Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

4 Somogyi Néplap 1986. október 22., szerda A menetirányító éjszakája A „nyári lak” — aihoigy a dolgozók nevezik — kívül esik a Kaiposi Volán központi teliepének kerítésén. Az üvegfalon túl egyetlen lám­pa égett, megvilágította a bent ülő arcát. Csend eresz­kedett az udtvarra, melyet egy éppen Ibeélló autóbusz szakított meg néhány má­sodpercre. Délután fél hét lehetett. A dolgozók' jó része hazament, a vállalat vezetői is pihenni indultak. Az éjszakás fő- diszpécser, Ander Jenő fél órája vette át a szolgálatot. Magára maradt a több száz kocsival és a felelősséggel. A diszpécserszoba félho­mályában halkan szólt a rá­dió. — A munkaköri leírá­sunkban van, hogy figyeljük a híradásokat. Szerencsére néhány éve nem volt árvíz, sem katasztrófa; ezekről mi is a rádióból hallunk. Ander Jenőn farmerdzse­ki, de nemcsak öltözködésé­ben fiatalos. Mindössze né­hány ősz hajszála sejteti a munkában eltöltött majd húsz évet. — Nagyatádon is dolgoz­tam, majd a budapesti tiszti tanfolyam után kerültem ide a központba. Mozgalmas életbe, csöppentem. Állandó­an úton lévő emberekkel foglalkozom, a gépkocsiveze­tők gyakran megkeresnek. Hiába ülök egy helyben, annyi mindent hallok a kü­lönböző utakról, mintha ma­gam is megtettem volna azo­kat. Az asztalon levő három különböző színű telefon csendben pihen. Napközben főként a vámosi csörömpöl, de a közvetlen vasúti vonal és a belső telefon is épp ele­get van szolgálatban. A százötvenöt közép- és nagykapacitású teherkocsi mozgását kísérik figyelem- mel a fő-menetirányítók. A távolsági fuvarozásban vesz­nek részt ezek a gépek, itt­hon és külföldön. A diszpé­cser legfontosabb feladata, hogy megszervezze a gépko­csik teljes kihasználtságát. — Melyik a legfárasztóbb időszak? — Hajnalban három óra körül nehezedik több kilónyi súly a szempillámra. Kávét nem iszom. Ha jön valami, amit el kell intéznem, máris elmúlik a fáradtság. Nem könnyű tizenkét órát ledol­gozni. Kaposvár, Somogy és Eu­rópa térképe a falon. Né­hány „kitaposott” útvonal be is van jelölve rajta. Az utazni vágyó ember sóvárog­va nézi az idegen tájakat. — Nem irigylem azokat, akik egymaguk elindulnak több ezer kilométerre. Nem mindig számíthatnak a kol­légák segítségére. A váro­sokból, ahol átmennek, szin­te semmit sem látnak. A „gyerekektől” szoktam hal­lani, hogy nem minden úgy van, ahogy Moldova leírta... Búcsúzásunk előtt meg­hallgatok; egy—két történe­tet, jót derülünk a sofőrök kalandjain. Az utcán csípős hideg fo­gad. A „nyári lak” hamar belevész a sötétbe. Faragó László Valami bűzlik a Szondi utcában Október 14-én telefonált szerkesztőségünkbe Balogh István a kaposvári Szondi utca 10-ből, hogy a munka­helyük előtti fogadószinten másfél-két hete áll a szenny­víz. Megkeresték a tanács, a Köjál és az IKV illetéke­seit is, de segítséget nem kaptak. A SÁÉV titkárságvezetőjé­hez fordultunk segítségért. Várhelyi Péter, a szavatos­sági építésvezetőség dolgozó­ja szakemberekkel megte­kintette a helyszínt és meg­állapította, hogy az iroda melletti ^helyiségben történt dugulás miatt árasztotta el szennyvíz a környéket. Oka a háztartási és egyéb hulla­dék a vezetékben. A mun­kát másnap, október 16-án tudták elkezdeni. Véleményük szerint a helytelen üzemeltetésből adó­dó hibát az IKV-nak kellett volna elhárítania. Panaszosunk szeptember 9-én kereste föl Kálmán Ti-' bőmé kirendeltségvezetőt az IKV-nál, és kérte a hiba elhárítását. A szakemberek negyedórán belül g. helyszí­nen voltak és megállapítot­ták, hogy hulladék nem volt a vezetékben, a dugulás oka szerelési hiba. Helyszíni szemlére a Som­ber szakembereit kérték fel. Műszaki, ellenőrük azt java­solta, hogy tárják fel a ve­zetékeket, mert ekkor már más helyiségben is állt a szennyvíz. Ezzel egy időben az IKV munkatársa a SÁÉV-et is segítségül hívta. Ott azt ígér­ték, hogy tíz percen belül a helyszínen lésznek. Reggel­től délig vártak rájuk — hiába. Kálmán Tiborné ez­után a SÁÉV garanciális részlegének a vezetőjéhez fordult és kérte: tárják fel a hibás vezetékszakaszt. Megegyeztek abfcian, hogy az IKV vállalja a munkát, a SÁÉV fizeti. A Somber fel­szólította a SÁÉV-et a hiba megszüntetésére. A megegye­zés ezután úgy szólt, hogy ha a feltárásnál nem kivite­lezési hibát találnak, akkor az IKV köteles elvégezni a munkát. Ekkor már szeptember kö­zepe volt, a szennyvíz vígan ^.csordogált. A hiba elhárítá­sa azonban váratott magára. Az IKV egy kisiparosnak adta ki a munkát, aki veze­téket cserélt, és a , külső szennyvízaknába kötötte be a vezetéket. A Somber ez­után jegyzőkönyvben rögzí­tette a SÁÉV gondatlansá­gából adódó szerelési hibát. Ha valaki ezután azt gon­dolná, hogy valami is meg­oldódott, az téved. Ugyanis, ha a víz lefolyását valami akadályozza, akkor utat ke­resve magának hol itt, hol ott bukkan fel. így van ez azóta is a Szondi utca 10-ben ' és 12- ben. Ugyanis hiányzik az előírt ellenőrző akna, és egyéb műszaki hiányosságok is tapasztalhatók. Á tüneti kezelés tehát nem használt, sőt a Szondi utca 12. alatti SÁÉV-irodában is feltört a szennyvíz. A megoldás? El­költözött az iroda. A szenny­víz maradt. Meddig? V. Á. Ezerkétszáznegyven kilo­méterre Kaposvártól, a sváj­ci Oltenben rendezték meg a pipaklubok találkozóját, a pipaszívók világbajnokságát. Tizennégy országból, köztük Japánból, Kanadából, Bra­zíliából érkeztek csapatok a Zürichtől hetven kilométer­re fekvő városba. A magya­rokat a kaposvári Dorottya pipaklub képviselte. A rendező bizottság elnö­ke, W. G. Thoet elmondta, hogy élénk vita folyt a saj­tóban arról; vajon összefér-e a dohányzás elleni küzde­lemmel a pipázók világver­senye. Az aaraui pipaklub nem talált megértést a vá­rosban, ezért rendezkedtek be Oltenben a mintegy öt­száz pipázó fogadására, a verseny megrendezésére. A kulturális központban két napig mutatták be a pi­pakészítők műveit, s itt volt a verseny is. Az aulában egjr csaknem háromméteres pipa körül gyűltek össze a világbajnokság résztvévői október 11-én. ötszáz pipá­ból szállt föl egyszerre a füst, jelezve, hogy megkez­dődött a kétnapos rendez­vény. A rendezőbizottság hitelesítette az előre csoma­got Amphora-dohányt, a három gramm füstölnivalót. A pipákon valóban volt csodálnivaló. A Savinelli, a Lorenz, a Dunhil pipák mel­lett feltűnt egy svájci pipa­készítő, Bigler úr, aki fő­kép szarvasagancsot használ a pipaszár elkészítéséhez. Fantáziáját dicsérte az a fa­ragott pipafej is, amely egy kis házikót ábrázolt. A megnyitó napja ban­kettel zárult. A környékről Majorettek a gálán A svájci Bigler-pipák VÁLTOZÁSOK A KÍNAI GAZDASÁGBAN A szunnyadó energiák felszabadítása A kínai mezőgazdaságban már az új módszerek ural­kodnak a régiek fölött. Ez a magyarázatta, hogy az az ország, aihol a világ népes­ségének egyötöde lakik, ké­pes élelmiszerrel ellátni' ön­magát — mondta a magyar újságírónak Csdang Ji-vej, a kínai ipargazdaságli kutató- intézet .tanácsadója. A re­formfolyamat a „kulturális forradalom” lezárását köve­tően az agrárgazdaságban kezdődött Kínában és ért el kimagasló eredményeket. A vezetők a hetvenes évek vé­gén úgy ítélték meg, hogy fa­lun (ahol a lakosság 80 szá­zaléka él) kell legelőbb or­vosolni a gondokat. Falun kell először felszabadítani a termelőkben szunnyadó ener­giákat. Ott könnyebben lehet elérni sikereket. A mezőgaz­daságban egyszerűbben kap­csolódnak egymáshoz a ter­melők, jobban áttekinthető a terméíésii folyamat, és az or­szág költségvetése sem függ annyira az agrárszektor tel­jesítményétől — magyarázta a szakember. A kínai parasztok 1979 óta a „felelősségi rendszer” ke­retében önállóan értékesíthe- itik termésük egy részét a szabadpiacokon, amelyekből országszerte vagy 60 ezer működik. A hivatalos, állami szerződéses árnál 20, eseten­ként 100 százalékkal is ma­gasabb a piaci ár, érdemes tehát minél többet termelni a szerződéses mennyiségen felül. Persze a kötelező szerződések sem a régiek, céljuk nem az, mint a be­szolgáltatásoké volt, vagyis a jövedelmek átszipkázása az iparba, .hanem a termelés felfuttatása. Ma a kínai falu a szubvenciók egyik fő ha­szonélvezője, az ország költ­ségvetésének egynegyedét fordítják a mezőgazdasági árak támogaitására. A dél-kínai Paj-jün (ma­gyarul Fehér Felhő) nevű falu lakói, akikkel e sorok írója beszélgetett, persze nem támaszkodhatnak kizá­rólag az örökbérbe kapott „háztájira”. A falusi szövet­kezet támogatott áron vető­magot ad nekik, földjüket öntözi, esetenként elvégzi a gépesíthető munkákat, sőt némi garanciát is nyújt a családok anyagi biztonságá­ra. Az ország 400 millió tonnás gabonaterméséből az állam úgy gyűjt össze 80 mil­lió tonnát, hogy a szerződé­ses árban az árvizek, a ter­mészeti katasztrófák Okozta veszteségeket magára vállal­ja, egyben szolgáltatásokkal is fokozza a termelői érde­keltséget. Megszűnt a központi be­avatkozás a kínai mezőgaz­daságba, az állam azonban jelen van, újszerű módsze­rekkel igyekszik irányítani a termelést, összehangolni a falusi modernizádiós. folya­matot. Faj-jünben a falu 300 csa­ládjából 200 építtetett magá­nak új lakást úgy, hogy a 7000 jüanos költség felét hi­telből fedezte. A családok havi 2—300 jüanos kereseté­ből emellett jutott hűtőszek­rényre, televízióra, bútorra is. Az ilyen jól fölszerelt, kőhazakban épült lakások ma már nem számítanak ritkaságnak. Nem feszültségektől men­tes folyamat persze a vidék meggazdagodása. A falvak­ban tartanak a jövedelem­különbségek növekedésétől. 1978 óta látványosan fu­tott föl az ország mezőgaz­dasági termelése. Évek óta 10 zázailiék körüli a termés- növekedés, ' a paraszti jöve­delmeik pedig a 2,5-szeresére emelkedtek. Most átlagban 100 millió tonnával több a gabonatermés, mint a reform előtti években volt. Nagy az árubőség, pezsgő az élet a kan,tani vagy a pekingi piacokon, a parasztók áruit biciklis magánkereskedők ez­rei szállítják tovább és érté­kesítik az utcákon. A közöt­tük lévő verseny — mint mondják — már érezhetően nyomja lefelé az árakat. A kínai szakértők azt vall­ják, hogy a döntési rendszer megváltoztatásának köszön­hetőik az eredmények, ame­lyeket most már új beruhá­zási, szervezési módszerekkel kéll. stabilizálni. Az önálló paraszti termelés megterem­tése csak az első lépés volt. a termelékenység ebből faka­dó javulása ugyanis hamar kifulladhat — mondják. A kínai gazdálkodó ma kis parcelláján, elavult módsze­rekkel mindent termel, eze­ket az üzemeket kellene olyan 50—60 hektáros csalá­di gazdaságokkal félváltani; amelyek a búza, zöldség vagy gyümölcs termesztésére szakosodnak. A mezőgazda- sági eszközök jobb haszno­sítása <és a tavalyi csökkenő búzatermesztési irányzat megfékezése is remélhető A mezőgazdasági reform továbbvitele céljából straté­giai jelentőségű, hogy ez a második szakasz sikeres le­gyen — mondta Csiang Ji- vej. A túlnépesedés Kínában mintegy 100 millió, a mező- gazdaságban fölöslegessé vált paraszt elhelyezéséről kell gondoskodni. Ez az óri­ási embertömeg a városok­ban aligha juthat álláshoz, munkát kaphat viszont vidé­ken a vállalkozások további kiterjesztése révén. - A kínai iparnak már ma is 20 száza­lékát adja a gazdaságnak' ez a leggyorsabban bővülő szek­tora, a falusi ipari és szol­gáltatói vállalkozások köre. A mezőgazdasági reformok to­vábbvitele is jórészt attól függ, hogy milyen gyors fej­lődésen mennek keresztül az egyéni, illetve kollektív vál­lalkozások. Marton János (Folytatjuk.) A svájci győztes (középen) az előző japán bajnokkal és a magyar csapattal néptáncosok érkeztek a gá­lára, bűvész kápráztatta el a résztvevőket, és nem hiá­nyoztak a svájci majorették sem, akik talán a legna­gyobb sikert aratták. Alig egy hónapja kezdtem el pipázni, s a verseny előtt fél nappal tudtam meg, hogy a háromszemélyes csapatban pótolnom kell azt, aki le­mondta a részvételt. Galam­bos Lajossal és Kocsis V. Ferenccel brazil és belga ver­senyzők társaságában ültünk egy asztal mellé. Japánból húszán jöttek, a másik leg­népesebb csapat Olaszország­ból érkezett. A hazaiak leg­nagyobb örömére svájci baj­nokot avathattak. Három óra öt perc után aludt ki a ma­gányosan versenyző fiatal­ember pipája. A második helyezett olasz volt, a har­madik helyre szintén svájci került. A vendéglátó ország női versenyzői mind a há­rom helyet megszerezték. A csapatversenyben első lett Svájc. A magyar csapat a kilencedik helyen végzett. Svájcban húsz-huszonkét pipaklub ‘működük. Japán­ban, ahol az utóbbi években kezdett el hódítani a pipa. negyvenhat. Erről már Su- zukival, a pipa világszövet­ség alelnökével beszélget­tünk. — A Suzuki névről a hí­res motorok jutnak az eszembe... A japán fiatalember meg­értő mosollyal felelte: — Hárommilliónál több Suzuki család él Japánban. Az én cégem elektronikus háztartási gépek exportjával foglalkozik. Örülök, hogy ta­lálkozhattam a magyar pi­pázókkal ; az önök országa közel áll hozzám. Két lá­nyom tavaly részt vett Kecskeméten a Kodály In­tézet szemináriumán. — Az előző alkalommal Japán nyerte el a világbaj­noki címet. Mi a vélemé­nye: a dohányzás elleni küz­delem nem csökkenti a pi- pázás iránti érdeklődést? — Nagy harc folyik Ja­pánban is a dohányzás el­len. Azt szeretnénk, elérni, hogy különböztessék meg a cigarettázókat a pipázóktól. Egyébként szeretnénk, ha négy év múlva Japánban találkoznának a világ pipa­szívói. A világbajnokság megrendezésével többek kö­zött az a szándékunk, hogy a Távol-Keleten is gyara- pítsuk világszervezetünket. Horányi Barna A NOVEMBER ELEJÉN KAPOSVÁRON MEGNYÍLÓ IPARCIKK­KISÁRUHÁZUNKBA VAS—MŰSZAKI VÉGZETTSÉGŰ eladókat, pénztárost és segédmunkást felveszünk Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán (Somogy Kereskedelmi Vállalat, Kaposvár, Ady Endre u. 2. III. emelet). (83726) Pipaszívó világbajnokság

Next

/
Oldalképek
Tartalom