Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-31 / 257. szám

986. október 31., péntek Somogyi Néplap A közegészség- és járvány- igy időszerű nevelési felada­ti egei ózós és teendő rársadalmi prograi íz egészségűnkért Megnyitották 12 egészségnevelési hónapot Tegnap délután a városi inács nagytermében ünne- élyesen megnyitották a So- logy megyei egészségnevelé- i és egészségvédelmi hóna- okat. Papp János Kaposvár inácselnöke köszöntötte a észtvevőket. Dr. Ujsághy Erzsébet me- yei főorvos beszédében angsúlyozta, hogy az egész- égügyi ellátás feltételrend- jerének folyamatos fejlesz- ése mellett egyre nagyobb aerepe van a megelőzésnek. . rendezvénysorozat szerve- sn kapcsolódik az országos rogram megvalósításához, zéles körű társadalmi prog- amot kell meghirdetni az gészségkárosító magatartás- armák visszaszorítására, hi- zen ar statisztikai adatok ro- amosan emelkedő halálozá- i arányszámokról, a szüle- ésszám soha nem látott sökkenéséről, egészségi álla- otunk romlásáról „beszél­ek”. 1985-ben Európában azánkban volt a legnagyobb halálozás. A betegségek allege, a megbetegedettek ársadalmi rétegződése azt ükrözi, hogy az egészség­omlás elsősorban a helyte- an életmód következménye, íz állampolgárokban tuda- Dsítani kell, hogy mindenki elelős saját és embertársai gészségéért. Ezt követően a szív- és rrendszeri betegségek meg- lőzése címmel dr. Boros lyörgy osztályvezető főorvos ártott előadást. Három fő :érdésre adott választ: miért ktuális erről beszélni, ho- ;yan lehet ezeket a betegsé­get megelőzni és mi a eendő? Somogybán a múlt vben a halálesetek több dint ötven százalékának szív- s keringési rendellenesség olt az oka. E betegségcso- iort visszaszorításában nagy zerepe lehet a kiváltó és eszélyeztető tényezők meg- smertetésének. A rizikófak­orok ismertek: a helytelen áplálkozás, a mozgássze- íény életmód, a káros szen- 'edélyek és a civilizációs ár- almak. A baleseti sebészetek be- egeinek ijesztő számáról be- zélt dr. Tóth Károly osz- ályvezető főorvos. A bal­heteket elsősorban a fele- ősség, a körültekintés, az ivatosság hiánya idézi elő. V balesetek megelőzésében a vöröskereszt és más társa- lalmi szervek és a tömegtá- ékoztatás eszközeinek segít­ségére van szükség. tait ismertette dr. Virágh Zoltán, a megyei Köjál igaz­gató főorvosa. Beszélt az egészségügyi ismeretek ter­jesztésének, a rizikófaktorok csökkenésének, az egészséges környezetért való küzdelmek és az ezekhez • kapcsolódó szemléletváltozásnak a jelen­tőségéről. Az eseményen dr. Varjú Irén városi főorvos mondott zárszót. Raksányi Lajos (1895—1986) Hónapok óta beteg volt, de bíztunk a felépülésében. S amitől féltünk, október 29-én bekövetkezett: 92. életévében Csurgón meghalt Raksányi Lajos nyugalmazott gimná­ziumi tanár, festőművész, az egykori tanítványok, pálya­társak, helyiek és az ország különböző részén élő ezrek szeretett Lajos bácsija. Életének nagy részét Csur­gón töltötte. Itt volt diák, és 1925-től több mint öt évti­zedig tanított a csurgói gim­náziumban. Nyugdíjasként minden idejét a művészetnek szentelte. Képei olyan derűt, harmóniát sugároztak, ami­lyen magánéletét is jelle­mezte. A magyar művészek sok jeles képviselőjével volt kapcsolata. A budapesti rajz­tanárképző főiskolán Szinyei Merse Pál, Glatz Oszkár, s a szintén Csurgóról indult Bosznay István tanítványa volt. Rippl-Rónai Józseftől atyai tanácsokat kapott. Tagja volt a Művészeti Alapnak, 1971-ben önálló ki­állítást rendezett a Nemzeti Szalonban és az Ernst Mú­zeumban. Többször bemutat­kozott Kaposváron, Csurgón és a megye jelentősebb tele­pülésein. 1985. május 23-án, 90. szü­letésnapján Somogy és a nagyközség vezetői köszön­tötték tisztelői százainak je­lenlétében. Számos elismerés birtokosaként legbüszkébb volt a Tegyünk többet So- mogyért! kitüntetésére. Raksányi Lajossal a csur­gói gimnázium nagy tanár­nemzedékének egyik tagja, Csurgó és a megye köztisz­teletben álló művésze távo­zott el közülünk. Emlékét megőrizzük. AZ ŐSZ KÉPEKBEN Erdős Péter kiállítása Négy év után ismét talál­kozhat a közönség a Vásár­helyen élő festő, Erdős Péter alkotásaival Kaposváron a Képcsarnok Vállalat Bernáth- termében. Az érdeklődőt egy csend­élet fogadja: az ősz virágai­ból, a barnára érett körték­ből és a tanyavilág hangula­tát érzékeltető tükrösből összeállított csendélet Erdős sajátos festői világát tárja elénk. Bensőséges kapcsolat vezeti ecsetjét az alföldi táj megfestésében. Az ősz szí­neivel bemutatott magyar ró­na megannyi arcával talál­kozunk képein. A festő erős szálakkal kö­tődik az alföldi festészet hagyományaihoz, ám egyéni­en dolgozza föl az iskola tö­rekvéseit. A vásárhelyi festészet ko­rántsem jelent egységes irányzatot. Erdős Péter mű­vészete a romantikus vonu­lathoz tartozik. A lovát itató csikós olyan témakör, ame­lyikkel gyakran találkozha­tunk az alföldi piktorok mű­veiben. Ám a túlzó roman­tikát kerüli a festő, s ezt nemcsak ez az egy képe iga­zolja. A tanyavilágról sem idil­lit, sem lehangoló képet nem fest. Realista módon tárja elénk a tájat, keresve azokat a hangulatokat, amelyek nemcsak szemet gyönyörköd- tetők, hanem az ott élő em­berek hétköznapjait is él­ménnyel töltik meg. A me­leg sárga, barna színek a csend, a belső béke kifeje­zői. A táj emberarcán keresz­tül az érzelmek széles ská­láját képes fölébreszteni a nézőben. A Tisza partján a kikötőben a csónak, a fának támasztott varsa a hajnali halászra vár. A vizen nesz­telenül evező pákász előtt a párát a várt zsákmány re­ménye oszlatja. Az ősz ke­veri a legszínesebb palettát a természetben. Az Alföld is kiszínesedik ilyenkor. Erdős nem is mulasztja el, hogy ellesse azt, amit a természet önzetlenül nyújt. A hajnal szürkéjében már megcsillan a sárga lomb, de még a vizen a hideg lilában fürdik a napkorong. A korai est be- köszöntve még sejteti a fény­adó tűzpirosát. A festő gondos felkészülé­se az újabb kiállítására föl­idézi bennünk a négy évvel ezelőtti sikeres bemutatko­zást és ismét mély nyomot hagy bennünk képeivel. A kiállítást tegnap dél­után Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója nyitotta meg. Horányi Barna Már nem a petróleumlámpa világít... Felújították a gyékényesi „pengős házat" Gyékényes az ország ígyik legforgalmasabb or­szágkapuja. A vasútállomá­son napjában néha kétezer socsi is megfordul. Értékes portékát visznek Jugoszlá­viába és Olaszországba, gé­peket és élelmiszert, egye­bek között narancsot és cit­romot hoznak a Balkánról, vagy éppenséggel a gyéké­nyesi kavicsot hordják az építtetőkhöz. Nyáron két nemzetközi gyorsvonatpárt is fogadnak: itt lép be az országba, illetve itt hagyja el az államhatárt az Adria- tica és a Maestrál. Gyékényes vitathatatlanul fontos vasúti csomópont, nem mindegy hált, hogy mi­ként élnek a vasutasok. Mindennapi gondjaikról volt szó tegnap késő délután is. A határszélen, Zákány és Zákánytelep között áll egy épület a sportpálya szélén. A vasutasoké, ök építették saját pengőikből, hogy ide is eljusson a mozgókép, hogy öntevékeny irodalmi cso­portjuknak bemutatkozási lehetőséget biztosíthassanak, hogy találkozhassanak a munkában eltöltött nehéz órák után. A fáma úgy szól, hogy az 1930-as évék köze­pén az egykori lőtér helyén a gyékényesi vasutasok ado­mányaiból Major István és Kálmán Sándor pályamester vette meg a téglát, amiből az építkezéshez is értő jegy­vizsgálók, pályamesterek és váltókezelők húzták föl a falakat. Villanyra sem fu­totta. Petróleummal világí­tottak, s fűteni is csak a saját készítésű fűrészporos kályhával lehetett. A hábo­rú zűrzavaros napjaiban, ki tudja honnan, de kerítettek egy áramfejlesztő generátort, s mindössze két liter borért szereztek egy filmvetítőt is, hogy elsők között nyithassa­nak mozit. Az ötvenes évek­ben színre vitték a Csárdás­királynőt, hogy a belépti díjakból székeket, függönyö­ket vásárolhassanak. A csaknem ötvenéves épület időközben természetesen megrokkant. Rendre fel kel­lett újítani. Legutóbb a MÁV Építési és Hídfenntartási Fő­nökségének tervezőcsoport­ja vázolta föl az elképzelé­seket. A csurgói karbantartó gazdasági munkaközösség február elején kezdett a munkához és október 21-én már a felújítás befejezését jelenthették. Tegnap délután Zámbó Tibornak, a gyéké­nyesi körzeti főnökség veze­tőjének köszöntőjét követő­en Busch Károly, a MÁV Pécsi Igazgatóságának he­lyettes vezetője már a kor­szerűen berendezett művelő­dési központot adhatta át a gyékényesi vasutasoknak. A határszéli pengős házra két és fél millió forintot költöttek. A tanács kétszáz­ezer forinttal járult hozzá a HÉTVÉGI tájoló Az első ködös novemberbe nyúló hétvégén nem túlsá­gosan bőséges a megye mű­velődési házainak kulturális kínálata. Akadnak azért né­hány helyen rendezvények, kiállítások, amelyek megér­demlik az érdeklődők figyel­mét. A megyeszékhelyen a Kili­án György Városi Művelődé­si Központban ma filmklub jellegű sorozat kezdődik. Minden második pénteken láthatnak ezentúl délután hat órától olyan filmeket, amelyek a már legendássá vált Balázs Béla Stúdióban készültek. A vetítéseket eze­ken a rendezvényeken be­szélgetések követik. A soro­zat 1961-től kíséri figyelem­mel a stúdió munkáját. A mai első alkalommal olyan kiváló rendezők alkotásait láthatja a közönség, mintáz azóta Oscar-díjat kapott Sza­bó Istvánét, akinek Te című filmjét mutatják be, vagy Huszárik Zoltán Elégiáját. A programban szerepelnek még Sára Sándor: Cigányok, No- vák Márk: Kedd és Kardos Ferenc Miénk a világ című alkotásai is. Az est vendége Durst György, a Balázs Béla Stúdió munkatársa, aki vála­szol az érdeklődők kérdései­re. Ugyancsak a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban tekinthetjük meg azt a kiállítást, amely szerdán nyílt Szép Lajos pedagógus­festő munkáiból. A Nagyka­nizsán élő festő a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán vég­zett, s ezen a kiállításán olaszországi, törökországi és csehszlovákiai emlékeit dol­gozta föl a vásznon. Képün­kön egyik munkáját láthat­juk. Maradjunk még egy ren­dezvény ajánlásáig Kaposvá­munkához. Nemcsak a gyé­kényesi vasutasok megbecsü­lésének jeleként, hanem azért is, mert ennek az épü­letnek az előnyeit a helybe­liek és a társközségekben lakók is élvezik. Kicserélték a nyílászáró szerkezeteket, újáépítették a padozatot, parkettáztak, átépítették a kályhákat, és öltözőket ké­szítettek a színpadhoz. Öl­tözőt és fürdőt kapott a fo- cicsapaí is. A vasutasok tegnapi ünne­pére eljöttek a település ve­zetői, a vasutasok hozzátar­tozói is, ígérve, hogy láto­gatásuk nem egyszeri alka­lom, hanem visszatérő ven­dégek lesznek a művelődési házban. A házigazdák gaz­dag programot ígérnek. Késő délután föllépett a MÁV nagykanizsai művelő­dési házának tánckara, s a gyékényesi vasutasok vegyes­kórusa klasszikus kórusmű­vekből válogatott műsorá­val. N. J. ron, s egyúttal kivételként egy hétfői programra hívjuk föl a figyelmet. Este fél hét­kor a zeneiskola hangver­senytermében Bánki József zongoraművész ad koncertet. Műsorában a Liszt-évhez való kötődés jegyében az ün­nepelt zeneszerző hat művét játssza el. Érdekes kiállítást láthatnak a vendégek a kadarkúti mű­velődési házban. A meglehe­tősen egyedülálló anyag ér­dekessége, hogy képregénye­ket mutat be. Több képre­gényváltozatot láthatunk, különböző technikai eljárá­sokkal készítve. Annál is ér­demesebb megtekinteni ezt a képregény iránt érdeklő­dőknek, mert ezekben a na­pokban láthatják utoljára. Hétvégi ajánlatunkban gondolunk a gyerekekre is. Kaposváron a napokban a Macskafogó című magyar rajz mesefilmet élvezhették a legfiatalabbak, most pedig egy újabb, számunkra bizo­nyára sok érdekességet rej­tő alkotást nézhetnek meg. A Lutra színes magyar termé­szetfilm, s bár igaz az is, hogy a visszhangja nem a legjobb, általában azt tart­ják a kritikusok róla, hogy a klasszikus Homoki Nagy István-filmek sikerületlenebb utánzata, mégis ajánljuk, hi­szen a városi gyerekeknek sok érdekességet rejthetnek a szép tájak, állatok. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a kritikákat felnőttek írják, még az ifjúságnak szánt fil­mek esetében is. Pályakezdők a Videotonban (Tudósítónktól) Hagyomány a Videoton tabi számítástechnikai gyár­egységének, hogy - a pálya­kezdő szakembereknek be­mutatják a telephelyeket. A gyár gazdasági vezetőinek és KlSZ-bizoittságának szerve­zésében tegnap' a budapesti fejlesztő intézetből és a szé­kesfehérvári központból több mint hatvan fiatal mérnök, közgazdász, matematikus lá­togatott a tabi gyáregységbe. A gyár új dolgozóit — fej­lesztőket, meósokat, techno­lógusokat és bemérőket —, akikkel majd kapcsolatba kerülnek a tabiak, fogadta Chudich Antal igazgató, és áttekintést adott a somogyi gyáregység feladatairól, ne­hézségeikről. Elmondta, hogy a korábbi félkészgyártást egyre jobban fölváltja az önálló termékek komplett szerelése és mérése. Múlt évi termelési értékük meg­haladta az 1,3 milliárd fo­rintot. A pályakezdő fiatalok ez­után megtekintették a gyár­tási műveleteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom