Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

1986. október 24., péntek Somogyi Néplap 3 Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) automatikusan érvényesül­nek, és nem lesz szükség időnkénti korrekciókra. Az elvek megvalósulásáért sok és következetes lépést kell tennünk. Külön-külön is sok a teen­dőnk — így együtt pedig megkülönböztetett a felelős­ségünk. Megítélésem szerint kívánatos lenne, hogy csök­kenjen a nagyon fiatalon, kellő ismeret és önismeret hiányában kötött házasságok száma. Rendelkezésünkre áll­nak már azok a korszerű pszichológiai, pedagógiai, or­vosi, szociológiai és tömeg­kommunikációs ismeretek, amelyeknek a tudatos fel- használásával a megelőzés, a felkészítés területén ered­ményeket érhetünk el. A fiatalok boldog családi életre vágynak. Meg kell hát teremtenünk annak a feltéte­lét, hogy iskolát ✓ végzetten, biológiailag éretten, egész­ségesen, családi ismeretekben jártasán, megfontoltan vá­lasszák meg a társukat. Ugyanezek a tényezők já­rulhatnak hozzá elsősorban ahhoz, hogy a fiatal párok a gyermeküket is felelősen, a családi élet feltételeit meg­teremtve vállalják. Ugyanak­kor nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy a család- alapítás körülményei ne ne­hezedjenek. Érdemes elgon­dolkodnunk majd azon, fel­tétlen szükség van-e munka-' viszonyra a szülést megelőző időben az anyasági támoga­Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János és Lázár György az ülésteremben. tások folyósításához, és mi­lyen mértékben. Azon kell dolgoznunk — a kormány ál­tal tegnap elfogadott, a la­kásellátás, -gazdálkodás tár­sadalmi-gazdasági program­ja alapján —, hogy a ma még gyermektelen, ám a gyermek vállalását tudatosan tervező fiatal házasok mi­előbb önálló otthonban kezd­hessék meg családi életüket. Legalább ilyen fontos, hogy megoldást találjunk az első gyermek megszületésével já­ró terhek, az anyagi gon­dok, de még inkább az egyenlőtlen anyai-női meg­terhelés csökkentésére. Az ugyanis a tapasztalat, hogy az első gyermek születése után jelentkező életmód vál­tozás riasztja vissza legin­kább a házaspárokat a má­sodik gyermek vállalásától, de érzelmi-anyagi konfliktu­sok, sok esetben a válás ki­alakulásához is ez vezet. A lakás és az anyagi tá­mogatás mellett természete­sen igénybe vehető szolgál­tatásokra, családi segítségre, rugalmas foglalkoztatájra, egészségügyi, jogi, pszicholó­giai tanácsadók kiépítésére van szükség a hasonló sorsú családok, közösségek szoli­dáris segítsége mellett. Fog­lalkoznunk - kell azzal, mi­ként lehetne megfelelő mó­don, társadalmilag hasznos tevékenységként elismerni a gyermeknevelést; legalább a nyugdíj szempontjából oly fontos szolgálati idő számí­tásánál figyelembe venni az otthon töltött éveket. A következő években foko­Nyílt nap az állattenyésztési karon SlkMM bemutatkozás Hogy évek óta eredményes oktató-kutató tevékenység folyik Kaposvár felsőfokú agrároktatási intézményében, a nemrég még mezőgazdasá­gi főiskolakánt ismert, s jó hírét ma a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem ka­posvári állattenyésztési ka­raként öregbítő iskolában, nem szorul bizonygatásra. A magas színvonalú képzés, a kutatási eredmények orszá­gos elismerést váltottak ki — ezt tanúsítják azok, akik itt végeztek, s igazolhatják a gazdaságok, ahol a fiatal szakemberek elindultak pá­lyájukon. Miként születnek ezek az eredmények: mit nyújtott hallgatóinak és a mezőgaz­dasági üzemeknek a főisko­la, s mit ^d most a KAE állattenyésztési kara — en­nek érzékeltetésére rendezett nyílt napot tegnap Kapos­váron az egyetem állatte­nyésztési kara, a MAE So­mogy Megyei Szervezete és a Somogy Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya. — A program szervezőit az a cél vezette, hogy az intézmény oktatói, kutatói megismertessék a termelés­ben dolgozókat, az irányítás­ban és a szervezésben köz­reműködőket az állattenyész­tési karon folyó oktató, ku­tató, termelésfejlesztési te­vékenységgel, azzal, hogy az oktatóbázison, a kísérleti he­lyeken milyen eszközök áll­nak az oktatók, a kutatók és a hallgatók rendelkezésé­re — mondta megnyitójában dr. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese. — A véleménycsere, a bemutat­kozás elősegíti, hogy a taní­tás, a kísérletezés közelebb kerüljön a mindennapi ter­melőmunkához, a hétközna­pok gyakorlatához. A somogyi mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, felelős beosztású szakirányítói zsú­folásig megtöltötték a ter­met, ahol egymást követték az előadások. Ott volt a hall­gatók sorában dr. Győri Jó­zsef, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője és Tapsonyi János, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa is. Dr. Széles Gyula oktatási, dr. Steflef József kutatási és dr. Tamás Károly termelésfej­lesztési főigazgató-helyettes bemutatta az intézmény fő tevékenységeit, majd az öt intézet igazgatója, illetve az intézetek osztályvezetői vá­zolták azt a kört, melyre működésük kiterjed. A hallgatók a rövid tájé­koztatókból több mindenről hallottak, ami közvetlenül vagy közvetve hasznosítható a gazdaságokban, s nem is csupán a szűkén vett állat- tenyésztési ágazaton belül, hanem azon kívül is. Az in­tézmény — például — ala­posan „berendezkedett” a nyelvi képzésre, arra, hogy a Kaposváron diplomát szer­ző agrárértelmiség idegen- nyelv-ismerettel gazdagodva kezdje a pályát — ezt indo-\ kolja az intézmény és a ter­melőüzemek egyre szélesedő nemzetközi kapcsolata. A számítástechnikai szolgáltató egység ingyen kínálja infor­mációit, szaktanácsait; a ku­tatásfejlesztési műszaki cso­port pedig az objektív, a megbízható mérés segédesz­közeit ajánlja az állatte­nyésztőknek. Az állattenyésztési nyílt nap résztvevői dr. Babinsz- ky Mihály főiskolai tanártól hallhattak a gyepre alapo­zott tejtermelés bőszénfai eredményeiről. A Kaposvári Állami Tangazdaság kerüle­tében, az ottani legeltetéses tehenészetben annak idején még a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola kezdte 1981- ben a kísérletet — együtt­működve a tangazdasággal —, s ennek a rendszernek nyomán az egy tehénre jutó terjtermelés az akkori 3202 kilóról tavaly már csaknem 5400 kilóra nőtt, és az idén tovább emelkedik. Méltán bízhatnak a legeltetéses te­henészeti rendszer országos elterjedésében. Az előadásokat követően a házigazdák intézménylátoga­tásra hívták a vendégeket: megtekintették a kísérleti bázisokat. A résztvevők a gyakorlatban nézték meg mindazokat a kutatási-kísér­leti helyeket és munkafolya­matokat, melyekről az inté­zetekről és az egyes osztá­lyokról szóló ismertetőkben hallottak. A tegnapi rendez­vény sikere arra ösztönöz­heti a szervezőket, hogy az első nyílt napot a következő években újabbak kövessék. H. F. zatosan át kell tekinteni a társadalombiztosítási jog­szabályokat, s azokat a csa­ládok érdekére tekintettel kell módosítani. Ennek során lehet a betegápolásra, az idős családtag gondozására fordított idő társadalmi hasz­nosságának elismeréséről is dönteni. A preventív családpoliti­kának a már említettekkel egyenrangú kérdésének te­kintem, hogy a társadalmi szervezetek, a kisebb közös­ségek, a tanácsok, a lakókö­zösségek, a munkahelyek mi­ként tanulnak meg család­ban is gondolkodni — a csa­ládért is tenni. — A törvény igazán csak abban az esetben fogja be­tölteni a rendeltetését, ha valamennyien tisztában va­gyunk azzal, hogy szülőként- nagyszülőként, idősekről gon­doskodó felnőttként, szom­szédként és munkatársként, vezetőként és társadalmi munkásként is sok-sok fel­adatunk van, amelyek ellá­tása alól senki sem mentesít­het bennünket, de amelyek­nek az elvégzése közös bol- dogulásunk-boldogságunk alapját teremti meg — mon­dotta végezetül Csehák Ju­dit. Vörösné Csuka Mária (Ko­márom megye) felhívta a figyelmet, hogy célszerű len­ne a házasságkötés eíőtti kö­telező várakozási időt 30 napról legalább három hó­napra növelni, mert ez elejét venné az elhamarkodott dön­téseknek. Koltay Nándorné (Veszp­rém megye) elmondta, hogy nagyon sokan várják az új családjogi törvénytől az örökbefogadás eddigi nehéz­kes eljárásának egyszerűsí­tését. Dr. Papp Elemér (Zala megye) hangsúlyozta: a mai magyar társadalomnak lé­nyegesen magasabbra kell emelnie az anyaság ragját. Berg Lászlóné . (Hajdú-Bi- har megye) elmondta, az életszínvonal megőrzésében, emelésében megnőtt a sze­mélyes erőfeszítések jelentő­sége, így kevesebb idő jut az egymással való törődésre. Duschek Lajosné (országos lista), a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának elnöke meg­erősítette azokat a korábbam — más-más megfogalmazás­ban — elhangzott képviselői véleményeket, hogy a csalá­di összetartás, a türelem, a Áz ENSZ napján Mostanában kevesebbet hallunk róla. pedig válto­zatlanul dolgozik ez a szé­les, gyakorlatilag az egész világot átfogó fórum, az ENSZ. Többen és többször kétségbe vonták létjogo­sultságát, legalábbis jelen­tőségét — főleg Nyugaton —, amióta a szocialista or­szágok és a harmadik vi­lágbeliek többségbe kerül­tek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, Ugyanak­kor végső soron mindenki tudja, hogy szükség vain rá. Székháza, a New York-i palota az egyetlen hely, ahol a földkerekség népei­nek képviselői rendszere­sen összejönnek, amely te­repet nyújt a legkülönbö­zőbb megbeszélésekre, esz­mecserékre, megállapodá­sokra. Nem véletlenül ol­vashatjuk vissza-visszaté- rően az újságokban jelen­tős politikusokról ezt a mondatot: ,,Ba máskor nem, hát szeptemberben az ENSZ-közgyűlés üléssza­kának megnyitóján bizto­san találkoznak ...” Közvetlenül a háború után, 1945. október 24-én hagyták jóvá az ENSZ al­kotmányát, s erről a nap­ról minden esztendőben megemlékezünk. Két fő okból. Az egyik annak megünneplése, hogy a II'. világháború elmúltával az emberiség valóban új és békés korszakra vágyott, amelyből az erőszakot ki­szeretet, az önzetlenség örök­érvényű emberi értékek. Ez­után nőpolitikái kérdésekkel foglalkozott. Mint mondotta: a nőmunkát csak a társadal­mi munka egészébe ágyaz­va, és mindenekelőtt az anyasággal, meg a családi feladatok elvégzésével együtt lehet jól csinálni. Bozsó Lajosné (Budapest) arról szólt, hogy a család kiemelkedő társadalmi sze­repe indokolta volna: a tör­vény újraszabályozásának ja­vaslatát bocsássák széles kö­rű társadalmi vitára. Dr. Horváth Miklós (Fe­jér megye) a szociális támo­gatás, a hitelpolitika eszkö­zeire támaszkodva tovább kell bővíteni a már meglévő feltételrendszert, lehetővé té­ve ezzel, hogy a fiatal háza­sok belátható időn belül la­káshoz jussanak. Mayer Bertalan (Vas me­gye) a törvényjavaslat kap­csán a színvonalas, a jogpo­litikai célkitűzéseket jól ér­tő és megvalósítani tudó jog- alkalmazás feltételeinek ja­vítását szorgalmazta. Tóth Istvánná (Bács-Kis- kun megye) javasolta, ha a szülő a családon belül meg­oldja fogyatékos gyermeke nevelését — s ezzel lemond az intézeti elhelyezésről —, válhasson „bedolgozójává” az egészségügyi vagy oktatá­si intézményeknek, kapjon járadékot, és ismerjék el munkában töltött időnek. Németh Kálmán (Győr- Sopron megye) megállapítot­ta: az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a meg­előző intézkedések nyomán megállíthatók, sőt megfordít­hatok a káros folyamatok, s így már széthullni készülő családok is megmenthetők. Király Zoltán (Csongrád megye) a többi között annak a véleményének adott han­got, hogy a törvénytervezet jól átgondolt dokumentum ugyan, de a téma komplex kezelése, a társadalmi gon­dok megoldása, a szociálpo­litikai szempontok figye­lembevétele nélkül aligha képzelhető el a módosított törvény hatékonysága. Ezután Sarlós István — több hozzászóló nem lévén — a napirendi pont vitáját berekesztette. Ezzel az őszi ülésszak első napja — ame­lyen Sarlós István, Cserven- ka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — befeje­ződött. zárják, és a tárgyalások veszik át az uralkodó sze­repet. A másik ok nagyon is mai: sok akkori remény mostanáig sem vált valóra, sőt új és veszélyes problé­mák keletkeztek. Az Egye­sült Nemzetek Szervezete olyan jórummá lett, ahol — éppen az 1945-ös hagyo­mány szellemében — meg­oldásokat lehet keresni. Két példa. A most folyó 1986-os esztendőt az ENSZ a béke évének nyilvánítot­ta, s ha többet nem is ér el, de emlékezteti és figyel­mezteti a világot a paran­csoló kötelezettségre? el kell kerülni a háborút. En­nek a törekvésnek az elő­segítésére terjesztette a közgyűlés elé nemrég a magyar küldöttség a szoci­alista országok javaslatát: indítson a szervezet ta­nácskozásokat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására. Száznál több javaslat, té­ma fekszik esztendőnként az ENSZ közgyűlése és a bizottságok előtt. S ha ne­tán az itt folyó viták, ta­nácskozások eredményei nem olyanok, mint amilye­neket szeretnénk, ne felejt­sük el: az ENSZ nem lehet jobb, mint az a csaknem 160 ország, amely őt alkot­ja. Az ENSZ mindenkori világunk valóságát tükrö­zi. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom