Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

1986. október 24., péntek Somogyi Néplap 5 LISZT FERENC EMLÉKEZETE Budapest, Róma, Weimar 1861-ben Liszt elhagyta Weimairt. Hosszabb római tartózkodás következett. Be­fejezte a Szent Erzsébet le­gendája című, még Weiimar- ban megkezdett oratóriumát, megírta a „Kiriseitus”-t (1862 —66), s misét komponált Fe­renc József magyar királlyá koronázására. E mű azonban csupán Erzsébet királyné közbenjárására hangozhatott el 1867-ben. Magyarországra gyakran látogatott, nemcsak Pesiten, számos városunkban ünnepelték. 1865-ben Rómá­ban abbé lett. Az évtized vé­gétől ismét rendszeresen visszatért Weimánba. 1871-ben Liszt királyi ta­nácsosi címet és évjáradékot kapott Ferenc Józseftől. Meg­kezdődték a csatározások a Zeneakadémia megteremté­séért. Az intézmény 1875- ben nyílt meg Budapest bel­városában, a ma már nem létező Hal téren. Bár Liszt az intézet vezetését nyoma­tékosan nem kívánta s nyűgnek érezte, végül elvál­lalta az elnöki posztot. Gya­kori távdlilétei idején az ügyek intézője Erkel Ferenc volt. Liszt felváltva tartóz­kodott Budapesten, Rómában és Weimarban, mindenütt nagy számú tanítványa kö­rében. Leveleit olvasva megható, mily nagy felelős­séget érzett a magyar zene­kultúra fejlődésében megha­tározó szerepet játszó Zene- akadémiáért. Ha éppen nem is volt jelen, tömérdek le­velében intézkedett, döntött el nagy és kisebb kérdése­ket, mélyen átérezte az in­tézet fontosságát. 1880-ban készült el a Ze­neakadémia új épülete Bu­dapest legszebb útvonalán, a Sugár úton (ma Népköztár­saság úit,ja), benne Liszt pom­pás új otthonával, amelyet hívei fényűzően rendezték be a számára. (Az épület 1986 őszétől isimét a Zeneművé­szeti Főiskoláé, benne gaz­dag Liszt-múzeummal.) A tisztelet és megbecsülés meg­annyi külső jele sem feled­tethette azonban az idős Liszt zeneszerzői elfeledett- ségét, elszigetélitsógét. Késed művei visszbangtailanok egész Európában. Ezek az al­kotásai szépszerével el sem hangzottak, a 20. század ze­néjét előlegező újításai; ko­ra nem ismerte, s valószínű­leg nem is értékelte volna. Mennyire jellemző cím: Hangnemnélküli bagatell. Ám az utolsó esztendők zon­goradarabjainak egész for­málása, előremutató hangzá- sa-dailamvllága még Liszt utókorára sem volt hatással. Úgy látszik, Liszt művé­szete legkiválit pianista tanít­ványaiban él tovább, Euró­pában és a tengerentúl is. Századiunk hangverseny- életében döntő szerepet ját­szanak olyan művészek, mint Eugen d’Albert, Con-rad Am- sorge, Ferruccio Busóni, Fre­deric Lamond, Emil Sauer, a magyar zenekultúrában Liszt (tanítványával, Zichy Géza gróffal pedig Freund Róbert, Tho- mán István. Kedvelt tanít­ványa, August Gölíerich gyorsírással följegyezte Liszt tanítását, az óráin mondotta­kat. Kiolvasható e jegyzetek­ből, hogy a pedagógus Liszt is messze megelőzte korát. Az elmagányosodáshoz hozzájárult megromlott kap­csolata egykori pártíbgolt- jávaü, Richard Wagnerrel. Emberileg romlott meg e vi­szony, amikor Liszt leánya, Gosima Wagnerért elhagyta első férjét, a Lisizt-itanítvány Bülow-t. De művészileg is eltávolodtak, hiszen a mind nagyobb csúcsokra törő Wag­ner egyre kevésbé becsülte apósa zenéjét. Liszt ugyan ismételten elzarándokolt Bayreutlhba, miután jóté-. konycélú szerepléséivel maga is hozzájárult a Wagner - színház felépítéséhez. S ott van 1882-ben a Parsifal be­mutatóján. Wagnert az év végén látja utoljára, s 1883- ban, halálhírét véve, több zongoradarabban is emléket állít fiatalsága harcostársá­nak. Liszt nemcsak Wagnert pártfogolta nehéz napjaiban, hanem számos kortársát is. Talán nincs e korban még egy muzsikus, aki annyi ze­neszerzőtársat segít, s tisztel meg a barátságával, mint Liszt Ferenc. Chopin és Ber­lioz, Meyerbeer és Halévy, majd Smetana, az orosz ötök, s a kor magyar mu­zsikusa, Erkel Ferenc. Szinte jelképes, hogy a Wagner emlékének hódoló Liszt Ferencet Bayreuthban, az ünnepi játékokon éríi 1886. július 31-én a halál. Sok méltatlan mellőzés után im­már emlékének hódol Lon­don, Milánó, Párizs, s egy­kori viharos sikereinek s-ók más színtere. (Folytatjuk.) Liszt ÍPlotényi Nándor zongorista és Reményi Ede ihegedű- művész társaságában A nagy üstökös HANGVERSENY A ZENEISKOLÁBAN Az 1811-es év a csodás ter­mészeti tünemények éve volt. A kor egyik csillagá­szati csodája, a nagy üstö­kös éjszakánként bevilágí­totta Közép-Európa egét. Az efféle csodás jelenségeket emberemlékezet óta nagy dolgokra hivatott ember jöt­tének előjeleként magyaráz­ták — így történt ezúttal is. Október 22-én Dóborjánban megszületett Liszt Ferenc. A Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola a 175. születés­nap estéjén ünnepi műsor­ral emlékezett meg névadó­járól. A hangversenyterem színpadán berendezett kis sarok idézte föl Liszt Ferenc otthonát, ahol a zongoratan­szak növendékei végigkísér­ték a nagy mester változa­tos életútját: az ünnepelt zongoraviirtuózit és tanárt, a magyarságát megváltó haza­fit, a jótékony embert, aki az 1838-as pesti árvíz hírére hamgversenykörútjánalk be­vételét juttatta el az árvíz- károsultaknak. Megismertük két nagy szerelmét, Marie d’ Agoult grófnőt és Carolyn Sayn-Wittgenstein hercegnőt, akik a zenepoéta múzsái vol­tak. Tanúi lőhettünk idősko­ri befelé fordulásának, mely vallásos elmélyüléséhez ve­zetett. A színpad bal oldalán dia- képeken jelentek meg a Lisztről készült korabeli fo­tók és festmények, életének jelentős állomásai. A szín­pad közepén állt a két zon­gora. A műsor gerincét Liszt zongoraműveli alkották, kezdve az Op. 1-es Etűdök­től a „Vándorévek”-en és a „Magyar Rapszódiák”-on át a szerelmi líráig, a Consola­tions és Karácsonyfa-difclus miniatűrjeitől Liszt Ferenc estéjének megrendítő és fel­rázó darabjaiig. A műveket a zeneiskola növendékei és a Pécsen to­vábbtanuló Gál Katalin, Má­riás Zsolt ' — az iskola volt növendékei, a tanárt karból pedig Balázs István adták elő élményt nyújtva. Meg­hitt hangulatot teremtettt a tanítóképző főiskola kórusá­nak közreműködése. A mű­sort az iskola zongoratan­szaka rendezte a „hangok nagy tanára” iránti tisztelet­tel és lelkesedéssel. Liszt Ferenc porai messze földiben nyugszanak. Rajltunk áll, hogy szelleme köztünk éljen. A kaposvári zeneisko­la méltóképpen emlékezett mag hazánk üstökösként ra­gyogó nagy művészéről. Breuer János Dr. Gallai Istvánná csak negyvennégy tavaszán érkezett meg... Mivel a papír ilyen sokáig vándorolt, de legfőképpen mivel az aláírása olvashatatlan volt (csupa kacskaringó meg krikszkraksz), Dar ja úgy döntött, hogy ez a papír ha­mis, valami rossz embernek a műve.” A falusi környe-* zetbe helyezett történet ki­fejlete ennyiből is sejthető — az már aligha, hogy szin­te mesei, a sok gond, nyűg, éhezés ellenére is sajátosan idillizáló az előadásmód. Va­laki világgá is megy, mint a mesében. Valóban így esett-e...? A fájdalmas vá­lasz, a bölcselkedő befejezés is a szörnyűségessel, a meg- másíthatatlannal perlekedik, és — miként a mesében — a hit és pátosz csöndes ere­je által kívánja visszaállí­tani a megbomlott világ rendjét. „Néha azt kérdezem ma­gamtól, mi értelme ennek az egésznek. Csak utazom, uta­zom, mintha valami célom lenne vele” — kezdi a hol­EGTAJAK—1986 A szinte összeszámlálha- tatlan hazai sorozat között az Európánál megjelenő Ég­tájak az egyik legkedveltebb, s az egyik legrégebbi is egy­ben. Esztendőről esztendőre öt világrész elbeszéléseit ad­ja közre. Ez az egyszerűsé­gében vonzó koncepció iro­dalmi látókörünk tágításával a világszemlélet tágasságát is nemesen szolgálja. Még ki sem nyitjuk a könyvet, s már eleve izgalmas, mely országok alkotói képviselte­tik magukat, hogyan alakul az egyes kontinensekről vá­logatott novellák aránya, egy-egy év némiképp vélet­lenszerű metszetében épp melyik nyelvterület, melyik irodalom mutatkozik a leg­termékenyebbnek. Alapos ol­vasottság, tájékozottság szük­ségeltetik ahhoz, hogy a szerkesztő a valóban értéke­set, újat, jellegzetesei, izgal­masat gereblyézze össze. Akad azonban hátulütője is ennek a „földrajzi” szer­kesztésmódnak: a hagyomá­nyosan legformátumosabb irodalmak szükségképp nem maradhatnak ki belőle; íz­lés, ismeret, közelség gya­korlatilag mindig Európa íróinak juttatja a legna­gyobb teret; a kicsi „sziget­irodalmak” szinte egzoti­kumként bukkannak föl, ha fölbukkannak egyáltalán. Kézenfekvő szerkesztési el­vek és alig kiküszöbölhető hiányok együttesen szabják meg azt a szerkezetet, me­lyet a válogató nem egy­könnyen színezhet a maga irodalomképének, literatúra- fölfogásának sajátosságaival. A sorozatot Gy. Horváth László gondozza, nagy felké­szültséggel, hozzáértéssel, a rendelkezésére álló és a ki­szemelt elbeszéléseket biztos ízléssel mérlegelve. Teljes­séggel mégsem lehetünk elé­gedettek: a föntebb említett veszélyek, a gyűjtemény „szerkesztődésének” bizonyos mechanikussága, a könyv kopársága a kétségtelen szín­vonal ellenére is elkedvetle­nít. Vajon a jól fölfogott tárgyilagosság föltétlenül azt követeli-e meg, hogy a szer­zők ábécé-rendben kövessék egymást? Egy-egy fénykép­re, rövid életrajzra nem fut­ná a kiadói keretből? Ám hagyjuk az „alaki ki­fogásokat”, hiszen az olva­sót végül is az érdekli: jó-e, lebilincselő-e, meglepetéseket tartogató-e az Égtájak idei antológiája? Tizenkilenc író tizenkilenc elbeszélését vé­gigolvasva ezt a kötetet va­lamivel a megszokott jó át­lag fölöttinek minősíthetjük. Vállalva a szubjektív ítélke­zést, három novellát eme­lünk ki. Vaszilij Bjelov neve láttán a tapasztalt olvasó bizonyá­ra kitalálja: a háborúról szól az írás. Megint új oldaláról ábrázolva azt a borzalmat, amely sajátos módon az em­beri helytállásnak, tisztes­ségnek, sőt humánumnak is fokmérője, próbaköve lehet. A novellakezdés máris hús­ba vág: „Vanyát — Darja Rumjanceva fiát — negy­venkettőben ölték meg a fronton, de az értesítő papír­HÉTVÉGI jf ájolÓ A Hollandia Magyarorszá­gon című rendezvénysoro­zathoz kapcsolódik a Kilián György Városi Művelődési Központ ma esti rendezvé­nye: Margriet Eshuijs és héttagú' rockegyüttesének hét órakor kezdődő koncertje. Holnap négy órától a mű­velődési központban Dili show lesz. A programban mini műhely — szövés, ko­rongozás, bőrözés — vala­mint táncház szerepel. A résztvevők megtekinthetik a Jégkrém balett című filmet, a Szkéné színpad műsorát és a Rómeó és Júliát a Ho- wa csoport előadásában. Délután egy órától Kapós- mérőben szüreti felvonulá­son és mulatságon vigadhat a lakosság. Három órakor kezdődik a művelődési köz­pont ifjúsági színpadának Paraszt dekameron című előadása, zárásként pedig diszkón táncolhatnak a ka- posmérői fiatalok. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központban a szokásos videovetítéssel és műsoros diszkóval jelentke­zik ma este fél hat órakor a Diáktanya. Szombaton hat órától a jugoszláv Viroviti- ca város fúvószenekara ad koncertet a művelődési köz­pontban, este nyolc órától ugyanitt a nyugdíjas vendé­geknek rendeznek családi estet. Vasárnap nyolc órától a Spirál együttes közremű­ködésével ifjúsági táncest kezdődik. E hét végén még megtekinthető a Lakócsa környéki szőttesek című helytörténeti kiállítás. Képregény-változatokat és land író, Cees Nooteboom, aki rutinos világutazó is. A csörgedezve induló, lassan bontakozó — noha rövid — história váratlanul emelke- dik-erősödik egyéni széppró­zává, a függeléknek ható befejezéssel azt éreztetve: a világon mindennek — min­den képtelenségnek is — mélységes értelme, célja van. Isaac Bashevis Singer Lö­we rabbi és A gólem közis­mert legendáját költi újra, a miszticizmus és a bűbájos­ság titokfátylát kerítve a részleteit, keretét tekintve igencsak nyers, erőszakos történet köré. A novellazá­rás itt sem valami szívderí­tő. Mégis örvendhetünk, hogy a Nobel-díjas amerikai író zárja a kötetet, hiszen az a pár szó, amellyel elbeszélé­sét átnyújtja, az Égtájak antológiasorozat szellemisé­gének, az irodalmi kéznyúj­tás igényének is mottója le­hetne. A „hamis vádaskodá­sok” és „gonosz ítéletek” korszaka végeztének jövendő reménye egybecseng azzal, amit az idei gyűjtemény is sugall — az égtájak testvé­riségével. Tarján Tamás különböző technikai megol­dásokat mutat be az a ki­állítás, mely szerdán a ka­darkúti művelődési házban nyílt meg. Ma délután két órakor és ötkor a Gábor Andor Mű­velődési Központ a Népszín­ház előadásának ad otthont. A nagyatádi gyereksereg a Három szegény szabólegény című zenés, mesejátékot lát­hatja. A szabadidőterem ma öt órától a Blöff című tré­fás játékra várja közönsé­gét. A városi szabadidő sportbizottság holnap rende­zi meg az országos sportna­pok záró ünnepségét és egy­ben a városi ötpróba sport­akció ünnepélyes megnyitá­sát, valamint első próbáját. A „Futatád” városi tömeg­futásra nők, gyeremekek és férfiak jelentkezését várják. A csurgói Csokonai Műve­lődési Központban korszerű élelmiszerek és vegyi áruk kiállítása látható. A berzen- cei művelődési otthonban ma, a somogyudvarhelyiben pedig holnap fél hat órakor videomozi lesz. Fiatal közönséget várnak vasárnap fél háromkor a marcali Helyőrségi Művelő­dési Otthon matinéelőadásá­ra. A Hüvelyk Panna című szinkronizált japán rajzfil­met vetítik. A siófoki Dél­balatoni Kulturális Központ­ban rendezték Csurgói Máté Lajos festőművész-grafikus kiállítását. A kaposvári Latinca Sán­dor Művelődési Központ fo­tókiállítása hétfőn zár. A Somogyi Képtárban Cziráki Lajos festőművész tárlata látható. A Kaposvári Galé­riában a nagyatádi faszob­rász művésztelep mutatkozik be (képünkön). A kaposvári Helyőrségi Művelődési Otthon fiatal közönségének szerez kelle­mes órákat szombaton tíz órakor a Kacor, a detektív című matinéelőadásával. Szintén a gyermekek fi­gyelmét szeretnénk felhívni két kaposvári mozi hét végi filmajánlatára. A Vörös Csil­lag Filmszínházban délután három órakor a Macskafogó című magyar rajzfilmet iz­gulhatják végig. Hordozható planetárium Újdonság a hordozható planetárium Amerikában, amelynek valamennyi tarto­zéka elfér egy személyautó­ban, és tíz perc alatt bárhol összeszerelve, megkezdhetik benne az előadást. A bemu­tatókupola nylonballon, amelyet félgömbbé fújnak fel, és így belső felszínén ki­alakul a vetítőfelület. A ku­polába légasilipen át lehet bejutni, és 30 néző számára van benne hely.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom