Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

1986. október 6., hétfő Somogyi Népiap 5 A MA GYERMEKE A HOLNAP FELNŐTTJE Üttörővezetők tanácskozása Megkettőzött világban Cziráki Lajos festőművész kiállítása Kaposváron A IX. országos úttörőve­zetői konferenciát december­ben rendezik Salgótarján­ban. Ennek fontos előkészí­tője volt a szombaton meg­tartott városi úttörővezetői értekezlet, melyen százhu­szonhárom kaposvári és vá­roskörnyéki úttörővezető vett részt. A Himnusz hangjai után a Tóth Lajos Általános Is- iskola fúvószenekara játszott, majd a Krénusz János is­kola diákjai mondtak ver­set. Zsovár Magdolna elnök megnyitó beszédében kö­szöntötte a párt- és állami szervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyve­res erők és testületek kép­viselőit, a Gyermekekért Ér­demérem kitüntetettjeit. Részt vett a konferencián Weisz Zoltán, a városi párt- bizottság titkára, Vidák Gi­zella, a városi tanács elnök- helyettese és Ádámné Fábri Lili megyei úttörőelnök. Zsovár Magdolna elmond­ta, hogy 1983-ban az úttörő­vezetők VIII. országos kon­ferenciáján olyan úttörő- mozgalom mellett kötelez­ték el magukat, mely na­gyobb teret kínál a gyere­keknek, jobban épít aktivi­tásukra, s amely jobban bő­víti társadalmi kapcsolatait. Ez a tanácskozás arra volt hivatott, hogy erősítse a mozgalmi gyakorlat jó irány­vonalait, 'és találjon megol­dást azokra a feladatokra, amelyek még napjainkban is Szombat este ünnepélyesen megnyitották az újjáépített Szegedi Nemzeti Színházat. Pál Lénárd, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára mondott avatóbeszédet. A megnyitó ünnepséget követő gálaesten Szegedről elszár­mazott neves színművészek, operaénekesek is felléptek. A több mint félmilliárd forintos költséggel felújított színház eredeti szépségében, nehezítik az eredményesebb munkát. Biczó Katalin városi úttö­rőelnök szóbeli kiegészítőjé­ben elmondta: legfontosabb feladatuk továbbra is az, hogy egy gyerek se legyen, aki úttörőéveit rosszul szer­vezett, a gyerekek igényei­vel számolni nem tudó, csak látszatdemokrációt nyújtó úttörőközösségben él. Ennek következménye káros lenne a társadalomra, a társadal­mi és a politikai élet kérdé­sei iránt közömbös felnőtte­ket nevelnénk. Szót kért a konferencián Baracskai Zoltánná, a KISZ városi bizottságának első tit­kára. Hozzászólásában hang­súlyozta, hogy az úttörőszö­vetségnek az értékes hagyo­mányok megőrzésén túl tö­rekednie kell a társadalmi nyitottság szélesítésére, a szervezeten belüli demokra­tizmus erősítésére, az úttö­rőközösségek önállóságának növelésére. A KISZ felada­ta, hogy politikailag irányít­sa az úttörőelnökség munká­ját, ehhez azonban meg kell teremteni a két szervezet összhangját. Közvetítenie kell a párt politikáját, s biz­tosítania annak érvényesü­lését. A szóbeli kiegészítés, a hozzászólások után a konfe­rencia négy szekcióban foly­tatta munkáját. Ezekben megvitatták az úttörőközös­ségek követelmény- és tevé­kenységrendszerének hatását, az úttörőélet belső demokra­tizmusát, a csapatönállóságot, az úttörőelnökség társadalmi kapcsolatainak alakulását. A délutáni munka a szek­de jelentősen korszerűbb be­rendezéssel fogadta az ün­nepség részvevőit. Külsejét, homlokzatát ugyanabban az eklektikus stílusban állítot­ták helyre, ahogyan Fellner és Helmer osztrák építészek tervei szerint 1883-ban elké­szült, majd leégés után 1886- ban újjáépült. A nézőtér befogadó ké­pessége a korábbinál ki­sebbre: 750 személyesre csök­kent. cióviták összegezésével kez­dődött, majd megválasztot­ták a városi úttörőelnökség tizenöt tagját. Az elnök is­mét Biczó Katalin lett. A titkári teendőket továbbra is Lukács Éva látja el. A konferencia zárásaként a megyei úttörővezetői kon­ferencia harmincöt küldöt­tére adták le szavazataikat a résztvevők. Marcaliban Üttörővezetők részére ren­deztek értekezletet Marcali­ban. A városból és környé­kéről 20 úttörőcsapat 55 kül­dötte vett részt a konferen­cián. A megyei pártbizottsá­got Sáreczné dr. Tóth Anna munkatárs képviselte. Jelen voltak az úttörőmozgalom­mal együttműködő társszer­vek, a fegyveres testületek képviselői is. A városi úttörőelnökség 1983—86 között végzett mun­kájáról Szilágyi István vá­rosi úttörőelnök számolt be. Az egész napos rendezvényen élénk vita bontakozott ki a társadalmi kapcsolatok ala­kulásáról, az országos tanács által kibocsátott dokumen­tumokról. Kitértek az úttö­rőélet belső demokratizmu­sára, a csapatönállóságra, a gyermeki öntevékenység fej­lesztésének időszerű felada­taira. Papp Lászlóné, a mar­cali Noszlopy Gáspár Álta­lános Iskola küldötte a gyer­mek és felnőtt vezetők kép­zésének helyzetéről, a jövő feladatairól szólt. A böhönyei Mutz Jánosné az iskolaszö­vetkezetek megalakulásának nehézségeiről, munkájuk je­lentőségéről beszélt. Bereczk Tibor marcali vb-titkár és Návai Zoltán, a megyei KISZ-bizottság titkára a vá­rosi úttörőelnökség munká­ját minősítette. Az értekezlet végén vá­lasztották újjá a vezető szer­veket és a megyei küldötte­ket. A 13 tagú úttörőelnök­ség elnöke ismét Szilágyi István lett, titkárának Zeke Miklóst választották. Cziráki Lajos Munkácsy- díjas festőművész alkotásai­ból nyílt kiállítás csütörtö­kön Kaposváron, a Somogyi Képtárban. Az ünnepségen Pogány Gábor művészettör­ténész méltatta a művész munkásságát. Cziráki Lajos Hegyesha­lomban született, évtizedeik óta Győrben él. Budapesten többek között Szőnyi István volt a mestere. A harmin­cas évek végén több eszten­dőt töltött a római akadé­mián. A Palazzo Falcomért magyar művészek számára fenntartott műtermeiben olyan művészék társaságá­ban tevékenykedett, mlint Aba-Novák Vilmos, Med- veczky Jenő, Molnár C. Pál, Szabó Vladimir, vagy a szobrász Pátzay Pál és He­rényi! Jenő. Az utóbbi tíz-tizenkét év termését bemutató tárlat anyagán is erősen érezhető a római iskola neoklasszi­cista hatása. S bár erre a hagyományra összetéveszthe­tetlen jegyek utalnak, Czirá­ki világa mégis teljesen egyéni. Klasszicizmusa ugyanis különös módon erős szürrealista beállítottsággal párosul. Sok képe a Gulá- csy, Csontváry által' megál­modott látványokat idézi. Az ellentmondás a két, homlokegyenest ellentétes irányzat között azonban csak látszólagos. Cziráki szürrea­lizmusa ugyanis nem misz­tikus, nem valóságon kívüli, nem a tudat alatti folyama­tokat kutatja, hanem egy újfajta valóságot teremt. Egy másik, általunk ismeretlen világot. Erre az új világra képein számos jelenség utal. Figu­rái többnyire háttal állnak, s bár anatómiailag jól meg­szerkesztett alakok, a meg­festés módja mégis inkább bábákká, elvont testekké te­szi őket. Ezt erősíti mese­szerű, romantikus öltözékük is. Mozdulatlanok, vagy in­kább egy más léptékű idő­ben élnek. Nem felénk néz­nek, hanem a távolba, az ő, általunk ismeretlen világuk­ba tekintenek. Jó példa erre a Panoráma, vagy Az utolsó hajó. Sok festményen a két­féle létezést fal vagy para­ván választja el, mint pél­dául az Asszonyok virággal című képen. A megélt való- Ságból csak egy picike szelet látszik — néhány csodálko­zó arc kukucskál az áthág­hatatlan fal mögül. Mintha egy áteresztő tükör lenne a válaszvonal, melyen csak ezek a szimbóluimszerű kivá­lasztottak láthatnak át. Ez a tükör az egyik ké­pen valóságosan is megjele­nik: Társaság tükörben. A tükör azonban irreális, az arcok ugyanis itt sem ve­lünk szembe néznek, hanem kifelé, s a létező valóság, az asztalon álló tál és kancsó képe nem verődik vissza. Csupán a legkisebb fiú néz farkasszemet velünk: ő, aki­nek tudatában még nem kü­lönül el a kétféle világ. Az emberek testetlenségé- re mi sem utal jobban, mint hogy jó néhány képen lebe­gő fátylak, szalagok veszik át a tudattal rendelkező lény szerepét. Sok esetben a dra­périák válnak főszereplőkké, az emberek arcát pedig eser­nyőik mögé rejti a művész. Még ott is, ahol a lepel alatt embernek kellene lennie — mint pédául a Megkötözött figura vagy az Áldozat cí­mű képeken — kétséges, hogy tényleg ott van-e va­laki, vagy ez is csak egy jelzés, egy lény-helyettesítő. A más léthez való tarto­zást jól jelenítik meg a sze­Pegazus repjátszás különböző formái: a színjátszók, a cirkusz, az artisták. Érdekes példa erre a Lovak szürkületben. A mutatványos állatok most szabadon vannak, akár ki is léphetnének a hétköznapi vi­lágba, de mintha valami va­rázslat tartaná vissza őket, inkább a kétfajta lét hatá­rán, a cirkusz környékén tébláibolnak. Az olajfestményeken és tusrajzokon egyaránt magas fokú művesség és szakmai tudás csodálója lehet a tár­latlátogató. A képek, külö­nös nyitottságuk ellenére is remekül komponáltak. A Szoborvivők például barokk angyaIszobrokat segítenek át az ő világukba, ahol úgy sejtjük, már életre kelhet­nek. Itt a hangsúly a mon­danivalónak megfelelően a szélső, leginkább eltávolodott figurára esik, aki már leg­közelebb került az emberi létezéshez. Bár a festmény szélén csupán egy töredékét látjuk távozóban, mégis ő áll a mű középpontjában, még a levegő is ebben az irányban mozog a képen. A sajátos szemléletmódot hordozó, gondolatokat éb­resztő festményeket és gra­fikákat néhány szép terra­kotta szobor is kiegészíti. Cziráki Lajos tárlata no­vember 17-ig látható a So­mogyi Képtárban. Tersztyánszky Krisztina Megnyílt a Szegedi Nemzeti Színház A szocializmus megújulásának útja Az ellenforradalom füzében Kádár János 1957 júniusá­ban az iMSZMP országos ér­tekezletén így jellemezte az ellenforradalmat megelőző évek hatását a páttagságra és a tömegekre: „Nyilvánva­ló, hogy a tervezésben, a tör­vényesség megsértésében, a parasztpolitikában 1953 jú­niusában feltárt bizonyos hibák nagyon nagy kárt okoztak a pártnak, aiz or­szágnak és a népnek is. De azt hiszem, kijelenthetem, hogy az eredeti hibáknál tíz­szer nagyobb kárt okozott az, ami a kijavításuk körül történt. Mert a párttagság is, az ország népe is min­den körülmények között megértette és megérti, hogy a munka h ibákkal, néha sú­lyos hibákkal is jár, de azt sohasem fogják megérteni, és nem is fogják a veze­tőknek megbocsátani, ha a felismert, megnevezett, or­szág-világ előtt ismert és látott hibákat újból megis­métlik. Ez megsemmisíti a pártvezetés tekintélyét, az ország vezetésének tekinté­lyét, és ezért mondom, hogy az i 953-ban feltárt hibákkal nagyobb károkat okozott a párt és a tömegek kapcso­latában az a huzavona, ami három esztendőn keresztül a hibák kijavítása körül folyt.” Az ellenforradalom az 1956. október 23-i tömegtün­tetéssel kezdődött. Az előz­mény az volt, hogy október 6-án óriási tömegek de­monstratív részvétele kísére­tében temették el Rajk Lászlót és mártírtársait a budapesti Kerepesi úti te­metőben. A párttagság meg­rendülése és morális bűntu­data tovább fokozódott. Ok­tóber közepétől mind láza­sabb lett a légkör az egye­temeken és főiskolákon, éj­szakába nyúltak a viták, amelyeken a hangadók a Nagy Imre-csoport tagjai és hívei voltak. A legkülönbö­zőbb burkolt, sőt nyílt rend­szer-, párt-, szovjetellenes követelések és felhívások fo­galmazódtak meg pontokba foglalva, amelyeket röpira- ton is terjesztettek. Október 22-én pedig á Budapesti Műszaki Egyetem diákgyűlé­se másnapra tüntetésre hív­ta a többi egyetemet is, sőt lényegében a főváros egész ifjúságát. A pártvezetés — amely­nek legprominemsebb tagjai október 23-án reggel érkez­tek vissza belgrádi tárgyalás saikról — megint rosszul ér­tékelték a helyzetet, és in­gadozónak mutatkozott. Elő­ször a belügyminiszterrel betiltatta a tüntetést, majd néhány óra múlva — tilta­kozások és nyomás hatásá­ra — visszavonatta aiz in­tézkedést, sőt felszólította budapesti szervezeteinek egy részét — valamint a DISZ útján annak tagságát is —: vegyenek részt a tün­tetésen, hogy ott ők adhas­sák meg a hangot. Ez az „álljunk az (élére” elképze­lés nem is volt olyan rossz. Lengyelországban ugyan­ezekben a napokban nagy méretben — vagyis nem egyszerűen egy tüntetésre szűkítve — lényegében ez történt. Az új pártvezetés, amelyet a népszerű Gomul- ka vett át, az ottani nagy társadalmi megmozdulás élére állt, és némi jobbol­dali kitérés után sikerült ne­ki a robbanást elkerülve, a pártot és az egész társadal­mat visszavezetni a kétfron- tos harc, a megújulás útjá­ra. Csakhogy az MDP-nek ekkor nem volt ereje és ide­je sem egy ilyen bonyolult akció lefolytatásához. A tüntetésnek — amely a lengyel változásokkal való szolidarizálás címén indult, és ezért a Bem-szobornál kezdődött — az élén a Nagy Imre-csoport, illetve irányza­tának hívei álltak. De na­gyon hamar felülkerekedtek a tüntetők közt meghúzódó, szervezett szélsőjobboldali elemek, és nemcsak nacio­nalista és szovjetelüenes jel­szavakat hangoztattak, ha­nem letépték a vörös zász­lót, kivágták a nemzeti lo­bogóból a népköztársasági címert, gyűlölködést szítot­tak a karhatalmi erőkkel szemben. Először a rádió székháiza, majd a párt napi­lapjának szerkesztőségi épü­lete, s a telefonközpontok felé irányították a tüntető­ket. E helyeken már fegyve­res csoportok (is feltűntek. A fegyvereket és szállítóeszkö­zöket raktárakból, lakta­nyákból, rendőrőrsökről, üzemóráktól erőszakkal sze­rezték meg. így indult a fegyveres támadás — amely természetesen valamilyen formában koordinálva volt és nem nélkülözte a kato­nái és helyi ismereteket sem — mindenekelőtt a Magyar Rádió, mint az egész orszá­got besugárzó hírközlő szerv és más fontos intézmények ellen. A párt- és az államveze- >tés eközben megint habozott és késlekedett az 'ellenlépé­sek megtételében. A Köz­ponti Vezetőség egész éjjel ülésezett, sebtében vissza­vette soraiba és a Politikai Bizottságba is Nagy Imrét, és kineveztette miniszterel­nökké. Aztán nemcsak ma­gyar alakulatokat mozgósí­tott a védelemre, hanem statáriumot rendelt el, kijá­rási tilalmat léptetett élet­be, és a szovjet hadsereg beavatkozását is kérte. Nagy. Imre ekkor még e rendsza­bályokat helyeselte, a fegy­veres lázadást ellenforradal­mi jellegűnek nyilvánította. Október 25-én végre ki­bontakozhatott volna az el­lentámadás, amelyet a KV .által kiküldött katonai bi­zottság nemcsak a fővárosi karhatalmi erőikkel, hanem vidékről is fetlvezényelt ala­kulatokkal akart végrehajtani. A KV ülése ezen a napon, a tehetetlennek bizonyult és népszerűtlen Gerő Ernő he­lyett Kádár Jánost válasz­totta első titkárrá. Egyben Nagy Imre és hívei kény­szerítő nyomására békés esz­közökkel, fegyverletételre való felhívással próbálta a felkelést felszámolni. A ka­tonai akciót leállították, ez­zel a fegyveres erők tagjait bizonytalanná tették és de­moralizálták is. Az ellenforradalmárok vi­szont — a párt szervezetlen­ségét és a vezetés bénultsá­gát látva — erőre kaptak, és most indultak csak iga­zán rohamra. Nagy Imre és csoportja is erősítette pozí­cióit, és azt kezdte el szor­galmazni, hogy a felkelést nyilvánítsák „nemzedi de­mokratikus forradalommá”. A KV egy ideig ellenállt, de végül Október 28-án enge­dett, ezzel a párt dezorga- nizálása teljessé vált, Nagy Imre rádiónyilatkozatában nyomban hírül adta, hogy a „forradalom” elérte célját, a fegyveres erődnek tűzszüneti parancsot adtak, a felkelők osztagait beillesztették az állami fegyveres testületek­be, tárgyalásokat kezdtek a szovjet haderőknek Magyar- országról való kivonulásá­ról. Az ellenforradalmi erők a tűzszünetet a pártbizott­ságok, intézmények, üzemek megrohamozására használták fel, és nem egyszerűen be­épültek a fegyveres erőkbe, hanem átvették azok vezeté­sét. Kiszabadították a börtö­nök foglyait, egyáltalán nem megkülönböztetve a közitör­vényeseket és a politikai ok­ból elítéltekét. A bűnözők hamar feltűntek á fegyveres csoportokban. Az utcákon és az üzemekben, intézmé­nyekben megkezdődött az emibervadászat, illetve a kommunisták üldözése, első­sorban Budapesten, de vidé­ken is iilyen módon bonta­kozott ki az ellenforrada­lom. Október 30-án Nagy Imre bejelentette az egypártrend- szer megszűnését. Újra ala­kultak az egykori koalíciós pártok — köztük a Szociál­demokrata Párt is —, vissza­állt a koalíciós kormányzati rendszer, és még .tucatnyi szélsőjobboldali párt műkö­désbe lépett és kaparintott kezébe sajtóorgánumot is. Ugyanezen a napon az MDP KV Elnöksége kimondta a párt feloszlatását, helyette Magyar Szocialista Munkás­párt néven új párt alakult. Az Intéző Bizottságnak Ká­dár János is tagja lettJ Ezen a napon támadták meg a leggátlástalainabb lumpen elemekből verbuválódott el­lenforradalmi osztagok a Bu­dapesti Pártbizottságot, és miután azt elfoglalták — a kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy megvédjék az ositromlotta- kat —, bestiális kegyetlen­séggel legyilkolták a párt­munkásokat és az őrséget. A Nagy Imre-kormány óráról órára egyre inkább jobbra hajlott. November 1- jén a konmányelnök, aki át­vette a külügyi tárcát is, rá­dióbeszédében jelen,tette be, hogy Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből, sem­legesnek nyilvánítja magát, és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tűzze napirendjére a magyar kér­dés megtárgyalását. A szocialista rendszer ez­zel nemcsak az országon be­lül rendült meg, hanem Nagy Imréék koalíciós szö­vetségben és a régi feudá- lis-burzsoá rend híveinek aktív .támogatásával megvál­toztatni tervezték a Magyar Népköztársaság nemzetközi pozícióját is. Szabad utat nyitva ezzel is egy burzsoá restaur ációs előtt. (Folytatjuk.) Nemes János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom