Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-07 / 236. szám

1986. október 7., kedd Somogyi Néplap 5 TV-NÉZŐ Nehéz pályán Huszonnyolc név van fel­írva a papíromra. A BM Ka­posvár Tárcegyüttes tagjai­nak és úti kísérőinek a név­sora. Csitri lánykák és épp férfiasodni kezdő ifjak nevei. Csupán néhányat! lógnak ki a sorból, az apa, aki 12 éves lányával együtt táncol, a ze­nekar — a Kerékkötő — há­rom tagja, s még egy-két táncos, meg a „főnökök”. Az átlag valahol 13—15 év kö­rül vlan. Slhaakisséfellejng- zős megállapítást rájuk ag­gatom: ők voltak Lengyelor­szágban a magyar kultúra követei, mosolyognom kell. Diplomaták, akik nem­rég még babával, macival, jáxékautóval aludtak.... S micsoda diplomaták! Ez az út végén derült ki, sort is kerítek majd rá. De kezd­jük a történetet az elején. Varsói epizód Elkéstek. összesen öten, élükön e sarok lejegyzőjével. Meg is kapták a magukét, korra, nemre és minden egyébre való tekintet nélküli Az együttes mord vezetője összevonta szemöldökét, s kivágta a magas cét. Igaza volt. Nem illik megvárakoz­tatni. Csönd is lett, a kifogások felsorolása elmaradt. Pedig mentség lett volna számos. Varsó még másfél óra alatt is magához bilincselhe­ti az embert. Ennyi időre állt meg ott a Ciechanów fe­lé tartó busz. A Rynek utasra várófconf- Kiállítás Somogyról karikát áruló egyetemista, ki csudás formákra hajtogatha­tó, maga gyártotta kis réz- szerkezeteit — angolul ódát zengve róluk — kínálja. „Mint egy virág, mint egy különös kristály...” A szob­rocskáikat közszemlére tevő fafaragók, az óváros szűk utcácskái;, az apácák, akik­ről az ilyet soha sem látott leánykáknak meg, kell ma­gyarázná/, hogy kicsodák. Ezer oka volt annak a tíz­perces késésnek. S egy a hangos szónak. Hasonlatos dolog ez a tánchoz. Abban sem lehet késni, ha egyszer úgy diktálja a zene ritmusa, akkor lépni kell. Nem is történt azután hasonló „füg­gelemsértés”. Nyelvi nehézségek Több mint ezer kilométe­res út meg egy jó nagy al­vás után érkeztek a tánco­sak és a somogyi küldöttség tagjai, vezetői a Magyar kul­túra panorámája című ren­dezvénysorozat megnyitójá­ra Ciechanówlba. A helybeli néptánccsoport színes ruhás tagjai álltak sorfalat a mű­velődési központ kapujánál a bevonuláskor, majd az elő­csarnokban „lengyelül tán­colták” egyet. Eddig minden szép és érthető volt, de ez­után rögtön megkezdődtek a nyelvi nehézségek. Talán tolmácsnak lenni volt a legnehezebb azokban a percekben. Négyen — két lengyel és két magyar — százfelé szaladhattak volna, mert azonnal mindenkinek A nyitó előadás ezernyi fontos közlendője akadt. Csak a helyi és a messziről jött tánccsoport taigjai voltak gondtalanok. Énekelt az egyik csapat, éne­kelt rá a másik. így szokás ez ’általában. Kellemes „be­szélgetés” volt. Apró szép­séghibával: magyarul csak szopránok és altok szóltak, tenorok, baritonok, basszu­sok nem. „Hála” annak, hogy a honi iskolákból lassacskán hiányzik az énekóra. A lá­nyok — mert lányok — még csak-csak dalolgatnak, de a fiúk.... Két sikerről Sebtében megtartott főpró­ba után lépett színre a meg­nyitó ünnepségen a BM Ka­posvár Táncegyüttes. A Panorama kultury wegiers- kiej fölírat alatt csaknem két órán keresztül fáradtha­tatlanul táncoló társulat, s a rövid pihenők idején a kulisszák mögül zenélni élő­vonuló Kerékkötő hasonló­képpen fáradhatatlan tapso- lókkal