Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-30 / 256. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 30., csütörtök Bécsi utótalálköió A szovjet küldöttség aktív munkát fog végezni Katonai—ipari komplexumok Az amerikai „vas háromszög" Az Egyesült Államokban a fegyvergyártás a legkifizetődőbb üzlet. Képünkön: Pershing—2-es rakéták alkatrésze futósza­A november 4-én kezdődő bécsi találkozón a szovjet küldöttség aktív munkát fog végezni, önállóan és más országok küldöttségeivel együtt kezdeményezéseket terjeszt elő a helsinki záró­okmány által érintett min­den témakörben, s kész lesz arra, hogy figyelmesen meg­vizsgálja a többi résztvevő javaslatait. Ezt hangsúlyozta szerdán Moszkvában tartott sajtóértekezletén Jurij Kas- lev nagykövet, a szovjet kül­ügyminisztérium főosztály- vezetője, a bécsi utótalálko­zón résztvevő szovjet kül­döttség tagja. A nagykövet rámutatott, hogy a Szovjetunió az össz­európai folyamat elmélyíté­séért száll síkra, ezért azon munkálkodik, hogy a bécsi találkozó kedvezően hasson erre a folyamatra, s jelentős új megállapodások szülesse­nek a helsiníki záróokmány egyes fejezetei által felölelt témakörökben. A Szovjetunió megítélése szerint a küszöbönálló bécsi találkozó minden kétséget ki- zárólan nagyjelentőségű ese­mény lesz az európai kon­tinens életében és a földrész Árulkodó Szerda esti knmmentánink Az ülés „forgatókönyve” kísértetiesen emlékeztetett a néhány hónappal ezelőttire: hasonló volt a felszólalások hangneme, az érvek csopor­tosítása, s azonos lett vé­gül a befejezés is. A Bizton­sági Tanácsban, ahol (s ez nyilvánvalóan a válság elhú­zódására, megoldatlanságára utal) immár sokadszor tár­gyalták meg a nicaraguai krízist, vétójával az Egyesült Államok ismét megakadá­lyozta, hogy a testület egy Washingtont elítélő határo­zatot fogadjon el. A probléma megvitatását ezúttal nem Manag hanem az el nem kötelezett államok nyújtották be ja­vaslatukat, amelynek közép­pontjában a hágai nemzet­közi bíróság döntésének tisz­teletben tartása, vagyis — közvetve legalábbis — a Fe­hér Ház beavatkozásának bírálata állt. Washington számára a BT-vita időzítése annál kellemetlenebb lehet, mivel Reagan elnök aláírá­sával épp a napokban emel­kedett törvényerőre a nica­raguai ellenforradalmárok­nak száz millió dolláros se­gélyt biztosító kongresszusi határozat. Másrészt most folyik Ma- naguában a sandinista nép­határain túl. A találkozó a világban kialakult minőségi­leg új helyzetben kezdődik. Ezt a helyzetet a nukleáris fegyver felszámolásának Mi­hail Gorbacsov által január 15-én ismertetett programja, a Varsói Szerződés tagálla­mainak nagyfontosságú, az európai haderő és fegyverzet csökkentését célzó javasla­tai és a reykjavíki találko­zón előterjesztett szovjet cso­magterv határozzák meg. Jurij Kaslev emlékeztetett rá, hogy az 1877—78. évben megtartott belgrádi, majd az 1980—83. évi madridi talál­kozót követően ez lesz a har­madik utóértekezlet, amely­nek feladata a helsinki fo­lyamat értékelése és tovább­vitele. A madridi találkozó óta megtartották a biztonság és a bizalom erősítésével, va­lamint a leszerelés kérdései­vel foglalkozó stockholmi konferenciát, a vitás kérdé­sek békés rendezéséről At­héniban, a földközi-tengeri térség országainak együtt­működéséről Velencében, az emberi jogokról Ottawában, az emberek közötti kapcsola­tokról Genfben tanácskoztak vétó bíróság pere, amelyben a kontráknak utánpótlást szál. Utó amerikai zsoldos-pilóta ül a vádlottak padján. Bár­mennyire is igyekezett az amerikai adminisztráció és a titkosszolgálat tagadni min­denféle részvételt az ügyben, a Fehér Házban és a Penta­gonban elhangzott cáfolatok­nak még nyugaton sem ad­tak sok hitelt. A C1A ma­gyarázkodásának még ke­vésbé. Az immár „törvényessé” vált katonai segélyezés, és a Biztonsági Tanácsban el. hangzott árulkodó vétó min. denesetre sötét árnyékot vet a térségbeli feszültség békés megoldására törekvő erők szándékaira. A válságban közvetíteni próbáló Contada- ra-csoport gyakorlatilag hó­napok óta tehetetlen, s úgy tűnik: pillanatnyilag megle­hetősen kicsi az esély a tárgyalások megkezdésére. A Contadora-csoportban aktív szerepet játszó Mexikó kül­ügyminisztere például joggal állapította meg, hogy a poli­tikai hajlandóság hiánya, és a külföldi beavatkozás foly. tatódása miatt a minden érintettnek megfelelő diplo­máciai keretegyezmény ki­dolgozása csupán elméleti lehetőség marad. A BT-vita, az érdemleges határozatot megakadályozó vétó pedig ismét azt bizo­nyította, hogy Washington távolról sem igyekszik felol­dani e patthelyzetet, előse­gíteni a békés kibontakozást. Sz. G. a kérdések szakértői, Buda­pesten pedig kulturális fó­rumot rendeztek. Szovjet megítélés szerint e fórumok összességében ked­vező eredményekkel jártak. Különösen fontosak a stock­holmi konferencián született megállapodások. Bécsben a Szovjetunió azon fog mun­kálkodni, hogy bővítsék a stock holmi konferencia má­sodik szakaszának feladatait, s a biztonsági kérdések megoldása mellett minde­nekelőtt az európai haderő és fegyverzet korlátozására, vagyis a konkrét leszerelési lépésékre összpontosítsa fi­gyelmét a tanácskozás. A „második kosár”, a gaz­dasági, tudományos, műszaki és környezetvédelmi együtt­működés tekintetében a Szovjetunió a záróokmány adta tehetségeik mind telje­sebb kihasználásáért fog sík- raszállni. A nagykövet fél­hívta rá a figyelmet, hogy a szovjet gazdaság és a kül­gazdasági tevékenység átala­kítása nyomán további ked­vező lehetőségek nyitottak e területen. Harcok Bojrútban Miközben az érintett felek Valid Dzsumblattnak, a Ha­ladó Szocialista Párt veze­tőjének az irányításával Dél- Lilbanoniban igyekeznek vé­get vetni a háborúskodás­nak, szerdán kora este tel­jes erővel 'robbant ki a harc a Bej rút melletti palesztin tábor, Bordzs öl-Baradzsne körül. Az A mai-mozgatom és a palesztinok automata fegy­verekkel, rákétákkal lőtte egymást, sok lövedék a kör­nyező lakónegyedeket érte. Sok a sebesült. Letartóztatások Chilében Santiagóiban kedden letar­tóztatták Ocieí Nunezt, a betiltott Chilei Kommunista Párt egyik vezetőjét. Nunez képviseli a chilei kommu­nistákat a Demokratikus Népi Mozgatom (MDP) elne­vezésű ellenzéki tömörülés­ben. Az a vád ellene, hogy hetekkel ezelőtt „az ország belbiztonságát veszélyeztető” kijelentéseket tett. A chilei hatóságok a kö­zelmúltban őrizetbe vették az MDP vezetőségének több mint 20 tagját, köztük Ger­mán Correát, a szervezet ve­zetőjét. A reykjavíki leszerelési át­törést megakadályozó leg­fontosabb oknak Mihail Gor­bacsov az Egyesült Államok politikai vezetésének a kato­nai-ipari komplexumtól való függését nevezte. De milyen erőkről is van szó? Növekvő étvágy A katonai-ipari komple­xumnak — a militaristák, a fegyvergyárosok és a szél­sőséges politikusok „vas há­romszögének” — a gazdasá­gi, a politikai, a tudomá­nyos és a szellemi életben való egyre szembetűnőbb je­lenlétéről több mint tíz év­vel a második világháború befejeződése után első ízben Dwight Eisenhower egykori elnök tett említést búcsúbe­szédében. Azóta közel há­rom évtized telt el, s az ame­rikai társadalmat hatalmas polipként szipolyozó képződ­mény — kiváltképp Reagan elnöksége idején — eredeti méretének többszörösére nőtt. Legkeményebb magvát az állami költségvetést meg­csapoló, a dollárok milliárd- jait a saját kasszáikba át­szivattyúzó hadiipari kon­szernóriások alkotják. Nézzük a tényeket. Az Egyesült Államok katonai kiadásai 1985-re már re­kordszintet, 292 milliárd dol­lárt értek el. Az október el­sejével kezdődött 1986—1987- es költségvetési évre a kor­mányzat eredetileg több mint 300 milliárdot kért hadügyi célokra, a törvényhozás azon­ban az egyre nyomasztóbb államháztartási deficit (csak­nem 230 milliárd dollár!) csökkentésére törekedve, le­faragta az előirányzatokat. (Még így is 274 milliárd dollárral gazdálkodhat a Pentagon.) Az arányokat jól érzékelteti, hogy az 576 mil­liárdos összkiadásokból mennyi jut fegyverkezésre, annál kevesebbet költenek viszont egészségügyre, pol­gári kutatásokra, a szociális gondok enyhítésére. A szám­lagon adatok alapján azt is gon­dolhatjuk: az Egyesült Álla­mok hadiállapotban állónak tekinti magát, máskülönben mi indokolná a katonai büd­zsé ilyen magas szinten tar­tását? Egyetlen dolog magyaráz­hatja: a katonai-ipari komp­lexum étvágya nőttön-nő, s a mind újabb, egyre költsé­gesebb nukleáris és hagyo­mányos fegyverek gyártását és szolgálatba állítását kény­szerítik ki a kormányzattól. Amilyen mértékben szapo­rodnak a Pentagon által a legkorszerűbb haditechnikai eszközök előállítására fel­adott hadimegrendelések, olyan ütemben hatványozód- nak meg a „nagy cápák” profitjai. A fegyveres erők igényeit a legmesszebbmenő­kig kielégítő konszernek nye- reségi rátája legkevesebb 20 —30 százalékkal haladja meg a polgári szükségletekre ter­melő nagyvállalatokét. így hát nem csoda, ha a legéle­sebben elleneznek minden fegyverzetkorlátozási megál­lapodást. A kör bezárul Hosszadalmas lenne felso­rolni azokat a mamut-válla­latokat, amelyek ilyen vagy olyan módon közvetlen ha­szonélvezői, egyúttal befolyá- solói is a kormányzati dön­téseknek, egyebek között pél­dául a nemzetbiztonsági ta­nácsban ülő embereiken ke­resztül. A fegyverkezés fo­kozásában érdekelt 12 leg­nagyobb monopólium — a McDonnel Douglas-tól a Rockwell Internationalig, a General Dinamicsig, a Loc- heedig, a Boeingig és a Ge­neral Electivig — egyedül 1984-ben egyenként 5—7 mil­liárd dollárnyi tiszta hasznot zsebelt be. Nem rosszabb en­nél a következő két esztendő mérlege sem. Érdekes adat, hogy az utóbbi három évben a Pentagonból több mint 2500 magas beosztású kato­na és civil „áramlott át” a hadiipar vezető posztjaira. (Sokan közülük korábban ugyancsak e körből kerültek be a Pentagonba.) Ez a sajá­tos körforgás, a „személyi uniók” összfonódása tartósan biztosítja a szavatolt állami katonai megrendeléseket. Is­meretes, hogy Caspar We­inberger, a jelenlegi hadügy­miniszter és jónéhány kulcs­embere azelőtt a Pentagon­nal ugyancsak szoros kap­csolatban álló konszernéi dolgozott. A kör ilymódon bezárul. Az elnök hálája Az sem titok, hogy Ronald Reagant, az egykori kalifor­niai kormányzót a „nyugati part” gyors ütemben feltörő hadiipari csoportjai segítet­ték az 1980-as választási kampányban és juttatták be a Fehér Házba. Ezért a tá­mogatásért — véli az elnök — mindmáig hálával tarto­zik, amit Reykjavíkban a „hadászati védelmi kezde­ményezéshez”, az SDI-hez való makacs ragaszkodásával juttatott kifejezésre. Nos, ez a hála mindenekelőtt a „csil­lagháborús” terv zászlóvivői­nek, azoknak a katonai-ipari köröknek szól, amelyek a „nemzetbiztonsági érdekek­re” hivatkozva — a hadügy- és az energiaügyi miniszté- rum sokmilliárdos keretéből részesülve — körömszakadtá­ig ellenzik a nukleáris föld­alatti kísérleti robbantások beszüntetését, az űrhadvise­léshez szükséges újtípusú röntgen-lézer- és sugárnya­láb-fegyverek kipróbálásá­nak tilalmát. Ez az úgyne­vezett védelmi pajzs — sze­rény számítások szerint is — legalább 800—900 milliárd dollárba kerülne. Nem min­dennapos üzlet! A „minél rosszabb, annál jobb” jelszavát valló komp­lexum-hívek, persze nem képviselik az egész amerikai népet. Ezt Reagan is tudja. Az egyszerű emberek millióit az Egyesült Államokban is a nukleáris háború veszélye miatt szorongás, félelemérzet tölti el. Az elnöknek és csapatának fokozódó mérték­ben kell számolnia a közvé­lemény hangulatával. Serfőző László ~T~ Szöuli diákok a dél-koreai kormány és az Egyesült Államok elleni tiltakozásul elfoglal­ták a Konkuk egyetem öt épületét. A diákok felkészültek a rohamrendőrök várható tá­madásának elhárítására Valerij Szokolov altábornagy a hat magasabbegységből utolsóinak hazatérő szovjet ezred parancsnoka jelt iád az in­dulásra az afganisztáni Kunduzban (MTI-fotó, Németh Ferenc felv. — Telefotó—KS) Az amerikai katonai-ipari komplexum étvágya telhetetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom