkant, vaigy ha úgy tetszik megváltozott munkaiképességű emberekkel, a hátrányos helyzetű gyerekekkel, az egyedül maradit öregekkel, ugyancsak értetlenséggel találkozni. Szociálpolitikánkban nem egységes a szemlélet. A csurgói tanács végrehajtó bizottságának ülése után nekem is számolgatnom kellett, hogy hányféle támogatást kell nyilvántartani, és hányféle szervezet foglalkozik az úgynevezett rászorulókkal. Náluk a különböző intézményeket a művelődési, egészségügyi és spoirtosizitály irányítja, ugyanakkor az egyes anyagi juttatásokat, az alkoholisták gyógykezelésével kapcsolatos feladatokat és a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő hatósági intézkedéseket a hatósági osztály teszi. A végrehajtó bizottság is úgy fogalmazott, hogy jó lenne, ha a nagyközségben és a környező településeken egységes szervezet foglalkozna miindezzelL Már csak azért is, mert Csurgón megannyi teendő akad. Példázzák ezt a számok is. 1984- ben 1 millió 225 ezer, tavaly pedig 3 millió 572 ezer forintot kélJétt az időskorúak és a csökkent munkaképességűek megsegítésére fordítani rendszeres vagy egyszeri juttatás formájában. Évente 8—10 katonaférj után fizetnek családi segélyt. Támogatják a vakokat és a csökkent látőképességűeket, a mozgássérülteket térítés- mentes üzemanyag-utalványokkal .látják el, segítenek a speciális gépjárművek beszerzésében is. Mindez nem mindig a tanácsi költségvetést terheli, de a szervezés, a közreműködés a tanács feladata. Minimális az a segítség, amelyet forintokban adhatnak. Csurgón is szívesen dolgoznának tovább azok, akik zalókát elveszítették. Ebben segít az 1984-ibeni megalakult helyi .rehabilitációs 'bizottság, melynek tevékenységéről általában kevesen tudnak. A minap egy rádióriport számolt be arról, hogy Siklóson ezek a bizottságok megtartották első országos értekezletüket, a nagyobb összefogás és segítés szándékával. A háttéranyagból kiderült: még a dolgozókat alkalmazó üzemek se nagyon tudták arról, hogy léteznek ilyen intézményék. Nos, Csurgón nemcsak van ilyen, hanem segít is, egyebek között a szociális foglalkozta tób a n való elhelyezkedésnél. . Mi több, megállapodtak a nagyatádiakkal, hogy telephelyet hoznák létre a Váróéban is az ott rászorulók foglalkoztatására. Ma még csak arra van mód, hogy a csurgóiak nagyatádi bedolgozókat foglalkoztassanak. A végrehajtó bizottság ülésén ,szó volt az időskorúak- ról is, akiknek rendelkezésére áll az öregek napközi otthona, melynek kihasználtsága nem éri el az ötven százalékot sem. Igény van viszont a házi szociális gondozásra, melynek fettételei adottak a körzetben. Két évvel ezelőtt alakították ki a gondozói báziislközpontot, amely jól szolgálja az igényesebb, kulturáltabb gondoskodást. A vitában szó esett a nagycsalád ások megsegítés éről, a cigány lakosság helyzetéről, a veszélyeztetett gyermekék támogatásáról. Csurgón ési környékén' a bűnözés és az alkoholizmus meglehetősen nagymértékű, így többszörös a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladat is. A holnap felnőtt társadalmának nevelésiét is segítheti az a szervezet, amelynek felállításáról határozott a végrehajtó bizottság, s amely egységes keretben foglalkozhat a rászorulókkal. Nagy Jenő „A honnak tőkéje...” I. Gyerekkoromban egy kovácsmester lakott a szomszédságunkban. A 60-as évek elejéig volt is munkája bőven, aztán szép lassan a különböző kovácsoltvas ka- juk és egyéb díszítő tárgyak foglalták el a lovak helyét. Egy idő után mesterségének ezzel a válfajával is felhagyott, és gazdálkodó lett. Nem ő volt az egyetlen. De mit is tehettek volna az egykor hírnévnek és megbecsülésnek örvendő mesterek? A kisgazdaságokat magukba olvasztó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megalakulásával, a gépek elterjedésével többé nem volt szükség rájuk. Hogy a lovakat esetleg sportcélokra vaigy egyéni kedvtelésből magáncélokra is lehet és érdemes hasznosítani, az csak az elmúlt években ötlött fel ismét néhány száz lószerető embernek a fejében. Somogy megyében — az országban elsőként, s máig egyetlen ilyen szervezetként — kát éve megalakult a magánkézben levő lovak gazdáiból verbuválódott lótenyésztési egyesültet. Azóta a tagok száma majd kétszeresére nőtt, s hamarosan egy olyan törzsállományt mondhatnak .magukénak, amelyik már fölkeltheti a külföldi érdeklődők figyelmét is. Valami tehát elkezdődött annak érdekében, hogy a magyar lótenyésztés visszaszerezze régi him evét a világban. II. Dr. Kurdi György az elsők között kérte felvételét az egyesületbe. Sokáig ferde szemmel néztek rá, mert ló nélkül ugyan mit is tehet valaki egy olyan közösségben, ahal a ló foglalja el az élső helyet. Ez a felemás állapot nem tartott sokáig, mert a Toponáron élő állatorvos megvásárolta a helyi tsz egyik kiselejtezett lovát, egy arab pej kancát. — Régóta szerettem volna már egy saját lovat. Eladtam a kerti traktoromat, és az ezért kapott húszezer forintért létre is jött az üzlet. Most persze többet kell dolgoznom a kertben, de nem bántam meg a cserét. A lovakhoz fűződő kapcsolatom még a gyerekkoromra nyúlik vissza. Szülőfalumban, Tö- röktkoppányban a nagyszüle- im és a szüleim is tartottak lovakat. Az állatok sorában mindig az első hélyen emlegették őket. Ez meghatározta a pályaválasztásomat is. A szükséges iskolák elvégzése után 25 éve vagyok óillatorvos. Előbb Toponáron dolgoztaim, majd 11 éve a kaposvári á'llatkórház a munkahelyem. Lóval egyre kevesebbszer találkozom a munkám során, bár a kaposvári főiskola lovagiskolájából sokszor üzennek értem, ha valami baj van. Szívesen jövök. Ök egyébként is nagyon sokat vállaltak az egyesületi feladatokból. Váltóban tenni akarnak azért — akár áldozat árán ds —, hogy felvirágozzon a hazai lótenyésztés. — Sokan amolyan újmódi, úri passziónak tartják azokat, akik lovagolnak, de még inkább, akik lovat tartanak, önnek mi a véleménye erről? Kiváltságosnak érzi magát? — A 'lótartásból nem lehet meggazdagodni, amellett nagyon sók időt is igényel az állattal való foglalkozás. Én sokkal inkább megszállottaknak nevezném magunkat. Ami pedig a lovaglást illeti, higgye el, nem egy szülővel beszélgettem, aki állítja, hogy a gyerekét szinte kicserélték, amióta lovagolni tanul. Jellemformáló is ez a foglalatosság, és olyan élményt nyújt, amelyre minél több gyereknek lenne szüksége ébben a rohanó esszük lakásokkal teli világban. Wesselényi Miklós 1824-ben írta egyik munkájában a lótenyésztés körüli teendőkről : „Mindez a honinak olyan tőkéje, melyet nem öregbíteni s a lehetőségig nem gyü- mölesöztetni: a hon jelenje s jövője elleni terhes bűn lenne.” Ez még ma is igaz, s akár úgy hasznosítjuk ezeket a gondolatokat, hogy a gyerekeket közelebb engedjük a lovakhoz, akár úgy, hogy magunk is vállaljuk a lótartás örömeit és nehézségeit, azt hiszem sokat tehetünk azárt, hogy ezt a tőkét jól és haszonnal kamatoztassuk. III. Hazánkban a jelenleg csaknem százezres lóállo- mánynak mintegy a fele magánkézben van. A gazdák szemlélete — éppen a lótenyésztési egyesület megalakulását követően és annak köszönhetően — megváltozott az utóbbi időben. Már nemcsak azt a lovat tartják érdemesnek a tenyésztésre, nevelésre, amelyik erős, iga- vonásra alkalmas állat, hanem — és ebben is segítséget kapnak az egyesülettől — azt is, amelyik külföldön sportcélokra eladható. Az idén 32 év után ismét megrendezett lótenyésztési szemlére az ország különböző helyeiről hozták el lovaikat Kaposvárra a gazdák, hogy megméressenek, és az itt szerzett tapasztalatok állapján végezzék további munkájukat. Ahhoz, hogy egy állami támogatást élvező, a külföldi kapcsolatok alapját is képező törzstenyészetet hozzanak létre, legalább húsz első osztályú minősítést szerzett kancára van szükség. A versenyen tíz ilyet már találtak — köztük van Kurdii doktor lova is —, és egy-két éven belül meglesz a teljes törzsállomány. Ezzel új fejezet kezdődhet a hazai lótenyésztésiben. Nagy Zsóka A szocializmus megújulásának útja A konszolidálódás folyamata 1957 tavaszára az eszmei- politiikaá zűrzavaros állapotokat fokozatosain a tisztulás folyamata váltotta fel. Lassan és persze nem ellentmondások, visszaesések nélkül a félrevezetett, megtévesztett tömegekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége volt már a disz- szidállási hullámnak is, amely több mint 200 ezer magyar állampolgárt vetett idegenbe. (Egyötödük néhány bét vagy hónap múlva visszatért.) A normális rend helyreállásában, a komszolidálási folyamat kibontakozásában jelentős szerepe volt annak, hogy a párt és a kormány miközben nagyon, határozottan felilépett minden, ellenforradalmi cselekedet, ósaiz ellenforradalmi szellemet konzerválni próbáló új taktika (mindenekelőtt a munkástanácsoknak hatalmi-politikai szervékké alakítása) ellen, megértéssel kezelte, és a vitát, a tömeges felvilágosító szót alkalmazta a téves eszmék hatása alá került tömegek tisztánlátása érdekében. A felszabadítást követő első évek óta soha olyan pezsgő, türelmes, kommunista politikái tömegmunka nem folyt az országban, mint ezekben a hónapókban! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a tömegek bizalmának visszaszerzéséért a régi mulasztásokat is helyre kellett hozni. Az 1948-as fordulat után a pártvezetés — különböző hibás meggondolásokból és a síikerékitől megrészegülten — nem érzékelte, hogy a magyar társadalomiban bizonyos polgári eszmék és illúziók csak háttérbe szorultak, de a felszín alatt tovább élnek és hatnak. Így aztán nem is vitték végbe a nacionalizmus, a különböző harmadik utas nézettek, a vallásos világnézet mélyreható elemzését, és főleg nem alakították ki azt, hogy miképpen kell velük marxista módon vitába szállni, hogyan lehet velük befolyásúikat csökkentő, eredményes eszmei küzdelmet folytatni. A jelszószerű, nagy hangú és dogmatikus szellemű kinyilatkoztatások az „ellenséges eszmék ellen” nem pótolták ezt a mulasztást, sőt ezek, különösen, az értelmiség körében,, inkább a kétkedést, olykor a megbélyegzett nézetek iránti szimpátiát növelték. A politikai torzulásai pedig kedvező talajt teremtették a téves eszmék és hordozóik számára, az ellenforradalom zavaros eseményei tovább hatványozták hatásukat (például- a nacionalizmusát és szovjetellemessé- gét!) még olyan körökre (párttagokra) is kiterjesztve aizt, amelyek korábban szemben álltak velük. A konszolidációnak és a párt tömegbefalyása növelé- sénök fontos eszköze volt a szákszervezeteknek is. Ennek állomása volt a szakszervezetek országos tanácskozása 1957. január végén. Az ellenforradalmi, revizionista befolyás utat tört magának a munkásosztály e tradicionális szervezeteiben is. Mindenekelőtt a szakszervezetek függetlenségének jelszavával kellett szembenézni. Ez rokonszenves volt sok öreg száki szemében, mert emlékeztek a Rákosi-féle vezetőség lépéseire, amelyek elrabolva a szakszervezetek autonómiáját, azokat az állalmi feladatok puszta végrehajtóivá próbálták degradálni. Tisztázni kellett tehát a szakszervezetek helyét, feladatát az újjáformál ódó szocialista rendiben. A párttól, mint a szocialista építés vezető erejétől független — vagyis politikamentes * — szakszervezeti mozgalmat elvetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást foglalt viszont a szakszervezetek önállósága mellett, önállóan, saját hagyományaiknak megfelelően és saját eszközeikkel kell küzdeniük a szervezett dolgozók követeléseiért és céljaiért, hatván,yozott erőt fordítva az érdekvédelmi munkára. Minél erőteljesebben és eredményesebben képviselik tagságuk napi és távlati érdekeit a szakszervezetek, annál inkább hozzájárulhatnak a pánt politikájának érvényesítéséhez a bérből és fizetésiből élők körében. A szakszervezetek döntésének a hátterét és realitását az adta meg, hogy az MSZMP változtatott az MDP-nek a szákszervezetekkel kapcsolatos elvein és gyakorlatán. Határozat született, hogy pártszervek és -szervezeték semmiféle szinten nem hozhatnak kötelező döntést a szakszervezetek egészére vagy annak valamelyik alapszervezetére. A párt vezető szerepe csak a benne dolgozó kommunisták közreműködése révén érvényesülhet a szakszervezetekben. Vagyis e vonatkozásiban is a fő eszköz a meggyőzés. Nem kevésbé égető gond és bonyolult feladat volt a párt ifjúsági politikájának kimunkálása. Közismert, hagy az elleniforradalmi eseményekbe, tetszetős, megtévesztő jelszavaik és programok nyomán igen nagy számban sikerült fiatal embereket bevonni. November 4-e után, részben, már az események idején^ az egységes ifjúsági szervezet, a DISZ felbomlásából létrejött rétegsizövetségekbe tömörítették az ifjúságot. Külön szervezetük volt az ifjúmunkásóknak, a parasztifjúságnak, az egyetemistáknak és a középiskolásoknak. 1957 elejére ezteben a szervezettekben a kommunisták, vagy az MSZMP politikai irányvonalát magukévá tevő erők lettek a hangadók. A pártvezetés azonban úgy látta. hogy a rétegszervezeteken keresztül az ifjúság befolyásolása, szervezése, nevelése nem valósítható meg megfelelő szinten, és állást foglalt a párt egységes ifjúsági szervezetének létrehozása mellett. Ezt az álláspontot még a kommunista ifjúsági vezetők egy részével is csak viták árán sikerült érvényesíteni, mert sokan vallották, hogy a rétegszervezeteken át jobban el lehet jutni a fiatalsághoz, érdekeit ezeken keresztül meggyőzőbben lehet képviselni. Végül is az egységesítő álláspont kerekedett felül, és március 21- én, a Magyar Tanácsiköztársaság kikiáltásának évfordulóján megtartotta alakuló ülését a KISZ. A konszolidálódás jelei az élet normális rendjének visz- szaállásában is mutatkoztak. Míg 1956 decemberében az egy évvel azelőtti időszakhoz képest az ipari termelés csak 30 százalékos volt, 1957 első három hónapjában a megfelelő 1956. évi három hónapnak már 80 százalékát erte el. Az év második negyedében már 96 százalékos volt az arány. A mezőgazdaságban ütemesen folyt a munka. Megemlítendő, hogy még a termelőszövetkezetekben sem okozott jóvátehetetlen károkat az ellenforradalom. Igaz, hogy az 1956. októberi 3954 tsz-bői, amelyekben a családok száma 235 571, a taglétszám 298 474, az összterület 2 268 175 katasztrális hold volt, 2570 maradit, 96 940 családdal, 122 296-os taglétszámmal, és 1 187 219 hold területtel. De ez az ellenforradalom okozta vihar nagyságáihoz mérten meglepően kedvező kép volt. A termelőszövetkezeti mozgalom szembesülve a rendkívüli politikán nyomással, sőt a gátlástalan erőszakkal is, el- lenéillöbbnak mutatkozott, mint bárki hitte, és a nyugati károgó prófécia hirdette. Gyökerei tehát egészségesek és kitóphetetienek voltak! A belső helyzet tulajdonképpen páratlanul gyors megszilárdulásának megkapó demonstrációja volt az 1957-es május elseje, különösen a budapesti tömegdemonstráció és nagygyűlés. Négyszázezer budapesti vonult fel a Hősök terére. Joggal mondhatta a gyűlés szónoka, Kádár János: „Ha a harc eredményeit számba- vesszük, megállapíthatjuk, anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy eredményeink igen jelentősek ... Van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tudnánk adni belőle. De ha a november harmaidikai anarchikus viszonyokra gondolunk, amikor a dühöngő ellenforradalom és imperialista irányító gazdái már kezükben érezték a hatalmat és az egész országot, amikor a szocializmus ügyéhez hű hazafiak üldözött vadakká váltak saját hazájukban, amikor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt, és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, feltétlenül helyes, és nagyok az eredmények.” Nemes János (Folytatjuk.)