találta szemben ma­gát. Gondos előkészítés után nyitották meg a Somogy gazdaságát reprezentáló ki­állítást. A megyei tanács stábja kitett magáért. Egy teremnyi Somogy, ízlésesen „tálaQiva”, profi módon el­rendezve. Csöndesebb siker volt ez a táncénál, de nem kisebb. Luthár Péter (Folytatjuk.) Lábodi ősz Első alka t ómmal ■ rendezi k meg a lábodi ősz rendez­vénysorozatot, mely szep­tember végétől otkóber vé­géig színes programokat tartalmaz. A szőlész—borász kör tag­jai Mórra látogatták, ahol szakmai előadásokon vettek részt, ellátogattak az állami gazdaság és a termelőszö­vetkezet szőlészetébe, és megismerkedtek a móri kis­termelők pincéivel is. A lábodi szüreti felvonu­láson az idősebbek és a fia­talok hintával és egy tucat­nyi lovas kocsival járták végig a falut. Az események­ről — csakúgy, minit a ko­rábbi években — videofelvé­tel készült. lEzeket a hónap végén egy néprajzi filmesten nézhetik meg az érdeklődők. Gyermekeknek szóló filmek­ből válogathattak az elmúlt napokban1. Meghirdették a lábodi itriatlant, ahol futási­ban, kerékpározásban és lö­vészetben mérték össze tu­dásukat a jelentkezők. Október elsején nyílt meg a művelődési házban az utolsó nagybányai művész, a Csurgón élő Raksányi Lajos tárlata'. Harmincegy táblaké­pével ismerkedhetnek a lá­togatók. Október 2-án a társ­községben, Rinyabesanyőn nyitotta meg Kovács József cigány költő Kiss József keszthelyi cigány festő ki­állítását. A 65 éves autodi­dakta alkotó itt látható gra­fikái és ifestményei a Bala­ton Múzeum .tulajdonában vannak. A tárlat a hónap végéig tart nyitva. A lábodi ősz programsoro­zata a héten a barcsi Boró­ka táncegyüttes vendégsze­replésével folytatódik. egykori Dózsa György Népi Kollégium falain), a Dózsa Gyöngy út 82 b. számú ház­nál október 10-én1, pénteken 16 órakor. Az MSZMP VII. fcerüléti bizottsága, a kerü­leti itanács, valamint a KISZ és a népfront-bizottság vár­tja az ünnepi eseményre a Dózsa György és a Zalka Van a Rádió- és Televízió- újságnak egy új keletű szo­kása: azokat a műsorokat, amelyekért fizetnék, a cím után x-szel jelölik, hogy rek­lámról van szó. Ilyenek pél­dául; a Nemcsak nőknek, vagy a Felkínálom. Hiába kerestem viszont a szombat délelőtti Fiatalok pályakö­zeiben című műsor után ezt a jelzést. Bizonyára népgaz­dasági szempontból hasznos csupán, hogy a pályaválasz­tás előtt álló fiatalok meg­ismerkedjenek egy-egy szak­ma szépségeivel, előnyeivel. Nem is lehet ez hasizontá­lán dolog, hiszen máskülön­ben honnan tudná egy ki­sebb településen élő leány- gyermek, hogy miféle élet zajlik egy nagyvárosi szövő­gyárban, miért étli meg szö­vőnőként dolgozni napjaink­ban. Erre jók ezek a húsz­perces filmek, amelyek nem általánosságban beszélnek a leendő munkásokhoz, ha­nem személyes példák alap­ján — a jó példa pozitív ugyanis! — igyekszenek mi­nél nagyobb számú jelentke­zőt megnyerni egy-egy szak- mának. A dolog szépséghibája csak az, hogy ezek olyany- nyi-ra — mondjuk ki: — gyengécskén sikerednek, hogy nem kell okvetlenül jeles tanulónak lenni még egy közepes színvonal híré­ben álló általános iskola ta­nulójának sem, hogy át ne lásson a szitán. A riportok ugyanis azt a hamis látsza­tot keltik, hogy minden oly szép és jó, kellemes agyár­ban, az emberek szeretik egy­mást, a vezetők imádják be­Máté Népi Kollégium, a Táncsics Mihály Ifjúmun­kás Kollégium (TIOSZ) tag­jait és barátait, valamint a mái budapesti kollégistákat. Az ajvatóünnepdég után, 17 órától baráti ’találkozót tartanak a kollégiumok egy­kori lakói a SZOT szállójá­ban (iBudapst VII., Benczúr utca 35.). osztottaikat, és viszont; hogy éhhez képest az ötvenes— hatvanas évek amerikai ne­gédes szirupfilmjei horror­ként hatnak. Kár pedig, mert nagyon is szükség len­ne: komolyan, felelősséggel elkészített ismeretterjesztő filmekre. A televízió sokat segíthet a helyes pályairá­nyításban. Természetesen nem a szombaton látotthoz hasonló filmekkel. A Mráz Júlia kötőt bemu­tató kisfáim nem a riport­alany hibájából sikeredett unalmasra. Sok helyütt ugyanis nem tudott mit kér­dezni a riporter, így termé­szetesen választ is jiehéz volt adni az alibikérdósekre. A legsúlyosabb melléfogások egyikének számit például az, ha úgy mutatják be beszél­getőtársukat, mint aki a legokosabb, legszebb, leg­jobb, még akkor is, ha az adott személy valóban a legkiválóbb. Nehéz ugyanis ilyenfajta bevezetés után megfelelni az előzőleg mes­terségesen felcsigázott vára­kozásnak. Most is úgy volt, ahogy lenni szokott, a ri­portalany mondandója áldo­zatául esett a kérdezőnek. Azon érdemes lenne el­gondolkodni, hogy az előze­tesen kimondatlanul is rek­lámcélokát szolgáló (még ha jó értelemben vesszük is a szót) műsor mennyi hasznot jelent a készítőknek, készít­tetőknek. Az ifjúság oldalát ról sem lenne közömbös meg­vizsgálni a dolgot. Bár ne-1 hezen mérhető egy-egy iiyerí jellegű műsor hatásfoka, mégis nyugodt leikiisméret­tél megjósolhatjuk: különö­sebb hasznot nem remélhet­nek alkotásuktól a készítőik.. Van tehát egy film, ame­lyik nem sikerült. Önmagá­ban nem is lenne említésre méltó, naponta előfordul ha­sonló. Szomorúbb viszont, hogy ez már ismétlés volt, ami azt jelenti, láthattuk már adásiban. Egy biztos: nem a nagy sikerre váló tekintettel ismé­telték meg újra. Varga István MAGYAR KULTÚRA CIECHANÓWBAN Kamaszkorú diplomaták Hsai, a barbakánban ördög­EMLÉKTÁBLA-AVATÁS ’Emléktáblát avatnák az A SMoelalIxmus megújulásának útja A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Hogy 1956. november első napjaira, milyen végveszély­be került a népi rendszer, és mennyire közel volt a bur- zsoá restauráció — amelynek első szakasza, a dolog ter­mészeténél fogva, a féktelen fehérterror lett volna —, azt Mindszenty József fellépése mutatta. Az ősreakciós, a kommunizmus és minden progresszió ellen inkvizítori gyűlölettel eltelt főpap, mii-* után kiszabadult a háziőri­zetből, november 3-i rádió­beszédében meghirdette programját. Ebben az új, immár teljesen jobbra toló­dott koalíciós Nagy Imre- kormánytól is megvonta a bizalmat. Félre kell állítani és felelősségre kell vonni mindenkit, akinek bármiyen része volt a népi demokrati­kus rendszer létrehozásában — hirdette —, és bejelentet­tet követeléseit a magántu­lajdonon alapuló társadalmi rend visszaállítására, az egyház egykori hatalmi sze­repének restaurálására, és visszakövetelte a földreform révén kiosztott egyházi bir­tokokat lis. Az ellenforradalmi hata­lomátvételt meg kellett hiú­sítani. November 4-én i ét re­jött az új forradalmi köz­pont: Kádár Jánossal az élen azok az elvtársak, akik az ellenforradalom kirobba­nása után kinevezett első Nagy Iimre-kormány tagjai voltak (Münnich Ferenc, Ap­ró Antal, Kossá István), és november 1-én, illetve 2-án, látva e testület teljes jobb­ra tolódását, minden kapcso­latot megszakítottak vele, megalakították a Magyar Forradalmi Munkás—Pa­raszt Kormányt. A forradal­mi központhoz tartoztak a Nagy Imre-csoporttal szakí­tó munkásmozgalmi szemé­lyiségek, mint Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György és mások, valamint Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke is. Az ő szerepe azért is fontos volt, mert mint a törvényesség és jogfolytonosság megszemé­lyesítőjének módja volt arra, hogy alkotmányos úton hajtsa végre a Nagy Imre- kormány fölmentését, illetve a Forradalmi Munkás—Pa­raszt Kormány beiktatását. Kádár János 1957 májusá­ban az országgyűlésen így jellemezte az 1956 novemberi helyzetet, és a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány megalakításának szükséges­ségét: „November elején a magyar kommunisták szá­mára a történelem így tette fel a kérdést: az-e a megol­dás a proletárdiktatúra gya­korlatában elkövetett hibák­ra, hogy felszámoljuk a munkásosztály hatalmát? Az-e a megoldás a gazdaság- politikában elkövetett hibák­ra, hogy szétromboljuk a szocialista népgazdaságot? Ügy küszöböljük-e ki a kul­túrpolitikában elkövetett szektás hibákat, hogy el­vesszük a néptől azt, amit a kulturforralalom nyújtott neki? Ügy küszöböljük-e ki a szovjet—magyar viszony apró-cseprő, a szocialista lé­nyeget nem érintő, és füg­getlenségünket nem csorbí­tó fogyatékosságait, hogy szembefordulunk a Szovjet­unióval, szakítunk a prole­tár internacionalizmussal, és átvisszük az országot az im­perializmus táborába? Kom­munisták, marxisták csak határozott nemmel válaszol­hattak ezekre a sorsdöntő kérdésekre... A Magyar Forradalmi Munkás—Pa­raszt Kormány ’tagjai no­vember első napjaiban sza­kítottak az ellenforradalom bábjává vált, tehetetlen és széthullóban levő Nagy Im­re-kormánnyal. Ilyen körül­mények között jött létre és alakult meg a mai Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kormány. Ez a kormány úgy döntött, hogy a Szovjetunió fegyveres segítségét kéri az ellenforradalom szétverésé­hez és a rend helyreállításá­hoz. Ehhez a Szovjetunió testvéri segítsége múlhatatla­nul szükséges volt. Mi volt a cél? Szétverni az ellenfor­radalmat, rendet teremteni az országban, és újjászervez­ni a szocialista forradalom erőit. Mi ugyanis pontosan tudtuk, hogy a magyar mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság alapvető tömegei, s hasonlóképpen az értelmiség nagyobbik és jóbbik fele a szocialista forradalom híve.” A fordulat végrehajtását persze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető esemé­nyek miatt, a szocializmus­hoz hű erők sorában, sőt még a párttagságban is a változás iránt bizalmatlan­ság és passzivitás volt ta­pasztalható. Az ellenforrada­lmi erők viszont, érezve a megsemmisülés veszélyét — amikor már katonailag vere­séget szenvedtek —, az úgy­nevezett munkástanácsok de­magóg, nemcsak teljesíthe­tetlen gazdasági követelései­vel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kormány mintegy he­lyettesítő politikai program­jával (Az Országos Munkás­tanács szinte ellenkormány szerepében lépett fel) pró­bálták megakadályozni a rend helyreállítását. A For­radalmi Munkás—Paraszt Kormány nemcsak a fegyve­res ellenforradalmárokkal, hanem az ilyen kihívásokkal szemben is kerülte a konf­liktusok kiélezését, és vég­sőkig türelmet tanúsított a megtévesztett emberdk iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdikta­túrának a diktatúra oldala kerüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel való kapcsolat nyíltságát de­monstrálja az az elvinek te­kinthető kijelentés, amelyet Kádár János már egy 1956. november 11-én megtartott értekezleten hangoztatott, amikor lleszögezte: „Nem azért vagyunk felelős posz­ton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, ha­nem azért, hogy igazat mondjunk, és a nép érdéké- ben cselekedjünk.” A szovjet hadsereg fellé­pése elejét vette annak, hogy az ország hosszan tartó pol­gárháború színtere legyen. De a kormány magyar kéz­be kívánta adni az ország védelmét: nyomban meg­kezdte a forradalmi karhata­lom szervezését és ez — so­raiban nem kevés volt par­tizán, pártmunkás, régi szer­vezett dolgozó — áldozatos harcot folytatott az ellenfor­radalmi csoportok teljes fel­számolásáért, a közbiztonság és a rend helyreállításáért. 1957 februárjában aztán, a munkásőrség megalakulásá­val, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulása, a sztrájkok nyomán a veszte­ségek — mintegy 22 milliárd forintot tettek ki, A közle­kedés akadozott, a szén­készletek rohamosan fogy­tak, ami az energiaellátást is veszélyeztette, és mindeh­hez a munkafegyelem, sőt tu­lajdoniképpen az elemi mun­kakészség nagyfokú fellazu­lása é!s az ’infláció veszélye is párosult. Az államapparátus — a központi, és még in­kább a helyi, tanácsi — na­gyon nehézkesen működött. A temérdek napi teendő el­végzése közben, ezzel együtt — a népi közreműköd'és megnyerése érdekében — a vezetés világossá tette, hogy nem egyszerűen helyreállít­ja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá a gazdasági mun­kához és a közélet megszer­vezéséhez. Már a Forradaillmi Munkás —Paraszt Kormány megala­kulását bejelentő november 4-i felhívás, majd november —december folyamán sok gazdasági intézkedés jelezte az új vezetés elszántságát arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöböli. November 10-i rendelettel 8—15 százalékkal emelték az iparban dolgo­zók bérét; november 12-én megszüntették a mezőgazda- sági termékek beadási köte­lezettségét; eltörölték a gyer- mektelenségi adót; vissza­állították a szabad munka- vállalást; visszaadták a tör­vénytelenül megvont nyug­díjakat; mérsékelték a kis­iparosok adóját, és még egy sor, a ’lakosság legkülönbö­zőbb rétegéit kedvezően érintő intézkedést hoztak. A politikai szerkezet nem változott, de a hatalomgya­korlás imádja annál! inkább. Ebben a rendcsináló perió­dusban is megmutatkozott mint szándék a törekvés a demokratizmusra, a tömegek bevonására ügyeik intézésé­be. Elvként mondták ki már a november 27-i megyei tit­kári értekezleten, hogy a helyzet normalizálódásával párhuzamosan a kormány­zásba be kell vonni a pár- tonkíviülieket, növelni kell az állami szervek önállósá­gát. És tulajdonképpen na­gyon hamar — már február­ban — határozat sürgette a népfront tevékenységének kibontakoztatását, hogy be­tölthesse az őt megillető he­lyet a közéletben. A szak- szervezetek első központi ér­tekezletén az érdekvédelem fontosságát emelték ki. A rendszer konszolidálása tehát kezdettől a szocialista megújulás programja is volt. Nemes János (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom